Meg is jöttem az új résszel, de először is szeretném megköszönni, hogy:

Köszönöm, köszönöm, köszönöm😍😍❤️ Ez az eddigi legjobb eredményem, el sem tudom mondani mennyit jelent! Na de nem is húzom tovább a szót, itt is az új rész:

Tegnap vacsora után már alig láttunk ki a fejünkből olyan álmosak voltunk. Mire Lara-val visszaértünk a szobába Grace már rég az igazak álmát aludta, Zora pedig az ágyán ülve zenét hallgatott. Mi sem húztuk sokáig az időt. Gyorsan lezuhanyoztunk és be is zuhantunk az ágyba. Nem telt öt percbe se, hogy teljesen elnyomjon az álom.

Reggel az ofő jó fej volt, és csak kilenckor volt ébresztő. Tízkor mentünk reggelizni, aztán indultunk is. Egésznapos program várt ránk Párizsban. A szállásunk durván 10 km-re volt a várostól. Adam vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolva magához húzott és úgy vártuk, hogy odaérjünk. Azt azért meg kell hagyni, hogy sokkal jobb hangulat volt a buszon, mint tegnap este. Hátul a fiúk beültek a négyesbe, előttük ültünk mi bal oldalon, előttünk Grace és Zora, mellettünk pedig Lara és Ben. Hátul Brandon a telefonjával rácsatlakozott a kis hangfalra így az egész busz a zenétől volt zajos, meg persze a nevetésünktől.

Párizs gyönyörű volt. Az első utunk természetesen az Eiffel-torony-hoz vezetett. Mindenkinek tetszett, rengeteg időt töltöttünk ott, mire mindenki csinált az instára, facebookra, snapchatre és a létező összes felületre amin regisztrálva volt. Ez alól mi sem voltunk kivételek. Megkértük az ofőt, hogy csináljon egy képet a szokásos kis csapatunkról. Lara, Grace, Zora, Adam, Jake, Ben, Brandon és én voltunk a képen. Azonnal be is állítottam háttérképnek, és facebook-on a borítóképemet is lecseréltem erre, mint hozzám hasonlóan a többiek közül is páran. Rossz érzés volt amikor a megjelölésnél Sarah nevét is beírtam, de aztán rájöttem, hogy nincs is rajta a képen. Lezártam a telefonom és a szememmel keresni kezdtem. Igaz, alig egy hónapja ismerek itt mindenkit, de mégis rosszul érintett, hogy Sarah hirtelen teljesen kifordult önmagából. Becky és Cassie társaságában pillantottam meg. Becky telefonját feltartva, csücsörítve selfieztek. Hitetlenkedve néztem magam elé, Sarah pár napja még nem volt ilyen.

-Min gondolkodsz ennyire? -éreztem meg két erős kezet a derekamon, ahogy magához ölel és ezzel félbeszakítja a gondolkozásom.

-Semmin. -fordultam meg Adam kezei között mosolyogva és átkaroltam a nyakát, ő pedig közelebb húzott magához.

-Nem versz át, mi a baj? -túl jól ismert.

-Csak azon gondolkoztam, hogy hogy tud valaki egyik napról a másikra ennyire megváltozni. -biccentettem Sarah-ék felé.

-Sarah csapongó személyiség, volt már idő, amikor jóba volt velük. -legyintett.

-Nem értem miért csinálja ezt. Azt hittem jóban vagyunk. Azt meg főleg nem értem Grace-szel miért csinálja ezt. Szegényen látom mennyire szarul esik neki. -hadartam elkeseredetten, mire Adam kisimította a hajat az arcomból és a szemembe nézett.

-Mindig másokra gondolsz, legyél néha önző is. -mosolyodott el. -Itt vagyunk Párizsban, érezd jól magad, ne te idegeskedj mások hülyesége miatt. -nyomott egy puszit a hajamra, én pedig rögtön fel is vidultam a mondandója után.

Az Eiffel-torony után a következő állomásunk a Louvre volt. Az osztály többsége csak látványosan szenvedett miközben sétálgatott a múzeumban, viszont én imádtam. Lara-t sajnos már az elején elvesztettem. Ben mellett sétálgatott unottan Zora-val és a többiekkel, de nem hibáztattam érte, mert Lara inkább a reál tárgyakért van oda, eddig is utálta az irodalmat és a törit is. Viszont Grace-szel mi végig néztük kivétel nélkül az egész kiállítást.

