♡Avery Skywalker szemszöge♡

-Most komolyan? Végig ezt fogjuk csinálni? - fújtatva huppantam vissza arra a tuskóra ami az ülőhelyemként szolgált.

-Mit? - nézett rám egy pillanatra Kenobi, aztán vissza is tért a térképe tanulmányozásához.

-Anakin mióta elindultunk kerül, te meg egyfolytában csak csendben vagy. Komolyan borzasztó amit csináltok! - tettem a tarkómra a kezeim. 

-Skywalker legyél több türelemmel. Talán ez a küldetés megtanít benneteket erre! - sóhajtott fel rám se nézve.

-Sokkal könnyebb lenne ha legalább egy kicsit tudomásul venne. - húztam el a számat.

-Ő a kiválasztott. Talán még nincs ezzel tisztában, de én érzem, hogy így van. Sok terhet kell hordoznia. - mondta.

-Szóval ez meg magyarázza, hogy engem miért utál mindenki? - húztam egy fél mosolyra a szám.

-Nézd Avery! Valószínűleg te nem vagy olyan erős, mint Anakin. Sőt ez biztos, hogy így van. Ezért kell mindenkinek Anakinra figyelnie. Az ő kiképzése fontosabb mint a tied. - mondta ki a szavakat kegyetlenül. Legalábbis a padavan énemnek így hatottak a szavai. Pár év múlva rájöttem, hogy igaza volt.

-Ha a nagyra méltó Jedi Tanács úgy gondolja, hogy nem érek semmit, akkor minek képeznek ki? Nem akartam jedi lenni! Miért pazarolják rám az idejük? Úgysem lesz belőlem semmi.. - pattantam fel. A szemeimben pár könnycsepp csillogott, de visszafolytottam őket.

-Tudod, hogy nem így értettem. - állt fel.

-De! Pontosan így értetted. És igazad is van. Én csak a felesleges vagyok. Jobb lesz ha nem pazarolják rám többet a jedik az értékes idejüket. - kezdtem el hátrálni, majd sarkon fordultam és elindultam az erdő fele. Csakhogy valaki hirtelen megfogta a vállam. Fogalmam sem volt, hogy ki az, de túlságosan tombolt bennem a düh. Megfordultam, kinyújtottam a kezem és az erővel eldobtam. Nem érdekelt, hogy kinek ártottam. Csalódottan indultam tovább be a biztonságot nyújtó fák közé.

♡♡♡

Elkeseredetten ültem az egyik fa tetején. Sosem gondoltam volna, hogy a jediknek csak annyit értem, mint amit Kenobi a szemembe mondott. De beláttam, hogy igaza volt. Még akkor is ha fájt. Hiszen én minden szemszögből csak a második voltam. Anakin volt a kiemelkedő, bár a Tanács nagyon sokszor szidta. Én mindig igyekeztem a kedvükben járni. Azt tenni amit kérnek. Általában sikerült is. De, akkor ott magányosan az egyik fa lombkoronájában ülve elhatároztam, hogy soha többet nem fogok engedelmeskedni. Hogy olyan leszek, mint Anakin. Hogy megyek a saját fejem után és nem hallgatok senkire és semmire. Attól a naptól kezdve kezdett meggyűlni velem a baja a mesteremnek. Onnantól kezdve utált meg mégjobban a Jedi Tanács. És talán az egész Rend is.