A napjaim olyan gyorsan teltek, hogy el sem tudtam hinni, hogy már péntek van, és már csak ez a hétvége van a nyárból, szombaton meg már a húgom is jön haza. A keddi meccs után egyik nap sem unatkoztam. Szerdán Lara jött át délután, csütörtökön anya szabadnapos volt, így csajos napot tartottunk, ami eddig eléggé kimaradt az életemből. Délelőtt vettünk pár új ruhát a sulira, délután pedig sütit sütöttünk. Vagyis leginkább csak anya sütött, én csak a konyhában tébláboltam. Adammel péntekre, azaz mára beszéltük meg a "csináljunk valamit" programunkat. Sokáig gondolkoztunk, de végül úgy döntöttünk moziba megyünk.

Egész nap egyedül voltam itthon, a szobámban lézengve töltöttem a napot. Zenét hallgattam és a tegnap sütött sütit eszegettem. Persze közben végig Lara-val chateltem, de nem tudta elterelni a gondolataimat Adam-ről. Fura izgalommal vártam már a délutánt.

Háromra elkészültem, egy fekete hosszúnadrágot vettem fel ami a térdénél szaggatott, valamint egy bordó ejtett vállú felsőt. Belebújtam a fehér converse-embe, és a tükör előtt próbáltam megbizonyosodni arról, hogy ez lesz-e a megfelelő outfit. Végül a vállamra dobtam a táskámat és fújtam pár csepp parfümöt magamra, majd lementem a lépcsőn. Mielőtt elindultam volna megcsörrent a telefonom. Anya hívott, és a lelkemre kötötte, hogy emberi időben érjek haza, mert reggel megyünk Maddy-ért.

Mikor kiértem a ház elé Adam még sehol sem volt. Pár percet ácsorogtam kint, már épp gondoltam, hogy felhívom, de akkor kinyílt a kapujuk.

-Szia. -sétált oda hozzám.

-Szia. -mosolyogtam zavartan.

Eddig sosem volt köztünk ilyen kínos a hangulat, de most valahogy furán éreztem magam.

-Mason megy be a városba, mondta, hogy eldob minket a plázába. -mondta miközben egy kocsi kiállt a házukból.

-Oké. -bólintottam.

Nem tudtam mit kéne mondanom, vagy csinálnom, de Adam megindult a kocsi felé, így én is követtem a példáját. Ösztönösen beült az első ülésre, én pedig mögé. Adam nevelőapja egy negyvenes éveiben lévő férfi. Fiatalos, mégsem tartottam illendőnek, hogy letegezzem.

-Jó napot! -köszöntem félénken miután beszálltam. A mondatomat követően pedig mindkettőjükből kitört a neveté.

-Szia. -mondta végül a férfi. -Tegezz nyugodtan, Mason vagyok. -tette hozzá.

-Utálja, ha magázzák. -vigyorgott Adam.

-Rendben. -mosolyogtam. -Sasha vagyok. -mutatkoztam be.

-Tudom, Adam már litániákat zengett rólad. -vigyorgott.

-Persze, égess be. -nevetett közbeszólva Adam, mire Mason is felnevetett.

Látszott rajtuk, hogy az évek alatt megkedvelték egymást és nincs köztük semmilyen feszültség.

-És Sasha, hogy-hogy pont ide költöztetek? -kérdezte miközben elindultunk.

-A szüleim itt kaptak munkát, a húgom meg most kezdene úgyis a középiskolában, szóval ő ígyis-úgyis új suliba ment volna. -magyaráztam.

Mason még kérdezett pár dolgot, de pláza nem volt messze pár perc alatt ott is voltunk.

-Majd jövök valamikor. -mondta Adam miután kiszállt a kocsiból.

-Akarod mondani, időben hazaérek, és vigyázunk magunkra. Nem csinálunk semmi hülyeséget, nem szöktetem meg a lányt és lépünk le Oroszországba... -helyesbített Mason, mire felnevettem.

-Ha le akarnék lépni, semmiképp nem Oroszországba mennék. -nevetett Adam is.

