Ennyit a laza sulis napokról. Még csak a második napja, hogy elkezdődött az iskola, de már most elegem van.
Reggel késve indultam el, Maddy meg sem várt, mert nem akart elkésni, így hát 7:56-kor még javában a suli előtti sarkon voltam és siettem ahogy tudtam. Az épület előtt már csak egy-két diák volt kint, de ők is futottak be. Megigazítottam a hátamon a táskát, ami baromi nehéz volt, mert rögtön nyolc órával kezdtük meg a tanévet.

-Hát te? -kérdeztem lihegve a suli előtt Adam-től, amikor láttam, hogy még ő is kint van.

-Nem olvastad az osztálycsoportot, mi? -mosolyodott el, mire válaszként megráztam a fejem. -Gondoltam, ezért vártalak meg. -nevetett fel. -Az ofő írta, hogy ma nem lesz még tanítás, az udvaron van találkozó. -mondta, miközben bementünk.

El sem akartam hinni amit mondd. Ezért cipeltem ma ennyi mindent magammal?!

Mikor kiléptünk az udvarra, rengeteg diákot pillantottunk meg. Az osztályok csoportokban álltak, látszólag senki nem tudta miért vagyunk itt, és nem épp fizikán ülünk, de hamarosan kiderült, amikor az ofő beleszólt a mikrofonba, és mindenki elcsendesedett.

-Végig nézve az arcokon, merem feltételezni, hogy fogalmatok sincs miért vagytok most itt. -mosolyodott el. -Iskolánkban, idén először megrendezzük az osztályok versenyét, ami egész héten zajlani fog. De térjünk is a lényegre, hogy miről is van szó. Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy mi ennek az értelme, és mit kap a nyertes osztály. -hadarta. -Nos, az első helyezett osztály egy hetes párizsi osztálykirándulást nyer, a második helyezett három napra mehet, a harmadik pedig itt belföldön mehet el egy három napos osztálykirándulásra szeptember végén. -sorolta, mire mindenkinek felcsillantak a szemei, mindjárt jobban figyeltünk. -Szóval, minden napra kaptok feladatot minden féle témában. A verseny a tanároktól teljesen függetlenül zajlik, tehát az ő segítsègükre most nem számíthattok. Az első vetélkedő a második órában kezdődik, az osztályfönökök mindent elmondanak nektek, menjetek a termetekbe. Köszönöm a figyelmet! -kapcsolta ki a mikrofont.

-Hát ez jól hangzik. -ujjongott Lara, de ekkor még egyikünk sem tudta mennyire meg kell szenvedni azért az osztálykirándulásért.

Szinte rögtön utánunk be is jött az osztályba az ofő.

-Na akkor kezdjünk is bele. -csapta össze a tenyerét miután becsukta az ajtót. -Gondolom kellően be vagytok zsongva, úgyhogy szeretném ismertetni a feladatokat. -kezdett bele. -Ma irodalommal kezdünk. Az irodalomtanárok különböző feladatokat állítottak össze nektek. Leginkább könyvekből és versekből, szóval szeretnék hét embert, aki erre a feladatra megy.

Szinte azonnal feltettem a kezemet. Az irodalmat mindig is szerettem, rengeteget olvasok, szinte nem is tudnának olyan könyvet mondani amiről még ne hallottam volna. Viszont sajnos körülöttem a mi társaságunkból senki nem tette fel a kezét, csak másik három lány és fiú az első sorokban.

-Remek, akkor felírtalak titeket. Második órában legyetek a könyvtárban. -írta fel a neveket egy lapra. -Az irodalmi versennyel egy időben a sportversenyek lesznek, oda megy mindenki aki nem irodalomra megy. -ismertette az újabb feladatot.

Felolvasott minden feladatot, és mindenhova felírta a versenyzőket. Minden napra be lettem írva valamihez. Ma irodalomra, holnap filmek kategóriára, csütörtökön pedig zene kategóriára a gitárom miatt. A pénteki feladatokról nem lehet tudni semmit, ott is délig feladatok lesznek, utána eredményhirdetés. Minden nap első órában normál órák lesznek, másodikbórában kezdődik a verseny, ami délig tart, utána még két óránk lesz a 6.-7. utána pedig mehetünk haza. Zsúfolt napjaink lesznek az már biztos, mondjuk jobb, mint egész nap tanulni.

Amikor kicsöngettek, szinte egyszerre állt fel mindenki a helyéről. Az ofő még sok sikert kívánt, aztán kiment a teremből.

-Irodalom? -bökte meg a vállam Adam, mire hátrafordultam.

-Aha. -bólintottam, de még mindig furán nézett. -Na mi az? Nem néznéd ki belőlem, hogy okos vagyok? -nevettem fel sértetten.

-Semmi kétségem afelől, hogy okos vagy. -nevetett. -Csak nem tudlak elképzelni Shakespeare-t olvasni, miután hajnalig buliztunk. -magyarázta.

-A kettő nem zárja ki egymást. -vontam meg a vállam, majd felkeltem a helyemről.

