-Ne nézd már ilyen feltűnően, rá fog jönni, hogy róla beszélünk! -szólt rám a húgom.

A suli előtt álltunk, anyával kihoztuk Maddy-t a buszra, ami indul a gólyatáborba. Amíg anya az osztályfőnökével beszélt, mi szemügyre vettük a húgom osztálytársait. Éppen egy szembetűnően helyes srácot elemeztünk, akit talán túl sokáig is néztünk, mert egyszer csak felénk intett.

-Azt hiszem már rá jött. -szűrtem Maddy-nek a fogaim között.

-Nem hiszem el! -dünnyögte.

-Azt hiszem ide jön. -pillantottam át Maddy válla felett, a fiú irányába. Mivel az integetése után nem reagált egyikünk se semmit nem volt meglepő.

-Hali, Tyler vagyok, ti is jöttök a gólyatáborba? -kérdezte mikor odaért hozzánk.

-Ó, én már 11.-es vagyok, csak a húgomat kisértem ki. -magyaráztam, a húgom pedig csak csendben álldogált mellettem.

-Maddy vagyok. -szólalt meg végül.

-Van kedved velünk ülni a buszon? A srácokkal páran megbeszéltük, hogy egy helyre ülünk, hogy jobban megismerjük egymást.

-Persze! Mindjárt jövök. -mosolygott zavartan a húgom.

-Oké. -bólintott Tyler. -Hát akkor, szia! -intett nekem, majd visszament a többiekhez.

-Szia! -köszöntem vissza, majd a húgomra néztem, aki még mindig teljesen zavarban volt. -Látod, mondtam, hogy minden oké lesz! Imádni fognak. -mosolyogtam rá.

-Tök ciki volt az egész! -forgatta a szemét.

-Dehogy! Szerintem jó fej volt, hogy ide jött ismerkedni. Tuti bejössz neki. -vigyorogtam, mire felnevetett.

-Na, mi a nevetés tárgya? -jött vissza hozzánk anya.

-Semmi-semmi, Sasha csak hülyeségeket beszél. -legyintett a húgom. -Azt hiszem lassan mennem kéne a buszra. -nézett a többiek felé.

-Persze, menj csak Szívem! -mosolygott rá anya, majd magához ölelte. -Vigyázz magadra nagyon, és hívja ha oda értetek!

-Vigyázok nyugi. -mosolygott Maddy, majd elengedték egymást, és ezután én zártam a karjaimba.

-Írj majd, hogy mi a helyzet a lovagoddal, és minden nap részletes beszámolót kérek! -suttogtam, hogy anya ne hallja.

-Jó, de te is írj majd, hogy milyen volt a buli! -szorított magához.

-Öt nap múlva találkozunk Tökfej! Ne csinálj túl nagy hülyeséget! Szeretlek. -nyomtam egy puszit a hajára.

-Te se, és én is szeretlek, te gyagyás! -nevetett fel, majd elengedtük egymást.

-Érezd jól magad! -mosolygott rá még utoljára anya.

Maddy még visszaintett, majd felszállt a buszra, ahova már nem láttunk be a sötétített ablakok miatt. Megvártuk még elindulnak, majd mi is indultunk.

-Biztos nem akarsz velünk jönni vacsorázni? -kérdezte anya.

-Nem, tényleg menjetek csak ketten. -mosolyogtam rá.

-Hát jó. -húzta el a száját. Tudtam, hogy nem szívesen hagynak otthon, de úgy éreztem jót tenne nekik egy kis idő kettesben, meg amúgy is, nem érezném olyan jól magam Maddy nélkül.

Anya nem firtatta tovább a témát, inkább másról kezdett beszélni. Maddytől kaptam egy sms-t még mielőtt hazaértünk volna.

Maddy: Tyler mellett ülök...

A szöveget olvasva elmosolyodtam, és eszembe jutott az én gólyatáborom. Belém mart a tudat, hogy mennyire megromlott már most a kapcsolatom a barátaimmal.

-Nézd csak, ott van Adam. -mutatott anya a szomszédaink felé, kiszakítva a gondolataimból.

Miután otthon leparkoltunk, szóltam anyának, hogy nem sokára jövök, csak beszélek pár szót Adammel.

-Szokásod itt állni kint az utcán 0-24-be, vagy csak utánam kémkedsz? -kérdeztem vigyorogva mikor oda értem hozzá.

