A téli szünet vészesen kezdett a végéhez közelíteni. A napjaim gyorsan teltek, el sem akartam hinni, hogy már harmincegyedike van. A keresztszüleim és az unokahúgaim hazamentek, a napjaimat leginkább a húgommal és Lara-val töltöttem. Ma délután Lara Ben-nel, Jake-kel és Brandon-nal állított be hozzám. Meglepetten álltam az ajtóban amikor megláttam, hogy ennyien vannak ott. Nem hagytak sok időt, hogy magamhoz térjek, egyszerűen csak betuszkoltak a házba, Lara pedig elkezdett a szobám felé húzni. Kétségtelen, hogy szinte otthon érzi magát nálunk.

-Oké, mi történik? -kérdeztem miközben lépkedtem felfelé a lépcsőn.

Nem kaptam választ egészen addig amíg a szobámba nem értünk. Lara a fiúk felé intett, akik egyszerre kezdtek beszélni, és semmit nem lehetett érteni az egészből.

-Hé, egyszerre egy valaki mondja! -szakítottam félbe őket.

-Oké. -kezdett bele elsőként Brandon. -Szakítottatok Adam-mel, tudjuk. Hisztiztetek, veszekedtetek, megcsalt... Ezt is tudjuk. -sorolta mire értetlenül néztem rá. Most komolyan nekem akarja bemutatni a szakításunkat? -De mi lesz velünk? -kérdezte végül magukra majd rám mutatva.

-Ezt hogy érted? -vontam össze a szemöldököm.

-Nem szarhatsz le minket Adam miatt. -mondta sértetten Jake.

-Én nem szarlak le... -kezdtem bele, de aztán észbekaptam, mert rájöttem, hogy nagyon is ezt csinálom. -Sajnálom. -mondtam végül. -Nem akartam, hogy miattam veszekedjetek ti is Adam-mel vagy valami.

-Azt hittük barátok vagyunk. -mondta csalódottan Jake.

-Azok is vagyunk. -vágtam rá.

-Mostanában nem úgy tűnik. -húzta el a száját, én pedig hirtelen bűntudatot kezdtem érezni. Szótlanul, a számat rágcsálva meredtem magam elé, és próbáltam kerülni a tekintetüket.

-Oké, elmagyarázom. -törte meg a csendet Ben. -Adam a legjobb haverunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem egy idióta. Te is a barátunk vagy, és teljes mértékben megértjük, hogy miért szakítottál vele. Igazad volt, teljesen hülye volt. Akármennyire is a legjobb haverunk ebben a kérdésben nem tudunk neki igazat adni, és a kedvéért nem fogunk utálni téged. -hadarta.

-Ez baromi rendes dolog tőletek. -néztem rájuk meghatottan.

-Hiányzol nekünk S. -húzott magához Jake és átölelt.

-Ti is nekem Srácok. -öleltem meg mindenkit mosolyogva.

-Na, elég már! Meg fogtok fulladni a sok nyálban. -szólt közbe Lara, aki eddig csendben hallgatott minket, mire felnevettem.

-Gyere te is kapsz egy ölelést. -indultam meg felé vigyorogva.

Miután elengedtem Lara-t, a fiúk felé nézett várakozóan. Tudtam, hogy itt még nincs vége a történetnek, és valamit akarnak még mondani.

-Ha megemlíteném a ma estét, mennyire gyorsan vágnád rá, hogy nem jössz? -húzta el a száját Brandon.

Még december elején beszéltük meg, hogy együtt szilveszterezünk Brandonék-nál. Rengeteg embert meghívtak, mint a nyár végi buliba.

-Meglehetősen gyorsan. -vágtam rá keserűen.

-Megígérted. -próbálkozott Jake. -Mind megígértük, hogy semmi nem jön közbe. -hadarta, nekem pedig hatalmas gombóc kezdett nőni a torkomban. Valóban megígértük csak hogy azóta a körülmények kissé megváltoztak.

-Ő is jön? -kérdeztem Adam-re célozva.