A múzeum után a város központban kaptunk másfél óra szabad programot. Csajos programot csináltunk, és a fiúk nélkül róttuk Párizs utcáit, mi négyen lányok. Megvettem az ajándékokat a szüleimnek és a húgomnak mielőtt elfelejtettem volna. Jól éreztük magunkat, rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Már fél órával a megbeszélt időpont előtt visszaértünk a megbeszélt helyre, így volt időm még egy kis időt kettesben tölteni Adam-mel is. Az egyik utcai árusnál vettünk minifánkot és azt eszegettük egy padon ülve, miközben mindenféléről beszélgettünk.

-Valamiről még sosem beszéltünk. -jutott hirtelen eszembe, miután Adam kidobta a fánk tartóját és visszaült mellém.

-Miről? -kérdezte meglepetten.

-Szeptember 2. -mondtam dátumra pontosan, mire értetlenül, összevont szemöldökkel nézett rám.

-Mi volt akkor? -kérdezte töprengve.

-Te meg a hosszú szőke hajú barátnőd, délután a suli előtt... -forgattam a szemem.

-Ja, amit nem engedtél, hogy megmagyarázzak. -nevetett fel. -Féltékeny voltál? -kérdezte vigyorogva.

-Szerinted? -tártam szét a karom nevetve. Kár lett volna tagadn a nyilvánvalót.

-Ő Chloe volt, egy régi barátom. Régen együtt jártunk francia előkészítőre. Igazából fogalmam sincs mi ütött belém, hogy flörtölni kezdtem vele. Felcsesztem magam, hogy olyan elérhetetlennek tűntél. Idegesített, hogy ignoráltad az összes próbálkozásom. -mesélte.

-És ezért hülyítetted őt? -kérdeztem hitetlenkedve.

-Igazából kölcsönös volt. Előtte dobta a barátja, ő őt akarta féltékennyé tenni, én meg téged. Tudott róla, hogy nem akarok tőle semmit. Az volt megbeszélve, hogy csak megölel, fogalmam sincs miért csókolt meg. -töprengett mire elmosolyodtam.

-Féltékennyé akartál tenni? -vigyorogtam.

-Sikerült? -kérdezett vissza.

-Lehet. -húztam az agyát. -Miért? -kérdeztem.

-Mit miért?

-Miért akartál féltékennyé tenni? Akkor még nem is volt köztünk semmi.

-Hát épp ezért. -nevetett fel. -Az első csókunk után kijelentetted, hogy nem lesz köztünk semmi, én meg már akkor többet éreztem mint kellett volna. Azt hiszem már akkor beléd szerettem amikor Brandon bulijában kiborultál Chace miatt. Olyan törékenynek látszódtál, pedig te vagy az egyik legerősebb lány akit ismerek. Akkor ott mégis olyan elveszettnek tűntél, és ahogy rám néztél a könnyes szemeiddel, egyszerűen nem értettem, hogy lehet ekkora barom az a srác, hogy ilyet csinált veled. -mesélte. -Miután hazavittelek és én is hazamentem, alig aludtam valamit. Egész éjjel rád gondoltam. Ahogy táncoltunk, tudtam, hogy ha nem lettél volna rosszul valószínűleg már akkor megcsókoltalak volna. -ismerte be.

-Hű. -hirtelen csak ennyit tudtam mondani, váratlanul ért a vallomása, de a mosolyom mindent elárult. -Határozottan sikerült féltékennyé tenned. -mosolyogtam rá, visszatérve az eredeti kérdéséhez, majd a hajába túrva a szájához hajoltam és megcsókoltam.

Fél háromra beszéltük meg a gyülekezőt így mi is visszamentünk a többiekhez. Miután visszamentünk a busszal a hotelbe, lementünk ebédelni aztán ötig azt csináltunk amit akartunk.

Ötig a mi szobánkban bandáztunk a többiekkel, aztán pedig lementünk valami társalgó szerűségbe ahova az ofő hívott minket. Egy körbe rendezte a székeket. Én Lara és Adam közé ültem.