-Aha, te lettél az új rögeszmém. Élek-halok, hogy tudjak minden lépésedről. -forgatta a szemét nevetve. -Amúgy a húgomra várok. El kell kisérnem kutyát sétáltatni, különben nem lennék fent ilyen korán. Ma van a szülinapja és valakinek le kell foglalnia, hogy haza tudják hozni a tortáját, meg az ajándékokat. -magyarázta. Már épp mondtam volna valamit, de egy kislány kijött a házukból, és egy kutyát vezetett maga előtt. Ahhoz képest, hogy csak a féltestvére Adam-nek, a hajukat leszámítva, baromi nagy a hasonlóság.

-Szia. -mosolyogott rám. -Te vagy Adam új barátnője? -kíváncsiskodott.

-Szia. -mondtam zavartan. -Nem, dehogy. -nevettem fel. -Én csak az új osztálytársa leszek, most költöztünk ide a szomszédba. -mutattam a házunkra.

-Ja igen, anya mondta, hogy új szomszédaink vannak. -bólintott. -Courtney vagyok, te meg akkor biztosan Sasha. -hadarta. -Képzeld, ma van a 8. szülinapom. -mesélte.

-Hát akkor, boldog szülinapot Courtney! -mosolyogtam rá. Egy pillanatra Adamre néztem aki láthatólag unta a beszélgetésünket.

-Most megyünk kutyátsétáltatni, ő Charlie a kutyám. -simogatta meg a kutya fejét, majd folytatta is. -Igazából minden évben ez van... Adam eljön velem kutyát sétáltatni, hogy elterelje a figyelmem, de azt hiszik nem jöttem még rá. -mondta, mire felnevettem. -Nem jössze velünk? -kérdezte csillogó szemekkel. Váratlanul ért a kérdés ezért Adamre pillantottam, aki hevesen bólogatott. Gondolom egyedül nem igazán tud mit kezdeni egy ilyen cserfes, 8 éves kis tündér társaságában.

-Miért ne? -mosolyogtam rá, mire felderült az arca. -Szólok anyának, és jövök. -mondtam.

-Siess! -mondták szinte egyszerre, mire felnevettem Adam reakcióján.

Miután szóltam neki anyának, hogy elmegyek Adamékkel sétálni, indultunk is. Mentünk pár kört az utcákban, Adammel Courtney mögött kullogtunk, de a kislány szája egy percre sem állt be. Én mosolyogva hallgattam a mondandóját, Adam viszont túl feltűnően unta, így néha muszáj volt oldalba böknöm, hogy legyen kedvesebb a húgával.

-Adaaam, megállunk a játszótéren? Légyszi. -nézett ránk hátra csillogó szemekkel.

-Ne már Court, mindig tele van sok idiótával, és mindig ott hagyod nekem Charlie-t is. -tiltakozott Adam.

-De ma van a szülinapom! Kérlek! -nézett a bátyjára a nagy boci szemeivel, Adam pedig segítségkérően rám pillantott.

-Hallottad, ma van a szülinapja. -rántottam meg a vállam vigyorogva. Adam már biztos hozzá van szokva, de én nem tudtam ellenállni Courtney bájának.

-Negyed óra és megyünk haza! -adta be a derekát.

-Imádlak! -derült fel Courtney és megölelte a bátyját. -Köszi Sasha, máskor is jöhetnél velünk kutyát sétáltatni. -mondta majd engem is megszorongatott, mire felnevettem.

Courtney Adam kezébe nyomta a pórázt, majd futni kezdett a hinta felé. Leültünk egy padra, és onnan figyeltük a kis szőkeséget.

-Utálom, hogy mindenre rá tud venni. -dünnyögte Adam mellettem.

-Olyan kis aranyos. -áradoztam, mire összevont szemöldökkel nézett rám.

-Kisördög. -vágta rá.

-Inkább kistündér. -javítottam ki, mire csak a szemét forgatta.

Elbeszélgettük az időt, majd húsz perc múlva sikerült kiimádkozni Courtney-t a hintából. Hazafelé úton végig arról fecsegett, hogy reméli még sokat fogok velük menni sétálni, és, hogy sokkal jobban bír, mint Adam előző barátnőjét. Bármennyire is magyaráztam, hogy a két dolog nem hasonlítható össze, ugyanis nem vagyok Adam barátnője, de ő csak tovább hajtotta, így ráhagytam.

