-Már megint éjjelig sorozatoztatok, mi? -nézett ránk anya az ágy végéből mosolyogva.

-Mennyi az idő? -nyöszörögte mellettem a húgom.

-Annyi, hogy kelljetek, mert lassan indulnunk kell. -húzta fel a redőnyt válaszként, majd kiment a szobából.

Álmosan az éjjeliszekrényemen tapogatóztam a telefonom után. Mikor megpillantottam az időt azt hittem elájulok.

-Teljesen biztos, hogy elment az esze. -mutattam Maddy felé a telefont.

-Hét óra, komolyan? -dőlt vissza a párnára. -Legalább nyáron hagynának aludni.

-Csak tudnám mit akar ilyen korán a suliban. -dünnyögtem, majd nagy nehezen felültem, és kimásztam az ágyamból.

Ásítozva mentem végig a folyosón a fürdőszobáig. Megmostam az arcomat és a fogamat, majd copfba kötöttem a hajamat. Elkészítettem a szokásos nyári sminkem, ami korrektorból és szempillaspirálból áll, majd mentem is vissza a szobába. Már a húgom is felkelt, vagyis mertem azt feltételezni, mert nem volt már a szobámban. Elővettem a szekrényemből egy fekete magas derekú nadrágot, és egy szürke, feliratos crop top-ot vettem fel hozzá. A zsebembe tettem a telefonomat, pár cseppet fújtam magamra a parfümömből, majd lementem a földszintre, ahol már a húgom és anya is a konyhában ültek. Örök rejtély marad, hogy Maddy, hogy tud ilyen gyorsan elkészülni. Alig értem oda hozzájuk, anya rögtön meg is állított.

-Sasha, ez felső nem igazán iskolába való. -csóválta a fejét. -Menj, még van időd átöltözni. -mutatott az emelet felé.

-Mi a bajod a felsőmmel? -fontam össze a kezemet sértetten.

-Az, hogy hiányzik az alja! -vágta rá. -Nyomás! -mutatott ismét az emelet felé, de ezúttal nem tűrt ellentmondást.

-Nem hiszem el! -dünnyögtem majd sietve felmentem.

Mindig talál valamit, amivel belénk bír kötni. Idegesen trappoltam fel a lépcsőn, és kerestem a szobámban egy másik felsőt. Direkt olyat választottam aminek a lehető legmagasabb a nyaka, és semmi dekoltázsa nincs.

-Megfelel? -kérdeztem mikor beléptem a konyhába.

-Tökéletes. -bólintott. -Reggelizz, aztán induljunk! -adta ki az újabb parancsot.

-Azt hiszem a mai reggelitől elment a kedvem. -indultam meg a cipőm felé. -Csak legyünk már túl ezen a hülye beiratkozáson. -motyogtam miközben a cipőfűzővel bajlódtam.

-Hogy mondod? -kérdezte morcos hangon mögöttem apa, de hallottam rajta, hogy alig bírja visszatartani a nevetését.

-Csak azt mondtam, hogy alig várom, hogy láthassam az új sulit. -húztam mosolyra a számat.

-Tökéletesen hallottam mit mondtál először is. -nevette el magát. -Nyugi, anyád most még egy kicsit ideges a költözés, meg úgy minden miatt, de nyugi majd megbékél. -nyomott egy puszit a hajamra.

-17 éve élek vele együtt, és még egy percre sem sikerült megnyugodnia. -forgattam a szememet. -Próbálkozz Maddy-nél, ő még lehet hisz a mesékben. -mondtam,mire apa ismét felnevetett.

-Ha befejeztétek a kacarászást indulhatnánk? -lépett oda hozzánk anya, Maddy pedig unott arccal követte.

-Persze Szívem, menjetek csak. -nyomott egy puszit apa az arcára. -Sok sikert lányok! -ölelt még egyszer magához engem és Maddy-t is.

Mikor kimentünk az utcára a kocsihoz, egy fiú állt a szomszéd ház előtt. Talán egy fejjel lehetett magasabb, mint én. Barna haja volt, fekete nadrágot és szürke felsőt viselt. Mintha csak kilépett volna egy újság címlapjáról. Csak azért sikerült ennyire megbámulnom, mert ő is épp ennyire bámult minket, gondolom még nem igazán érzékelte, hogy mi vagyunk az új szomszédai. Egy darabig magamon éreztem a tekintetét ahogy végig mért, de inkább beszálltam az autóba.

