-Igyekezz már Moon! - hallotta meg mestere hangját a komunikátorából.
-Ne haragudj mester, de feltartottak! - magyarázta futás közben.
-Jól van, de többször ne forduljon elő! Secura vége. - szakította meg a hívást. A barna hajú lány nagy nehezen eljutott a céljához. Egyszer - kétszer sikeresen hasra esett.
-Hát veled meg mi történt? - állt meg előtte Ayla felvont szemöldökkel.
-Bocsánat mester. - vakarta a tarkóját a lány. A twi'llek Jedi mester legyintett egyet.
-Induljunk. - fordult sarkon.
-Mégis hová? - tette keresztbe a karjait.
-Diplomáciai tárgyalás ifjú padawan. - mondta rezzenéstelen arcal.
-Hogy mivan?! - döbbent le.
-Jól hallottad. - eresztett meg egy fél mosolyt.

A Naboo. Egy békés bolygó. Gyönyörű vízesések, erdős részek és mocsarak. És persze a városok.  A két Jedi a palota felé tartott. Mindkettejükön megtalálható a tipikus Jedi köpeny. A fiatalabb morcosan lépdelt előre. Nem figyelt semmire és senkire. Csak haza akart menni! Ez olyan nagy hiba.
-Hamarosan ott leszünk! - pillantott hátra mestere. A fiatal lány nem válaszolt. Kék szemeit a palotára szegezte. Hogy ő, hogy utálja ezeket a helyeket! Biztosan a királynő valami ostoba nő! Felhorkant.. Nem tetszett neki ez. Nagyon nem.
-Nyugalom Moon ha gondolod nem kell részt venned a tárgyaláson. De szeretném ha megismernéd Amidala királynőt. - hallotta mestere hangját. Fellélegzett. Nem kell ott lennie a tárgyaláson! Ezért szerette mesterét.

-Amidala királynő! - hajolt meg a két Jedi.
-Üdvözöllek benneteket. - mosolygott a lány. Nem volt több 14 évesnél. Talán még fiatalabb is volt. Moon felvont szemöldökkel állt. Azt hitte, hogy ennél idősebb az uralkodó. Gúnyosan elmosolyodott.. Biztosan a családja jutatta fel a trónba.
-Vigyázz miket gondolsz. A királynőt a népe választotta meg és tisztelik őt. Most pedig menj. - biccentett az ajtó felé. Meghajolt, majd távozott.

Ahogy kilépett a palota ajtaján fellélegzett. Lehet, hogy igaza volt Secura mesternek. Mostanában túl hamar ítéli meg az embereket. Bár ő nem tehet róla. Ilyen a természete. Megvonta a vállát. Attól még ugyanúgy nem szimpatikus neki a lány.

Órákkal később ismét a Corusanton voltak. Moon az ágyán ült Sarah társaságában.
-Szóval azt mondod, hogy a Naboo uralkodója nálunk is fiatalabb? - vonta fel a szemöldökét.
-Határozottan. - bólogatott.
-De hisz ez király! - dőlt hátra a lány.
-Ha te mondod! - nevetett Moon. Az utóbbi időben sosem érezte magát ilyen felszabadultnak mint most. Legjobb barátnőjével ismét felhőtlen volt a barátságuk. De vajon meddig? Remélte, hogy ez nem csak átmeneti időszak.
-Min gondolkozol? - böködte meg a kék szemű oldalát.
-Semmin. - eresztett meg egy félmosolyt a másik lányra nézve.
-Hát oké. - emelte fel a kezeit.

Később a két padawan a kertben ült a szokásos időben a szokásos helyen.
-Azt hiszem Niol ma nem fog jönni! - állt fel csalódottan Moon.
-Nyugi! Talán csak a mestere tartja fel. - nézett fel rá Sarah.
-Legyen.. Kap még néhány percet. - huppant vissza.

Azonban Niol órákkal később sem érkezett meg. Moon csalódott volt. Nem ez volt az első eset, hogy cserben hagyja barátait. Talán már nem is fontosak neki. Úgy döntött elengedi. Végleg. Nem szabad hozzá ragaszkodnia ha Niol már nem tekinti őket barátjaként.