-Menj vidd be Charlie-t, mindjárt jövök én is. -nyitotta ki neki Adam a kaput, mikor odaértünk a házukhoz.

-Szia Sasha! -integetett a kis kezeivel.

-Szia! -mosolyogtam rá.

-Most már biztosan nem tudod magadról soha levakarni. -vigyorgott Adam.

-Nyugi, ő nem olyan idegesítő, mint te. -vigyorogtam rá vissza.

-Szóval idegesítő vagyok? -lépett közelebb, én pedig a kerítésnek simultam.

-Ha tudnád mennyire. -hazudtam sóhajtva.

Kezével megtámaszkodott a kerítésen, szorosan mellettem. Közel volt hozzám, túl közel. Az egyik elszabadult hajtincsemet a fülem mögé tűrte, majd látva az elakadt lélegzetemet mosolyra húzta a száját és elhúzódott.

-Fél tíz? -kérdezte végül.

-Aha. -fújtam ki szakadozottan az eddig visszatartott levegőt.

-Legyél csini, Cica! -vigyorgott.

-Mindig az vagyok. -nyertem vissza a magabiztosságom, majd szó nélkül megindultam a házunk felé.

A délutánom gyorsan eltelt. Anyával ebédeltünk, utána laptopoztam egy kicsit, megnéztem egy-két részt a Gossip Girl-ből, majd nyolc körül készülődni kezdtem. Anyáék elmentek vacsorázni, úgy hogy nyugodtan hallgathattam otthon max hangerőn a zenét. Miután megfürödtem, a köntösömben rohangáltam. Megszárítottam a hajam, kifestettem a körmöm, sminkeltem majd felvettem a kiválasztott ruhámat, a hajamat meg hagytam a vállamra omlani.

Fél tíz előtt pár perccel belebújtam a telitalpú szandálomba és indultam is. Kivételesen Adam előtt értem ki, de nem sokkal utánam már jött is. Egy egyszerű fekete farmert viselt, fehér inggel aminek feltűrte az ujjàt, és egy fekete vans cipőt húzott hozzá. Nem volt az a kigyúrt alkat, de az ingen keresztül is látszott a kidolgozott mellkasa és a hasa. Jó párszor végigmértem, mire rájöttem, hogy bámulom. Ő is pont ugyan ezt csinálta, csak ő engem bámult. Tekintete megakadt a ruhám átlátszó részein, és alig láthatóan megnyalta az alsó ajkát, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom.

-Szia. -nyögtem ki végül.

-Hát szia. -húzta mosolyra a száját, és rögtön megváltozott az arca, mintha semmi nem történt volna, és nem faltuk volna fel egymást a szemeinkkel pár másodperccel ezelőtt. -Na mi az? -törte meg a csendet miközben elindultunk.

-Hmm? -kérdeztem vissza, mert fejben teljesen máshol jártam.

-Nagyon el vagy gondolkozva.

-Ja nem, csak elbambultam. -tagadtam. -Lara jön a buliba? -tereltem a témát.

-Azt ígérte. -vonta meg a vállát. -Valamiről már akartam veled beszélni. -túrt a hajába.

-Igen? -lepődtem meg. Hirtelen túl komoly lett.

-Aha. -bólintott ezzel is tépve az idegeimet. -Csak arról van szó, hogy nem semmi ez a ruha. -bökte ki végül, mire kedvem támadt volna felnevetni.

-Te se nézel ki rosszul. -nevettem fel értetlenül, mert nem tudtam hova tenni a mondandóját.

-Jó, hát ez alap, hogy jól nézek ki, de most nem erről van szó. -nevetett fel ő is. -Szoktak ott lenni a buliban idősebb srácok is, végzősök. Meg mások is akik nem a mi sulinkba járnak, mert Brandon báttyja most végzős a másik gimiben, és az ő haverjai is jönnek. -magyarázta.

-Mi a lényeg? -szakítottam félbe.

-Nem akarom, hogy bajod essen. -vallotta be végül.

-Nem kell féltened, tudok vigyázni magamra.

-Nem téged féltelek, csak tudom milyenek tudnak lenni részegen, és nincs kedvem leütni valakit tíz percenként azért mert rádmászik.

