-Gondold ezt át padawan. Aludj rá egyet holnap pedig gyere vissza. - mondta. Bólintottam, aztán felálltam. Mielőbb el kell innen tűnnöm, mert úgy érzem megfulladok. Sietősen sétáltam a szobám felé. Közben ügyeltem arra, hogy ne találkozzak ismerőssel. Amint elértem a kis kuckóm, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Amilyen gyorsan csak tudtam, össze pakoltam néhány dolgot. Az ablakhoz léptem, kinyitottam. Felsóhajtottam, majd a fára ugrottam. Mint mindig a kertben most is megnyugodtam. Nem. El kell mennem. Gondolkoztam, és az itt nem fog menni. Hiába nincs háború avagy kitörőben van, sokszor kell frontra menni. Éppenséggel a kalózok sanyargatják a népet, és ezt nem engedhetjük. Elhúztam a szám, és leugrottam a fáról. Magam előtt rugdostam a követ, amit éppenséggel akkor vettem észre. Kisvártatva kiértem a templomból. Egy hatalmas mosoly kúszott ajkaimra. Végre. Már csak egy helyet kell keresnem, ahol egyedül lehetek a gondolataimmal. Lefutottam a lépcsőn, és elvegyültem a tömegben. Nem tudtam, hogy mit akarok. Messze lenni a testvéremtől, a Rendtől, de valami mégis visszahúzott oda. Leültem egy fal mellé. Fejemet a kezembe temettem. Nem tudom mennyi idő telt, percek, órák, de arra eszméltem fel, hogy az emberek sikítva menekülnek. Kiléptem rejtekhelyemből. Egy fiatal nőt a vállánál fogva visszahúztam. Zaklatott volt.
-Mi történt? - kérdeztem.
-Megtámadtak minket! - zokogott.
-Kik? - szorítottam ökölbe a kezem.
-A szeparatisták! - mondta majd elfutott.
-Szeparatisták? - motyogtam magamba. Tudtam kik azok. De hivatalosan még nem tört ki velük a háborús. Legalábbis én így értesültem róla,ha eddig nem is, most kifog.  Megráztam a fejem, aztán futni kezdtem a támadás helyszíne felé. Hamarosan meg láttam Kenobi mestert és Anakint, ahogy próbálják vissza tartani a droidokat. Nehezen. Nem bírtak velük. Egy sóhaj kíséretében az emelkedőről ahol eddig álltam, leszaltóztam. Be egyenesen az ellenség csapataiba. Aktiváltam két fénykardom. Ketté vágtam őket, az erővel messzire hajítottam őket. Anakin és Obi-Wan egy ideig meglepetten álltak, aztán követték a példám.
-Nocsak - nocsak kit látnak a szemeim. - nevezett fel gúnyosan Anakin.
-Igen sajnos én is látlak téged. De most talán az ellenségre kellene koncentrálni. - kacsintottam rá.
-A Tanács kiakar tagadni a Rendből. - hazudott. Megéreztem hogy ez nem igaz. De ha ő is így, akkor én is!
-Csak nyugodtan. Amúgy sem akarok sokáig itt maradni. - rántottam meg a vállam.
-Mi ütött beléd!? - kiáltott fel.
-Belém semmi. Ellenben beléd mingyárt én fogok. - nevettem fel.
-Nagyon vicces vagy. De én nem ilyennek ismerlek. - rázta meg a fejét.
-Akkor most ismerd meg, az igazi énemet. - biccentettem. Közben folyamatosan támadtak a szeparatisták. Egyre több droidot vágtam le, mérges voltam, és ezt valahogy le kellett küzdenem.
-Avery a háború már rég zajlik. Nem értem, hogy miért csodálkozol. - tett szemrehányást Obi-Wan.
-Bocsáss meg mester, de ezt a tényt velem elfelejtették közölni. - grimaszoltam. Erre inkább már nem is válaszolt. Chh. Mily meglepő.
-Akár tetszik akkor nem. Mi örökké tesvtérek leszünk. - mutatta fel a kisujját Anakin.

Sziasztok. Hoztam egy részt, remélem tetszik. Lehet hogy ma még jelentkezem egy Jedik - bukásával nem tudom. Addig is az erő legyen veletek! 🖤