Avery, Octavia, Clarke és Bellamy a barlang bejáratánál állt. Biztos forrásból tudták, hogy valahogy még maradtak marcangolók. Azt viszont nem értették, hogy hogyan.

-Feletébb érdekes. Én úgy tudtam Mount Weather után mindegyik meg lett gyógyítva. Legalábbis Lincoln ezt mesélte. Ahogy kimondta rögtön meg is bánta. Octavia viszont nem mutatott ki érzelmet. Maga elé meredt. Valószínűleg azon gondolkodott, hogy miért pont ő maradt életben és nem Lincoln. Ezen gyakran elrágódott. Hogy Avery honnan tudta? Sokat beszélgetett vele erről. Mindketten végig nézték ahogy meghalt. Avery nem tehetett semmit. Megvolt kötözve. Az erővel pedig nem jutott semmire. De tudta, hogy Octavia valahol a kerítésnél állt. Ennyit tudott érzékelni. Ő túl messze volt, hogy bármit tegyen. És amúgy sem volt teljesen magánál. Lincoln beadott neki egy szert amivel elkábította. Avery önként vele ment. Ő meghalt volna azért, hogy Lincoln élhessen. De ő nem fogadta ezt el. Ő halt meg. Pike nem ölte meg Averyt. Pedig ő is földiként viselkedett. Hiába törte be az orrát amikor a kancellár Lincoln halála után nem sokkal bement hozzá a cellába. Nem vette el az életét. Megrázta a fejét, aztán megszorította a mellette álló Octavia kezét. Ezzel is erőt adva neki. Talán így volt jól. Lincoln meghalt azért, hogy a népe élhessen. Ha csak páran is, de így megmenekültek Piketól.

-Mehetünk? - lépett előre Clarke.

-Octavia talán... - kezdett bele Bellamy. Avery felemelte a kezét, és megrázta a fejét. Tudta, hogy mit akar. Hogy a húga maradjon kint. Nem. Neki velük kellett mennie.

-Avery tudom, hogy jót akarsz. De...

-Bellamy köszönöm, de tudom mit csinálok. Octavia velünk jön.

-Még szép, hogy veletek megyek. Bellamy nem kérek az aggódásodból kössz.

-Befejeznéd?!

-Nem! Az az Octavia akit te ismertél meghalt. Meghalt mikor Lincolnt Pike fejbe lőtte.

-Elég lesz! - szólalt meg nyugodt hangon Avery.

-Igenis Heda... - morogta Octavia. Avery megfogta a lány kezét és pá méterrel arrébb vitte.

-Nem tudom, hogy tudsz te azok után egyáltalán ránézni Bellamyra. 

-Elhiheted, hogy nehezen. Még mindig nagyon haragszom rá. De azzal, hogy most itt veszekedtek nem jutunk semmire. Nézd. Bellamy jó ember. Ne felejtsd el, hogy ő is elvesztette Ginat. Ennek hatására viselkedett így. Tudom, hogy nehéz még ránézni is. Hidd el, majd jobb lesz.

-Kössz. Avery egy halvány mosolyt küldött a lány felé, majd elindult a barlang felé. A bejárat elé érve megállt. Felemelte a fejét és utoljára az égre pillantott.

-Indulás. Avery nem foglalkozva semmivel előre ment. Rádió ugyan volt náluk, de egy mélységi szint elérése után az is hasznavehetetlen lesz.

-Raven a sereg a helyén? - szólt bele Clarke a rádióba.

-Igen.. Indra már elindult felétek. Én is most indulok.

-Oké. Siess. Gyorsan érd utol őket.

-Vettem. Ha van valami jelentkezzetek. És, hogy miért indult meg a sereg? A marcangolók miatt. Mert ha tényleg igaz volt amit hallottak, akkor el kell, majd jónéhány ember ahhoz, hogy elvigyék őket.

-Most merre Octavia?

-Lincoln térképe szerint egyenesen. - sóhajtott fel. Avery megnyugtatásképp a vállára tette a kezét. Biztatóan rámosolygott, majd együtt mentek a kis csapat elejére. Avery Hedaként sem szerette ha nagy kíséret veszi körül. Épp ezért mentek vele szinte mindig ugyanazok. Ahol ő volt ott nagyrészt Octavia és Bellamy is jelen volt. Clarke azonban csak ritkán. Őt ezúttal azért vitte magával, mert már járt a marcangolók barlangjában. Nagyjából vele térkép nélkül is eligazodtak. Indra is nagyrészt mindenhová elkísérte Averyt. Ezúttal azonban nem. Őt kérte meg, hogy a hadsereggel várakozzanak.