-Senkit nem kell leütnöd. Tudok magamra vigyázni, de ezt már mondtam. -ráncoltam a szemöldökömet. -Különben sincs barátom, lehet lesz ott valaki normális. -mondtam végül, de ahogy befejeztem már meg is bántam. Fogalmam sincs miért mondtam, egyáltalán nem így gondoltam.

-Hidd el, ezek nem olyan srácok akikhez szeretnéd, hogy bármi közöd legyen. Ha szeretnéd eljátszhatjuk, hogy több van közöttünk, és akkor be se próbálkoznak nálad. -ajánlotta fel. Először nem akartam elhinni amit mond. Játszuk el, hogy több van köztünk? Az kéne még.

-Nem játszom a kamu barátnődet. -ráztam a fejem hitetlenkedve miközben megálltunk egy ház előtt.

-Te tudod. -rántotta meg a vállát, majd kinyitotta előttem a kaput.

Egy kertes ház volt, hatalmas udvarral. A zene már üvöltött, a társaság fele már részeg volt. Amikor beléptünk az udvarba páran ránk néztek, de aztán azzal foglalkoztak amit eddig csiáltak.

Adam beljebb vezetett az udvaron egy hosszú asztalhoz, ami teli volt piákkal és rengeteg ember vette körül. A szemével nagyon keresett valakit, majd mikor megtalálta megindult felé, én pedig követtem.

-Na végre! Már azt hittem nem is jöttök. -üdvözölte egy hozzá hasonló magasságú, szőke hajú srác.

-Itt vagyunk. -rántotta meg a vállát Adam. -Ő itt Sasha. -mutatott rám.

-Brandon vagyok. Adam már mesélt rólad. -mosolygott rám, majd két puszit nyomott az arcomra. -Gyertek igyunk valamit. -terelt minket az asztalhoz.

Amikor odaértünk Adam furán nézett rám, hogy minden oké-e, de csak bólintottam. Brandon felénk nyújtott két felest, majd ő is felvett egyet.

-Mi ez? -fintorogtam miután beleszagoltam.

-Vodka. -válaszolt Adam Brandon helyett. -Nyugi citromos. -tette hozzá.

-Hát akkor, az osztály új tagjára! -nyújtotta felém a poharát Brandon. -Fenékig! -mondta miután koccintottunk.

Adam végig a szemembe nézett miközben vele is koccintottam, majd mindketten lehúztuk. Az alkohol végig marta a torkomat, fintorogva tettem vissza a poharat az asztalra.

Mikor újra feléjük fordultam Brandon kikerekedett szemekkel nézett valamit, mintha szellemet látott volna. Hamar rájöttem mit, vagyis kit néz. Egy szőke hajú, miniruhás lány vihogott egy másik szőkeséggel az udvar másik felében, majd intett Adamnek.

-Mi a fenét keres ez itt? -szűrte a fogai között Adam Brandonra nézve.

-Nem én hívtam! -tette fel védekezően a kezét.

-Ki az? -kérdeztem, de valójában sejtettem ki az a lány, csak bíztam benne, hogy mégse.

-Becky. -vágták rá szinte egyszerre.

Üres tekintettel néztem Adamre, aki hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Fura érzés kerített hatalmába. Féltékenység... Adammel semmi nem volt köztünk, mégis ezt éreztem. Becky folyamatosan minket nézett. Egy felénk futó sötét barna, szinte fekete hajú lány mentette meg a helyzetet. Meg sem állt egyenesen a nyakamba ugrott. Meglepetten próbáltam megállni a lábamon, és próbáltam megtartani magamat, és őt is.

-Szia. -dadogtam végül mikor elengedett.

-Szia. -köszönt vidáman. -Lara vagyok. A srácok mondták, hogy te leszel az új osztálytársunk. Siettem ahogy tudtam. -hadarta.

-Sasha vagyok. -mosolyogtam rá.

-Tudom. -vigyorgott.

Az első benyomásom az volt Lara-ról, hogy teljesen őrült. Persze nem rossz értelemben. Teljesen pörgött, be nem állt a szája. Megölelte Adamet és Brandon-t is majd újra felém fordult.

-Nem mindig vagyok ám ilyen, csak most baromira örülök, hogy jött egy értelmes lány is az osztályba. Nem mintha nem bírnám a srácokat, imádom őket, szinte a testvéreim, de azért ők mégis csak fiúk. -sóhajtott.

