Sokszor mondják, hogy rohan az idő. Hogy ez mennyire igaz... Miután hazajöttünk az osztálykirándulásról, hihetetlenül felgyorsult minden. Először napok teltek el, majd hetek, és később hónapok.

Eddigi életem legboldogabb napjait éltem. A szó szoros értelmében minden rendben volt körülöttem. Sikerült beilleszkednem az osztályba, igaz barátságokat kötöttem, a szüleimmel és a húgommal is jobban kijöttünk mint valaha, és nem mellesleg ott volt Adam is. Adam, aki az extrát hozta a szürke hétköznapjaimba. Úgy éreztem ő a másik felem. Szerettem őt, jobban mint bárkit is valaha.

A tél hidegnek bizonyult Bridgeport-ban. Rettentő hidegnek, a nyári hőséghez képest. Imádtam ezt az időszakot. A város karácsonyi fényekben pompázott, mindenhol fahéj és vanília illat terjengett. Egyszerűen öröm volt végig sétálni az utcákon.

A téli szünet előtti utolsó napnál jártunk. A suliban tombolt a karácsonyi hangulat. Az összes diák túl pörgött, már a tanárok is feladták, hogy megpróbáljanak órát tartani, így a nap döntő részében filmet néztünk, vagy csendben elfoglalhattuk magunkat. December elseje óta a suli minden pénteken elvitt minket, a 11. és a 12. évfolyamot korcsolyázni, a városi pályára. (Persze a kicsiket is vitték, csak őket csütörtökön.) Állandósult programunkká vált a péntek este. Mind elmentünk korizni, aztán vagy elmentünk a plázába kajálni, vagy Brandonék garázsában lógtunk. Fájó szívvel vettük tudomásul, hogy a mai lesz az utolsó ilyen nap. Bár a mai nap több szempontból is az utolsó nap lett, csak ezt akkor még nem tudtam...

-Csendesedjetek el légyszíves, hogy el tudjuk kezdeni az ajándékozást! -szólt ránk már sokadszorra az ofő.

Az osztályban kihúztuk a neveket még december elején, és mára beszéltük meg a karácsonyi ajándékozást. Szerencsére Ben-t húztam, nem valaki olyat akivel egyáltalán nem vagyok jóba.

-Akkor kezdeném én. -szólalt meg újra az ofő, mikor végre mindenki elcsendesült. -Akinek én idén ajándékot adok, az nem más mint Jake. -fordult a szőke hajú srác felé.

-Mindig is tudtam, hogy én vagyok a kedvence. -nevetett fel.

-Hát hogyne. -hagyta rá az ofő, majd kezet fogtak. -Kellemes ünnepeket kívánok! -adta át Jake-nek az ajándékát.

-Na hát az én ajándékom nem ilyen fenszi. -mutatott a gondosan becsomagolt ajándékra, majd felvett egy ajándéktáskát. -De azért boldog karácsonyt, haver! -nyújtotta át a padtársának, Brandon-nak.

Még alig húztuk ki a neveket, Jake rögtön hajlandó lett volna cserélni bárkivel. Mint kiderült Ashley-t húzta, az ex barátnőjét, de ezek szerint sikerült elcserélnie Brandonra.

Brandon Grace-nek adott ajándékot, és így haladtunk szépen sorban. Végül Sarah következett, aki nekem adott ajándékot.

-Boldog karácsonyt! -hozta oda az ajándékot, de közben próbálta kerülni a szemkontaktust.

-Köszönöm. -öleltem magamhoz mosolyogva, de az egész szituáció olyan idegennek hatott. Teljesen elidegenült tőlünk.

Nem foglalkoztam tovább Sarah-val, már mindent megpróbáltam. Próbáltam vele beszélgetni, írtam neki, hívtam magunkkal bulizni, de semmi nem hatott...

Felvettem az ajándékomat és Ben felé fordultam.

-Boldog karácsonyt Benny! -néztem rá vigyorogva, ő viszont a szemeivel meg tudott volna ölni.

Még pár hete ragadt rá ez a becenév. Rosszabbnál rosszabb becenevekkel piszkáltuk egymást, és azóta is így hívom.

-Köszönöm S. -tárta szét a karjait, és amikor oda léptem magához ölelt.

Ben-nel is sokkal szorosabb lett a barátságunk. Amikor Lara-val balhéztak mindig tőlem kért tanácsot, és én is mindig hozzá fordultam, ha valami volt Adam-mel.

Mire végeztünk az ajándékozással pont ki is csöngettek.

