♡See szemszöge♡

Tehetetlenül álltam az omladozó világomban. Nem tudtam már semmit sem tenni érte. Avery jött és letarolt mindent amit lehetett. Halálos sebet ejtett rajtam, de kikellett tartanom. Reménykedtem, hogy valami csoda folytán mégsem pusztul el a hely. Hiszen nem egy léleknek volt az otthona. Rengetegnek. Voltak olyanok is akiknek még volt remény a haza térésre. Értük muszáj volt tennem valamit. De egyszerűen kénytelen voltam. A lány után messze én voltam a legerősebb teremtés a helyen, de mintha az Erő elhagyott volna. Képtelen voltam segítségül hívni. Az egész miattam történt. Hiszen felbosszantottam a lányt. Nem kellett volna. Talán engedhettem volna neki, hogy segítsen. Végül beteljesítette a célját és visszatért a való világba. Mi pedig nem. Éreztem, hogy ránk semmi jó nem vár. Csak ültem ott és merengtem, hogy mi lett volna ha. Eszembe sem jutott a mag egészen addig míg a kis Lay meg nem talált. Pedig tőlem ott volt nem messze.

-See mester! Gyerünk kelj fel! - kezdte el rázni a vállam. Akkor félig már nem voltam magamnál.

-Nekem már mindegy. De neked ki kell innen jutnod valahogy. - suttogtam.

-Nélküled sehova sem megyek. Szóval állj fel! Elkell érnünk a magot. - hadarta. És ott villant be.

-A magnak tápláló erő kell. - suttogtam inkább magamnak. Tudtam, hogy mit is kellett tennem.

-Induljunk. Visszajuttatlak. - karoltam át. Nem akartam túlságosan rá támaszkodni de muszáj volt mert magamtól még menni is alig tudtam.

-Foglak ne aggódj! Együtt visszajutunk. - mosolygott rám. Én viszonoztam neki, de nem volt őszinte. Tudtam, hogy én nem jutok ki csak ő. A magnak kellett egy tápláló erő ami támogatta. Egy ideje tudtuk, hogy kezd kihalni belőle. Mikor a Skywalker lány megjelent volt ami újra táplálta. De mikor elment ez az Erő is eltűnt a magból.

-Figyelmeztetlek, hogy fogalmam sincs mibe vágunk bele Lay. De haza akarlak juttatni. - néztem le rá féloldalasan.

-Mindketten haza megyünk. - szorította meg a kezem, én pedig egy aprót bólintottam bár tudtam, hogy csak ő fog. Titkon vágytam vissza. Noha azzal is tisztában voltam, hogy már rég nem az a világ volt amit én megismertem és éltem benne. Minden megváltozott. A Jedik is. Ők nem tudták de beáldoztak nekik. Megakartam akadályozni a bukásukat, de nem tudtam visszatérni. Kellettem a magnak, különben széthullott volna.

-Jól figyelj rám Lay! - álltam meg és fordítottam magammal szembe a kislányt. Egyik lábáról a másikra állt. Láttam rajt, hogy ideges.

-Ha innen kijutsz fogalmam sincs, hogy hova jutsz. Meg kell keresned a Jediket. Ők segíthetnek rajtad. De jól vigyázz! Nem bízhatsz meg mindegyikben. - simítottam meg az arcát. Lay nagyokat pislogva nézett rám.

-Kérlek mond, hogy megértetted. - öleltem át.

-Megértettem. - mondta alig hallhatóan.