Moon szoros lehunyta a szemét. Nem tudta hová tenni a látomásáit. Időnként újra és újra megjelentek ugyanazok a rémképek. Egy fiút látott. Aki nagyon hasonlított valakire. De nem tudta, hogy kire. Aztán egy lányt. Ahogy feküdt. Moon felette térdelt és a karjaiban tartotta. Nem tudta és nem is értette. Azonban nem volt hajlandó senkinek sem elmondani, hogy miket látott. Minden egyes Jedi gyűlölte őt. A saját mestere már majdnem lemondott róla. Teljesen egyedül volt. Egyedül maradt. Niol és Sarah nélkül. Akik egykor mindent jelentettek neki, ma már semmit. Talán ez így volt jól. Talán a fiatal lány ezt érdemelte. Nem foglalkozott többé semmivel, csak magával. Egy Jedihez ez nem volt méltó. De őt ez sem zavarta. Saját magát edzette. Így vált egyre jobbá és jobbá. Egy napon épp keményen edzett amikor valaki megszólította. Ismerős volt számára a hang. Niol. A fiú magasabb és helyesebb is lett. Sötét haja a szemébe lógott, és egy halvány mosollyal nézte a lányt. Nem - nem, nem! Ő nem ájulhat el tőle mint a többi lány. Egyszerűen nem foglalkozhat azzal, hogy egykori legjobb barátja pofátlanul jól néz ki. Moon felvont szemöldökkel vizslatta. Kíváncsi volt, hogy mit akar tőle. De ezt nem tette szóvá. Egy ideig csendben álltak. A lány már el akart menni amikor Niol végre beszélni kezdett.

-A mestered aggódik érted.

-Nincs szükségem senki aggódására. - felelte határozottan. Niol egy fél mosollyal az arcán rázta meg a fejét.

-Hát persze, hogy nincs. Moon térj észhez. Neked nem hiányzik a barátságunk?

-Őszinte leszek Niol. Imádtalak titeket. De amikor szükségem lett volna rátok nem voltatok mellettem.

-Nem hagytad, hogy melletted legyek!

-Ha úgy nézzük nem törekedtél érte. Figyelj Niol. Hálás vagyok érte, hogy a legjobb barátom vagy. Valamilyen szinten még mindig fontos vagy nekem. De én lezártam kettőnk dolgát. Bumm..  Moon megtanulta, hogy törje össze az embereket.

-Rendben. Én tiszteletben tartom a döntésed. Ha esetleg...mindegy. - túrt bele a hajába idegesen, aztán elsétált. És ezzel örökre maga mögött hagyva Moont és a múltját. A lány a könnyeivel küszködve rogyott le a fa mentén. Régen mindig itt voltak. Ez volt a hármuk törzshelye. Ahogy körbe nézett látta maga előtt, ahogy ő meditál a többiek pedig edzenek. Ő sosem szeretett harcolni. A szíve mélyén azonban tudta, hogy egyszer még szüksége lehet rá.

-És most akkor hogyan tovább? - motyogta maga előtt.

-Te Moon vagy igaz? - ült le mellé egy fiatal padawan.

-Igen. És te? - mérte végig a vörös hajú fiút. Nem volt túl vörös a haja. Inkább szőkés. Nem tudta biztosra, hogy milyen is a haj színe. De nem is érdekelte.

-Obi-Wan vagyok. Nos, hát mesélj Moon. Mi a baj? Miért vagy ilyen szomorú?

-Elvesztettem mindenem és mindenkin. - rázta meg szomorúan a fejét. A sírás kerülgette.

-Nézd.. Néha egyszerűbb ha megbocsátasz.

-Tudom. De nem vagyok rájuk kíváncsi.

-Ez, majd elmúlik. Idővel szükséged lesz rájuk.

-Majd megint megoldok mindent egyedül. Ahogy szoktam.

-Tudod azért ez nem így működik. Szükséged lesz olyanra akinek kiöntheted a problemaidat.

-Akkor, majd beszélgetek magammal. - vakarta meg az állát.

-Gondolkodj el ezen. - küldött felé egy apró mosolyt a fiú, aztán felállt és elment. Moonak jól esett, hogy valaki megkérdezte mi baja. Az utóbbi időben ez nem sokszor adódott meg neki. Sőt. Egyszer sem. Hálás volt Obi-Wannak azért, hogy meghallgatta. Lassan feltápászkodott, és a szobájába indult. Aznap már nem volt több dolga..