-Jó tudni, ez leszűkíti egy kicsit a keresést. -mosolyodott el Mason. -Na, érezzétek jól magatokat! Örülök, hogy megismertelek Sasha.

-Én is. -mosolyogtam rá, majd elhajtott az autóval.

-Jó napot? Komolyan? -nevetett Adam mikor már csak kettesben voltunk.

-Akkora szemét vagy! -ütöttem meg a vállát, de én is nevettem. -Mondjuk ha nem fél perccel az indulás előtt szóltál volna, hogy Mason-nel jövünk, talán lett volna időm átgondolni a dolgokat, de minden olyan hirtelen történt. -hadartam.

-Nem mondtam volna, hogy elég spontán ember vagyok? -vigyorgott.

-Magamtól is rájöttem. -forgattam a szemem.

-Na gyere, te kis hisztis. -ölelte át a vállamat, majd elindultunk a pláza bejárata felé.

Péntek lévén, a bevásárlóközpont teli volt. Rögtön a mozihoz mentünk, mert ott mindig baromi hosszú a sor. Két film között vaciláltunk. Én a Minden, minden-t szerettem volna nézni, Adam viszont a Szerencse házát.

-Felejtsd el, hogy végig ülök másfél óra nyávogást. -rázta a fejét tiltakozóan. -A Szerencse háza neked is tetszene, vígjáték, mindenkinek tetszett eddig akit kérdeztem. Az a szar meg annyira kiszámítható, vagy meghal a végén valaki, vagy kiderül, hogy a lány betegsége kamu. -győzködött.

-Jó igazad van. -adtam meg magam. -De egyszer megnézed velem! -alkudoztam.

-Legyen. Letöltöm és valamelyik nap megnézhetjük. -forgatta a szemét.

A vitánkkal el is ment az idő, és már a sor elejére kerültünk.

-Két jegyet szeretnénk a Szerencse házára. -mondta Adam, majd rám nézett. -Tedd azt el! -szólt rám, mikor elővettem a pénztárcámat.

Eltette a jegyeket, majd kiálltunk a sorból. Rögtön mentünk is be a moziba, mert már csak tíz perc volt a filmig. Vettünk üdítőt és popcornt is, hallani sem akart róla, hogy én fizessek akárhogy is erősködtem.

-Legközelebb csak úgy vagyok hajlandó jönni, ha én fizetek! -mondtam miközben mentünk be a terembe, mire felnevetett.

-Én hívtalak el moziba, nem gondoltad, hogy te fogsz fizetni... -forgatta a szemét.

Már mentek a reklámok mire beértünk, de nem kellett sokáig keresgélni a helyünket. Pont a középső sor szélére vettük, szóval gyorsan odataláltunk.

Adam-nek igaza volt. Tényleg tetszett a film. Rengeteget nevettünk, és nem csak mi, az egész terem zengett néha a nevetéstől. Fél hatkor lett vége a filmnek. Hazafelé sokat beszélgettünk, még legalább fél órát kint álltunk a házunk előtt.

-Ráérsz még? -kérdezte.

-Aha. -bólintottam.

-Meg akarod nézni azt a filmet?

-Komolyan? -csillant fel a szemem. -Persze. -tettem hozzá.

-Egye fene. -adta be a derekát. -De ha bealszok, vagy belehalok az unalomba a te hibád lesz. -figyelmeztetett, mire felnevettem, ő pedig kinyitotta a kapujukat.

Követtem végig az udvaron, majd a bejárati ajtónál maga elé engedett.

-Már itthon is vagy? -hallottam meg egy női hangot, miközben kibújtunk a cipőinkből.

-Aha. -válaszolta egyszerűen Adam, és megindult a hang irányába, én pedig követtem. -Anya, ő Sasha, a szomszédunk, meg az új osztálytársam.

-Ó, szia Drágám! Üdv itt Bridgeport-ban. -mosolygott rám, majd megtörölte a lisztes kezét egy rongyba. -Anne vagyok, Adam édesanyja, tegezz nyugodtan.

