Moon és Kenobi egymással szemben ültek és ettek. Mindketten mélyen a gondolataikba merültek. Pontosan tudták, hogy hamarosan el kell vállniuk egymástól. Kenobinak mesterével kellett mennie valami küldetésre. Ő sem tudott semmi többet. Ez a hír eléggé letörte a fiatal lányt. De nem mutatta ki. Örült is egyben, hogy végre fordíthat saját magára egy kis időt a fiú, és nem csak örökké az ő unalmas hisztieit kell hallgatnia.

-Elkalandoztál. - nézett fel Bellamy.

-Kicsit. - vonta meg a vállát.

-Jól sejtem, hogy azon tanakodsz mi lesz most veled?

-Nem igazán. Én azt hiszem egy nagyon kicsit örülök. - mosolyodott el halványan.

-Hééé! Ha ennyire unod a társaságom ne fejezd ki hangosan! - ütötte vállon gyengéden a lányt.

-Nem úgy értettem - rázta meg a fejét - csak örülök, hogy most végre csinálhatod amit szeretsz. És nem velem kell foglalkoznod.

-Tudod, hogy kedvelem a társaságot. Ha gondot okoztál volna nekem valaha is, akkor nem ülnénk itt! - tárta szét a kezeit. Moon egy pillanatig tágra nyílt szemekkel nézett. Egy kicsit félre értette a helyzetet. Azt hitte, hogy innentől ha hibázik Kenobi ott hagyja.

-Nem, nem úgy értettem! - emelte fel azonnal a kezeit Kenobi. A lány egy apró mosolyt küldött felé. Szerette, ahogy a fiú figyel rá és mindig tudja min jár az esze. Legjobb barátok lettek, és Moon nagyon hálás volt neki, hogy nem hagyta egyedül a bajban. Ezért is ígérte meg neki, hogy bármire szüksége van neki szóljon. Viszonozni akarta.

-Moon...még mindig nem tartozol semmivel. - eresztett meg egy halvány mosolyt.

-De hisz annyi mindenben segítettél már.

-Nem azért tettem, mert bármit is elvárnék cserébe. - vonta meg a vállát hanyagul.

-De még mindig nem értem, hogy akkor miért segítesz.

-Moon... Te mindig bajba keveredsz. Ha akarsz ha nem. Valakire szükséged van aki kiszed a bajból. Ezért vagyok én itt. - forgatta meg a szemeit.

-HAHAHA! Nem volt vicces. - nézett rá szúrósan.

-Te is tudod, hogy ez így van. Aztán amíg nem vagyok itthon, addig ne keveredj bajba. Oké?

-Nem ígérhetek semmit. - eresztett meg egy félmosolyt a fiú felé.

-Igen. Ezt valahogy gondoltam. Te a bajkeveréshez nagyon értesz. Barátom, ahhoz nagy tehetséged van. - tette keresztbe a karjait.

-Köszönöm. - biccentett egy aprót. Mindketten befejezték az evést, így elindultak. A Jedi Templom folyosóin sétálgatva ismét elkerültek a gondolataikba. Nem szóltak egymáshoz, csak amikor a lány szobájához értek. Elérkezett a búcsú ideje. Egyikük sem tudta, hogy mit mondjon. Kenobi esetlenül magához ölelte a nála sokkal alacsonyabb lányt.

-Hát akkor Obi - Wan az erő legyen veled. - mosolyodott el halványan.

-Az erő legyen veled Moon. Hamarosan jövök. Vigyázz magadra. - viszonozta a mosolyt. Aztán megfordult és elsétált. A lány sejtette, hogy az életéből örökre. Hiszen aki egyszer otthagyta az sosem tért vissza hozzá. Újra egyedül maradt. Szomorúan lépett be a szobájába. Nem sok tartotta vissza, hogy ne sírja el magát. Legszívesebben meg is tette volna. De valami még is vissza tartotta. Még pedig, hogy azt a környéken beli összes jedi megérezte volna. Ezt nem engedhette. Egy nagy levegőt vett. Nem fog sírni. Ezt elhatározta. Hiszen Kenobi csak egy újabb ember aki elhagyja őt. Nem hibáztatta ezért. Ez a küldetés pont jól is jött a fiúnak, hogy ne kelljen tovább hallgatnia Moon hülyeségeit. Legalább megszabadulhatott így tőle. Minden egyes emlékükre boldogan fog vissza tekinteni. Ezt megígérte magának és a fiúnak is. Hiszen ennyit talán megengedhetett magának. Bár ebben is kételkedett. Úgy döntött, hogy megváltozik. Nem verheti át többé senki.