Még más testvérek azon veszekednek, hogy ki üljön elől, mi Maddyvel mindketten hátul szeretünk ülni. Kiszállva a kocsiból, mindketten kedvtelenül vánszorogtunk anya után. A suli úgy nézett ki, mint egy tipikus gimnázium, bár kicsit nagyobb volt. Két emeletes, vöröses-barnás téglákkal kirakva. Az iskola előtt rengeteg fa és pad volt a virágokkal szegélyezett út mellett, ami a bejárathoz vezetett. Tetszett. Belépve a hatalmas ajtón egy aulában találtuk magunkat. Szemben egy lépcső vezetett felfelé, az aula oldalából pedig két folyosó nyílt. Jobb oldalt egy kis ablak volt a falon "porta" felirattal. Miután anya elmagyarázta, hogy beiratkozni jöttünk, a nő kedvesen útbaigazított minket. Az igazgatói irodát az első emelet "B" folyosóján találtuk meg. Ijesztő volt, hogy az emeleteken belül még a folyosóknak is nevük van.

-Jó reggelt Katheryn Black vagyok, már jártam itt egyszer amikor leadtam a lányaim papírjait, jöttünk beiratkozni. -magyarázta anya, miután kopogott és egy nő kinyitotta az ajtót.

-Jöjjenek csak Mrs. Black, az igazgató úr már várja önöket. -mosolygott kedvesen a nő és beljebb invitált minket egy másik ajtóhoz.

-Mr. Peterson, magához jöttek beiratkozni! -nyitotta résre az ajtót.

-Jöjjenek csak! -szólt a férfi.

A nő kedvesen ránk mosolygott, majd kinyitotta az ajtót, hogy be tudjunk menni.

-Jó reggelt, már vártam magukat! -köszöntött minket.

-Jó reggelt! -mosolygott anya. -Ők itt a lányaim, Sasha és Madison Black. -mutatott be minket.

A papírokat sikerült gyorsan elintézni. Maddy a 9./A osztályba került, én pedig a 11./B-be. Mint kiderült az én osztályfőnököm az igazgató lesz, így egész sok mindent el tudott mondani az osztályról, viszont a húgom osztályfőnöke nem tudott itt lenni. Bár már rég le kellett volna adni a jelentkezéseket, az igazgatónak sikerült felirnia Maddy-t a gólyatáborra, mert egy másik gyerek visszamondta. Hirtelen jött az információ, ugyanis holnap reggel indulnak, de a húgom szerette volna megismerni az osztálytársait, így anya beleegyezett.

-Jöjjenek, Lisa körbevezeti magukat! -nyitotta ki előttünk az ajtót az igazgató, mikor mindennel végeztünk.

A nő mintha előre tudta volna mi a dolga, rögtön fel is állt a laptopja mögül, és mosolyogva felénk indult.

-Akkor holnap várjuk Madison-t a gólyatáborba, veled pedig Sasha, találkozunk szeptemberben! -köszönt el az igazgató.

-Még egyszer köszönünk szépen mindent! Viszlát! -köszönt el anya.

-Viszlát! -köszöntünk el mi is, majd elindultunk Lisa után.

Kiléptünk a folyosóra, majd a közepénél megállt a lépcsővel szemben.

-A földszint és az első emelet szinte teljesen egyforma. -kezdett bele. -Középen a lépcső, de gondolom ez egyértelmű. Ha a lépcsővel szemben állunk, pont ahogy belépünk az iskolába is, a bal oldali folyosó az "A", a jobb a "B". A földszinti "A" folyosón található a tornaterem és az öltözők, a "B" folyosón pedig különböző termek a délutáni foglalkozásokhoz, valamint a könyvtár, de ezekről úgyis kaptok majd listát amikor szakkört kell választani. -hadarta. -Itt az "A" folyosón szaktermek vannak és nyelvi előadók. Igazából nem sűrűn vannak itt órák, csak ha valami kísérlethez kellenek a termek. A "B" folyosón van az igazgatói, a titkárság, és a tanári szoba. Na, de menjünk eggyel feljebb. -mutatott a lépcső felé. -Szóval, mint láthatjátok, itt már nincs több lépcső, ezért itt középen a büfé üzemel. Az "A" folyosón van hat osztályterem, 9/A, 9/B, 9/C, 10/A, 10/B, 10/C. A "B" folyosón pedig az összes többi. Esetleg van valami kérdésetek, vagy mehetünk az udvarra? -kérdezte kifulladva.

-Mehetünk. -mondtam a többiek helyett is.

Lisa mondott még pár dolgot lefelé menet, majd az egyik aulából nyíló ajtón kilépett az udvarra.

