Hitetlenkedve néztem a telefonomra ami délután fél egyet mutatott. Mégis, hogy lehettem eddig kiütve? A fejem hasogatott, szinte nehéz volt nyitva tartani a szemeimet. Értetlenül néztem a rengeteg értesítésre a telefonomon. 12 nem fogadott hívás, 5 sms, és akkor még nem is láttam hányan írtak messengeren... Lesütött szemekkel lezártam a telefonom, és próbáltam visszaemlékezni az estére. Adammel elmentem a buliba, megismertem a többieket, Lara-val jóba lettünk... Hirtelen bevillant egy kép Chace-ről, és rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy álom volt csak, hanem tényleg találkoztunk, méghozzá Adam is ott állt mellettem. Kiborultam, Adam vigasztalt, Lara-val sorba ittuk a feleseket, képszakadás... Mégis, hogy a fenébe kerültem haza? Újra a telefonomra néztem és megnyitottam az smseket.

Adam(3):
"Nálam van a kulcsod, hívj ha felébredtél"
"Minden oké?"
"HÍVJ FEL!!!"

Az elsőt még éjjel írta fél háromkor, az utolsó kettőt pedig ma. Mi a francot keresnek nála a kulcsaim? Idegesen nyitottam meg a másik üzenetet ami egy számról érkezett.

Ismeretlen szám(1):
"Lara vagyok, Adam adta meg a számodat. Csörgess meg holnap, hogy mi a helyzet."

Az utolsó üzenet pedig a húgomtól jött.

Maddy(1):
"BESZÉLNÜNK KELL!!!!"

Azt hiszem mindenkit kellően kiakasztottam az "eltűnésemmel", ugyanis az összes nem fogadott hívás is tőlük jött.

Idegesen túrtam a hajamba, nem is tudtam mivel kezdjem. Inkább lezártam a telefonom és az ágyamra dobtam, majd nagy nehezen felkeltem. A fürdőbe mentem és a tükör előtt állva nagyjából kifésültem a hajamat és egy laza kontyba feltekertem a fejem tetejére. Már éppen mentem volna vissza a szobámba amikor a tükörben megpillantottam a nyakamat. Egy irdatlanul nagy lilás-vöröses folt virított rajta. Egy kisebb szívroham után visszarohantam a szobámba és azonnal hívni is kezdtem Adamet.

-Na végre! -szólt bele pár csörgés után.

-Mi az Isten van a nyakamon? Egyáltalán hogy? Mikor? Ki? -hadartam hisztérikusan a kérdéseimet.

-Hát ez egy vicces kis történet. -motyogta.

-Örülök, hogy jól szórakozol, de én nem vagyok vicces kedvemben! -csattantam fel. -Amúgy meg mi a francért vannak nálad a kulcsaim? -jutott eszembe.

-Mert valaki olyan részeg volt, hogy nem tudta kizárni a kaput. -vágta rá.

-Jó ég! -kaptam a szám elé a kezem, és elszörnyedve gondoltam bele, hogy vajon még mire nem emlékszek.

-Gyere ki az utcára, oda adom a kulcsaid. -mondta végül.

-Oké. -mondtam majd bontottam a hívást.

Gyorsan elkezdtem bekenni alapozóval a nyakamat, majd a hajamat is leengedtem, hogy anya biztos ne lássa meg. A tegnapi ruhámat lecseréltem egy egyszerű farmerre és egy felsőre, majd lementem.

Körülnézve a nappaliban senkit nem találtam így a konyhába indultam, de ott se jártam szerencsével. Oké, Maddy gólyatáborban, apa dolgozik, de hol a fenében van anya? Egy lapot pillantottam meg az asztalon.

"Be kellett mennem dolgozni, ma van az első napom. Kaja a mikróban, hívj ha felébredtél. Puszi, Anya!"

Remek, ezért kentem egy kiló alapozót a nyakamra... Visszaraktam a lapot az asztalra, majd megindultam az ajtó felé. Lenyomtam a kilincset, de az nem nyílt. Hát persze. Anya bezárta, mert gondolta nálam vannak a kulcsaim. Ez a nap egyre jobban alakul. Felszaladtam a szobámba a telefonomért és felhívtam Adamet, hogy neki kell bejönnie, mert nincs kulcsom. Pár perc múlva már a nappalink közepén álltunk.

-Na mi az Csipkerózsika, annyit aludtál, hogy semmire nem emlékszel? -nevetett fel Adam miközben odaadta a kulcsaimat.

-Vicces vagy. -dünnyögtem, miközben hátra tűrtem a hajamat. -Hogy a francba került ez ide? -mutattam a nyakamra.

-Nincs ott semmi. -értetlenkedett.

-Persze, hogy nincs mert rákentem egy fél doboz alapozót, mert azt hittem anyáék itthon vannak. De nagyon jól tudod mi van ott! -hadartam.