-Sok sikert! -szorított magához Lara.

-Neked is! Fusdd le őket! -mosolyogtam rá, mert ő a sporthoz lett beírva.

Már épp indultam mikor valaki elkapta a csuklómat. Adam húzott vissza.

-Délután filmezünk? -kérdezte, én pedig már épp leoltottam volna, de megelőzött. -Nem úgy. -nevetett fel. -Találtam egy tök jó filmet, de ha nincs kedved megnézem egyedül. -vonta meg a vállát az arcom láttán.

Persze, hogy volt kedvem filmezni, de nem akartam megismételni a múltkori esetet. Adam és én ismét egy szobában... Nem tudom tudnék-e uralkodni magamon, vagy ellenállni a próbálkozásainak.

-Ígérem nem csinálok semmi hülyeséget! -tette hozzá, mintha a gondolataimban olvasott volna. Már csak az a kérdés, én tudnék-e uralkodni magamon.

-Gyakorolnom kéne ma, már elég régen gitároztam. Nem akarok beégni csütörtökön. -sóhajtottam.

-Hozdd át a gitárod segítek. -ajánlotta fel. -Csak szeretnék veled lógni, mint régebben, nem akarom, hogy feszkó legyen köztünk. -nézett mélyen a szemembe, nekem pedig egyre hevesebben vert a szívem.

-Mit tudsz te a gitárokról? -mosolyodtam el.

-Cica, nem véletlen lettem én is beírva zenére.

-Négykor nálunk. -adtam be a derekam, mire elmosolyodott.

-Oké. -bólintott.

-Már nem is érdekel a film, mi? -nevettem fel a szememet forgatva.

-Eddig se érdekelt, csak veled akartam lenni. -húzott magához, és egy puszit nyomott a hajamra. -Sok sikert az irodalomhoz. -suttogta.

-Neked is! -hunytam le egy pillanatra a szemem, és még egyszer utoljára magamhoz szorítottam, majd elhúzódtam, és elindultam a könyvtárba.

Félve léptem be az ajtón, már jó páran bent voltak. Kicsit kínos volt, hogy mindenki az osztályával lógott, én meg még csak szinte nem is ismertem az osztálytársaimat. Egy hullámos barna hajú lányt pillantottam meg, aki egyedül ült az egyik pad tetején, és emlékeztem a nevére még tegnapról, így felé indultam.

-Szia! Te Cassandra vagy, ugye? -mosolyogtam rá.

-Szia! -nézett fel a telefonjából. -Könyörögve kérlek ne hívj így, gyűlölöm a nevem, mindenki Cassie-nek hív. -mosolyodott el.

-Oké. -mondtam nevetve.

-Te meg Sasha vagy, ugye? -kérdezte.

-Igen. -bólintottam. -Ide ülhetek hozzád? -kérdeztem félve.

-Persze. -mosolygott rám, én pedig felültem mellé a padra. -És, hogy tetszik itt? -fordult felém.

-Igazából még nem nagyon tudok a suliról beszélni, Adaméken kívűl te vagy az első ember aki beszélget velem. -húztam el a számat kínosan.

-Ja tényleg. Igaz, hogy Adam szomszédja vagy?

-Aha. Vele lettem jóba mikor ide költöztünk, ő mutatott be Lara-nak és a srácoknak. -meséltem.

-Hát, mázlista vagy, hogy sikerült bekerülnöd abba a bandába. -nevetett fel kínosan.

-Hát az biztos, hogy óriási mázlim volt. Nem tudom mit kezdtem volna Adam nélkül. -húztam el a számat.

-Annyira cukik vagytok. -ömlengett.

-Nem vagyunk együtt. -ráztam a fejem nevetve.

-Ó, mindig elfelejtem, hogy új vagy még itt... -kapott észbe, majd folytatta. -Szívem, itt nincs olyan opció, hogy nem vagytok együtt. Még egy lány sem tudott ellenállni Adam-nek, előbb-utóbb mindenki beadja a derekát. -nevetett fel. -Hagy találjam ki... Elvitt Brandon bulijára, körbevezetett a városban, talán még meccsre is elvitt... Mindig ez van, most épp te vagy a csillogó, új játék. -sorolta.

Fájtak a szavai. Szörnyű volt beismerni, de igaza volt. Pontosan ez történt, az ujja köré csavart.

-Ugye nem bántottalak meg? -szakított ki a gondolataimból, mire felkaptam a fejem.

-Nem dehogy. -tagadtam, majd lesütött szemekkel vártam, hogy végre elkezdődjön a verseny.

Egész idő alatt kattogott az agyam, a fülemben csengtek Cassie szavai. "Most épp te vagy a csillogó, új játék".

