♡Jessie Aslon szemszöge♡

Coruscant éjjel mindig is gyönyörű volt. Szerettünk kiszökni a Templomból csak azért, hogy sétáljunk egyet. Legtöbbször nem buktunk le, de akadt olyan is mikor igen. Persze akkor a mesterek büntetésből nekünk adtak minden unalmas "házimunkát". Mi persze egy cseppet sem bántunk. Megcsináltuk aztán következő nap ismét kilógtunk. A mesterek mindig is azt hitték, hogy majd leszokunk róla, de ez sosem történt meg. Erőszakkal sem tudtak volna minket  bent tartani, így egy idő után letettek róla és szabadon mászkálhattunk. Ketten vagy hárman. Ez mindig változó volt, hiszen volt, hogy Zack is velünk tartott de ez inkább ritkább volt. Ahogy a romos házak között lopakodtam hagytam, hogy az Erő vezessen. Nem éreztem Avery jelenlétét már de tudtam, hogy jó nyomon járok. Próbáltam elterelni a figyelmem arról, hogy valami nagyon nem volt rendben a fiatalabb Skywalkerrel. Ha az aggódásra koncentráltam volna nem a küldetésre összpontosítottam. És az nagy bajt is jelentett. Akaratomon kívül is közel kerülhettem volna a sötét oldalhoz. Ezt mindenképp el kellett kerülnöm. Averyt valahogy a hatalmába kerítette, de én ezt nem engedhettem. Ahogy a nővéremmel is ez megtörtént. Ava elhagyta a Jedi Rendet. Hatalmasat csalódott bennünk Jedikben. Ugyan sosem kért volna meg bennünket, de ha meg tette volna gondolkodás nélkül megtettük a kedvéért. De sosem kérte. Egyszerűen nem akarta tőlünk elvenni azt amiben hittünk. Mindig is szerette volna ha nem tapasztaljuk meg azt amit Ő. Ahogy elvesztette a hitét. Nem akartam neki csalódást okozni neki. Bár ő ezt nem tudhatta. Sosem mondtuk neki, hogy ezt megtettük volna érte. Hogy bármit megtettem volna érte. Ahogy Zack is. Avery viszont támogatta. Volt egy pillanat mikor azt hittük, hogy ő is vele megy. Rajtunk kívül nem volt oka, hogy maradjon. Elvégre a saját bátyja is megvetette. Egyszerűen elfelejtette, hogy volt egy húga. Ava nem tette volna meg ezt velünk soha. Aztán minden megváltozott. Elárult minket azzal, hogy át állt a sötét oldalra. Bíztam benne, hogy számára még volt remény, de Zack semmi esélyt nem látott számára. Én hinni akartam benne, de már nem tudtam. Egyszerűen nem ment. Tudtam, hogy Aves miatt viszont próbálkoznom kell. Sosem mondott volna le egyikünkről sem. Ezért nem tehettem én sem. Erősen kapaszkodtam az utolsó remény sugaramba, hogy Avanak igenis meg jár a második esély, hogy még nem késő. De egyszerűen nem ment. Ugyanakkor azt sem akartam, hogy meghaljon. Elvégre a nővérem volt. Zack engem választott. Ezt szintén nehezen tudtam elviselni. Próbáltam úgy tenni mintha nem igazán érdekelne, de ez nem így volt.