***

Moon fáradtan jött ki a Jedi Tanács terméből. Egy küldetésre küldték Sarahval. A mestereik nem voltak éppen Corusanton és jelenleg egy olyan jedi sem akit nélkülözni tudtak volna. Mindegyik a bolygókat járta, vagy épp csak lusta volt elmenni. Persze mindig is egyszerűbb volt padawanokra rásózni mindent. Moon azonban nem tudta, hogy az egész életét megváltoztatja az a küldetés. Attól a naptól kezdve nem élt másnak csak másoknak.

-Azért jó, hogy minket osztottak be, nem? - mosolygott rá Sarah.

-Ja..Persze..nagyon is. - suttogta. Valójában nem akart elmenni. De a parancs az parancs. Ha Yoda azt mondta már pedig el kell mennie, akkor nincs mese. Akkor az pontosan úgy is lesz. Az apró kis zöld mesternek senki sem mert ellent mondani, és ezt nem egy padawan fogja elkezdeni. Yodának nagy tisztele volt az egész templomban. Sőt! Talán az egész galaxysban. Szinte mindenki ismerte. Moon tisztelte őt talán legjobban. Még ha úgy érezte, hogy a mester nem kedveli. De nem is kellett, hogy kedveljék. A lány már rég ott akarta hagyni a Templomot de nem volt hová menjen. Ezt az összes jedi jól tudta. Főként ezért is haragudtak rá.

-Nem lehet, hogy legalább erre az egy küldetésre megbékélsz? Már bocs, de semmi kedvem a fa pofád nézni. - húzta a száját Sarah.

-Legyen. - pislogott az ég felé Moon. Arra azonban nem számított, hogy a másik lány a nyakába ugrott. Aztán észbe kapott. Aggódva pislantott a másik lányra. Moon megvonta a vállát és átkarolta a nyakát, aztán finoman ököllel fejbe csapta. Mindketten felnevettek. Moon azonban lefagyott, ahogy meglátta Niolt.

-Látom minden rendben köztetek. - nézett mélyen Moon szemeibe.

-Olyasmi. - bólintott egy aprót a lány még mindig tartva vele a szemkontaktust.

-Ennek örülök.

-Én is.

-Nincs kedvetek valahová beülni hárman? Ahogy régen...- ajánlotta fel hirtelen Sarah...

-Bocs, de.... - emelte fel a kezeit Moon.

-Ja tényleg... Mi nem vagyunk a barátaid, bezzeg ha Kenobi ajánlotta volna.. - horkant fel Niol.

-Vele sem mennék most sehova. D
Ha ennyire tudni akarod aludni tervezek ugyanis napok óta nem tudtam aludni. Most, hogy mindenről beszámoltam megnyugodsz? - vonta fel a szemöldökét. Niol az ajkát beharapva rázta meg a fejét.

-Nem ez még nem elég.... - pillantott a lány ajkára.

-Mi kéne még? - tárta szét a kezeit.

-Te. - suttogta. Moon távra nyílt szemekkel nézett az előtte pár méterre álló fiúra. Nem akarta elhinni. Most burkoltan szerelmet vallott neki? Nem értette. Halványan elmosolyodott. Niol közelebb lépett a lány derekát átölelve magához húzta. Éppen meg akarta csókolni amikor lépteket hallottak. Amilyen gyorsan csak tudtak szét ugrottak. Moon zavarban volt. A lábával rugdosott. Egy jedi mester sétált el mellettük. Niolnak mosolyogva köszönt Moonra viszont rá se hederített.

-Örülök mester, hogy megtanítottak köszönni! - intett utána mosolyogva. Niol felnevetett. Akárhogy próbálta tagadni nagyon is hiányzott neki a fiú.