-Szóval, hogy legyen valami közös program még délután, azt találtam ki, hogy játszhatnánk valamit. -mondta az ofő. -Tudom, már három éve osztálytársak vagytok és akit akartatok már eléggé megismertetek, de úgy gondolom ezek a játékok mindig jól összehozzák a közösségeket. -mosolygott elszántan.

-De ugye ez nem olyan lesz, mint a gólyatáborban? -kérdezte Jake, mire többen is felnevettek.

-Nem. -mosolygott az ofő. -Utólag belátom, hogy azok a játékok inkább általános iskolásoknak lettek volna valóak, nem nektek. -nevetett fel.

-Ez az egész a kis újonc Sasha miatt van, nem igaz? -vonta fel a szemöldökét Becky.

-Mert nincsenek barátai, és így hátha megismer valakit. -folytatta vihogva Cassie.

Fogalmam sem volt, mi a francot ártottam ezeknek a lányoknak, de inkább elengedtem a fülem mellett amit mondtak, ellentétben a mellettem ülő Lara-val.

-Fogjátok már be! -csattant fel idegesen. -Sasha egy hónapja jár ide, és mégis több barátja van az osztályban, mint nektek kettőtöknek összesen. -oltotta le őket mire többen is felnevettek.

-Lányok, fejezzétek be! -szólt rájuk az ofő. -Semmi köze a játéknak Sasha-hoz. -tisztázta a helyzetet.

-Ha csapatjáték lesz, legalább tudjuk kiket ne rakjunk egy csapatba. -nevetett fel Brandon, mire hálásan rámosolyogtam, amiért próbálta oldani a feszültséget.

Az ofő elmondta a játék lényegét. A körben minden negyedik ember alkotott egy csapatot, így jött ki 5 négy személyes csapat. A jó hír az volt, hogy Becky-vel nem kerültünk egy csapatba, viszont a rossz az, hogy a társaságunkból csak Zora-val, mert mind egy kupacban ültünk, így csak ő volt tőlem a negyedik személy. Rajtunk kívül még Jasonnel és Noellel alkottunk egy csapatot, akik okosan megoldották a helyzetet, és Noel helyet cserélt valakivel, hogy egy csapatba kerülhessenek.

-Na Taylor Swift, megint egy csapatba kerültünk. -vigyorgott Jason, amikor odahúztuk hozzájuk a székünket Zora-val.

-Csak most gitár nélkül. -mosolyodtam el.

Minden csapat kapott egy lapot és egy tollat. A feladat az volt, hogy az ofő lejátszott zenékből öt másodpercet, nekünk meg fel kellett írni a zene címét és előadóját. Igazából fogalmam sincs ennek mi értelme volt, vagy, hogy ezzel mégis, hogy akarta elérni, hogy jobban össsze barátkozzunk, de mindenesetre Zora szorgosan írta a válaszainkat a lapra. Populárisabbnál, populárisabb zenék követték egymást, összesen kettőhöz nem írtunk semmit. Az ofő kijavította őket, de senkinek nem okozott meglepetést, hogy egy-két pont eltéréssel mindenki elég jól teljesített.

Azt hiszem az ofő láthatta rajtunk, hogy nem igazán fogott meg minket ezzel a játékkal, így inkább nem erőltette, hogy egy újabbat kezdjünk, inkább hagyta, hogy vacsoráig azt csináljunk amit akarunk. Én nagyjából az egész időt telefonálással töltöttem. Először anyáékat hívtam fel és velük beszéltem pár szót. Igaz Maddy is ott volt, de ahogy letettem a telefont, ő felment a szobájába, és már hívtam is újra, mert voltak dolgok amiket nem a szüleink előtt akartunk megbeszélni. Elmeséltem neki is kicsit részletesebben, hogy milyen volt az első két napunk itt és, hogy kibékültünk Adam-mel, aztán ő mesélt arról, hogy mi van otthon. A folyosó végén lévő fotelben ültem felhúzott térdekkel és bámultam ki az ablakon, amikor Ben ült le mellém.

-Megint balhéztok Adam-mel? -kérdezte elhúzott szájjal.

