♡Avery Skywalker szemszöge♡

Ahogy vándoroltunk a világok közt kezdett egyre hidegebb lenni.

-Most pontosan hol is vagyunk? - fordultam kérdőn See felé.

-Őszintén fogalmam sincs. - vonta meg lazán a vállát.

-Most komolyan? - tártam szét a karjaim.

-Lehet, hogy közel 1000 éve ennek a helynek a rabja vagyok és valami csoda folytán még élek de mint mondtam egyszerűen lehetetlenség ezt a helyet felfedezni. - sóhajtott. Morogva indultam meg újra utána.

-És most pontosan mi is a terv? - vontam fel a szemöldököm.

-Sajnálom. - mondta mikor átléptünk egy erdős világba. Egy fához lépett és megnyomott egy gombot, mire valami rám zuhant.

-Most komolyan? Segíteni akartam! Azt hittem, hogy bízhatok benned! - ütöttem bele a körülöttem lévő energia rácsokba. De abban a pillanatban meg is rázott.

-Sajnálom. De tényleg. Jó léleknek tűnsz. De árad belőled a sötétség. És az a feladatod, hogy elpusztítsd ezt a világot. Nem engedhetem. - rázta meg a fejét. Összehúzott szemekkel méregettem.

-És te lennél Jedi? - horkantam fel.

-Ezt meg honnan tudod? - nézett meglepődve hátra. Mosolyogva megvontam a vállam, majd hátat fordítva neki leültem meditálni. Azon a helyen sokkal jobban átjárt az erő. Ezzel See nem volt tisztában. És ki is tudtam használni. Széttörtem a cellát egyetlen mozdulattal. Valahogy egyre jobban elkezdtem kötődni az erőhöz. Éreztem, hogy minden egyes porcikám átjárja. See meglepődve nézett rám. A köpenye alól előkapta a fénykardját amit rögtön aktivált is. Egy kék kard volt. Egy félmosollyal az arcomon indultam meg felé. Várta, hogy mikor aktiválom én is a kardjaim de nem tettem. Vártam. Ő viszont támadott ami elől játszva kitértem.

-Lehet, hogy 1000 éve te voltál az egyik leghatalmasabb Jedi, de most egy senki vagy. - mondtam a szemébe, majd páros lábbal gyomorszájon rúgtam.

-Honnan tudod ezt? - sziszegte. Az igazság az volt, hogy elkezdtem szinte minden egyes lélek múltját látni. Csupán apró képeket, azonban See teljes életét láttam.

-Az teljes mértékben rám tartozik. - mondtam. Nagy lendülettel indult meg felém. Végül én is aktiváltam a kardjaim. Szokatlan volt a sárga és a lila penge de nem foglalkoztam vele. Azelőtt sosem harcoltam úgy, mint akkor. De azon a helyen szinte minden más volt. Sokkal erősebb voltam.

-Miután legyőzlek elpusztítom ezt a helyet is! - sebesítettem meg az arcát.

-Nem engedem! - támadott egyre erősebben. Viszont én mindent könnyedén hárítottam.

-Ebbe nem lesz beleszólásod! Talán eddig te voltál itt a főnök, de ez most megváltozott. - kacsintottam rá, majd megvágtam a lábát is. Mindketten tudtuk, hogy csak egyikünk maradhat életben. Én viszont tudtam, hogy az én leszek. Nekem kellett lennem.