A lány nem tudta, hogy mit érez. Mit kellene, hogy érezzen? Elvesztette mindkét legjobb barátját. Sarah miatta halt meg. Ő volt a hibás. Egyedül ő. Egyszerűbb volt magát okolnia. Minden amihez hozzáér az elromlik. Talán csak a szerencsétlen véletlennek volt ez köszönhető, nem tudta, de egyedül akart lenni. Beakart zárkózni a szobájába, és soha többé nem jönni elő. Mindenki aki ismert, és szeretett már a múlté volt. Sarah és Niol a családja volt. Miattuk lett az aki. Mégis már sehol sem voltak. Hogyan is kellene ezen tovább lépnie? Sehogy. Ugyan Obi Wan még mindig mellette állt, ő igaz barátja volt, de tudta, hogy nem szabad közel engednie magához. Nem. Vele nem ismétlődhet meg ami korábban! Ha ehhez pedig az kell, hogy elzárkózzon előle, és ellökje magától, akkor legyen. Megteszi. Akármit megtenne azért, hogy visszacsinálhassa az egészet. Visszafordíthassa az időt, és inkább ő haljon meg helyettük. Minden ami történt az ő kezén szárad. Vajon a Jedi Tanács is így fogja látni? Minden bizonnyal. Próbálta magát meggyőzni, hogy semmi rosszat nem tett. Magát védte. Igaz volt ez vajon? Akárhogy is saját magát biztosan elárulta. Milyen új hatalomra tehetett szert amivel visszatudná hozni Sarah - t? Miféle hatalom lehet ez? Nem tudta, de megfogadta, hogy kifogja deríteni. Tartozott ennyivel nekik. Az emléküknek. Ugyan a sebei már kezdtek begyógyulni, valahogy mégsem tudta jobban érezni magát. A kezdeti sokk után most jutott el arra a pontra, hogy kezdte látni a tettének súlyosságát. Ugyan a Tanács még nem hívatta de tudta, hogy hamarosan arra is sor fog kerülni. De mit kellene mondani? Három padawan akik nem tudtak parancsolni érzelmeiknek. Hogy történhetett meg? Egész életükben erre képezték őket, mégis valami balul sült el. Nagyon. Magát érezte ezért is hibásnak. Bár miért nem? A bűntudata hatalmas volt, és kezdte felemészteni belülről. Mestere látogatásakor azt mondta neki, hogy senki sem fogja megbüntetni, hogy azt tette ami abban a pillanatban helyes volt, hiszen ha Niol nyer, akkor veszélybe kerültek volna sokan. Padawan létére nagy tudással rendelkezett, és senki sem akarta, hogy ezt rosszra használja. Talán még hálásak is voltak neki a Jedik, hogy megállította. Ő mégsem így fogta fel. Szörnyűséget tett, és kiakarta még a legapróbb emlékét is törölni erről. Mindenről. Nem akart még arra sem emlékezni, hogy ki volt. Az a Moon aki gyermekként került oda, és kíváncsi volt, de ugyanakkor leleményes és lelkes, már sehol sem volt. Ugyan élni akart, de közben meghalni is. Emlékezni is, meg nem is. Azokat a boldog pillanatokat amiket közösen átéltek nem tudta, és nem is akarta elfelejteni. De ott voltak a rosszak. Amik az utóbbi időben történtek. Azokat bárcsak meg nem történté tudná tenni! Hiába teltek el napok az eset óta, valahogy nem lett könnyebb, csak egyre nagyobb fájdalmat érzett. Mintha kitépték volna a szívét a helyéről. Sokat sírt. Rengeteget. A végére már a könnyei is elfogytak. Mestere mindig a legváratlanabb és egyben legrosszabb pillanatokat választotta arra, hogy meglátogassa. Igyekezett előtte elrejteni gyengeségét, de persze nem tudta. Ő pedig nem tudott haragudni rá. Egy kicsit szeretett volna, de mégsem ment ki. Sajnálta, hogy ezen kell átmennie ilyen fiatalon. Ezt senkinek sem lett volna szabad megtapasztalnia. Tudta, hogy mennyit jelentettek neki a barátai. Többet, mint egy Jedinek szabadna. Próbált ellene tenni, de úgy tűnt, hogy mind hiába. A helyzet kilátástalannak tűnt, és végül tragédiába is fulladt. A Jedik szintén tanácstalanok voltak. Nem tudták, és nem értették, hogy mi történhetett a fiatal padawannal. Vajon a sötét oldal kerítette hatalmába? Milyen erőről beszélhetett? Csak találgatni tudtak. Moon még nem állt készen arra, hogy a Jedi Tanács előtt beszéljen a történtekről, és ezt mindenki tudta. Azonban örökké sem lehet ezt halogatni, mégis kapott egy kevés időt arra, hogy felkészüljön. Obi Wan megpróbált a lány mellett állni, és segíteni neki. Tényleg megpróbálta, de úgy tűnt, hogy minden hiábavaló volt. Egyszerűen ellökte magától. Ha kérdezett tőle valamit nem válaszolt, vagy csak egy szavas választ kapott. Ha vitt neki valamit, egyértelműen visszautasította. Nem hagyta, hogy segítsen neki, hogy könnyebbé tegye, és ez bántotta. Aztán hamarosan már nem is tudott tovább mellette lenni, mert őt és mesterét a Tanács megbízta egy újabb feladattal. Kenobi bánatos volt, hogy barátja egyszerűen kizárta őt. Nem értette, hogy mit is ronthatott el, de nem volt több ideje ezzel foglalkozni. Feladatára és mesterére kellett koncentrálnia. Moon ismét egyedül maradt. Enni és inni alig evett, csupán csak akkor ha mestere ráerőszakolta. Tudta, hogy csalódást okozott. Gyenge volt. Elbukott. Ki akarna egy ilyen padawant? Nem akarta, hogy mestere így érezzen iránta, de ereje sem maradt ezen változtatni. Nem értette még ő maga sem, hogy mi történik vele. Napról napra gyengébbnek érezte magát, közben teljesen kifordult önmagából. Valami megmagyarázhatatlan történt. Sejtette, hogy kinek a keze van a háttérben. Biztos volt benne, hogy Niol tett vele valamit, mielőtt a tragédia bekövetkezett.

Sziasztok!

Nem tudom, hogy van - e itt még valaki, így másfél évvel az utolsó rész publikálása után, de ha igen akkor köszönöm, hogy kitartottatok. Szép lassan, remélhetőleg minél hamarabb már végre tényleg befogom fejezni ezt a könyvet. Köszönöm, hogy elolvastátok. Hamarosan jelentkezem. Addig is az Erő legyen veletek.