***

Ahogy teltek a hónapok Moon rájött, hogy mégis akadt egy barátja. Minden egyes nap ugyan abban az időben a fánál találkozott Obi-Wannak. Neki kiönthette a szívét, ő pedig ellátta instrukciókkal. Moon abban az időben teljes feldobódott. El is feledkezett Niolról és Sarahról. A Jedik is kérdőn néztek rá. Ugyan néha csinált egy - két balhét, de már csak ritkán. És az is persze nem szándékos volt. Nem tehetett arról, hogy ő ilyen két bal kezes. Ezt kapta ő az erőtől. A szerencsétlenséget. Így volt ez rendjén. De kapott mást is. Egy igaz barátot. Aki tényleg mindig mellette állt, nem csak akkor ha nem ő volt rossz helyzetben. Régen mindent megadott volna egy ilyen barátért. Most pedig már csak attól kellett félnie, hogy elveszíti. Ezt nem akarta. Kenobi nagyon fontos lett számára. Még a mesterét is kedvelte. Gyakran engedte el Obi-Want előbb, hogy ők ketten találkozhassanak. Qui-gon Jin ismerte Moon történetét. Tudta, hogy nincsenek barátai és, hogy egyedül volt. Egészen Obi-Wan megismeréséig. Egyik este a folyosón sétáltak amikor szabályosan Niolba és Sarahba ütköztek. Moon egy mosollyal az arcán biccentett feléjük egyet, majd tovább beszélgetett Kenobival. Persze a másik két padawantól kapott nem kevés kérdő pillantást. Moon ajtajában megálltak. A lány szorosan átölelte Kenobit, aztán bement a szobájába. Sóhajtva elterült az àgyán. Ahogy elaludt volna kopogást hallott. Kinyitotta az ajtót, és akkor leblokkolt. Niol és Sarah állt ott.

-Bemehetünk? - suttogta a lány. Moon arébb lépett ezzel beengedve őket.

-Gyorsan mondjátok álmos vagyok.

-Moon... Én ezt már nem bírom. Nagyon hiányzol. - suttogta Sarah. Moon alig értette mit mondott.

-Figyelj. Őszinte leszek veled. Szerettelek titeket és fontosak voltatok nekem. De ez már elmúlt. Ti elhagytatok, most pedig találtam egy olyan embert akit a legjobb barátomnak mondhatok.

-Arra nem látsz semmi esélyt, hogy újra jóban legyünk?

-Talán egyszer.

-Ennek most örülök. - mosolyodott el Sarah.

-Most viszont... - kezdett bele Moon.

-Tudom..tudom.. Már itt sem vagyunk. - emelte fel a kezeit Sarah.

-Hé, Moon. - szólalt meg Niol.

-Tessék?

-Örülök, hogy így gondolod.

-Én is. - eresztett meg egy halvány mosolyt a fiú felé, aztán bezárta az ajtót. Az mentén lecsúszott a földre. Tudta, hogy nem cselekedett helyesen. Ők cserben hagyták, ő pedig képes megbocsájtani? Nem. Talán, majd egyszer. Mos azonban volt egy nagyon jó barátja. Bár, ő is azt akarta, hogy beküljenek ki. Mindenki ezt akarta. De ő nem volt benne biztos. Mit csináljon? Beszéljen velük? Vagy csak hagyja inkább? Nem tudta, hogy mit csináljon. Mérges volt önmagára. Végül felkelt a földről, majd az ágyára vetődött. Úgy döntött inkább alszik. Akkor, majd talán tisztábban látja a dolgokat. De nem... Ahogy elaludt, szinte azonnal felriadt. Megint rémálom gyötörte. Zihálva ült fel az ágyában. A fejét fogta. Nem tudta mit csináljon. Hanyatt vágódott és gondolkodni kezdett. Az agya ezerrel kattogott, amikor kopogtak...

Sziasztok. Igen... Ezer éve volt, hogy hoztam ebből részt. Bár már hónapok óta készen volt, mégsem éreztem úgy, hogy kint a helye. Most azonban eldöntöttem, hogy nem húzom tovább. Nem lesz túl hosszú könyv max 15-20 részesre tervezem. Egyébként az oka annak, hogy nem raktam ki a kész részeket, hogy se időm, se kedvem nem volt átnézegetni a hibákat. Ma viszont volt kemény szabad 10 percem szóval ezerrel nézegettem át részeket, hogy aztán feltudjam rakni. Remélem tetszett. 😬