-Persze, megértem. -mosolyogtam. -Egyébként imádom a ruhád!

Hozzám hasonlóan ő is egy fekete ruhát viselt, ami tiszta csipke volt.

-Köszi, a tiéd se semmi. -nevetett, nekem pedig Adam hangja csengett a fülemben, amikor ő mondta, hogy nem semmi ez a ruha. Lopva egy a fiúra néztem egy pillanatra, aki szintén engem nézett.

-Szóvaaal... -rántott vissza a valóságba Lara, majd megfogva a csuklómat egy kicsit arrébb húzott a fiúktól. -Milyen Mr. Tökéletesség szomszédjának lenni? -kérdezte.

-Adamre gondolsz? -néztem rá nevetve.

-Ki másra? -nevette el magát ő is.

-Csak nem tetszik? -kérdeztem vissza, ami engem is meglepett.

-Fúj, dehogy! Olyan mintha a testvérem lenne. -grimaszolt. -Köztetek viszont izzik a levegő.

-Ugyan már. -nevettem. -Csak jóban vagyunk, de nincs köztünk semmi. -rántottam meg a vállam. -Mi a helyzet veled, van barátod? -érdeklődtem, ezzel is elterelve a témát rólam. Lara gyönyörű lány, hosszú barna haja kissé hullámos, tökéletes alakja és arca van. A legtöbb tini lány irigykedne rá.

-Hát... -húzta el a száját. -Azt nem mondanám. Ben a legjobb barátom általános óta, mindig is több volt köztünk, néha kavarunk, de nem vagyunk együtt. -magyarázta.

-Hogy bírod? -nevettem fel.

-Sehogy. Kibaszottul lehetetlenül tud viselkedni néha. Nem vagyunk együtt, de baromi féltékeny. Ha végre alakul valami köztem és valaki más között tuti, hogy közbelép, lebeszél a srácról, megint behülyít, egy darabig aranyos meg kedveskedik, aztán megy minden tovább. -fakadt ki.

-Tipikus pasi. -forgattam a szememet.

-Nem is lenne ez baj nekem, ha nem kéne végignéznem az összes kis kalandját. Mert oké, nem vagyunk együtt, legyen akivel akar, dugja körbe a fél sulit, de akkor ne szóljon bele az én kapcsolataimba, mert nekem szerinte senkim nem lehet, de ő közbe össze-vissza van mindenkivel.

-Szerintem szeret téged, csak nem meri bevallani. -mondtam ki azt amit őszintén gondoltam.

-Tudom, hogy így van, mert én is szeretem, de nem nekünk való a párkapcsolat, elrontanánk csak a barátságunkat. -ismerte be.

-Nem tudhatod, amíg nem próbálod meg. -mosolyogtam rá.

-Istenem, de hiányzott már egy csajos beszélgetés. Annyira örülök, hogy ideköltöztetek. -ölelt magához, és ezúttal már én is visszaöleltem.

Alig fél órája ismertem ezt a lányt, de már most megszerettem.

-Hát még én, hogy örülök. -hallottam meg Adam hangját mögülünk. -De most gyertek, megjöttek a többiek. -kezdett el tolni minket maga előtt vissza az asztal felé.

Most már nem csak Brandon állt ott, hanem három másik fiú is. Jake, Ben és David. A facebookról már felismertem őket.

-Sziasztok. -intettem, Lara pedig oda szökkent hozzájuk és egyesével megölelte őket, majd megállapodott Ben mellett, aki átölelte a lány derekàt és úgy is maradtak.

-Hű haver, irigyellek amiért a te szomszédod. -veregette meg David Adam vállát, én pedig éreztem ahogy elvörösödök.

-Hidd el nem olyan egyszerű eset. -nézett rám nevetve Adam.

-Naa! -löktem meg a vállát én is nevetve.

-Jake vagyok, az osztály legjobb pasija. -villantotta rám a mosolyát a szőke hajú srác.

-Sasha vagyok. -mosolyogtam rá.

-Te Adam, láttad ki van itt? -fordult Adam felé.

-Ja, az előbb láttuk Becky-t. Ashley is itt van. -bólintott Adam.

