♡See szemszöge♡

A következő világ egy sivatag volt. Hiába akartam minél gyorsabban figyelmeztetni mindenkit egyszerűen nem tudtam, hiszen a világok sorrendjét közel 1000 év alatt sem tudtuk pontosan meghatározni. Így ha valamiért el kellett mennünk az akár évekig vagy évtizedekig is eltarthatott. Ezért próbáltunk csapatban járni, de minden társam meghalt. Egyedül maradtam és bár ismertem mindenkit abban a világban nehezen lehetett csak megtalálni őket.

-Hé! Várj már meg! - hallottam Avery hangját magam mögül.

-Nem várhatlak meg! Nekünk nem szabad érintkeznünk többet. - mondtam.

-Figyelj. Kössünk alkut. Te segítesz nekem teljesíteni a célom amiért ide kerültem cserébe kiviszlek innen. - nyújtotta felém a kezét. Egy ideig csendben a szemébe nézve álltam. Nem tudtam eldönteni, hogy csak átakart veri vagy tényleg az igazat mondta.

-Mióta vagy a Jedi Templomban? - kérdeztem hirtelen.

-Talán 10 voltam mikor odakerültem. - vonta meg a vállát.

-És befogadtak annyi idősen? - nézett meglepetten..

-Mond valamit neked az Anakin Skywalker név? - kérdezte. Az agyam kattogott. Nem. Nem mondott.

-Semmi. - vontam meg a vállam.

-Őt tartják a Kiválasztottnak. - magyarázta el.

-A nevetekből adodóan gondolom testvérek vagytok. - ráncoltam a homlokom. Egy aprót bólintott és közben kissé összeszorította a szemeit.

-Ez érzékenyen érint, ugye? - kérdeztem rá.

-Beletaláltál. Kiskorunkban Anakinnal elválaszthatatlanok voltunk. Évekig hazudott csak azért, hogy nekem ne kelljen rabszolgaként élnem. Aztán őt a Jedik megtalálták és elvitték. Ezután kezdtem el valahogy kapcsolatba lépni az erővel. Noha tudatosan sosem sikerült, de olykor megtudtam mozdítani tárgyakat. - magyarázta. Láttam rajta, hogy nem szokott erről beszélni. Nekem mégis elmondta. Azt akarta, hogy bízzak benne.

-És most nem maradt semmim. Az anyám talán életben van de lehet, hogy nem. Anakin pedig utál. Kerül és nem vesz rólam tudomást. - szorította ökölbe a jobb kezét. Dühös lett.

-Anakin lesz az aki miatt közel kerülsz a sötét oldalhoz. - suttogtam. Éreztem én is és ő is.

-Mit kellene tennem, hogy ez ne történjen meg? - nézett rám. Nem akartam hazudni neki.

-Míg életben van veszélyt jelent rád. - mondtam ki.

-Nem fogom megölni! Inkább feladok mindent, de erre sosem lennék képes. - hajtotta le a fejét. Én azonban láttam a jövőjét. Tudtam, hogy egyszer valamikor a távoli jövőben megteszi. Legalábbis az akkora állas szerint. Én sem számíthattam rá, hogy ez teljesen más fordulatot vesz.

-A Kiválasztott és a Pusztító testvérek. - motyogtam, azonban a lány mégis meghallotta.

-Pusztító? - horkant fel.

-Ezen a helyen így nevezik azt aki a prófécia szerint eltűnteti ezt a helyet örökre. - magyaráztam el neki.

-Talán mennünk kellene. Ki kell találnom, hogy hogyan vihetlek magammal vissza. És közben mesélhetsz a helyről.