-Clarke. Adj le egy jelet Ravennek. Nézd meg, hogy itt lent tudunk - e még rádiózni.

-Raven jelentkezz.

-Itt vagyok Clarke. Utol értem a sereget. Minden rendben?

-Igen. Hamarosan viszont szerintem már nem leszünk elérhetőek. Ha nem jelentkezünk néhány órán keresztül küldheted Indrát. - motyogta. És megszakadt a rádió kapcsolatuk.

-Raven! Raven! Hallasz?

-Hagyd Clarke. Innen már nincs rádiónk. Ha megtaláljuk a marcangolókat ti mindannyian visszamentek. Megvárjátok Indrát és a sereget. Már ha egyáltalán vannak. - húzta el a száját. Remélte, hogy csak téves riasztás volt, és nem maradtak már. Mert az azt jelentette, hogy valahol még maradtak hegyiek. És az senkire nézve nem voltak jók. Az utóbbi időben több földi is eltűnt. Avery eddig viszont nem tudott mit kezdeni. Most azonban a marcangoló bejelentés után saját maga döntött úgy, hogy utána jár. A klánok vezetői örültek, hogy a Heda mindennek maga jár utána. Mert így azt hitték, hogy egyszer csak elbukik és meghal. Arra viszont egy darabig még várhattak. Nem állt szándékában meghalni, és feleslegesen nem is kockáztatott. Ez egy jó tulajdonsága volt neki. Avery hirtelen felemelte a kezét, mire megálltak. A fáklyákat eloltották és vártak.

-Ott vannak. Tényleg maradtak még hegyiek. - guggolt le félig Avery.

-És most mit fogunk csinálni? - suttogta Bellamy.

-Ti semmit. Visszamentek a sereghez. Néhányan lejöttök, és hozzátok a cuccot. Addig én elterelem a figyelmüket, hogy kijussatok, mert ahogy látom már megérkeztek minket. Induljatok. Most.

-Én veled maradok. - makacskodott Octavia.

-Lincoln térképén te igazodsz el egyedül. Szóval indulás. Aztán érjetek időben vissza.

-Talán még találkozunk.

-Biztosan fogunk. Viszont most indulás. - ugrott ki a rejtekhelyéről. A kardjait elő kapta és futni kezdett. Tudta, hogy nem ölheti meg őket. Néhányat megsebesített. A Jedi kiképzésének köszönhetően néhány órát bírt folyamatosan futni. De mivel ő is emberből van egy idő után el fog fáradni. És ezt nagyon jól tudta. Viszont nem tudott mást tenni. Sóhajtva megfordult és a marcangolók felé kezdett futni. A kezét letámasztva megfordult és így kirúgta az egyik lábát a másikat hátulról támadta meg. Egy kisebb késsel megsebesítette az egyik lábát aztán tovább futott. Kettőt sikeresen kiiktatott. Ami azt illeti volt még nem is egy a nyomában. Már egy órája, hogy a többiek magára hagyták. És kezdet fáradni. A marcangolók azonban nem fogytak. Sőt. Egyre többet lettek. Averyt pedig bekerítették. Nem volt mit tenni. A kardjait a tokjaikba tette, ő pedig nekifutott az egyiknek. A kezeivel megfogta a vállát, aztán elrugaszkodott. Átszaltózott felette, és tovább futott. Mint mindig, akkor is időben érkezett meg számára a segítség. Octavia bekapcsolta a kis szerkentyűt, mire az összes marcangoló hanyatt vágta magát. Féltek a hangtól.

-Kötözzétek meg őket.

-Igenis!

-Octavia te velem jössz. Körbe nézünk egy kicsit. Clarke. Ti vigyétek el mindenkit, és gyógyítsátok meg őket. Indra. Te is menj velük, jó?

-Ahogy akarod Heda. De nem támogatom az ötletet, hogy....

-Tudom Seda. - szakította félbe a lány.

Sziasztok. Ettől a résztől kezdenek egy kicsit beindulni az izgalmak. 😰 És ha kedvetek van lessetek bele az új storymbaa