-Betartja az ígéretét. -vonta meg a vállát Jake.

-A francba is! -túrtam idegesen a hajamba. -Én sem szegem meg az ígéretem. -vágtam rá határozottan.

-Komolyan? -nézett rám Ben kerek szemekkel, mintha nem hallotta volna jól, hogy mit mondtam. Nem szóltam semmit csak bólintottam. -Ó hál' Istennek, hogy nem kell előadnom a begyakorolt szövegemet arról, hogy itthon fogsz ülni egyedül, mikor még a húgod is jön. -hadarta megkönnyebbülten.

-Hogy mit csinál a húgom? -néztem rájuk kérdőn.

-Ja, hát izé... -túrt a hajába Ben, és elkapta a tekintetét, ezért Lara felé fordultam.

-Biztosak akartak lenni abban, hogy jönni fogsz este, ezért meghívatták velem a buliba Maddy-éket. -magyarázta nevetve.

-Mi? Mikor? Nem is mondta. -értetlenkedtem.

-Persze, hogy nem mondta. -nevetett fel Jake. -Lara tegnapelőtt hívta meg, és megbeszélték, hogy addig nem mond semmit, amíg nem biztos, hogy nem jössz. Akkor jött volna a b terv, aki Maddy. -magyarázta.

-Szemetek vagytok! -fontam össze magam előtt a kezeimet, de nem tudtam elrejteni a jó kedvemet, ami a napokban nem igazán jellemzett.

-Na fiúk akkor itt vége is a "győzzük meg Sasha-t" akciónak. -csapta össze a kezét Lara. -Mostantól ez csajos program, készülődnünk kell estére, szóval kifelé! -terelte a szobám ajtaja felé a srácokat a szokásos stílusában.

-Készülődni? Még csak fél négy. -értetlenkedett Jake.

-Lányok. -legyintett Ben, amolyan "ezt sosem fogjuk megérteni" stílusban, mire felnevettem.

Nem is történt máshogy mint ahogy Lara tervezte, a fiúk tíz percen belül elhagyták a házunkat. Anya örömmel vette tudomásul, hogy végre kimozdulok otthonról és emberek közé megyek, nem csak esténként Lara-val találkozok. Az igazság az, hogy amikor "esténként Lara-val találkoztam", akkor valójában Noah-val pizzáztunk, vagy kávéztunk valahol. A napokban a találkozóink egyre gyarapodtak. Örültem, hogy Lara mellett van még valaki akire feltétel nélkül számíthatok. Még azt is felajánlotta, hogy a ma estét is velem tölti, de semmiféleképpen nem akartam, hogy az én életunt fejemet nézze ahelyett, hogy a barátaival bulizik. Persze pár napja Lara is felajánlotta, hogy ha nem megyek a buliba akkor átjön és sorozatozunk, de őt is páros lábbal rugdostam volna Brandonékig.

Így történt hát, hogy az év utolsó napján este fél kilenckor Lara-val Brandon bulijába tartottunk, a húgommal és két osztálytársával Emma-val és Bridgitte-tel. Már Brandonék utcájának a végén hallottuk a zenét, és minél közelebb értünk, a zenéhez emberi hangok is társultak. Ahogy bementünk a kapun az udvarban páran lézengtek, cigiztek és egymással beszélgettek.

-Sashaaaa. -hallottam meg ahogy valaki a nevemet kiabálja, de mire megfordultam az illető már közvetlenül velem szemben állt és a nyakamba borult.

Ahogy felismertem Grace-t én is köré fontam a karjaimat és szorosan magamhoz öleltem. Egy páran felénk kapták a fejüket, de aztán folytatták amit eddig csináltak. Egy kis idő után Grace elengedett és úgy nézett rám.

-El sem hiszem, hogy itt vagy. -mondta fülig érő szájjal. -Úgy aggódtam már érted. Esélytelennek tartottam, hogy el tudnak rángatni majd. -húzta el a száját mire felnevettem.

-Sajnálom, hogy így eltűntem a szünetben.