-Itt az idő, hogy újra együtt legyen a két álompár, és így az enyém az új lány. -szólt közbe David és mellém lépve átkarolta a derekamat.

-Az az idő már elmúlt haver. -nevetett Adam.

-Baromi nagy álompár voltunk... -mondta ironiával teli hangon Jake.

-Most mondd, hogy nem élvezted a mindennapos shoppingolásokat. -nevetett mellettem David, én pedig kezdtem kényelmetlenül érezni magam az ölelésében, ezért elhúzódtam tőle.

-Kapd be David! -nevetett Jake.

-Remélem egyszer te is összeszedsz valami idiótát, és úgy vissza fogod még ezt kapni! -bosszankodott Adam.

-Persze-persze... -legyintett David. -Inkább igyunk valamit. -nyúlt az egyik üvegért és megtöltött hét felest majd kiosztotta.

Mind lehajtottuk, majd utána tovább beszélgettünk. Igazából mindenki jó fej volt, rögtön megkedveltem őket. Egy percig sem éreztem magam kívülállónak közöttük. Jól el tudtunk beszélgetni mindenféléről. Adam egy percig sem tágított mellőlem amiért hálás voltam, mert egyedül lehet nem boldogultam volna ilyen jól a többiekkel. A hangfalakból épp a Despacito kezdett szólni, amikor Lara felsikoltott örömében.

-Gyerünk táncolni! -indult meg a "tánctérre", ami az udvar közepén álló emberekből állt.

-Az agyamra megy már ez a zene. -dühöngött Jake.

-Nekem meg te mész az agyamra. Pofa be, és indulás! -nézett vissza a fiúra Lara, ellenkezést nem tűrve.

Miután Lara megindult maga után húzva Ben-t, Jake sem ellenkezett tovább így követte őket. Lara az én kezemet is megfogta és úgy húzott maga után, Adam pedig csak vigyorogva integetett.

-Na nem! Te is jössz! -kaptam el a kezét, és magam után húztam a tömegbe.

-DES-PA-CITOOO. -üvöltötte mindenki egyszerre az egyetlen szót amit tudott a dalból.

Az alkohol hatására már én is sokkal felszabadultabb voltam, ezért önfeledten táncoltam az egyik kedvenc zenémre. Lara-val egy darabig együtt üvöltöttük a szöveget és táncoltunk, majd visszament Ben-hez, a fiú pedig megfogta a csípőjét és úgy táncoltak tovább.

A mellettem álló Adamhez fordultam, és vigyorogva énekeltem neki a szöveget, mert láthatóan már ő is nagyon unta ezt a zenét akárcsak a többi fiú.

-Despacito. Quiero respirar tu cuello despacito. Deja que te diga cosas al oído. Para que te acuerdes si no estás conmigo. -énekeltem szinte tökéletesen a szöveget, mire Adam kerek szemekkel nézett rám.

-Az első lány aki tudja a szöveget és nem csak halandzsázik, hogy menő legyen. -próbálta túlkiabálni a zenét.

-Én ez nélkül is menő vagyok. -húztam öntelt mosolyra a számat.

-Hát persze. -nevetett fel, majd közelebb lépett, és mögöttem állva a hátamnak simult, majd kezeit a csípőmre tette, és úgy tartott maga előtt. Először lefagytam és csak egyhelyben álltam, de aztán újra elengedtem magam és a ritmusra tekergetni kezdtem a csípőmet.

-Pasito a pasito, suave suavecito. Nos vamos pegando, poquito a poquito. Hasta provocar tus gritos. Y que olvides tu apellido. Despacito. -énekeltem az utolsó sorokat, majd a zene már váltott is valami másra.

-Tudod... -suttogta a fülembe Adam, mire teljesen kirázott a hideg. -Van valami hihetetlenül szexi abban, ha egy lány spanyolul énekel. -bár nem láttam az arcát, tudtam, hogy most vigyorog.

Már éppen valami beszóláson gondolkoztam, amikor megláttam egy arcot a tömegben aki éppen engem nézett. Lefagytam, szinte mozdulatlanul álltam. Túl ismerős volt az arc ahhoz, hogy ne ismerjem valahonnan. Amikor megindult felénk be is ugrott ki tart éppen felénk.

-Na mi az nem jutsz szóhoz? -hajolt újra a fülemhez Adam.

