♡Anakin Skywalker szemszöge♡

-Szóval azt mondod, hogy semmit nem tehetünk érte? - kérdezte a mesterem, aztán a kezeiben tartott húgomra nézett.

-Nem. Az egyetlen esélye az ha a túlvilágon megtalálja amit kell. - mondtam. Nem igazán értettem amit Ava mondott nekem. Idáig fogalmam sem volt az erő ezen oldaláról.

-Mester, te hallottál már egyáltalán bármit amiből tudjuk, hogy ez az egész igaz? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Látszólag sikerült elgondolkodtatnom, hiszen nem válaszolt csak mentünk tovább a hajóhoz.

-Nem. Nem tudok erről semmit, de amint visszaérünk Corusantra beszélek Yoda mesterrel. - válaszolta. Egy aprót biccentettem, majd csöndben sétáltam tovább mellette. Titkon aggódtam a húgom miatt. Hiszen mégis csak testvérek voltunk. Bár nem igazán találkoztunk, de mindig is figyeltem nehogy baja essen. Ez volt az anyám egyik utolsó kérése. Mielőtt otthagytam azon a koszfészken. Akkor mégcsak ketten tudtunk Averyről. El sem tudtunk búcsúzni egymástól hiszen Qui-Gon ott volt. És ő sem tudhatott róla. Az anyám szinte megtiltotta, hogy beszéljek róla. Így tudtuk megvédeni. Azonban sokáig nem tudta elrejteni. Nem sokkal miután eljöttem megtalálták. Így lett ő is rabszolga. Bár nem sokáig. Hiszen egy kisebb szerencsének köszönhetően a Jedi Rendbe került. Minden új volt neki. Tudtam, hogy nem félt, de a távolságot mindentől tartotta. Egyedül felém nyitott én pedig már akkor elzárkóztam előle. Nagy hibát követtem el, de akkor már mindegy volt. Legalábbis azt hittem. Plo mester meglátta a benne rejlő lehetőségeket így egyből szárnyai alá vette. Így lett ő is egyből padawan. Gyorsan tanult. Néha egymás ellen harcoltunk, olyankor szinte áradt belőle a harag. És én megértettem miért. Hisz cserben hagytam. Kenobi és Plo mester fontosnak találták, hogy a kapcsolatunk jobb legyen. De ez sosem sikerült nekik. Avery egy ideig utált, aztán megpróbált megfelelni nekem. Nem akartam, hogy ezen törekedjen így kerültem. Amennyire csak lehetett. Persze, hogy a mestereink észrevették, így megint próbálkoztak rendbe tenni a kapcsolatunkat. Aztán Avery kimondta:

-Nem vagyok többé Skywalker!

Aznap kissé szomorúan aludtam el. Elértem amit akartam, de valahogy mégis keserű érzés volt. Plo mester onnantól igyekezte távol tartani Corusantól a húgom. Sok küldetést elvállaltak. Szüksége volt erre. Látszólag nem érintette meg annyira, hogy már nem tekintett engem testvéreként. Aztán valami megváltozott. Egy küldetésre minket küldtek. Majdnem meghaltam. Választott, hogy enged meghalni, vagy félreteszi a haragját és megment. Az utóbbit tette. Aztán újra ott tartottunk, mint előtte. Bár ha elmentünk egymás mellett inkább elnézett a másik irányba. Viszont ha valami miatt felkerestem tökéletesnek akart tűnni. De nem volt az. Egyikünk sem. Soha.