♡Ava Aslon szemszöge♡

A jedik ostobák. Legalábbis próbáltam bemesélni magamnak, hogy nem fogják észrevenni, hogy a hajójukra lopóztam. Ostoba vagy. Súgta egy hang belülről. Vajon mennyi idő kell, míg megtalálnak és végeznek veled? Nem!! Elvégre sith vagy mi fene voltam. Erősebb voltam mindkettőnél. És sebezhetőek voltak. Mindenáron megakarták védeni a lányt. Igyekeztek vissza Corusantra, hogy hátha majd a nagy Yoda mester kitalál valamit. Legszivesebben az arcukba ordítottam volna, hogy térjenek észhez. Averyn egyedül csak önmaga segíthetett. A túloldalról nem lehetett egyszerűen csak visszahozni valakit. Egyedül csak onnan tudott szabadulni. Csak reménykedhettek benne, hogy olyan jedi találta meg akit a jó szándék vezérelt, és a lány ismerte. Ha nem nos, akkor a küldetésem fele teljesült. Szerencsére aamesterem nem keresett. Így kevesebb volt a lebukás esélye. Márcsak az kellett volna még nekem, hogy érdeklődjön. Ha pedig megtudta volna, hogy szinte semmit nem haladtam a küldetéssel meg is ölt volna. Persze ezt pedig én nem akartam. A szellőző rendszerben mászva követtem a két jedit. Szerencsére túl elfoglaltak voltak, hogy észre vegyenek.

-És most mi legyen? - kérdezte a padavan. A mestere megsimogatta a szakállát, majd sóhajtva megrázta a fejét.

-Reménykedjünk, hogy Ava hazudott. Ha pedig mégis csak az igazat mondta, akkor nem tudunk mit tenni csak hinnünk kell abban, hogy Avery szerencsével jár. - mondta. Egy aprót biccentettem. Igaza volt. Senki sem tudott semmit tenni egyedül a lány. Anakin nem hitt nekem. Pedig jobban tette volna. Felesleges volt reménykedni abban, hogy hazudtam. Miért tettem volna?

-Nem tudok csak úgy tétlenül várakozni! - morogta a fiatal jedi. A mestere egy valamire sosem tudta megtanítani. Az pedig a türelem volt. Azt önmagától kellett.

-Pedig muszáj lesz. Attól tartok mi nem tehetünk annál többet, minthogy visszavisszük Corusantra. - mondta Kenobi, majd padawanját magára hagyva elindult, hogy felemelje a hajót és Corusant felé igyekezzünk. A fiú maga elé meredve gondolkodott valamin. Nem érzett meg az erőben. Ahogy a mestere sem. Legalábbis, akkor még nem. Nem tudtam, hogy meddig maradhatok a rejtekhelyemen. Abban reménykedtem, hogy minél később fedeznek fel.

♡♡♡

Nem sokkal később azonban lebuktam, így megpróbáltam kihozni a legjobbat a helyzetből.

-Kapcsolatba tudok lépni vele. - mondtam ki hirtelen.

-Azt várod, hogy el is higgyük? Hiszen te jutattad oda! A te hibád! - emelte fel a hangját az idősebb Skywalker. Igaza volt.

-Azt hiszem egy próbát megér. - mondta bölcsen Kenobi.

-De mester, mivan ha csak átver minket? Abban sem vagyok biztos, hogy a túloldal létezik - e! - morogta.

-Fiatal vagy. És túlságosan vakmerő. Ifjú jedi tudhatnád, hogy az erő mindenhol ott van. - ráztam meg rosszallóan aafejem.