-Amikor jó idő van, általában itt vannak a tesi órák. -mondta ahogy kiértünk a pályára.

Egy sima aszfalt pálya volt, négy kosárpalánkkal és két focikapuval.

-Ott vannak a külön pályák amiken az edzések vannak, foci, kosár, kézilabda és röplabda. -mutatott a távolba négy kisebb pályára. -Valamint az iskola mögött van egy atlétikacentrum, ott van a futáshoz pálya, a közepén pedig egy normális méretű pálya a focimeccsekhez, amiket szokott rendezni az iskola. -magyarázta. -Van jó pár pad is, sok diák szokott itt lenni szünetekben. -fejezte be végül.

-Remekül néz ki ez az iskola, és milyen sok sportolási lehetőség van! -dicsérte anya.

-Igen, pár éve lett felújítva szinte minden. -bólintott mosolyogva Lisa. -Amiket még fontos tudnotok mielőtt kezdődik a suli. -nézett ránk. -Augusztus 25.-26. könyvosztás, mindenkinek a saját termében. Általában mindenki első nap jön a könyvekért, de azért mindig vannak kivételek, akik megfeledkeznek róla, vagy elalszanak. -forgatta a szemét. -Évnyitó az az első tanítási napon lesz, nyolckor, a tornateremben. Fehér blúz, fekete szoknya, vagy nadrág és fekete cipő. Azt hiszem mást nem kell elmondanom. -töprengett, de ez az elmúlt fél óra már így is túl sok információt tartalmazott.

-Köszönjük szépen Lisa a körbevezetést! -mosolygott rá anya.

-Igazán nincs mit, ha bármi probléma lenne lányok, tényleg nyugodtan keressetek meg. -biztatott. -Ó, és Sasha, el tudom képzelni milyen szívás lehet új lánynak lenni egy két éve összeszokott osztályban. Amikor az adataitokat vittem be a rendszerbe, megláttam a lakcímedet. A szomszédotokban lakik Adam Parker, aki az osztálytársad lesz. Jó fej srác meg minden, gondoltam szólok, mégis csak jobb lenne ismerni valakit, mint egy teljesen új közösségbe kerülni, nem? -mosolygott rám kedvesen.

Á szóval a reggeli srácnak az utcán neve is van, Adam.

-De igen! Köszi, hogy szóltál. -néztem rá hálásan.

-Hát akkor köszönünk szépen mindent, Lisa! -állt meg anya a suli bejáratánál.

-Ugyan. -legyintett. -Szeptemberben találkozunk lányok! -mosolygott.

Miután elköszöntünk tőle, újra a kocsiba szálltunk. A terv, hogy kutyát venni megyünk elfelejtődött abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy Maddy holnap gólyatáborba megy. Senki nem volt erre felkészülve, így egy közeli bevásárlóközpontba mentünk, hogy megvegyünk neki minden szükséges dolgot. Bár nekem jelenleg semmire nem lett volna szükségem, anya azt mondta én is nézzek szét a ruhaboltban, hátha találok valamit ami tetszik. Tény, hogy még nyár van, de két hosszúnadrággal, és egy pulcsival tértem ki a boltból. Még beszaladtunk egy élelmiszerboltba kaját venni, majd indultunk is haza.

Amikor megálltunk a ház előtt, megláttam a fiút, akinek a neve mint kiderült, Adam. Éppen a házuk felé sétált. Miután kiszálltunk a kocsiból, láttam, hogy még nem ment be a házukba, így nem tudom mi ütött belém, de felé indultam.

-Egy perc és jövök. -szóltam oda anyának és a húgomnak, akik már befelé mentek a házba.

Adam mintha tudta volna, hogy hozzá indulok, lazán a kerítésnek dőlt és keresztbe tette maga előtt a kezeit.

Egy kicsit lassítottam a lépteimen, mert már vészesen közel voltam hozzá, és fogalmam sem volt mit is kéne mondanom, vagy egyáltalán miért is jöttem ide. Már egy ideje vele szemben álltam szótlanul, és csak bámultam rá, mire felvonta a szemét.

-Szeretnél valamit mondani, vagy csak ide jöttél, hogy közelebbről megbámulhass? -kérdezte vigyorogva.

Tetőtől talpig elpirultam, majd lesütöttem a szememet.

-Szia. -nyögtem ki végül. -Lisa, a titkárnő mondta, hogy osztálytársak leszünk. Most költöztünk ide a szomszédotokba, én is most leszek tizenegyedikes a gimiben. -hadartam.