-Pontban fél ötre legyen az iskola előtt aki szeretne menni korcsolyázni. -mondta az ofő. -A többieknek pedig kellemes ünnepeket kívánok előre is! -búcsúzkodott miközben összeszedte a cuccait, majd kiment.

-Itt találkozunk délután, oké? -kérdezte sietősen Lara.

-Ne késs. -vigyorogtam miközben én is a táskámba pakoltam, ugyanis múltkor rá kellett várnunk majdnem negyed órát.

-Soha többet. -nevetett fel. Rettentő kínos lehetett neki mikor felszállt a buszra és mindkét évfolyam megtapsolta amiért végre indulhatunk.

Még gyorsan megölelt aztán sietve elindultak Ben-nel. Adam türelmesen várt a padom mellett amíg én pakolásztam. Megszokottá vált, hogy együtt megyünk haza minden pénteken és nálunk filmezünk amíg nem jövünk vissza korizni. 

-Mehetünk. -vettem fel a táskámat a hátamra miközben Adam-hez fordultam.

Ahogy kiértünk az utcára összekulcsolta az ujjainkat és mindenféléről beszéltünk hazáig. Amikor hazaértünk csak ledobtuk a táskáinkat a konyhában, csináltam két forrócsokit és már be is bújtunk a nappaliban lévő kanapéra. Még este letöltöttem az új kiszemelt sorozatunk első évadát, ami ezúttal a Stranger Things volt. Az első részt még kíváncsian néztük végig, de aztán a második felénél, mintha mindketten ugyanarra gondoltunk volna, egymásnak estünk.

Úgy csókoltuk egymást, mintha legalább hónapok óta nem találkoztunk volna. Csak addig váltunk el, amíg levettem róla a felsőjét. A kezeim automatikusan vándoroltak a kidolgozott mellkasára, amit annyira imádtam. Nem sokkal később ő is megszabadított a felsőmtől. A tv mostanra már csak háttérzajként szólt, fogalmunk sem volt mi történik benne. Azonban pár perc múlva a fejemben felvillant egy kép , hogy véletlen a szüleim vagy a húgom belépnek az ajtón és ez a látvány fogadja őket. Hirtelen, na jó azért nem olyan hirtelen, mert egy újabb csók is belefért, de elhúzódtam Adam-től.

-Mi a baj? -kérdezte kócos hajjal és csók marta ajkakkal.

-Bármikor bejöhet valaki. -támaszkodtam meg a mellkasán.

-Komolyan ezen gondolkodsz miközben... -kezdett bele.

-Nem te hülye. -szakítottam félbe nevetve. -Csak szeretnék megspórolni egy-két kínos pillanatot. -magyaráztam miközben felvettem a felsőmet.

-Menjünk fel. -mutatott a lépcső felé.

-Már nem is érdekel a sorozat, mi? -mosolyodtam el miközben oda dobtam neki a pólóját.

-Te jobban érdekelsz. -vigyorgott.

-Hát az kár, mert én most csak sorozat nézést terveztem. -néztem rá nevetve, mire megajándékozott a "nem versz át" nézésével és magához húzva újra megcsókolt. -Estig bírd ki. -suttogtam a szájára mosolyogva.

Szinte minden pénteken vagy én alszok nála vagy ő nálam. Elmosolyodtam mikor láttam mennyire kell koncentrálnia, hogy uralkodni tudjon magán. A vállára hajtottam a fejem, ő pedig magához ölelt, és így néztük tovább a sorozatot.

Alig telt el húsz perc már hallottam is a bejárati ajtó nyitódását.

-Megjöttem. -kiáltotta a húgom.

-Hali Mads. -intett Adam. -Hogy-hogy ilyen korán? -érdeklődött. Néha úgy érzem, mintha Maddy nem is az én húgom lenne, hanem az övé.

-Zárva volt a pizzéria aztán inkább mindenki hazament. -mesélte.

-Na látod, mondtam, hogy bármikor betoppanhat. -néztem szúrós szemekkel Adam-re.

-Miért? Megzavartam valamit? -kérdezte a húgom vigyorogva.

Adam már épp nyitotta a száját, de megelőztem.

-A Stranger Things maratont. -vágtam rá rögtön.

Maddy is csatlakozott hozzánk és együtt néztük a sorozatot.

Négykor indultunk vissza a sulihoz. Amikor odaértünk már többen fent voltak a buszon. Persze Lara még sehol nem volt. Mi is felmentünk a buszra, Adam beült Ben mellé, én pedig előttük foglaltam helyet Lara-nak. Kivételesen időben érkezett, amiért többen meg is tapsolták, de ő csak nevetve lehuppant mellém.