Bár minden egyes nap beszéltem Grace-szel is messengeren, a szünet alatt egyszer sem találkoztunk, ugyanis a szünet elején depiztem, aztán jöttek az ünnepek, Noah, Lara és a húgom, akik minden percben próbáltak lefoglalni, hogy ne legyek egyedül.

-Ma bepótoljuk. -vigyorgott Grace elszántan.

-Az biztos! -helyeseltem.

-Istenem, de ránk fér már egy kis bulizás. -panaszkodott Lara.

-Gyertek, bent vannak a többiek is. -indult meg Grace a bejárati ajtó felé mi pedig követtük.

Egyikünk sem először járt már Brandonéknál. Egyetlen szabály volt az összes buliban, hogy az emeletre nem lehet felmenni. Persze ez ránk nem vonatkozott, mi mindig a fenti mosdót használtuk, és volt, hogy fent is aludtunk az egyik vendégszobában, de ezt csak nekünk, a közeli barátainak engedte meg. Ösztönösen mentünk fel a vendégszobába, és lepakoltuk az ágyra a kabátokat és a táskákat. Közben a húgomék leváltak tőlünk és az ő társaságukat kezdték keresni, így csak hárman mentünk le a többiekhez. A többséget a nappaliban találtuk. Ben, Jake, Brandon és Zora a nappaliban beszélgettek.

-Na végre! -csillant fel Zora szeme amikor megpillantott minket.

Lara odament Ben-hez, én pedig Zora-t akartam megölelni, mert vele se találkoztam egész szünetben, de közben megpillantottam Jake-et.

-És tényleg eljöttél. -nézett rám vigyorogva.

-Mégígértem, Tökfej! -nevettem fel, mire megcsípte a karomat a "becenév" hallatán, én pedig nevetve átöleltem.

Zora-val is sikerült végül beszélnem, majd egy kis kört alkotva beszélgettünk mind. Jake mellett állapodtam meg, aki a derakamon pihentette a kezét. Kicsit feszengve álltam mellette, de annyira hiányoztak már, és az egész csak egy baráti gesztus volt.

Csendben nézelődtem, hogy kik vannak itt. Valójában egyetlen emberre voltam csak kíváncsi, akit meg is pillantottam. Éppen belépett a bejárati ajtón. Egy sötét farmert és inget viselt. A haja szokásosan tökéletesen állt, az ember késztetést érzett arra, hogy beletúrjon. Magabiztosan belépett, majd körülnézve a házban megpillantott minket. A tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott, azt hittem ott helyben elájulok. A szeme Jake kezére vándorolt, mire én ösztönösen egy kicsit távolabb álltam tőle. Nem tartoztam senkinek semmilyen magyarázattal, de úgy éreztem így helyes. Újra a szemembe nézett és mintha egy apró mosolyt láttam volna az arcán. Nem voltam biztos benne, ezért elkaptam a tekintetem, és újra a többiekre figyeltem, de azért a szemem sarkából figyeltem a közeledő alakját.

-Sziasztok. -köszönt egyszerűen amikor odaért hozzánk és kezetfogott a fiúkkal, majd Ben és Brandon között állt meg.

Lara-val összetalálkozott a szemünk, aprót bólintott és bíztatóan rám mosolygott, ami csak annyit akart jelenteni, hogy nyugi minden rendben lesz.

-Na most, hogy megjött Adam, végre ihatunk. -csapta össze a kezét Brandon.

Miközben a konyhába mentünk Lara lemaradt és mellettem sétált.

-Minden oké? -kérdezte aggódva.

-Persze. -vágtam rá a kelleténél kicsit gyorsabban, mire gyanakvóan kezdett méregetni. -Nyugi, tényleg minden oké. Nem lesz gáz. Szeretném ma jól érezni magam. -próbáltam meggyőzni, de sokkal inkább magamnak bizonygattam.

-Csajok! -szólt Adam és a kezünkbe adott egy-egy felest.

-Köszi. -mosolyogtam rá óvatosan, ő pedig követte a példámat és elmosolyodott.