-Vicces vagy, de nem. -fodultam meg hirtelen a kezei között, hogy a szemébe tudjak nézni. -Lehet mégis jól jönne, ha eljátszanád pár percig, hogy a pasim vagy. -hadartam, de csak értetlenül nézett rám, ezért a vészesen közeledő fiú felé bólintottam. Adam megértette a célzásomat, ezért összekulcsolta az ujjainkat.

-Sasha? El sem hiszem, hogy téged látlak. -ért oda hozzánk a fiú.

-Szia Chase. -köszöntem hűvösen, és próbáltam kerülni a tekintetét. -Mit keresel itt? -tettem fel a számomra legérthetetlenebb kérdést.

-Itt lakok a közelben?! -ráncolta a szemöldökét. -Ide költöztünk két éve.

-Tényleg kicsi ez a rohadt világ. -szűrtem a fogaim között kedvtelenül.

Egyre idegesebb voltam, szorongattam Adam kezét, aki válaszként nyugtató köröket rajzolt az ujjaimra.

-Mi a helyzet veled Adam? Honnan ismeritek egymást? -nézett ezúttal Adamra, én pedig azt hittem rosszul hallok. Ismerik egymást?

-Sasha a szomszédom. -válaszolta egyszerűen. -Ti honnan ismeritek egymást? -kérdezte.

-Egy suliba jártunk Londonba. -válaszoltam egyszerűen.

-Ha csak suliba jártunk volna. -húzta vigyorra a száját Chase, mire kedvem lett volna pofon vágni.

-Csak fogd be Chase, és tűnj el a fenébe! -vágtam rá.

-Úgy érzem még érzékeny ez a téma. -nevetett fel.

-A francokat érzékeny téma, egyszerűen csak unlak. Nem érdekelsz, örülök, hogy végre kiléptél az életemből. -bújtam közelebb Adamhez aki átölelte a derekamat.

-Volt ez máshogy is. -nevetett.

-Jól mondod, csak volt. -bólintottam.

-Még találkozunk, Kicsi! -biccentett vigyorogva, majd hátatfordítva lelépett.

Nagy nehezen kezdtem megnyugodni, de még mindig remegtem. Adam kihúzott a tömegből és az udvar egyik csendesebb szegletébe vezetett.

-Miről beszélt Chase? -kérdezte végül.

-Nem érdekes. -sütöttem le a szememet.

-Cicaaa. -simította ki a hajat az arcomból.

-Hát jó. -fújtam ki a levegőt. -Elsős voltam a gimiben, amikor Chase tizenegyedikes. Akkor ismertem meg az egyik buliba. Kavartunk, beleszerettem, azt hittem szeret, minden jó volt. Csak közben fűvel-fával megcsalt, megdugta a fél sulit, és én ezt egy évig hagytam. Egy évig hülyített, aztán végleg szakítottunk. Kilencedik végén elköltöztek, teljesen megfeledkeztem róla, hogy ide. -hadartam mérgesen.

-Nem ide, 1-2 várossal arrébb, csak ide jár suliba. Brandon báttyjának az osztálytársa, megbukott tavaly. -magyarázta.

-Aha. -dünnyögtem, mert nem igazán érdekelt semmi ami vele kapcsolatos. -Amúgy köszönöm, hogy mellettem voltál. -néztem rá hálásan.

-Ugyan. -rántotta meg a vállát. -Csak ne legyél ez az idióta miatt ilyen lehangolt. Nem érdemli meg. -ölelt magához, én pedig a kezeimet a nyaka köré kulcsolva a vállába fúrtam a fejemet.

Jó érzés volt hozzábújni, valahogy biztonságban éreztem magam, de mint semmi más, ez sem tarthatott sokáig.

-Hát itt vagytok! -hallottam meg Lara hangját.

Azonnal szétrebbentünk, majd könyörgőn néztem rá, hogy ne szóljon semmit, de feltüntek mögötte a többiek is.

-Végre megvagytok, mehetünk inni! -csapta össze a tenyerét Brandon.

Szótlanul követtük őket, egyikünknek se volt mit mondania már. Egymás után két felest is megittunk, ami kellően megtette a hatását. Lara-val visszamentünk táncolni. Ez az utolsó amire emlékszek, ugyanis a következő emlékem már másnap fél egykor volt amikor is az ágyamban ébredtem...