Elkezdődött a verseny, próbáltam lekötni a figyelmem. Egy csoportba ültünk az osztálytársaimmal. Az első feladatban pár sor volt megadva versekből, és ki kellett találni a címet és a költőt. Ez még egész gyorsan ment, az összeset kitaláltuk. Ez után öt-öt idézet volt megadva egyes könyvekből, és azokat kellett kitalálni. Ez a feladat nagyjából rám hárult, szinte az összeset én találtam ki, a többiek még csak nem is hallottak némelyik könyvről. Az utolsó feladat egy gyorsasági feladat volt. Két percünk volt felsorolni klasszikus irodalmi műveket. Torony magasan nyertünk 57 címmel, így plusz tíz pont adódik majd hozzá pénteken a végeredményünkhöz.

Gyorsan eltelt ez a három óra, mikor kicsöngettek ebédszünetre, mind egyszerre indultunk ki a könyvtárból. Cassie mellett battyogtam fel a lépcsőn, amikor Lara utolért.

-Nyertüüünk! -ugrott a nyakamba. Ezaz még plusz tíz pont.

-Mi is. -vigyorgtam.

-Miért lógsz Cassie-vel? -ráncolta a szemöldökét, miután beléptünk a terembe.

-Miért ne? -vontam meg a vállam.

-Mert egy kiszámíthatatlan kis ribi? -kérdezett vissza.

-Mindenesetre elég sok mindent mesélt... -sóhajtottam.

-Na ez jól kezdődik... -forgatta a szemét Lara majd lehuppant mellém a helyére, én pedig elmeséltem neki mindent, amit Cassie mondott Adam-ről.

-Oké. -bólintott. -Egyrészt, hülye vagy ha egy szavát is elhitted. Cassie Becky legjobb barátnője. Csak azért mondd ilyeneket, mert azt akarják, hogy neked szarul érezd magad. -magyarázta. -Másrészt, Adam sose tenne veled ilyet. De honnan is tudnák milyen? Pár hónapig voltak csak együtt Becky-vel, Adam-nek azóta se volt senkije, szóval nem igaz az sem, hogy minden lánnyal ezt csinálja. -folytatta. -Harmadrészt meg, miért is érdekel ennyire, ha nem akarsz Adam-től semmit? -vigyorgott.

-Csak nem akarom, hogy hülyét csináljon belőlem. -vontam meg a vállam.

-Aha. -bólintott még mindig vigyorogva.

Ezután bejöttek a többiek is a terembe, és az ebédszünet további részét együtt töltöttük. Az utolsó két óránk gyorsan eltelt, és már végre vége is volt a napnak. Vegyes érzelmeim voltak Adammel kapcsolatban azok után amiket Cassie mondott, de miután kiértünk a suliból már mindent értettem.

Lara-val megbeszéltük, hogy elmegyünk a közeli starbucksba inni egyet, de mikor kiértünk a suli elé, valahogy mindentől elment a kedvem. Épp indultunk Adamék felé, hogy elköszönjünk, de Adam-et valaki más társaságában találtuk, mint akire számítottunk. Még odamentünk a fiúkhoz, a szememet végig Adamen tartottam és a lányon akivel egy kicsit messzebb álltak a társaságtól. Nem ismertem, hosszú szőke haja volt, tökéletes alakja, gyönyörű arca, és Adam minden egyes szaván csüngött. Lara látta, rajtam, hogy nem bírom sokáig, de miközben, mi a többiektől búcsúzkodtunk, a lány nevetve megölelte Adam-et majd egy puszit nyomott a szájára.

Lesütött szemekkel bámultam magam elé, igaza volt Cassie-nek... Mégis csak sikerült hülyét csinálnia belőlem. Brandon riadtan nézett felém és alig láthatóan a fejét rázta, egyedül ő tudott a péntekről.

-Én most megyek,holnap találkozunk. -eröltettem magamra egy mosolyt.

-Ne csináld már. -szomorodott el Lara. -Iszunk egyet a Starbucksba és minden oké lesz.

-Majd máskor, oké? -próbáltam visszapislogni a könnyeimet. Lara csak megértően bólintott. -Sziasztok. -mondtam sietve, és hazafelé vettem az irányt.

Még hallottam magam mögött a többiek kérdéseit, hogy hirtelen mi bajom lett, de Brandon és Lara rögtön elterelték a témát. Pár lépés után a könnyeim folyni kezdtek, és nem is apadtak hazáig. Idegesen téptem fel a bejárati ajtót, és miután a szobámba futottam, bevágtam magam mögött az ajtót és eldőltem az ágyamon.

Fájt, hogy mással látom, és, hogy ennyire nem érdeklem. Nem tudom miért képzeltem többet ebbe az egészbe mikor megbeszéltük, hogy elfelejtjük a péntekit... Mindenesetre nem kívánom senkinek ezt az érzést.

Egy óra szenvedés után erőt vettem magamon, és írtam egy sms-t Adam-nek, hogy lemondjam a délutánt, arra hivatkozva, hogy nem érzem jól magam. Láttam, hogy több sms-t is írt, de nem foglalkoztam vele, lenémítottam a telefonom, és töltőre tettem. Bár még öt óra sem volt, megfürödtem, és fülhallgatóval a fülemben az ágyba feküdtem, és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Ha elolvastad és tetszett, nyomj egy vote-ot!❤️❤️❤️