-Ezt a felest ránk! -emelte a magasba a poharát Lara vigyorogva, mi pedig csatlakoztunk hozzá.

Nagy levegőt vettem, majd a számba öntöttem a poharam tartalmát. Az égetett szesz marta a torkomat, azonnal kirázott a hideg. Még jó ideig éreztem a számban az ízét. De pár felessel később már nem csak az ízét, hanem a hatását is éreztem.

A nappali közepén táncoltunk a rengeteg ember között. Időközben a húgomék is csatlakoztak hozzánk, így egész nagy társaságot alkottunk. Bármennyire is szerettem volna nem foglalkozni semmivel, mégis percenként kerestem a szememmel Adamet, és meglepetésemre a szemünk legtöbbször összetalálkozott. Ő is engem figyelt. Brandon beszélt hozzá, de a szeme nem szakadt el az enyémtől. Dobogott a fülemben a vér, vonzott a tekintete. Brandon amikor észrevette, hogy Adam nem is figyel rá elmosolyodott és megveregette a vállát. Adam egy utolsót kortyolt a kezében lévő somersby-be, majd a barátja kezébe nyomta az üveget, és onnantól kezdve megállt az idő.

Megindult felém, a szívem pedig vadul dobogni kezdett. Egy pillanatra a mellettem lévő Lara-ra néztem, aki vigyorogva a barátjához táncolt. Amikor már velem szemben állt, Adam a kezét nyújtotta, amit ugyan bátortalanul, de elfogadtam. Magához húzott, a kezemet a vállára tette, ő pedig a kezeivel átölelte a derekamat. Ösztönösen vezettem a másik kezemet is a vállára miközben a szemébe néztem. Egyszerre kezdtünk mozogni a zene ritmusára. A borzongás végig futott az egész testemen az érintésétől, amit már olyan régóta nem éreztem. Szakadozottan fújta ki a levegőt amikor a kezét a hajába vezettem. Hozzám hasonlóan ő is megborzongott. Csak mi ketten léteztünk abban a percben. A hangszórókból üvöltött a Good together remixelt változata ami még jobban fokozta a hangulatot.

"Remember when our love was precious
We thought what we had was the best , yeah
Now every answer's a question
Like every night is one of us is getting agressive
The other one's acting possessive
Guess it's the way that we do shit now."

Körülöttünk mindenki a zene szövegét üvöltötte, majd hirtelen megváltozott a hangulat. Elkezdtek visszaszámolni tíztől. Az év utolsó másodpercei. Adam közelebb húzott magához és a szemembe nézett.

-Kettő. -suttogta az utolsó előtti számot. A szája szinte súrolta az enyémet.

-Egy. -leheltem az ajkaira.

-Boldog új évet! -mondta alig halhatóan, mert körülöttünk mindenki sikoltozni kezdett.

Az egész olyan hirtelen történt, hogy fel sem tudtam fogni. Adam a tarkómra csúsztatta a kezét, tekintete a számra vándorolt, a következő pillanatban meg már az ajkait a számon éreztem.

Az érzések egyszerre robbantak ki belőlem, azt hittem felrobbanok. Tétovázás nélkül nyitottam szét az ajkaimat és a hajába túrva húztam magamhoz közelebb, bár már egy tű se fért volna közénk. Egek de hiányzott. Ahogy csókolt, mintha az összes veszekedés és fájdalom már évekkel ezelőtt történt volna. Hihetetlen, hogy az a személy, aki ennyire a padlóra tud küldeni, egy perc alatt vissza is ránthat onnan.

Kifulladva válltunk szét, kipirult arcokkal és duzzadt ajkakkal. Egyikünk sem szólt semmit csak néztünk egymás szemébe. Talán vannak dolgok, amiket szívesen viszünk magunkkal az új évbe, és ez a pillanat határozottan azok közé tartozott.

Tudom-tudom kicsit megcsúsztam az új résszel, de remélem kárpótol titeket a várakozásért. Ha tetszett a rész, nyomj egy vote-ot, vagy hagyj egy kommentet!❤️❤️