*Jessie Aslon szemszöge*

-Nekem akkor is furcsa érzésem van.. - mondtam aznap sokadszorra mikor a bátyámmal Corusant utcáin sétáltunk.

-Ha még egyszer elmondod esküszöm, hogy megverlek! - morogta.

-Sok sikert. - veregettem meg a vállát.

-Ugyanmár, körülbelül 3 másodperc kell ahhoz, hogy lefegyverezzelek. - nevetett fel.

-Jó, akkor ezt majd holnap lerendezzük. - forgattam meg a szemeim.

-Benne vagyok! - tette rá a kezét a fejemre.

-Zack fogd fel, hogy nem támaszkodhatsz rám! - léptem arrébb idegesen. Nem válaszolt csak megvonta  a vállát és ment tovább.

-Nincs túl jó kedved ma. - jegyezte meg egy kicsit később.

-Miért legyen jó kedvem? - sóhajtottam.

-Mert van egy nagyon helyes bátyád, aki még okos is. Ezért megéri boldognak lenni. - borzolta össze a hajam. Eddig tartott a türelmem. Az erővel a legközelebbi háznak repítettem. Persze csak annyira erősen, hogy ne legyen maradandó baja, de jegyezze meg, hogy ne szórakozzon velem.

-Ezt most miért? - tápászkodott fel.

-Hagyj békén Zack! Komolyan mondom! - emeltem fel fenyegetően a mutató ujjam.

-Jólvan na.. Ahogy akarod... - morogta. Csendben sétáltunk tovább az utcákon. A járőrözés a szokásosnál is unalmasabb volt Avery nélkül. Általában vele szoktam lenni párban, de mivel ő elment sajnos a bátyámat kaptam. A mi kapcsolatunk többnyire jó volt. Hiszen úgy igazából nem vesztünk össze szinte soha. A veszekedések sem voltak nálunk annyira megszokottak, persze ezektől függetlenül nagyon sokat piszkáltuk egymást. Én tudtam, hogy meddig mehetek el, viszont Zack mindig is feszegette a határokat. Ha rossz hangulatban voltam, akkor általában ő húzta a rövidebbet.

-Hallottad ezt? - állt meg mellettem hirtelen a bátyám.

-Nem. Mit kellene? - fordultam körbe. Mindent alaposan megnéztem magam körül, de nem láttam semmi gyanúsat.

-Zack.. Ez nem vicces.. Mit kéne lát...? - fordultam vissza hozzá, de mire odanéztem nem láttam sehol.

-Na jó. Értékelem a poént, de ez most nem vicces! Gyere el... - emeltem fel egy kicsit a hangom. Választ azonban nem kaptam. A hátam mögül zajt hallottam. A fénykardom lecsatoltam az övemről és úgy indultam meg a forrása felé. Miközben előre haladtam lehunytam a szemem és az erővel próbáltam megtalálni. Azonban nem jártam sikerrel. És kezdtem kétségbeesni. Hallottam, hogy a hátam mögé oson valaki, így a fénykardom aktiválva gyorsan megfordultam. De nem láttam ott senkit. Elképedve ráztam meg a fejem. Nem értettem, hogy igazából mi is történik.

-Zack! - kiabáltam. Továbbra sem jelentkezett. Kezdtem egy kicsit aggódni érte, hiszen sosem csinált azelőtt olyat.

-Bú! - ijesztett meg valaki hátulról. Reflexből megfordultam és a könyökömmel fejbe vertem, amivel kibillentettem az egyensúlyából így a földre került. Fénykardom a torkához szegeztem.

Sziasztok. Mint látjátok pár naponta rakok ki részt. Ennek az az oka, hogy már nagyjából a 15.részig megvannak írva a részek. Szeretnétek, hogy ilyen sűrűn hozzak részeket vagy ritkábban? Továbbá eddig, hogy tetszik a story? Megéri folytatni?