-Hát... -túrt a hajába és próbálta kerülni a tekintetem.

-Adam! -csattantam fel hitetlenkedve.

-Mindketten részegek voltunk... -mondta végül.

-Te csináltad? -döbbentem meg, de a döbbenet mellé megnyugvás is társult. Bíztam benne, hogy nem keveredtem össze valami random, idegen idiótával, legfőképp Chase-szel nem.

-Attól függ, hogy most épp a halálomat tervezgeted-e. -szűrte a fogai között.

-Mi történt még amire nem emlékszek? -sóhajtottam és idegesen a hajamba túrtam lesütött szemekkel, majd lehuppantam a kanapéra.

Adam is leült mellém, majd belekezdett a mesélésbe.

-Hűű. -döbbentem le teljesen amikor befejezte. -Köszönök mindent. -mondtam végül. -Az utolsó emlékem az, hogy Lara-val táncolni mentünk, aztán jött David és Ben, utána ittunk még egy felest és képszakadás... Fogalmam sincs miket csináltam volna, ha nem vagy ott.

-Én már csak ilyen hősies vagyok. -vigyorgott. -Délután lesz meccs a pályán, megyünk a többiekkel, nincs kedved jönni? -kérdezte.

-De, csak még fel kell hívnom anyát, Maddy-t, meg Lara-t is.

-Ráérsz, ötkor kezdődik.

-Oké, akkor mikor találkozunk? -kérdeztem.

-Fél ötkor a ház előtt. Van biciklid?

-Persze. -nevettem fel.

-Jó, akkor azzal megyünk. -bólintott, majd indult is a bejárathoz.

-Szia. -intettem neki még mindig a kanapén ülve a gondolataimba mélyedve.

Felhívtam anyát és megnyugtattam, hogy élek, aztán Lara-val is beszéltem, aki szintén hívott, hogy menjek velük a meccsre, de mondtam, hogy már Adam is hívott szóval ott találkozunk. Ez után következett a húgom. Azért hagytam őt utoljára, mert tudtam, hogy vele mindig van mit megbeszélnünk így nem két perc lesz.

-Na végre! -szólt bele a telefonba pár csörgés után. Ha ma mégegyszer valaki ezt mondja ma kirohanok a világból. -Várj egy kicsit, ki megyek az udvarra. -mondta, majd hallottam az ajtó csukódását. -Itt vagyok.

-Na mi a helyzet? Milyen a tábor? -kérdeztem.

-Idióták! Az összes lány idióta. Nem lehet velük semmiről beszélni, csak ruhákról, és pasikról. Én nem vagyok ilyen kényes kis picsa, mint ők. -ebben hasonlítunk. -Egyedül Emma van itt aki normális a fiúkon kívül. -szörnyülködött. Tagadhatatlan, hogy tesók vagyunk, én is mindig így voltam. Sokkal  jobban kijöttem az osztályban a fiúkkal, mint a lányokkal.

-De azért a fiúk jó fejek? Tyler?

-Persze, ők jó arcok. Emma-val egész nap velük lógunk, a lányok jól ki is beszélnek minket miatta.

-Nem kell foglalkozni velük, csak féltékenyek. Az a lényeg, hogy te jól érezd magad, ha Emma-val úgy érzitek a fiúkkal jobban el tudtok lenni, akkor legyetek velük. Kit érdekelnek a többiek?!

-Igazad van. Csak nem akartam senkivel rosszba lenni. -sóhajtott. -És mi a helyzet veled? Minden oké otthon? -váltott témát.

-Persze. Tegnap elmentem Adammel, Brandon bulijába, megismertem a többieket. Anya meg apa ma dolgoznak, én meg megyek meccsre a többiekkel. -meséltem.

-Úúú Adam? -kérdezte kíváncsian és bár nem láttam, tudtam, hogy vigyorog.

Elmeséltem neki mindent a tegnap estéről. Még egy jó tíz percig beszélgettünk mindenféléről, aztán bontottuk a vonalat.

Gyorsan "reggeliztem", aztán letusoltam és a köntösömbe bújva visszavonultam a szobámba.

A délután további részében az ágyamon fekve laptopoztam, sorozatot néztem, és közben Lara-val chateltem. Sok mindenről mesélt, linkelte a többi osztálytársunk profilját is, akiket még nem ismerek, meg mesélt a suliról is, gyorsan eltelt az idő. Négy előtt pár perccel keltem fel az ágyamból és gyorsan felöltöztem. Egy egyszerű farmer rövidnadrágot, és egy crop top-ot vettem fel. Előre hoztam a biciklimet a garázsból, bezártam az ajtót, aztán mentem is ki az utcára. Épp a kaput zártam amikor Adam is kiért. Eltettem a táskámba a kulcsot és odamentem hozzá.