-Hű Cica, látom megjött a hangod. De lassíts egy kicsit, mert a felét se értem így annak amit mondasz. -túrt a hajába.

Cica?! Először lefagytam a "becenév" hallatán, de inkább elengedtem a fülem mellett.

-Bocsi, hogy így letámadtalak. Reggel már láttalak, aztán most voltunk a suliban beiratkozni és gondoltam jó lenne valakit ismerni, szeptember előtt. -magyaráztam.

-Ja, én is láttalak, feltűnt ahogy bámultál. -vigyorgott.

-Tessék? -kérdeztem vissza, mintha csak rosszul hallottam volna.

-Melyik részét nem hallottad jól? -kérdezett vissza. Egy pillanatra elképedve néztem rá, majd rá kellett jönnöm, hogy komolyan gondolta amit mondott.

-Nem bámultalak. -néztem rá értetlenül.

-Ahogy akkor sem amikor már vagy két perce itt álltál velem szemben, és nem szólaltál meg, csak a nyáladat csorgattad? -vonta fel kérdőn a szemöldökét.

-A franc csorgatta rád a nyálát! -csattantam fel.

-Oké váltsunk témát. -hagyta rám. -Tulajdonképpen, miért is jöttél ide? -kérdezte. -Mintha valami olyasmit mondtál volna, hogy jó lenne ismerned valakit sulikezdés előtt. -elevenítette fel a szavaimat.

-Sikerült bemutatkoznod. -dünnyögtem, de csak azt értem el, hogy nevetni kezdjen.

-Ó igen, nem mindennap találkozik az ember ilyen csodás emberekkel, mint én. -mondta büszkén.

-Tudod, ez a beszélgetés után úgy gondolom, hogy még az is jobb lenne, ha egy teljesen ismeretlen közösségbe kerülnék. -indultam meg vissza a házunk felé.

-Ahogy gondolod, Cica. -rántotta meg a vállát vigyorogva.

-Ne nevezz így! -szóltam rá.

-Mivel elfelejtettél bemutatkozni, nem maradt más. -vágta rá rögtön.

-Te sem mondtad még el a nevedet, mégsem hívlak így. -húztam össze a szemöldökömet.

-Ugyan már Cica! Lisa biztos litániákat zengett rólam, nem hinném, hogy a nevemet elfelejtette volna megemlíteni. -forgatta a szemét.

-Valaki nagyon sokat képzel magáról. -forgattam a szememet. Azt mégsem vallhattam be, hogy teljesen tisztában vagyok vele ki áll velem szemben.

-Oké, kezdjük előröl. -sóhajtott. -Adam vagyok. Adam Parker. -mondta végül. Már épp folytatni akarta, de közbeszóltam.

-Tudom. -vágtam rá vigyorogva.

-Nem hiszlek el. -nevetett fel. -Még csak most találkoztunk, de már is hülye hülyét csinálsz belőlem. Nagyon rossz Kiscica vagy te! -lépett el a kerítéstől, és elkapta egy hajtincsemet, amit a szél az arcomba fújt, és a fülem mögé tűrte.

Szinte azonnal ellöktem a kezét és hátráltam pár lépést.

-Sasha. -dünnyögtem egyre mérgesebben. -A nevem Sasha! Nem Cica, és még csak nem is Kiscica! -magyaráztam szájbarágósan.

-Ahogy akarod, Szívem. -idegesített tovább.

-Te élvezed, hogy az idegeimre mész, ugye Szívem? -nevettem fel hitetlenkedve.

-Ha tudnád mennyire. -vigyorgott. -Na de térjünk vissza a tárgyhoz. -dőlt újra a kerítésnek. -Új suli... Szívás, mi?

-Ha tudnád mennyire. -ismételtem meg amit ő mondott. -Csak nyugtass meg kérlek, hogy nem csak ilyen seggfejek járnak az osztályba, mint te?!

-Döntsd el te. -rántotta meg a vállát.

-Ezt meg, hogy érted? -ráncoltam a szemöldököm.

-Brandon szülei nem lesznek otthon a hétvégén, szóval holnap csinál egy "nyárzáró házibulit". Ő is az osztálytársad lesz. Ha szeretnél jönni eljöhetsz velem, ott lesznek páran az osztályból. -mondta.

-Hű, ez hirtelen jött. -próbáltam felfogni a sok információt.

-Mi az, otthon hagytad a kivágottabb felsőidet? -nevetett a pólómra mutatva. -Bár felső nélkül tuti nagyobb sikert aratnál egy buliban. -töprengett.