-Rendben. Sasha vagyok. -mosolyogtam rá.

-És milyen volt a mozi? -kérdezte.

-Jó, de megígértem Sasha-nak még egy filmet, szóval mi megyünk. -húzott a lépcső felé Adam.

-Menjetek csak, szólok ha kész a süti. -szólt utánunk.

Ahogy felértünk az emeletre megpillantottam az egyik nyitott ajtón át egy teljesen rózsaszín szobát, biztos az Courtney szobája. Adam a folyosón lévő utolsó ajtónál állt meg, és maga elé engedett. Belépve kicsit más fogadott mint amire számítottam. A falak sötét kékek voltak, pár kép lógott rajtuk, Adam-ről és a srácokról, valamint egy családi kép, és egy közös kép amin csak ő meg a húga voltak. Egy világosbarna íróasztal, és azzal megegyező színű szekrény, tv állvány, ágy és polcok. A polcok tömve voltak focis kupákkal és érmekkel, más nem nagyon volt rajtuk. Zavartan nézelődtem, közben Adam már be is kapcsolta a hatalmas tv-t. Okos tv volt, csak beírta a film címét a keresőbe, és rögtön meg is találta.

-Le is ülhetsz ám, vagy ha gondolod nézheted másfél óráig állva is a filmet. -szólt oda vigyorogva, én meg oda sétáltam hozzá az ágyra és felhúzva a lábaimat a támlának dőltem.

Elindította a filmet, majd letette a távirányítót az asztalra, és ő is felült mellém. Hirtelen túl közel lettünk egymáshoz, a szívem össze-vissza vert. Próbáltam a filmre koncentrálni, de nem igazán ment.

-Na mi az? Nagyon csendben vagy. -állapította meg.

-Mit mondjak? -néztem rá felvont szemöldökkel.

-Nem tudom. Meg vagy szeppenve, nem szoktál ilyen lenni. -nevetett fel.

-Nem vagyok megszeppenve. -fontam össze magam előtt a kezeimet. -Csak nézni szeretném a filmet. -mutattam a tv-re.

Azt hittem elhitte, hogy csak szimplán ennyire leköt a film, de pár másodperc múlva újra rám nézett, és hirtelen csikizni kezdett.

-Ne mááár! -visongtam. -Adam! -ficánkoltam a kezei között.

-Na csak megjött a hangod. -nevetett, de tovább csikizett.

Hiába vergődtem, akkor is sokkal erősebb volt nálam. Már teljesen lecsúsztam és fekve próbáltam csikizni én is, de nem nagyon hatotta meg.

-Szeretném nézni a filmet. -próbálkoztam, de titokban azt terveztem, hogy majd ha végre nem figyel és elenged én támadhatok.

-Nem is érdekel a film, az első öt perc óta unod. -vigyorgott rám, és mennyire igaza volt. Az egész film unalmas volt, kínszenvedés volt ezt a fél órát végig nézni.

-Jó, tényleg nem érdekel. -nevettem el magam, hátha így elenged, mire ő is elmosolyodott, de aztán a tekintete komolyra váltott.

Eddig fel sem tűnt, hogy az előbbinél sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Én a hátamon feküdtem, ő pedig az oldalára fordulva nézett le rám. Összeakadt a tekintetünk. Tudtam, hogy el kellett volna fordítanom a fejem, de egyszerűen nem tudtam, kíváncsi voltam. Végignézett az arcomon, szeme cikázott a szemem és a szám között. Megállapodott a szememnél, de amikor meglátta, hogy az ajkamba harapok és én is az ő ajkát bámulom, közelebb hajolt. Éreztem a lélegzetét az arcomon, a hasamban azok a bizonyos pillangók életre keltek, és őrültek módjára kezdtek csapdosni. Alig pár centi választotta el az arcunkat, amikor alig láthatóan megnyalta az ajkát és megszüntette a közöttünk lévő távolságot.