-Kicsit kipihentebbnek tűnsz, mint "reggel". -jegyezte meg vigyorogva mikor odaértem hozzá.

-Így akarod közölni, hogy szarul néztem ki reggel? Ha ez megnyugtat, te ugyan olyan szarul nézel ki mindig. -veregettem meg a vállát nevetve.

-Ugyan már Cica, én mindig ugyan olyan tökéletesen nézek ki. -forgatta a szemét.

-És már megint ennél a becenévnél tartunk. -dünnyögtem.

-Mert melyik másikat szeretnéd, Nyuszifül? -kérdezte vigyorogva, én pedig akaratlanul is felnevettem.

-Tudod még tetézni a béna beceneveket? -vontam fel kérdőn a szemöldököm. -Tudod mit? Egye fene maradjon a Nyuszifül, ez úgyis annyira nevetséges, hogy nem tudom komolyan venni. -vontam meg a vállam.

-Oké Kiscica, ahogy akarod. -vigyorgott.

Válaszként csak morogtam egyet, de végül beletörődtem, hogy ez a becenév már rajtam marad.

Biciklivel gyorsan odaértünk a pályára, már elég sokan voltak. Leraktuk a bicikliket a tárolóba, és gyalog mentünk beljebb. Követtem Adam-et, már majdnem az öltözőknél voltunk.

-Mit művelsz? -sziszegtem.

-Nyugi Nyuszifül, csak gyere! -nyitott be szó nélkül az ajtón és maga elé engedett.

Egy csapat mezbe öltözött focista ült a padokon egymással szembe. Ott volt köztük Brandon, David és Ben is, valamint Lara, aki Ben ölében ült.

-Sziasztok. -intettem bénán.

-Na végre. -pattant fel Lara, nekem pedig kezdett az agyamra menni ez a mondat. Mikor odaért hozzám megöleltem, majd értetlenül néztem körbe.

-Mi az Adam, végre bemutatod a barátnődet? -kérdezte az egyik fiú.

-Helyes kiscsaj. -vigyorgott egy másik.

-Hogyne. -nevetett Adam. -Na gyere Nyuszifül. -húzott beljebb a fiúk felé, én pedig éreztem ahogy elvörösödök a becenév hallatán. -A két idióta Kyle és Nick. -mutatott a két fiúra.

-Sasha vagyok. -mondtam furán. -És nem vagyok a barátnője. -tettem hozzá.

-A többiek, Bruce, Mike, Kevin, Tom, Dan, a többieket meg már ismered. -szakított félbe miközben bemutatta a többieket.

-Srácok lassan kezdünk! -lépett be egy kicsit idősebb férfi. -Lara! De rég láttalak.

-Szia Joe! -csillant fel Lara szeme majd megölelték egymást.

-Már hiányoltalak az edzésekről, de azt hiszem Ben még nálam is jobban. -nevetett Joe.

-Ben kibaszott nagy mázlista ezzel a lánnyal. -szólt közbe Kevin.

-Most már Adam is. -vigyorgott Ben, mire csak lesütöttem a szememet.

-Tényleg Adam, ki a kislány? -nézett rám az edző.

-Sasha. Most költöztek a szomszédunkba, osztálytársak leszünk, és nem a barátnőm. -tisztázta Adam.

-Hát persze. -vigyorgott. -Joe Smith vagyok a csapat edzője. -mutatkozott be.

-Sasha Black. -ráztam vele kezet. Mosolyogva bólintott, majd a csapathoz fordult.

-Mivel a csapatkapitányunk sikeresen szétcseszte a bokáját... -fordult mérgesen Adam-hez, de láttam rajta, hogy csak viccel. -A mai meccsen Brandon a főnök. Adam helyett Tom játszik. A kezdő tizenegy ti vagytok, a cserék kint vannak a kispadon. Fontos ez a meccs,ne csesszétek el! -nézett rájuk bizakodva.

-Ismersz minket, simán nyerünk. -vigyorgott Brandon.

-Nélkülem nem olyan biztos. -szólt közbe Adam.

-Inkább szedd össze magad végre, és csinálj valamit a lábaddal! -szólt rá Joe.

-Egy hét múlva lejár a két hónap, a következő meccsen már játszok. -ígérte meg.

-Úgy legyen! -bólintott az edző. -Mindent bele! -kiáltotta oda a fiúknak.

-Bridgeport! -kiáltotta Brandon.

-Bridgeport! -vágták rá a többiek szinte egyszerre.

-De hiányzik, hogy én kiabáljam ezt elsőként. -motyogta Adam.

-Nem is mondtad, hogy focizol. -néztem rá miközben kimentünk.

-Nem kérdezted. -vonta meg a vállát, majd leültünk az egyik padra a pálya szélén és Lara is csatlakozott hozzánk.

-Miért nem játszol most?

