♡Jessie Aslon szemszöge♡

-Kezdek komolyan aggódni értük. - mondtam Zacknak aznap sokadszor.

-Azt hiszem valami nincs rendben. - fújta a magáét. Szép kis délután volt. Én mondtam a magamét, és ő is. Ez így ment több órán keresztül.

-Oké. Azt hiszem kezdek rosszul lenni. - ültem le az ágyamra.

-Mi? - pattant mellém a bátyám.

-Na végre, hogy figyelsz rám! - vigyorodtam el.

-Ez nem volt szép. - ütött bele a vállamba, mire én megvontam a vállam. Megesik.

-Komolyra fordítva a szót.. mit csináljak? - kérdeztem tanácstalanul.

-Nézd. Ők Skywalkerek. Tudják, hogy mit csinálnak. - tette a vállamra a kezét, majd leült mellém és féloldalasan átölelt.

-Ezt te sem gondoltad komolyan. - forgattam meg a szemeim. Ha valaki mindig bajba került az Anakin volt. Avery pedig megpróbálta kihozni a lehető legjobbat a helyzetből.

-Nem hát. Csak próbáltalak megnyugtatni. - nevetett fel. Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem. A bátyám az a személy volt akire mindig számíthattam. Bármi is történt, még akkor is ha összevesztünk. És ez fordítva is igaz volt. Mi összetartottunk. És ez Averynek fájt. Persze örült neki, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint ők. De fájt neki, hogy neki nem ilyen testvér jutott. Mégha nem is voltak jóban egy dolog lebegett a szeme előtt. Megvédeni a testvérét. Ha kellett ezért magát sodorta veszélybe. Csak ez azok alapján amit mi láttunk fordítva nem így volt.

-Min gondolkodsz? - lökött oldalba Zack.

-Rajtunk és Averyéken. Nekünk megadatott ami nekik nem. Legalább mi nem vagyunk olyanok, mint ők. - mondtam a szemébe nézve. Egy aprót biccentett, majd elmosolyodott.

-Nem emlékszem sok mindenre a szüleinkből. De az anyánk utolsó mondata tisztán él bennem: vigyázz a húgodra, védd meg mindentől. - mondta.

-Ezt még soha nem mondtad el. - ráztam meg a fejem.

-Nem volt megfelelő alkalom rá. De tudnod kell, hogy akkor is vigyáznék rád ha anya nem kérte volna ezt. - mosolygott rám.

-Köszönöm. - öleltem át meghatódva.

-Elvileg a bátyádként ez lenne a dolgom. - viszonozta. Igaza is volt. Testvérként elvárható volt, hogy vigyázzunk egymásra, hogy támogassuk egymást. Mi ezt tettük. Nem csak azért, mert anya ezt kérte tőle. Ő akkor is mellettem lett volna ha nem emlékszik arra a mondatra. Mindig. Zacknak ilyen volt a természete. Sok emberrel volt napi szinten beszélő viszonyban, de nem kötődött mindegyikhez. Nos, akihez viszont igen azért tűzbe is ment volna. Ezt szerettem benne talán a legjobban. Az egyetlen olyan ember aki mindent megtett értem. Persze ott volt Avery is. De ő máshogy állt közel hozzám. Bár már rá is szinte testvérként tekintettem, mégis Zackkal más volt.