-Ja nem, dehogy! -eszméltem fel a bambulásból. -A húgommal telefonáltam, az előbb raktam le, csak egy kicsit elgondolkoztam. -magyaráztam.

-Akkor jó. Már azt hittem megint gáz van. -sóhajtott hátradőlve a fotelben.

-Nem, most minden oké. -nevettem fel.

-Tudod, még sosem köszöntem meg neked. -jutott eszébe valami.

-Mit? -néztem rá furán.

-Ha te nem térítesz észhez, akkor a gólyabálon, akkor talán sose mondom el Lara-nak mit érzek, és még most is csak hülyítenénk egymást. -nézett rám hálásan.

-Nem kell semmit megköszönnöd. -ráztam a fejem mosolyogva. -Lara a legjobb barátnőm. Mindketten szerettétek egymást már jóval előtte is, valakinek csak rá kellett világítania erre. -vontam meg a vállam.

-Nem is kívánhatna nálad jobb legjobb barátnőt. -mosolygott rám.

-Ahogy én se nála. -mondtam, majd nyílt a szobánk ajtaja és kilépett rajta az emlegetett.

-Remélem nem engem beszéltek ki. -sétált felénk mosolyogva Lara.

-Ami azt illeti. -nevettem fel.

-De nyugi, rólad csak jókat lehet mondani. -vigyorgott Ben.

-Mindig tudod mit kell mondani. -nevetett Lara és egy puszit nyomott a szájára. -Lassan megyünk vacsizni, jöttök? -kérdezte.

-Aha, már éhen halok. -pattantam fel a fotelből.

-Te mindig éhen akarsz halni. -jött utánam nevetve, és amikor mellém ért átkarolta a vállamat.

Mire leértünk, a többség már evett. Leültem Adam mellé, és levettem a tálcáról egy pohár teát és szedtem a tányéromba spagettit. Egész sokáig elhúzódott a vacsora, mert utána még sokáig beszélgettünk az asztalnál. Szinte az egész osztály lent volt, így az ofő megragadta az alkalmat, hogy beszélni tudjon velünk.

-Úgy gondolom elég nagyok vagytok már, nincs szükség takarodóra. -kezdett bele. -De arra kérlek titeket, hogy ne csináljatok semmi őrültséget, vagy illegálisat. -figyelmeztetett minket, mire felnevettünk. -Addig maradtok fent amíg szeretnétek, csak ne zavarjátok a többi vendéget. Reggel nyolckor reggeli, kilenckor indulunk holnap is Párizsba. Megnézzük a Notre Dame-ot és a Diadalívet, aztán délután szabadprogram lesz, ha nektek így jó. Csütörtökön a közeli strandra megyünk. Egész napos programnak gondoltam, aztán pénteken délelőtt 11-kor indul haza a gépünk. -ismertette a programokat, majd elköszönt tőlünk.

Miután a társaságunkban mindenki befejezte a vacsorát felmentünk az emeletre. Mindenki a mi szobánkban volt. Időközben, a közös feladat után Jason és Noel is hozzánk csapódtak, így kissé szűkösen, de jó hangulatban múlattuk az időt a szobában.

-Csináljunk már valamit, ne csak itt üljünk. -hisztizett Jake.

-Mégis mit akarsz csinálni ebben az 1x2-es szobában ahol már így sem lehet mozdulni? -nézett rá kérdőn Grace.

-Mit tudom én, de unatkozok. -szenvedett egyre látványosabban.

-Van egy üveg vodkám, játszunk 'én még sohá'-t? -kérdezte Ben.

-Jó. -csillant fel Jake szeme.

-Ha befejezi a hisztizést, felőlem is játszhatunk. -forgatta a szemét Grace, mire Jake felmászott hozzá az ágyra és csikizni kezdte.

-Többiek? -fordult felénk Ben.

-Játszhatunk. -vonta meg a vállát Brandon, mi pedig csak bólintottunk.

Mire Ben visszajött a szobájukból a vodkával, mi már egy körben ültünk a földön, Lara pedig megkereste az eldobhatós poharainkat. Ben visszajött, és mindenkinek a poharába töltött a piából.

-Na ki kezdi? -ült le ő is a helyére Lara és Jake közé.

