♡Anakin Skywalker szemszöge♡

Elrontottam. Ezzel teljesen tisztában voltam. Otthon a Tatuinon a húgom a mindenem volt. De amikor engem elhoztak onnan szinte megfeledkeztem róla. Sokkal inkább nem akartam sem rá, sem az anyámra gondolni. Túl fájdalmas volt. Azonban álmaimban megjelentek sokszor. Beszéltek hozzám. Éreztem Avery félelmét és az anyám fájdalmát. Azt akartam, hogy Obi-Wan büszke legyen rám, de rá kellett jönnöm, hogy hatalmas csalódás voltam számára. Mindig is. Sosem azt tettem amit ő kért tőlem. Mindig mentem a saját fejem után. Aztán ott volt Padmé is. Minden egyes nap szembe jutott miután elkezdtem az utam Jediként. Ahogy testvérem és anyám úgy ő is megjelent álmaimban. Egy ideig próbáltam harcolni ellenük, de nem tudtam. A mesteremmel nem beszélhettem erről, hiszen pont azon volt, hogy elfelejtsem őket. Azt mondta így lesz a legjobb nekem. De ő sosem tudta milyen az ha családod van. Ellenben velem. Nem telt el úgy nap, hogy nem akartam visszamenni hozzájuk, ugyanakkor hálásnak kellett lennem. Hiszen teljesült az amire mindig is vágytam. Sejtettem, hogy Avery is hasonló képességekkel volt megáldva mint én, de gyerek fejjel ebben nem lehettem biztos, így hát hallgattam róla. Aztán egy nap a Jedi Tanács hivatott.

♡Visszaemlékezés♡

-Anakin! - hallottam meg a hátam mögött a mesterem hangját. Éppen a szobámban voltam és próbáltam meditálni ahogy ő azt kérte. Megráztam a fejem és kinyitottam a szemeim. Kíváncsi tekintettel fürkésztem. Láttam, hogy zavarban volt.

-Igen mester? - törtem meg a csendet.

-A Tanács azonnal látni akar. - mondta nyugtalanul. Azonnal a legrosszabbra gondoltam. Azt hittem valami nagyon rosszat tettem és ki akarnak tenni a Rendből. Kissé bizonytalanul léptem be a Jedi Tanács termébe. Mesteremmel középre álltunk és meghajoltunk. Feszengve álltam mellette míg beszélni nem kezdtek.

-Nos Skywalker tudod miért vagy itt? Hmm? - kérdezte Yoda.

-Nem mester. - ráztam meg a fejem.

-Úgy véljük valamit elhallgattál előlünk. - dőlt előre Windu mester.

-Mire gondolsz mester? - kérdeztem kíváncsian. Egy aprót biccentett az ajtó felé. És ahogy megfordultam megláttam Őt. Akkor már közel 2 éve voltam a Templomban. Meglepődve láttam, hogy mennyit nőt.

-Anakin! - mosolyodott el, majd a nyakamba ugrott. Szorosan magához ölelt amit én meglepődve viszonoztam. Kezdtem magam túl tenni az elvesztésén és erre megjelent. Alig akartam elhinni.

-Mit keresel itt? - nyögtem ki nagy nehezen.

-Azt amit te! - mondta büszkén.

-Jedi leszel? - kérdeztem elképedve. Egy aprót biccentett. Tudtam, hogy akkor az érdekelte a legkevésbé. Én nem tudtam magamhoz térni a sokkból. Azt hittem a Tanács valamiféle próba elé állított. De nem volt az. Avery tényleg ott volt. Én pedig eltaszítottam őt.

Visszatekintés vége

És mikor már rájöttem, hogy mit is jelent nekem a húgom túl késő volt. Elvesztettem.