♡Jessie Aslon szemszöge♡

-Még mindig semmi? - lépett mellém Zack. 2 napja semmi hírt nem kaptunk Ava - ról és a Skywalkerekről. Kezdtem aggódni róluk, hiszen Avery mindig jelentkezett.

-Semmi. Obi - Want sem érem el. - ráztam meg a fejem csalódottan.

-Nyugi. Biztos minden rendben lesz. - tette a vállaimra a kezeit.

-Persze. Hiszen ők Skywalkerek. - sóhajtottam, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. És ez igaz is volt. Ők mindig mindent megoldottak bármiről is volt szó.

-Ma szabadnapot kaptál. Nem kell csinálnod semmit. - mondta.

-Hogyhogy? Azt hittem ma járőrözni megyünk. - vontan fel a szemöldököm.

-Igen. Úgy volt. - vigyorodott el.

-Akkor mi változott? - néztem rá furán.

-Az, hogy nem te jössz velem. - paskolta meg a fejem.

-Komolyan Zack ha mégegyszer ezt megmered csinálni eltöröm a kezed! - fújtattam.

-Mintha Averyt hallanám! - horkant fel. Én csak lemondóan legyintettem. Zack értelmi szintje sokszor volt megkérdőjelezhető. Bár mindig csak megjátszotta magát. Valójában volt olyan okos mint én. És amit szeretett azt jól is csinálta. Csak hát a figyelmét egy valaki tudta csak lekötni. És, nem. Az nem én voltam.

-Tényleg. Ha nem én megyek veled, akkor ki? - billentettem kissé oldalra a fejem.

-Zane. - húzta egy félmosolyra a szám. Egy nagyot sóhajtva néztem a bátyámra. Direkt csinálta. Ebben biztos voltam. Egy ideje kerültem már Zane - t. Többé - kevésbé sikerült is.

-Direkt csináltad, ugye? - grimaszoltam.

-Én? Mégis mit? Attól, hogy te totálisan bele vagy esve és kerülöd, én még ugyanúgy fogok vele lógni. - vonta meg a vállait lazán.

-Hmmm.. Azt hiszem Averybe is bele vannak zúgva néhányan. Lehet szólok, majd az érdekükben. - vetettem be a nyerő taktikát, majd a vállam megvonva elsétáltam mellette. Csakhogy Zack utánam nyúlt és elkapta a csuklóm.

-Meg ne próbáld! - emelte fel a mutató ujját fenyegetően.

-Majd meglátjuk! - vigyorogtam rá.

-Jessie komolyan beszélek! Meg ne próbáld! - meresztgette a szemeit.

-Tudod a kibaszás társasjáték. - paskoltam meg a vállát, majd az ágyamhoz mentem és lehuppantam rá.

-Nagyon vicces vagy! Ja. Mégse. - forgatta meg a szemeit.

-Neked nem kellene menned? - vakartam meg a tarkóm.

-Nem. Majd Zane idejön. - vonta meg a vállát.

-Hogy mivan? - ugrottam fel. Zack közben vigyorogva leste minden egyes mozdulatom.

-Nem vicces! Mond, hogy csak vicceltél! - túrtam bele a hajamba.

-Hazudhatnék. De abban nem lenne semmi poén. - húzta be a nyakát.

-Zack én úgy utállak! - vágtam hozzá a párnámat. Nagy szerencséje volt, mert az volt hozzám legközelebb és mondjuk nem a lámpám. Annak a nyoma legalább megmaradt volna rajta. Bár egy kiadós verés is ráfért volna.