♡Avery Skywalker szemszöge♡

Nem akartam, hogy Anakin újra közel kerüljön hozzám. Hiszen azzal újra tönkre tehetett volna. Már így is túl sokat mutattam neki abból, amit érzek. Sosem lett volna szabad elmondanom neki. De akkor már késő volt. Anakin felállt mellőlem és arrébb sétált. A szavaim célba találtak. Elértem, hogy elgondolkodjon, és bár nagyon fájt a szúrás helye felkeltem és megpróbáltam elindulni. Minél messzebb akartam kerülni a bátyámtól. Ott éreztem legelőször azt, hogy talán tévedtem. Hogy az az Anakin Skywalker akit én ismertem már nem létezik.. Eltűnt akkor mikor jedi lett. És vele együtt a régi énem is. Túl sok minden kötött minket egymáshoz. Ettől pedig nem tudtam szabadulni. Pedig mindennél jobban vágytam rá. Úgy éreztem, hogy megfulladok. Próbáltam lenyugodni, de nem ment. Aztán hirtelen észhez kaptam. Nem az emlékek hatására fulladoztam, hanem mert valaki az erővel fojtogatott. Pillanatokkal később ájultan estem a földre.

♡♡♡

Zihálva ültem fel. Ahogy körbe néztem nem láttam semmi ismerőset. Éjszaka volt, és az oldalam fájt. Sziszegve nyúltam a sebhelyhez.

-Van itt valaki? - álltam fel. Választ nem kaptam. Nem is értettem, hogy miért is kérdeztem. Hiszen ha ellenség lett volna a közelben, akkor megszívtam volna. Lassan megpróbáltam elindulni, de a sötétben nem láttam semmit. Az övemhez nyúltam a fénykardjaim után, de sehol sem találtam őket.

-Remek. - sóhajtottam. Így megpróbáltam az erővel elindulni valamerre. Bármerre. Nem éreztem se Anakin se Obi-Want a környéken. De még Avát sem. Örültem volna egy másik élőlénynek is, de semmi. Tanácstalan voltam.

-Oké Avery.. Először is kellenek a fénykardjaim.. - beszéltem tulajdonképpen saját magamnak. Idegesen ráztam meg a fejem. A szél fújni kezdett én pedig megborzongtam. Jó pár perc keresgélés után szerencsére megtaláltam őket. Az egyik fa tövében voltak nem messze onnan, ahol magamhoz tértem. Valami oka volt annak, hogy ott ragadtam. És annak is, hogy senkit sem éreztem az erőben. A kardjaim az övemre akasztottam, aztán összeszedtem pár faágat, hogy tudjak tüzet rakni. Órákkal később a tűz mellett ültem és néztem ahogy ég, amikor hangokat hallottam. Fülelni kezdtem hátha Anakinék azok. De nem ők voltak.

-Avery! - hallottam meg egy számomra nagyon ismerős hangot.

-Qui - Gon mester? - fordultam meg. És igen. Ő volt az. Az emlékeimben halványan ott élt az első találkozásunk.

-Mit keresel itt? Hiszen te meghaltál! - álltam fel.

-Igen. Ahogy te is. - mondta.

-Meghaltam? - lepődtem meg.

-Vagyis nem. Még nem. - jött közelebb.

-Hogy kerültem ide? - néztem körbe.

-Én hoztalak ide. Meg kell ismerned a benned rejlő sötétséget, hogy megmenthesd azokat akiket szeretsz. - biccentett.