*Jessie Aslon szemszöge*

-És mivan veletek? - kérdeztem a bátyám. Együtt sétáltunk Corusant egyik kihaltabb utcáján.

-Kivel? - tette az ártatlant.

-Szerinted kivel? - sóhajtottam egy nagyot.

-Nincs semmi. Tudod, hogy neki fontosak a szabályok. - rúgott arrébb valamit.

-Na igen ő meg a szabályok! - horkantam fel.

-Mindig megszegi őket, de ezt az egyet nem akarja. Lehet, hogy velem van a baja. - vonta meg a vállát.

-Na ez eszedbe se jusson! Erről szó sincs csak tudod, hogy milyen. - forgattam meg a szemeim.

-Ja. Te megtudtál róla valamit? - váltott témát.

-Nem, de Avery megígérte, hogy segít. - néztem Zackra.

-Mostanság túlságosan elfoglalt. - horkant fel.

-Ne csináld már! Tudod, hogy mennyire sokat tesz azért, hogy a bátyja végre észre vegye. - mondtam.

-Hiába tesz érte, ha Anakin nem akarja úgyse fogja. - vonta meg a vállát. Megvontam a vállam, majd csendben visszasétáltunk a Templomba.

***

-Mond, hogy nem csináltál semmi hülyeséget! - hallottam meg magam mögött Zack hangját, amikor épp a szobám felé tartottam. Azt hittem, hogy nekem szólt, de amikor megfordultam láttam, hogy éppen Avery - vel beszélt. Nem akartam hallgatózni, így inkább folytattam az utamat. Pár perccel később Avery jelent meg a szobámban.

-Mondjad! - ültem fel sóhajtva az ágyamban.

-Oké. Ne ölj meg, de belementem, hogy egy hosszabb küldetésre megyek Anakinnal és Kenobival. - ült le az ágyam végére.

-Figyelj Aves te tudod, hogy mit akarsz. Én nem fogok az utadba állni. De attól, hogy velük leszel nem lesz minden rendben. Anakin lehet, hogy ott majd szóba áll veled, de az is lehet, hogy nem. És akkor én nem leszek ott, hogy segítsek. - hadartam el neki a szokásos szöveget.

-És hol marad a vigyázzak magamra? - húzta egy félmosolyra a száját.

-Türelmetlen vagy ma. Most akartam folytatni az ész osztást, de már úgy is tudod. - ráztam meg a fejem.

-Persze, hogy tudom. Annyiszor hallottam már tőled. - ölelt meg, aztán felállt.

-Kell menned pakolni, ugye? - kérdeztem kissé szomorúan. Egy aprót bólintott.

-Később, majd benézek hozzád. - mosolyogtam rá. Viszonozta, majd kiment az ajtón. Sóhajtva feküdtem vissza. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, abban az időben amikor Avery nem volt ott velem. Hiszen mi ketten mindig mindent együtt csináltunk. Ezt a mestereink is megjegyezték. Az évek során szinte csak egymásra számíthattunk. A szívem pedig mindig összeszorult akárhányszor csak arra gondoltam, hogy Yoda mit kért tőlem. Annyiszor elakartam neki mondani. De soha nem lettem volna képes rá. Tudtam, hogy azzal az ő érdekét szolgáltam és, hogy ő rosszabb dolgokat is megtett volna értem. Ezért kellett nekem is megtennem. Érte.

Eddig mi a véleményetek a könyvről?