♡Jessie Aslon szemszöge♡

-Mi lesz ha nem találjuk meg? - sóhajtottam fel.

-Erre ne is gondolj! - fogta meg a vállam Zack.

-Pedig úgy érzem. Órák óta csak sétálunk és semmi. - tettem karba a kezeim. Felvont szemöldökkel vizslattam ő pedig csak megrázta a fejét.

-Aranyos ahogy próbálkoztok. - hallottuk meg annak az embernek a hangját akit a lehető legjobban megvetettünk.

-Mit akarsz itt? - léptem Zack mellé, mielőtt ő még bármit is tett volna.

-Ugyan azt amit Ti. Na jó nem teljesen. - vette le a kapucniját Ava.

-Akkor eredj a dolgodra! - morogtam rá. Nagyon haragudtam rá. Elárulta a saját vérét. Mi voltunk a családja. Nem volt túl gyakori dolog, hogy egy családban az összes gyerek Erő érzékeny lett volna. Nekünk megadatott a lehetőség. Az egyik nagyszülőnk szintén Jedi volt, de elhagyta a Rendet és családot alapított. Ava ismerte őt egyedül közülünk. Zackal alig emlékeztünk a szüleinkre. Ő 3 évesen került a Rendhez, én pedig alig csak 1 voltam. Tudtuk, hogy élnek mégsem kerestük fel őket. Ők sem akartak látni minket, így mi sem erőlködtünk. Bár Ava szerint nagyon megviselte őket amikor elvittek minket. Egyszerűen nem akartam sosem elhinni. Persze Jedinek lenni megtiszteltetés volt, hiszen nem mindenkinek adatott meg a lehetőség. 

-Ha harcolni akarsz mond azt! Csak kérned kell és megkapod! - vettem a kezembe a fénykardom.

-Veszítenél! - húzta egy félmosolyra a száját.

-Ne legyél benne olyan biztos! Mi ketten vagyunk. Te pedig egyedül. - mondtam.

-És ez lenne a hatalmas túlerő? - nevetett fel. 

-Ha hiszed ha nem mi is rengeteget fejlődtünk. Nem fogsz ki rajtunk! - aktiváltam a fénykardom. Zack valamiért továbbra is csak állt. Gyilkos tekintettel figyelte Ava minden egyes mozdulatát. Tudta, hogy eljött az ideje az ígéretének. Tudtam, hogyha arra kerül a sor nem haboz és megteszi. Ava elvette tőle Averyt. És ezt nem tudta neki megbocsájtani, hiába a család volt számára az első. Ha köztem és Avery közt kellett volna valaha is választania engem választott volna. De én sosem kértem volna tőle ilyet. Ava átállt a sötét oldalra számára nem látott már lehetőséget. És én sem.

-Jessie. - szólaltam meg a bátyám.

-Igen? - pillantottam rá.

-Szeretném ha most elmennél és megkeresnéd őt. Rád hallgatni fog. - mondta.

-Nem foglak itt hagyni! - tiltakoztam.

-Nem akarom, hogy ezt végig nézd bármi is lesz a vége. Tedd meg értem! Jó? - fordított magával szembe.

-Oké. Hamarosan találkozunk! Az Erő legyen veled testvérem! - öleltem gyorsan magamhoz, aztán vettem egy nagy levegőt és futásnak eredtem.