-Sportsérülés. Az egyik meccsen fellöktek, rosszul estem és kifordult a bokám. Az orvos két hónapra eltiltott az edzésektől meg a meccsektől. Jövőhét szombaton kezdhetek újra játszani. -mesélte.

-Te vagy a csapatkapitány? -tettem fel az újabb kérdésemet.

-Ki más? -vigyorgott öntelten.

-Az egód megint a fellegekben. -forgattam a szemem.

-Csak mint a tökéletességem. -vágta rá.

-Jézusom, ezt fáj hallgatni. -szólt közbe Lara, aki a másik oldalamon ült. Erre én csak felnevettem, Adam pedig folytatta öntelten a vigyorgást.

Jól elhülyültünk végig a meccs közben. Adam mondta a szokásos hülyeségeit, Lara pedig végig visszaszólogatott neki, én meg csak a fejemet fogva ültem köztük a nevetéstől fuldokolva. A fiúk egyébként megnyerték a meccset 3:1-re, szóval nem is volt kérdés, hogy egy darabig még itt fognak tombolni. Nem volt kedvem csatlakozni hozzájuk, így Lara-val megbeszéltük, hogy hazamegyünk. Adam épp beszélgetett valakivel, de nem akartam szó nélkül lelépni.

-Én megyek haza, fáradt vagyok, meg már anyáék is hazaértek, biztos várnak már. -léptem oda hozzá.

-Nem baj ha maradok? -kérdezte.

-Dehogy baj. Miért lenne az? -nevettem fel. Nem vagyok a barátnője, mi közöm lenne hozzá mit csinál.

-Lara hazakísér?

-Aha. -bólintottam.

-Írj ha otthon vagy.

-Nyugi semmi bajom nem lesz, tíz percre lakunk innen, nem kell miattam aggódnod. -értetlenkedtem.

-Csak írj egy sms-t, hogy minden oké, ennyi az egész. -jelentette ki.

-Oké, írok. -adtam meg magam. -Na szia. -indultam el, de elkapta a csuklómat és visszahúzott.

-Szia Nyuszifül. -vigyorgott miközben magához ölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére.

-Te meg a hülye beceneveid. -nevettem el magam kínosan, majd most már tényleg elindultam.

-Írj ha hazaértél. -kiáltott utánam.

-Írok. -forgattam a szemem és megkerestem Lara-t aki épp Ben-től búcsúzkodott.

Elköszöntem a többi osztálytársunktól is, majd elindultunk. Felvettük a bicikliket és hazáig tekertünk. Közben egész úton beszélgettünk, még egy darabig a kapuban is, aztán rájöttünk, hogy még bőven van témánk szóval inkább bementünk hozzánk.

Anyáék örültek Lara-nak, és, hogy már most sulikezdés előtt szereztem barátokat. Azt hiszem egészen szimpatikus volt nekik Lara, jól elbeszélgettek. Már kezdett sok lenni a szüleim sulival kapcsolatos kérdéseiből, így inkább felrángattam Lara-t az emeletre. A szobámba érve írtam gyorsan egy sms-t Adam-nek majd el is tettem a telefonom. Lara-val jól elütöttük az időt. Leginkább csak beszélgettünk, meg néha a laptopomon zenét hallgattunk. Már fél 11 volt mikor Lara-val rászántuk magunkat, hogy befejezzük a beszélgetést és hazamenjen.

Anya felajánlotta, hogy hazavisszük Lara-t, mert már elég sötét volt. Az ő biciklijét is beraktuk a garázsba, aztán anyával hazavittük.

Hazaérve néztem csak meg a telefonom. Adam még mikor hazaértünk válaszolt az sms-emre.

Sasha: 18:58 Itthon vagyok.
Adam: 19:00 Oké Nyuszifül.
Adam: 20:12 Nem sokára szerintem én is hazamegyek, nincs kedved valamit csinálni?
Adam: 20:39 Remélem tudod, hogy utálok azon gondolkozni, hogy mit csinálsz amiért nem írsz vissza.
Adam: 21:50 Sasha, ez nem vicces.
Adam: 22:00 Írj már vissza, a fenébe is...
Sasha: 22:42 Bocsi, Lara itt volt nálam, most ment haza, és nem figyeltem a telefonomat. De amúgy valamelyik nap csinálhatunk valamit.
Adam: 22:43 Már ha akkor majd hajlandó leszel visszaírni.
Sasha: 22:45 Naaa Nyuszifül.

Már akkor megbántam, hogy ezt írtam amikor elküldtem. A fejemet fogva néztem a telefonra, és vártam a válaszát.

Adam: 22:47 Oké ez a becenév tényleg nevetséges:D Holnap megbeszéljük azt a csináljunk valamit dolgot. Jó éjt Cica.

Sasha: 22:48 Jó éjt Nyuszifül:D