-Kicsinál a húgom. -hadarta kimerülten.

-Még mindig beteg? -kérdeztem, ugyanis a húga, Lizi még hétfőn lebetegedett és délutánonként Lara-nak kellett vigyázni rá.

-Aha. -forgatta a szemét. -Ma épp hercegnőnek képzelte magát, és nem volt hajlandó enni még nem vittem el a mekibe. -mesélte, mire felnevettem. -Tudod milyen messze van tőlünk a tőlünk? -kérdezte felháborodottan. -Ezzel ment el az egész délutánom, csoda, hogy ide értem. -szörnyülködött. -Olyan kiállhatatlan kis fuuu... -kereste a szavakat.

-Még csak négy éves. -nevettem fel.

-De egy hisztis kis négy éves! -mérgelődött.

-Nem tudom miről beszélsz. -hajolt előre hozzánk Ben. -Lizi egy kis tündér. Mindig olyan aranyos. -húzta Lara agyát.

-Vidd el egy hétre és meglátod milyen. -forgatta a szemét a barátnőm.

-Szerintem te vagy az egyetlen akit szeret. -néztem Ben-re. -Múltkor úgy megharapott, hogy még most is lila a kezem. -meséltem, mire a többiek felnevettek.

-Az én voltam, nem Lizi. -vigyorgott Adam.

-Fogd be! -szóltam rá, de közben nem tudtam visszatartani a nevetésem.

Hasonlóan jó hangulatban telt az utunk a kori pályáig, ami a helyi pláza mellett volt felállítva. Amikor odaértünk már javában szólt a zene, és a pályán is csúszkáltak jó páran. Szokásosan kikértük a korikat és felvettük őket. A fiúk puhánykodtak az elején és leültek a pálya szélénél, de mi négyen lányok, Lara, Grace, Zora és én rögtön felmentünk a jégre. Jó pár kört tettünk meg, majd Lara-val egy kicsit megálltunk pihenni a pálya egyik szélénél. Épp beszélgettünk, amikor egy lány alakot pillantottam meg a fiúk társaságában. Chloe volt az, akivel Adam még szeptemberben féltékennyé akart tenni. A lány úgy nézett a barátomra, mint aki épp a világot készül megváltani. Minden egyes mondata után nevetett és a haját csavargatta. Elképedve néztem a jelenetet szinte teljesen megfeledkezve Lara jelenlétéről, amikor megszorította a kezem.

-Ha most szemmel ölni lehetne... -suttogta, arra célozva, hogy éppen eléggé idegesen bámulok rájuk. -Nyugi, Chloe jó fej lány, sose hajtana rá Adam-re. -nyugtatott.

Nem tudom miért voltam ennyire biztos benne, de hittem neki. Na nem Chloe miatt, hanem mert tudtam, hogy Adam nem csalna meg.

Alig fordultam vissza Lara-hoz, valaki megállt mellettünk.

-És itt vannak az évfolyam legjobb csajai. -nézett ránk mosolyogva Noah.

-Szia Noah. -nevetett fel elsőként Lara, és lazán átölelte a fiú vállát.

-Szia. -követtem én is a példáját.

-Miért ácsorogtok itt? -érdeklődött.

-Csak beszélgetünk. -vontam meg a vállam.

-Hát akkor, az én csodás társaságomban korizhattok tovább. -fogta meg hirtelen mindkettőnk kezét, és húzni kezdett maga után.

Miután visszanyertük az egyensúlyunkat, Noah két oldalán koriztunk. Jó kedvünk volt, sorra énekeltük a zenéket, és rengeteget nevettünk. Lara időközben kiment Ben-hez, így ketten maradtunk Noah-val. Jól elbeszélgettünk, bár kissé lehervadt a mosolyom amikor megláttam Adam arcát. Szúrós szemekkel követte minden mozdulatunkat. Nem igazán értettem, hogy ha ő el van Chloe-val, én miért ne lehetnék Noah-val. 

Noah meghívott egy forrócsokira, de amikor indultunk le a pályáról, Adam-et pillantottam meg aki várakozóan nézett rám.

-Mindjárt jövök. -mosolyogtam Noah-ra és oda sétáltam Adam-hez.

Egy darabig csak néztük egymást, de végül megszólalt.

-Mit akart a majom? -kérdezte Noah-ra célozva.

-Csak beszélgetni. -feleltem egyszerűen. -Mit akart Chloe? -kérdeztem ezúttal én, de voltam olyan jó fej, hogy a rendes nevén hívtam a lányt, pedig én is millió jelzővel tudtam volna illetni.

