♡chapter 41♡
♡Zack Aslon szemszöge♡
-
Akkor azt hiszem ennyit arról a híres túlerőről. - mondta magabiztos mosollyal a nővérem.
-Nem kell ahhoz Jessie, hogy erősebb legyek nálad. Lehet, hogy a sötét oldal erejét használod, de én bármit megtennék, hogy Ő biztonságban legyen. - vettem kezembe a fénykardom.
-Szép utolsó szavak. Majd elmondom neki mielőtt kilehelné a lelkét. - nevetett fel. A kezem ökölbe szorítottam. Pontosan tudtam, hogy minden csak arra ment ki, hogy megpróbáljon felidegesíteni. Nem adhattam meg neki azt az örömöt. Hiszen akkor nem tudtam volna a teljes figyelmem a harcra és a koncentrációra fordítani. A húgom élete rajtam állt vagy bukott. Ezért mindent képes voltam megtenni.
-Most tényleg egyedül fogsz megküzdeni velem? - húzta gúnyos mosolyra a száját. Várta hátha megfutamodok de nem tettem.
-Nincs egyedül! - hallottam meg egy ismerős hangot valahonnan az árnyak közül. Anakin Skywalker volt az.
-Á a híres Kiválasztott! Ez egyre jobb lesz! - nevetett fel. Anakin aktiválta a fénykardját és egy ugrással Ava előtt termett. Könnyedén hárította a támadást, és én sem tétováztam tovább. A fegyverem aktiválva az egyik romos ház tetejére ugrottam és Ava mögé kerültem. Anakinnal tökéletes összhangban támadtuk. Egy kicsit sikerült megizzaztanunk a nővérem, de erősebb volt nálunk. Mi még csak padawanok voltunk, ő pedig egy ex Jedi Lovag. Így hát mindent beleadtunk. Sebeket ejtettünk rajta, így próbáltuk meg legyengíteni, és hát persze azért mi is kaptunk. Windutól sok mindent tanultam és ebből merítettem fel azokat amik a hasznomra váltak.
-Mit ne mondjak fiúk elég tehetségesek vagytok. Egy Aslon - tól nem is vártam mást, és hát persze egy Skywalkertől sem. - mondta.
-Az én elvárásaimnak nem tettél eleget! Gyenge vagy! - sziszegte Anakin. Megpróbálta feldühíteni ami nem ment olyan könnyen.
-Mindannyian tudjuk, hogy a Skywalkerek sokkal erősebbek mint te valaha is leszel! - löktem arrébb az Erővel.
-Ezért is kerítettük a befolyásunk alá a fiatalabbat. - törölte le a vért a szája széléről. Anakin egy pillanatra meghökkenve figyelt. Egy fejrázással jeleztem neki, hogy ne higgyen el neki semmit.
-Hazudsz! - mosolyogtam rá magabiztosan. Legalábbis megpróbáltam annak tűnni. De korántsem voltam az. Kezdtem fáradni, de készen álltam kitartani amíg csak kellett, hogy megvédjem a húgom és Averyt.
-Ó tényleg? Ne felejtsd el Zack, hogy Én sosem hazudok. Ezt megtanulhattad volna az évek során. - emelte fel a fénykardját készen állva egy újabb támadásra.
-Igen, tudom. De azóta más lettél. Egy Sith! - támadtam. A sötétben csak a fénykardok sistergését lehetett hallani, és a kéken világító fényüket látni.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top