Ahsoka mosolyogva nézte a távolodó kislány alakját. Valóban lehetne belőle Jedi. De egyenlőre Ezrát kell tanítania. Mindennél fontosabb volt ez számára, hiszen ha ő és Luke elbuknak, már ha Jedi lesz belőle , Ezra lesz az utolsó reménysugár. Ilyen és ehez hasonló gondolatokkal indult a szobájába. Az egész "katonaságnak" egy helyen voltak a szobáik. A togruta lány egy fáradt sóhajjal rogyott le az ágyára. Eszébe jutott minden. Amikor ott hagyta a Templomot. Az első találkozás mesterével. A harcok a klónokkal. És már ők sincsenek! Vagy kitudja hol? Akik nem haltak meg úgy élhetnek mint a Rexék? Lehet hogy ők is csatlakoztak más Lázadókhoz! Megrázta a fejét, ez lehetetlen volt. Valószínűleg felhasználták őket. A hideg futkosott a hátán, hogyha belegondolt miken mehetnek keresztül. Senki sem érdemelne olyan halált ami a klónokra várhat. Nem akarta elhinni, hogy ilyen történhet velük. Inkább próbálta magával elhitetni, hogy a Birodalom "adott" nekik egy bolygót és most ott tengetik mindennapjaikat. Tudta szíve mélyén, hogy ez nem így van, de megpróbálta magát ezzel vigasztalni. Talán ha ott maradt volna.. Nem, nem, nem és nem. Akkor valószínűleg már ő se lenne! Vagy de? Morcosan megrázta a fejét, és inkább az ablakáhot lépett. Keresztbe tette a karjait, és maga elé nézett. Mérgesen meredt maga elé. Lehunyta a szemeit, és próbált egykori mesterére gondolni. Érezte az erőn keresztül, hogy ő is épp rá gondol. Hiába lett Sith, tudta hogy van benne jó. És ennek örült.
-Ahsoka. - lépett be Rex a szobába.
-Gyere beljebb. - mosolygott a lány öreg barátjára.
-Hera nagyon kivan akadva. Rengeteg mindenünk elveszett. Nyomtalanul. - mutogatott.
-Hogy mi? - nyíltak tágra a lány szemei.
-Igen. - biccentett a férfi. A néhai 501 - es klón kiment a szobából, a togruta pedig követte. Vakon megbíztak egymásban, és ezt itt mindenki jól tudta. Ahsoka szíve bele szakadna, ha barátjával akármi történne.
-Én árulást gyanítok. - vakarta meg az állát Rex. Azonban a togruta másra figyelt. Valami veszélyt érzett. A szeme sarkából meglátott egy alakot, mögöttük. A folyosón hagyott ládák mögött bujkált.
-Rex, valaki van mögöttünk. - suttogta.
-Már nekem is feltűnt. - mosolygott. Tano arcán is meg jelent egy erőltetett mosoly.
-Állj vagy lövök! - kiáltotta valaki. Ahsokának mingyárt ismerős volt a hang.
-Hera? - fordult meg.
-Nem, én Sabine vagyok! Ki más? - nevetett fel gúnyosan.
-Te is áruló lettél? - vonta fel a szemöldökét Rex.
-Ugyan - ugyan.. Én nem árultam el senkit. Egyedül Kanant. - hajtotta le a fejét.
-Miért árultad volna el? - kérdezte meglepetten.
-Azt...azt nem mondhatom el. - mondta, majd újra rájuk szegezte a fegyvert.

Sziasztok. Tudom régen jelentkeztem. Ennek több oka van. Hamarosan megyek lovas táborba, tehát előre megfogok írni részeket. Lehet hogy ma még jelentkezem.Addig is: az erő legyen veletek! 🖤