-Majd én. -vigyorgott Jake. -Én még sosem menstruáltam. -mondta vigyorogva, mire mi lányok mind a négyen úgy néztünk rá, mint akik nem hiszik el, hogy ezt valóban kimondta.

A fiúk vihogva várták, hogy mi fog történni, de csak unottan lehúztuk mindannyian a poharunk tartalmát, ami végigmarta az egész torkomat.

-Tudod Jake... -nézett rá bosszúsan Lara. -Megelőlegezem neked a következő kört, mert egy HÜLYE vagy! -hangsúlyozta a hülye szót. -Szóval, rám még sosem mondták, hogy hülye vagyok. -mondta is ki rögtön a mondatát.

-Be ne meséljétek nekem, hogy ezt eddig csak rám mondták. -nevetett fel a fiú.

Igaza volt, naponta legalább hússzor lehülyézzük egymást. Percenként... Természetesen mindannyian ittunk.

-Én még sosem cigiztem. -mondta a következő állítást Grace.

-Ez így nem lesz jó. -nevetett fel Ben. -Ha minden állítás igaz mindenkire, elég gyorsan ki fogjuk ütni magunkat. -mondta, majd ki is ürítette a pohara tartalmát, ahogy kivétel nélkül mindenki más is. Nincs mese, züllött egy társaság vagyunk.

-Engem még sosem csaltak meg. -nézett körbe a társaságon Zora.

-Ezt a poharat, a rohadék pasikra. -emeltem magasba a poharam, Grace pedig rögtön koccintott velem.

-És a rohadék csajokra. -csatlakozott hozzánk Brandon is.

-Én még sosem küldtem sms-t rossz embernek. -mondtam mikor én következtem.

Adam és Brandon nevetve felemelték a poharukat és lehúzták a benne lévő vodkát.

-Mi a sztori? -kérdezte Grace kíváncsian.

-Az enyém csak annyi, hogy az egyik lánynak akartam visszaírni, hogy én is jól éreztem magam este, de véletlen anyámnak küldtem el. -mesélte Brandon, mire felnevettünk.

-És te? -fordultam vigyorogva Adam felé.

-Hát az úgy volt. -túrt a hajába nevetve. -Brandon-nak akartam mesélni valamit egy lánnyal kapcsolatban... -kezdett bele.

-Nem kell a duma, Sasha-ról van szó tudjuk mind. -forgatta a szemét Lara.

-Jó, szóval... -kezdett bele újra. -Miután összejöttünk és hazamentem, akartam dobni egy sms-t Brandon-nak. Csak annyi volt benne, hogy "Kösz a tanácsokat haver, átmentem hozzá. Most már minden oké". -mesélte. -Na ezt az sms-t véletlen Mason-nek, a mostohaapámnak küldtem el, de nekem fel se tűnt, csak akkor amikor pár perc múlva visszaírt. Csak annyit írt, hogy "Fogalmam sincs milyen tanácsokról beszélsz haver, de tudtam, hogy össze fogtok jönni a szomszédlánnyal." -mondta mire felnevettünk. -Azóta havernak hív. -tette hozzá, mire még jobban nevettünk.

-Te Brandon-tól kértél tanácsokat? -bújtam oda hozzá mosolyogva, miközben a többiek még mindig beszélgettek.

-Feladtad a leckét rendesen. -suttogta a fülembe miközben magához húzott.

Még jó darabig játszottunk. Fél kettőre viszont már mindenki kidőlt. Jake, Noel és Jason a földön fekve horkoltak, Ben és Lara, Lara ágyán aludtak. Brandon Zora mellett feküdt, ugyanis a földön már nem volt több hely, egyedül Grace aludt egyedül. Gyorsan kinyitottam az ablakot, hogy reggelig kimenjen ez az irdatlan pia szag, aztán vissza sétáltam Adam-hez aki már az ágyamon feküdt. Amikor odaértem hozzá arrébb húzódott, hogy én is beférjek mellé az ágyba.

-Jó éjt, Cica! -nyomott egy puszit a homlokomra miközben magához húzott.

A vállára hajtottam a fejem, és az álom szinte azonnal el is nyomott.

Ha elolvastad és tetszett nyomj egy vote-ot, vagy hagyj magad után egy hozzászólást!❤️❤️