Nem fordultam el, nem löktem el, csak arra vártam, hogy az ajkaink végre összeérjenek. Finoman az enyémnek nyomta az ajkait, és egy puszit nyomott rá. A szemeim lecsukódtak, ő pedig csókolni kezdett. Még sosem éreztem ilyet senkivel, borzongás futott végig az egész testemen. A hajába túrtam, és így húztam közelebb magamhoz. A nyelve bejutást kért a számba, amit én meg is adtam neki. A kis óvatosnak induló csókból valami egészen más lett, faltuk egymás ajkait. Végigsimított a felsőm alatt az oldalamon, én pedig még szorosabban vontam magamhoz. Feltört belőlünk minden érzelem, mintha mindig is erre vágytunk volna, de aztán bevillant valami a fejemben. Ez nem helyes.

Lihegve húzódtam el tőle, ő pedig izzó szemekkel nézett le rám. Ő is ki volt pirulva, az ajkai duzzadtak voltak a csókjainktól. Felültem az ágyon és a kócos hajamba túrtam. A lehető leggyorsabban felpattantam és nem néztem a szemébe miközben az ajtó felé indultam.

-Mennem kell. -mondtam és meg sem vártam, hogy mondjon valamit, kiviharoztam a szobájából.

Becsukva magam mögött az ajtót kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Megpróbáltam nagyjából rendbehozni a hajamat, hogy ne nézzen ki úgy, mint akibe belecsapott a 220.

Lesiettem a lépcsőn, és indultam volna, hogy elköszönök Anne-től, amikor láb dobogást hallottam a lépcsőn. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam Adam jött utánam.

-Várj már egy kicsit. -suttogta, hogy más ne hallja.

-Tényleg mennem kell. -kerültem a tekintetét.

-Minden oké? -kérdezte. -Köztünk. -tette hozzá.

-Persze. -vágtam rá talán a kelleténél is gyorsabban.

-Sashaaa. -futott felém a konyhából Courtney. -De jó hogy itt vagy. -ölelt át.

-Szia Court. -erőltettem magamra egy mosolyt.

-Ó, hát itt vagytok. Pont most lett kész a süti. -nézett ránk mosolyogva Anne.

-Nekem igazából mennem kéne. -sóhajtottam.

Anne már épp mondott volna valamit, de Mason megelőzte miután végig nézett rajtam és Adam-en.

-Vihar a paradicsomban? -nevetett fel és kínosan elhúzta a száját.

-Tornádó lesz a házunkban, ha nem szállsz le a témáról. -vágta rá Adam, de láttam rajta, hogy tartania kell magát, hogy ne nevessen. Szerencsére Mason vette a lapot, összenézett Adam-mel, és végül csak elmosolyodott.

-Akkor azt hiszem én megyek. -dadogtam.

-Remélem még találkozunk, Szívem. Itt mindig szívesen látunk, örülök, hogy megismerhettelek, és remélem jól fogod magad érezni a suliban. -mosolygott rám Anne.

-Én is örülök, hogy megismertelek. -mosolyogtam rá. -Sziasztok. -intettem, majd mentem is az előtérbe.

Adam jött utánam, szó nélkül bújtunk bele a cipőinkbe. Kikísért egészen az utcára, már épp indultam a házunk felé mikor utánam szólt.

-Biztos nincs gáz? Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak... -kezdett bele.

-Csak ne beszéljünk róla, jó? -sütöttem le a szemem. -Legalább annyira tehetek róla én is, mint te. -vontam meg a vállam. -Majd beszélünk, szia. -mosolyogtam rá erőltetetten.

-Azért egész jó film volt Kiscica. -mondta vigyorogva, mire végre őszintén felnevettem.

-Menj te a fenébe! -nevettem még mindig, miközben felé mutattam a középső ujjam. -Remélem jól megjegyezted azt a filmet, mert többet ilyen nem lesz. -indultam meg újra a házunk felé.

-Majd meglátjuk. -mosolyodott el kihívóan, mire csak a szemeimet forgattam...

Ha elolvastad, és tetszett, nyomj egy vote-ot!😊❤️