♡Zack Aslon szemszöge♡

-Most komolyan Jessie, hogy lehettünk ennyire szerencsétlenek? - szólaltam meg néhány óra keresgélés után.

-Most őszintének vagy kedvesnek kellene lennem? - nézett rám felvont szemöldökkel. Éljen a testvéri szeretet.

-Ha nem találjuk meg Windu megöl, hogy egy egyszerű feladatot sem lehet rám bízni. - horkantottam fel.

-Nekem Yoda a mesterem szóval csak hallgass. - bökött oldalba. Jessnek igaza volt. Ő volt a Jedi Rend legerősebb Jedijének a padawanja. Akaratán kívül rá mindig is sokkal nagyobb felelősség hárult. Ezt mindketten tudtuk. Bár jó padawanja volt mesterének. Rám ezt nehezen lehetett mondani. Ha akartam sem tudtam volna megfelelni Mace Windunak.

-Min gondolkodsz? - pillantott rám féloldalasan a húgom. Próbálta megtörni a kínos csendet.

-Csak Windun. - legyintettem.

-Ennyire rossz mesternek? Sosem mondasz semmit. - vonta meg a vállát.

-Maradjunk annyiban, hogy ha nagyon erősen próbálkozom el tudom viselni. - nevettem fel. Jessie mosolyogva megrázta a fejét.

-Ugye tudod, hogy az az Avery aki most valahol itt bujkál már nem az akit mi ismertünk? - ingott meg a hangja. Próbált erős maradni, de nehezen sikerült csak neki.

-Tudom. Mindent megfogok tenni azért, hogy a húgom visszakapja a legjobb barátnőjét. - szorítottam ökölbe a bal kezem.

-Köszönöm. - mosolygott rám halványan.

-Tudod, hogy számíthatsz rám akármiben. Mondtam, hogy én mindig itt leszek neked. - paskoltam meg a fejét.

-És én is neked. - lökött meg finoman. Mi mindig is olyanok voltunk, mint akkor. Sokkal szorosabb kapcsolatot ápoltunk, mint Avával akármelyikünk. De őt is ugyanúgy szerettük. Érte is mindent megtettem volna egészen addig amíg a sötét oldal hatalmába nem kerítette. Mi még akkor is reménykedtünk abban, hogy visszakaphatjuk de ahogy viselkedett felnyitotta a szemem. Elvesztettük. Az a lány már rég nem az az Ava Aslon volt aki a Jedi Rend egyik legkiválóbb Jedi Lovagja volt. Teljesen megváltozott.

-Hallottad ezt? - súgta nekem Jessie.

-Nincs itt semmi. - vontam meg a vállam. És igazam is lett.

-De ha már ketten maradtunk mesélj csak... mi is van veled meg Zane barátommal? - vigyorodtam el.

-Megvagyunk. - jött azonnal zavarba.

-Jól látom, hogy tiszta vörös az arcod? - löktem meg a könyökömmel.

-Nem. - morogta. Pedig Jessie nagyon is zavarban volt. Azt hitte, hogy elfelejtettem amiket meséltek. De nem. A memóriám tökéletesen működött.

-Ugye tudod, hogyha megbánt nem érdekel a barátságunk? - néztem rá felvont szemöldökkel.

-Tudom. De ha ez meg is történik eltudom intézni. Nem kell, hogy a legjobb barátoddal esetleg miattam összevesz. Bár nagyra értékelem, hogy megtennéd. Köszönöm. - szorította meg a kezem.

-Érted bármikor hugi. - borzoltam össze a haját, majd rámosolyogva tovább indultunk Avery keresésére.