Éjszaka volt mire elértük a célunkat. Anakin arcán egy pillanatra rémület futott át, de tudta, hogy erősnek kell maradnia. Sejtettem, hogy valamilyen kapcsolat van kettejük közt. Csak azt nem tudtam, hogy milyen.
-Itt vagyunk. - nyeltem egy nagyot. Anakin meredten nézett maga elé.
-Menjünk. - indultam el. A bucka lakók házai már romosodni kezdtek. Eléggé kihalt volt a "falu".
-Valaki van tőlünk jobbra. - mondta nyugodtan Anakin.
-Balra is. És mögöttünk is. - egészítettem ki.
-Várjunk még. - mondta. Amikor elértük az első házat, a testvérem lekapta övéről a fénykardját, és aktiválta azt. Kérdőn néztem rá, de ő ezt nem láthatta.
-Avery te menj be. Fedezlek. - bólintott határozottan. Lecsatoltam övemről kék fénykardom és aktiváltam. A kék penge bevilágította a helyet. De, én magabiztosan haladtam előre.
-Padme? - suttogtam. Mögülem hangot hallottam. Épp ütni készültem, de meghallottam Padme gyenge hangját.
-Padme! - kaptam el. A fiatal nő elájult.
-Anakin! - kiabáltam. Az ajtóban meg jelent a feje, amint meglátta a nőt aggódva nézett.
-Artu, átküldöm a koordinátánkat. Gyere ide! Gyorsan! - mondta a komunikátorába. Átvette tőlem Amidala szenátort. Én pedig olyat tettem amit sosem bocsájtok meg magamnak. Le akasztottam övemről a másik fénykardom. Aktiváltam. Kimentem az épületből, és akik szembe jöttek velem bucka lakók, mind lemészároltam.
-Avery! - ordította Anakin. Nem hallottam. Vagy nem akartam meghallani. Egy erősebb férfi mögém jött. Megfordultam, felugrottam, és arcon rúgtam. Hátra esett. Zöld fénykardommal pedig leszúrtam. Deaktiváltam a kardjaim, majd az övemre akasztottam őket. Lerogytam a földre.
-Mit tettem? - suttogtam magam elé. Ugyan olyan vagyok mint Anakin. Kegyetlen... És gyilkos. El sem hittem, hogy én tettem.
-Avery, menjünk! - hallottam meg a bátyám hangját. De olyan távolinak tűnt. És képszakadás. Nem emlékszem innen semmire. A legelső emlékem ez után, hogy egy fehér szobában fekszek, velem szemben Anakinnal.
-Hogy vagy? - kelt fel.
-Mi történt? - kérdeztem. Egy sóhaj kíséretében elmesélte. Csendben ültem, és a kezeim tanulmányoztam.
-Hogy tehettem!? - suttogtam megtörten.
-Avery, nyugalom. Én is tettem már olyat, amit nem kellett volna. - sóhajtott. Visszadöltem az ágyba, és a fejemre húztam a takarót.
-Nem vagyok itt. - dünnyögtem. A bátyám felállt, és elhagyta a szobát. Tudtam, hogy csalódást okoztam neki. Ha mesterem megtudja, biztosan beszél a Jedi Tanáccsal, és nekem annyi. Egy Jedi nem tehet ilyet! Bárcsak, vissza pörgethetném az időt, és nem történne meg ez. De, ilyen képességem sajnos nincs. Szóval, el kell fogadnom a tényt, hogy egy kegyetlen gyilkos vagyok. 2 órával később a mesterem jelent meg a szobámban. Alvást szinleltem.
-Avery tudom, hogy nem alszol. - mondta. Továbbra sem mozdultam.
-A Tanács kiakadt rád, ezért nem leszel egyenlőre Jedi Lovag. - magyarázta. Kicsit megkönnyebbültem.

Sziasztok. Ma is hoztam egy részt. Már tegnap akartam, csak nem sikerült befejeznem. Azért remélem tetszik. Az erő legyen veletek! 🖤