-Beszélgetni. -mondta ő is hasonló stílusban, mint én az előbb.

-Oké. -bólintottam lesütött szemekkel.

Vártam, hogy mondjon valamit, de nem tette, így én törtem meg a csendet.

-Vártam, hogy gyertek fel ti is korizni. -mondtam.

-Megelőztek... -biccentett Noah felé, aki két forrócsokit tartott a kezében.

-Rám vár. -próbáltam kerülni a tekintetét.

-Persze, menj csak forrócsokizz vele. -mondta dühösen.

-Nem teljesen értem a felháborodásod. -néztem rá kérdőn.

-Menj nyugodtan. -indult vissza a többiek felé.

-Te voltál az aki eddig szart rám. -szóltam utána, de még csak meg sem fordult, amivel rettentően megbántott.

Könnyek gyűltek a szemembe, a torkomba pedig hatalmas gombóc keletkezett. Egy pillanatra azt hittem, hogy egy percen belül zokogva fogok a földre hullani, de nem akartam megadni neki az örömöt, hogy gyengének lásson. Összeszedtem magam, egy nagy levegőt vettem, majd megfordultam és mosolyogva indultam Noah felé. Amikor odaértem rögtön odaadta az egyik poharat.

-Köszi. -mondtam, mire csak elmosolyodott.

-Minden oké? -kérdezte az arcomat fürkészve.

-Persze. -hazudtam és életem legjobb alakítását nyújtottam ezzel a magabiztos hangsúllyal és a kamu mosollyal.

Miközben megittuk a forrócsokit végig beszélgettünk, de aztán elköszöntem Noah-tól, hogy visszamenjek a többiekhez. Utáltam veszekedni Adam-mel, ezért meg akartam beszélni vele a dolgokat.

Amikor visszaértem a padhoz már csak Lara, Ben, Brandon és Jake voltak ott.

-Többiek? -kérdeztem lehuppanva Lara mellé, ugyanis se Adam-et, se Grace-t, se Zorát nem láttam.

-A pályán vannak. -biccentett a fejével a pálya felé Ben.

A szememmel őket kezdtem keresni, aztán Lara hirtelen a szája elé kapta a kezét teljesen ledöbbenve. Kíváncsian kerestem, hogy min akadhatott meg a szeme ennyire, amikor megpillantottam a pálya másik felén a barátomat és Chloe-t kézen fogva korizni.

-Nem nagy dolog, ti is koriztatok Noah-val. -legyintett Ben és biztatóan rám mosolygott.

Azonban ami a következő pillanatban történt, na arra azt hiszem egyikünk sem számított.

Adam a pálya szélének dőlt és a derekánál fogva magához húzta Chloe-t. A lány nevetve kulcsolta a kezeit a barátom nyakába, aztán mintha megállt volna az idő, hirtelen már nem nevettek. A könnyeimen keresztül már csak azt láttam, hogy csókolóznak. Széttárt karokkal, kérdőn néztem a többiek felé, akik szinte nem is mertek rám nézni.

-Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én nem csókolóztam Noah-val. -motyogtam alig érthetően.

Nem tudtak mit mondani, mindegyikük szemében őszinte együttérzést láttam.

-Szerintem most haza megyek. -mondtam, majd felkeltem és megigazítottam a sálam.

-Veled megyek. -pattant fel rögtön Lara is, ami bár jól esett, nem akartam elrontani az ő estéjét is.

-Ne! Maradj nyugodtan. -kezdtem bele, de félbeszakított.

-Felejtsd el! Ha most összefutnék Adam-mel tuti kinyírnám. -szitkozódott. -Később beszélünk. -fordult Ben-hez és egy gyors puszit nyomott a szájára.

-Sajnálom S. Adam egy igazi barom -nézett rám Ben lehangolódva, de csak megvontam a vállamat.

-Jó szünetet srácok meg minden... -motyogtam, majd elköszöntem tőlük.

Lara-val szó nélkül húztuk át a korcsolyáinkat, majd szóltunk az ofőnek, hogy hazamegyünk. A buszmegálló nem volt messze a koripályától, de amikor kiértünk az utcára már közeledett a busz. Futva ugyan, de végül elértük.

Teljesen a gondolataimba voltam meredve, még a jegyet is Lara vette meg nekem. Azon gondolkoztam mi történhetett ebben a pár órában. Vajon hol rontottuk el?

Lara természetesen hazajött velem, de egy percig sem faggatott, azt hiszem tudhatta mi zajlik le most bennem.

