♤Jessie Aslon szemszöge♤

-Ígérd meg, hogy akármit mondok te nem jössz ide. - rázta meg Avery a fejét. Én az ő hologramjával szemben ültem és vártam. Tudtam, hogy tud valami olyat ami talán mindent megváltoztat.

-Oké. Legyen! - sóhajtottam, majd a falnak dőltem. A szobámban voltam. Hiszen hol is máshol lehettem volna az éjszaka közepén? Mindenképpen akartam Averyvel beszélni így hát muszáj voltam fent maradni.

-Tehát? - szólaltam meg egy kis hallgatás után. Ő is és én is gondolkodtunk. Agyaltam, hogy vajon mi lehetett olyan fontos ami nem várhatott. Avery pedig azon, hogy hogyan mondja el nekem.

-Ava ma megtámadott. - mondta ki hirtelen. El se jutottak az agyamig a szavak amikor folytatni kezdte.

-Ő már nem az aki egykoron volt. Azt hiszem a sötét oldalra állt. Nem tudom. Azt mondta, hogy ő nem sith. De fogalmam sincs, hogy amit mond az igaz - e. - hadarta zaklatottan. Néhány pillanatig magam elé meredve néztem. Éreztem, hogy valamit nem mondott el. Nem akartam erőltetni, hogy beszéljen róla, de tudni akartam. És a kíváncsiságom erősebb volt.

-Ha jól sejtem van még más is. - könyököltem rá a térdemre. Egy aprót bólintott, majd egy nagyot sóhajtott.

-Avery! - szólt neki valaki a háttérből.

-Egy pillanat! - fordult hátra, majd újra rám nézett.

-Azt mondta, hogy meg kell ismernem a sötét oldalam. Fogalmam sincs, hogy mit is jelentsen ez. - tette karba a kezeit. Majd tartott egy kis szünetet, aztán folytatta:

-Meg akart ölni, aztán mégsem tette meg. - nézett a szemembe.

-Talán fontos vagy a sötét oldal számára. - vontam meg a vállam. Próbáltam úgy tenni, mint akit annyira nem viseltek meg a szavak. Pedig belül, majdnem felrobbantam.

-Nem hiszem. Miért is én kellenék nekik? Ott van Anakin. - nyomta meg kissé gúnyosan a nevet. Tudtam, hogy nem sikerült a terve és nem került közelebb a testvéréhez.

-Ha eddig nem utált eléggé, majd most. - húzta egy félmosolyra a száját.

-És most mi a terv? - kérdeztem.

-Egyenlőre megpróbálok Ava nyomára  bukkani persze úgy, hogy ne tudják meg. Aztán ha ez megvan el fog vezetni a mesteréhez. - vonta meg a vállát, mintha az egész semmiség lenne.

-Ugye tudod, hogy ebbe akár bele is halhatsz? - suttogtam.

-Persze. A jediket amúgy sem érdekelné. De legalább valami értelmes dolgot tennék az életemben. De mostmár mennem kell. Indulunk tovább. Már az ötödik bolygón járunk ma. Később jelentkezem. - tűnt el a választ meg sem várva. Néhány pillanatig gondterhelten ültem magam elé meredve, amikor kivágódott az ajtó és Zack lépett be.

-Beszéltél vele? - kérdezte.

-Nagyobb a baj mint hittem. - sóhajtottam, majd az arcomat a kezembe temettem.