2 nappal később a Tanács vissza rendelte Moont. Titkon még örült is neki hisz nem volt képes tovább egy levegőt szívni Sarah - val. Tudta, hogy mindvégig átverték. Nem értette, hogy miért. Hisz barátok voltak. Csalódott volt, és Kenobi sem volt mellette, hogy megvígasztalja. Annyira egyedül még sosem érezte magát. Minden egyes alkalommal azt kívánta bárcsak sosem csatlakozott volna a Rendhez. Hiányzott neki a családja. A testvére és a szülei. Sokszor elgondolkodott, hogy vajon mi lehet velük. Választ persze sosem kapott. Hogyan is kaphatott volna? Legtöbbször csak magába beszélt. Vagy esetleg énekelt. Az mindig megnyugtatta.. Ahogy a szobájában ült minden lepergett előtte. Néhány kósza könnycsepp is lecsordult az arcán. Elakart menni. Minél messzebbre. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattant. Az ágya alól kiszedte az egyik táskáját és a szekrényéhez ment. Egy mozdulattal amit csak tudott bele rántott. A két fénykardját lecsatolta az övéről és az ágyra dobta. Az ablakhoz lépett és kitárta azt.

***

Corusanton a nap már lemenő félben volt. Moon a köpenyét még szorosabban húzta magára. Az alsó szinteken volt. Oda a jedik nem mentek le. Csak akkor ha nagyon muszáj volt. Biztos volt benne, hogy érte nem kockáztatta volna senki sem a saját testi épségét. És ez megnyugtatta. Az egyik sikátorba tért be. A fal mentén leült a földre és maga elé meredve gondolkodott. Vajon a fiatal jedi padawan, hogy juthatott el olyan mélyre mint ő? Tudta, hogyha elhagyja az addigi életét nem lesz többé visszaút számára. Nem is volt. De nem akart visszamenni. Megelégelte, hogy mindig csak szenvedett. A sarkára állt és saját maga akart boldogulni. Zavaró tényezők nélkül. Hirtelen arra eszmélt fel, hogy valaki megrázta a vállát. Azonnal felpattant és megakarta támadni azt a személyt, aztán ahogy levette a csukjáját összeszorult a szíve.

-Mit akarsz tőlem? - suttogta a lány.

-Mond te normális vagy? Mindenhol kerestünk.. A mestered aggódik érted. - hadarta Niol.

-Nem érdekel. - mondta komolyan. A fiú látta, hogy egykori barátja nem fog tágítani az álláspontjától.

-Nehéz eset vagy. - eresztett meg egy halvány mosolyt felé.

-Tudom. - vonta meg a vállát.

-Legalább azt mond el, hogy miért csináltad. Minden ok nélkül te biztosan nem jöttél volna el. - mondta.

-Tudni akarod, hogy miért? Bele fáradtam abba, hogy egyedül vagyok, hogy senki sincs mellettem! Mindenki csak a hibát látja és keresi bennem, de én nem tehetek arról, hogy benne ragadtam a körforgásba! Próbáltam kimászni belőle, de nem megy! Ha tovább maradok az érzéseim tönkre tesznek. És azt nem hagyhatom. - fejezte be a lány elcsukló hangon. Niol elképedve nézett rá.

-Most menj el.. Kérlek. - suttogta Moon. A fiú azonban nem tágított. Továbbra is ott állt mint a cövek. És egymást néztek. A lány szíve ezerrel dobogott, de nem tehette meg Sarah - val, hogy rámásszon a barátjáról. Közelebb lépett a fiúhoz és egy puszit nyomott az arcára.

-Viszlát Niol! - suttogta.. Aztán elhátrált tőle és rá sem pillantva elsétált. Nehéz volt neki a búcsú, de tudta, hogy mindenkinek úgy lesz a legjobb. Bár saját magának fájdalmat okozott. Beletörődött, hogy neki sohasem juthatott pár perc boldogságnál több. Az élet mindent elvett tőle. A csuklyáját felvette és eltűnt a sötétségben.