Mire hazaértünk 37 nem fogadott hívásom és 19 üzenetem volt Adam-től. El sem olvastam őket csak a kapuban állva annyit írtam, hogy "Hazajöttem, majd beszélünk."

Ahogy beértünk a házba anyával és apával találtuk szembe magunkat, ahogy a nappaliban néznek valami filmet. Szótlanul vettem le a cipőm és rögtön a lépcső felé indultam. Kérdőn néztek utánam, Lara lemaradt és valamit mondott neki, de nem hallottam mert egyenesen a szobámba mentem. Ahogy beléptem nem bírtam tovább. Lara épp beért az ajtómon amikor zokogva rogytam össze a földön. Nem tudtam mit mondani, egyszerűen csak folytak a könnyeim. A legjobb barátnőm ijedten ült le mellém és rögtön magához szorított. Percekig csak a zokogásom töltötte be a szobát, aztán nyílt az ajtóm és Maddy lépett be rajta.

-Úgy hallottam mintha -kezdett bele, de amikor meglátott elszörnyedt. -Akkor jól hallottam, hogy sírsz. -fejezte be végül, majd ő is oda ült hozzánk.

Már vagy fél órája ültünk a szobám padlóján amikor megcsörrent a telefonom. A képernyőn Adam üzenete villant fel. Csak annyit írt, hogy "Itthon vagyok." Felpattantam a földről és a tükröm előtt próbáltam rendbe hozni magam, de végül feladtam.

-Mindjárt jövök. -fordultam a húgomhoz és Lara-hoz, akik biztatóan néztek rám.

Adam a kapujuk előtt várt rám. Amikor meglátta az arcomat ijedten nézett rám, látván a kisírt szemeimet.

-Mielőtt bármit mondanál, hallgass meg kérlek. -kezdett bele.

-Oké. -bólintottam.

-Fogalmam sincs mi ütött belém. Rossz volt titeket együtt látni, Chloe meg odajött beszélgetni. Felmentünk korizni, gondoltam majd te is jössz utánunk. Fogalmam sincs, hogy történhetett meg az a csók, és, hogy miért nem állítottam le. Utána szinte rögtön lementem a többiekhez, hogy megkeresselek, de azt mondták hazajöttél. A következő busszal rögtön jöttem én is. -hadarta.

-Oké. -bólintottam. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy összeszedjem magam. -Fáj, hogy ennyire nem bízol bennem. -kezdtem bele. -Egyszer már összevesztünk ezen, azt hittem többet nem kell. Noah csak egy jó barátom, koriztunk, megittunk egy forrócsokit, de ennyi. Semmi több nem történt, meg sem fordult a fejemben, hogy megcsaljalak. -magyaráztam.

-Hülye voltam. -túrt a hajába idegesen.

-Megcsókoltad őt, Adam. -sütöttem le a szemem. -Csak azért, hogy ezzel megbánts, pedig semmi okot nem adtam rá. -szinte már suttogtam.

-Tudom. -nézett mélyen a szemembe.

-Sajnálom. -mondtam végül.

-Mit? -nézett rám értetlenül.

-Én ezt nem csinálom tovább. Lassan négy hónapja együtt vagyunk, ha még mindig azt hiszed megcsalnálak azt hiszem nem bízol bennem eléggé. Soha többet nem szeretném átérezni amit akkor, amikor megláttalak titeket együtt. -mondtam a könnyeimmel küszködve.

-Nekem is szar volt titeket együtt korizni. -vágta a fejemhez.

-Csak az a különbség, hogy én nem csókoltam meg őt. -mondtam sértetten. -Boldog karácsonyt! -nyújtottam át az ajándékát amit menet közben felvettem az íróasztalomról, majd a kapu felé indultam.

-Szeretlek Sasha. -szólt utánam, mire patakokban kezdtek folyni a könnyeim.

-Én is. -suttogtam zokogva miközben bementem a házba.

-Miért velem történik ez? -néztem az égre mielőtt bementem volna a házba.

Szörnyű látványt nyújthattam, mert a szüleim rögtön odarohantak hozzám.

-Csak, hagy menjek fel. Holnap mindent elmagyarázok. -mondtam hatalmas gombóccal a torkomban.

Anya magához szorított, mire még jobban sírni kezdtem.

-Menj csak. -simította meg az arcom.

Kikerülve őket felszaladtam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Így történt hát, hogy a húgom és a legjobb barátnőm vállán zokogva aludtam el, ezen a """csodás""" péntek estén.

Ha elolvastad és tetszett, nyomj egy vote-ot!❤️