Kora hajnalban Moon meditált. Vagyis addig amíg valaki meg nem zavarta. Kinyitotta a szemeit. Egy kíváncsi zöld szempárral találta szembe magát.
-Te meditálsz? - nevetett fel a fiú.
-Igen képzeld! Sokkal jobb dolog mint átverni a barátaim! - kacsintott.
-Sajnálom Moon. - hajtotta le a fejét.
-Sajnálhatod is Niol. Most miért vagy itt? - tette csípőre a kezét.
-Hogy bepótoljuk a tegnap elmaradt délutánt. - mondta. Szomorúan csengett a hangja.
-Nekünk többé nincs mit bepótolnunk. Menj az új barátaidhoz vagy bánom is én. - fordult sarkon.
-Moon! - kiabált utána. De a lány nem hallotta. Nem akarta meghallani. El kell engednie a fiút különben az még több fájdalmat fog neki okozni. És ő ezt nem akarta. Többé már nem. Átverték elégszer. Köszöni szépen ebből ő már nem kér. Ha kell marad egyedül. Barátok nélkül.

-Moon! Hogy tehetted?! - ingatta a fejét Sarah.
-És ő, hogy tehette? - ölelte át a térdeit.
-Gondold át mégegyszer. - ült le mellé.
-Nincs min gondolkodnom. Döntöttem. - emelte fel a fejét.
-Jaj Moon! - ölelte át a lányt. Mindketten tudták, hogy Niolt elfogják veszíteni. De mikor? És, hogy? Sejtésük sem volt. De Moon már tudta, hogy egyedül fog maradni valamilyen módon.

-Szóval Moon a lényeg az, hogy gyorsan támadj. Ne legyél túl kiszámítható. Oké? - kérdezte Ayla. Azonban fiatal padawanjának teljesen máshol jártak a gondolatai. Valahol Niol körül. Bánta, hogy elutasította barátságát. De tudta, hogy így lesz a legjobb. Ha eljön az ideje Niol nem tud már a lelkébe taposni. Moon érezte, hogy valami készül.
-Moon! - szegezte felé fénykardját mestere.
-Bocsánat mester! - aktiválta az övét.
-Támadj! - intett mestere. A lány így is tett. A két kék penge egymásnak feszült. Moon kék szeme ragyogott. Szeretett harcolni. Azonban figyelmetlen volt. Mestere könnyen leszerelte. Csalódottan vette magához fénykardját az erővel.
-Jólvan.. Menj inkább pihenni! - intett a fejével. A fiatal lány tudta, hogy mestere csalódott benne. Meg is értette. Kinek kellene egy ilyen padawan mint ő! Néha elgondolkodott azon, hogy mestere egyszer csak lemond róla. Nagyon remélte,hogy legalább őt nem fogja elveszíteni. Egy sóhaj kíséretében megindult a szobája felé. Útközben találkozott Sarahval akinek csak intett egyet. Nem volt kedve senkivel beszélni. A szobájánál azonban Niol ácsorgott. Összeráncolta a homlokát. Mit akart ott? Nem tudta. A kék szemű lány az erő segítségével kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Niol orra előtt bezárva az ajtót.
-Moon kérlek engedj be! Beszélni akarok veled! - ütötte az ajtót.
-Én viszont nem akarod veled! - kiabálta ki.
-Kérlek! Hát nem jelentett semmit neked a barátságunk? - döntötte homlokát az ajtónak.
-Nekem jelentett. De neked?! - kiabálta fájdalmasan.
-Ha hiszed ha nem nekem még most is sokat jelentesz. - suttogta. Azt hitte Moon nem hallja. De igen is hallotta! Sokat jelent neki.. Mire gondolt? Nem azt mondta, hogy a barátságuk jelent sokat.. Valami melegséget érzett a lány akárhányszor erre a mondatra gondolt. Mivan vele?
-Moon ugye jól vagy? - rontott be Sarah az ajtón.
-Persze! - nézett rá csillogó szemekkel.
-Ennyire örülsz, hogy elhajtottad Niolt? - támaszkodott neki az ajtónak.
-Mi?! Dehogy. - rázta meg a fejét.
-Hát akkor? - vonta fel a szemöldökét.
-Ha te azt tudnád Sarah.. - dőlt hátra az ágyán. Niolnak fontos ő. De vajon mire értette? A barátságukra? Moon megrázta a fejét. Igen.. Biztosan arra.. Ettől a gondolattól újra szomorú lett. Niolnak fontos mint barát. De Moonak, hogy fontos Niol? Barátként? Vagy többet érez iránta? Nem tudta. Nagyon nem. És ez kétségbe ejtette.

Sziasztok. Mivel nagyon unatkozok hoztam nektek egy részt. Ha bármi kérdésetek van a történettel vagy a karakterekkel kapcsolatban azt nyugodtan tegyétek fel. Illetve írjátok meg, hogy hogy tetszik eddig a történet. Hamarosan jelentkezem. Az erő legyen veletek! 🖤