-Seggfej! -nevettem el magam én is.

-Mit csinálsz később? -kérdezte, én pedig nem tudtam hova tenni a hirtelen témaváltást.

-Miért? -kérdeztem vissza.

-Mert most mennem kéne, bent rám várnak az ebéddel. -mutatott az ajtó felé. -De ha ráérsz később megbeszélhetjük a holnapi bulit, meg megmutatom neked a várost is, ha akarod. -ajánlotta fel.

-Most költöztünk ide, nem igazán van mit csinálnom, szóval rá érek. -bólintottam. -Majd írj és megbeszéljük mikor találkozzunk. -tettem hozzá.

-Még nem mondtad a vezetékneved. -emlékeztetett, hogy így nem igazán fog megtalálni egyik közösségin se.

-Sasha Black. -indultam el a házunk felé.

-Később írok, Kiscica! -kiáltott utánam.

Már nem szóltam semmit a "becenév" hallatán, egyszerűen csak elindultam a házunk felé. Alig értem el a kapuig a telefonom már jelzett is, hogy értesítést kaptam. Az ajtóban állva gyorsan megnéztem. "Adam Parker ismerősnek jelölt". Mosollyal az arcomon néztem vissza a szomszéd házra, ahol Adam az ajtóban állt, kezében a telefonjával akárcsak én, és vigyorogva intett egyet. Nevetve a fejemet ráztam, majd bementem a házba.

Anya a konyhában pakolta el a vásárolt ételeket amikor beléptem. Kibújtam a cipőmből, majd odamentem hozzá.

-Na mi a helyzet? Kedves fiú? -kérdezte izgatottan.

Milliónyi jelzővel tudtam volna illetni Adamet, de a kedves szó valahogy nem szerepelt közöttük.

-Aha, jó fej. -bólintottam. -Később szeretnék találkozni vele, azt mondta megmutatja, hogy mi hol van a városban.

-Persze, menj csak. -egyezett bele.

-Maddy? -kérdeztem.

-A szobájában van. Elkezdett bepakolni a holnapi útra.

-Megyek megnézem. -indultam meg a lépcső felé.

-Oké. -bólintott. -Nem sokára ebédelünk, majd szólok. -tette hozzá.

Maddy-t tényleg a szobájában találtam. Az ágy közepén ült törökülésben, körülötte egy csomó ruha volt amiket hajtogatni kezdett.

-Ajj, már most unom. -dühöngött. -Azt se tudom mit vigyek. Egyáltalán mennyi ruha kell egy ilyen táborba? Meg egyáltalán mit vigyek a ruhákon kívül? -hadarta. -Nem is ismerek senkit, tuti tök egyedül leszek.

-Először is. -ültem le mellé. -Azért van ez a tábor, hogy megismerjétek egymást, nem fog mindenki ismerni mindenkit előre, nyugi. -kezdtem bele. -Másodszor pedig, nem leszel egyedül. Simán beilleszkedsz majd a többiek közé. Könnyen szerethető vagy, kedves, vicces és szép is. Minden oké lesz. -fejeztem be a lelkesítő beszédet.

-Inkább mesélj milyen az a helyes pasi a szomszédban? -terelte el a témát a gólyatáborról.

-Közelebbről is pont olyan helyes, ha nem helyesebb. -vágtam rá vigyorogva.

-Rögtön gondoltam. -nevetett.

-Amúgy egy igazi seggfej. -kezdtem bele a mesélésbe.

Elmeséltem neki az egészet, ő pedig nevetve hallgatta végig. Utána még sokáig beszélgettünk miközben pakolta a bőröndjét. Nem voltam neki túl nagy segítség, mert leginkább csak az ágyán fetrengtem, de legalább lekötöttem a figyelmét és nem azon idegeskedett, hogy nem fog jól kijönni az osztálytársaival. Éppen felültem, amikor az ágyon heverő telefonom felvillant. A kezembe véve néztem a messenger értesítésre. Csak annyit írt ki, hogy Adam írt, így felnyitottam.

Adam üzenete: Heló Kiscica.
Sasha üzenete: Most már tudod a nevemet, igazán szólíthatnál azon is!
Adam üzenete: Abban meg mi lenne a vicces?:D
Sasha üzenete: Tulajdonképpen miért is írtál?
Adam üzenete: Háromkor találkozunk?
Sasha üzenete: Nekem oké.

Még csak fél kettő volt, bőven ráértem háromig.

-Na kivel beszélgetsz ennyire? -zökkentett vissza a valóságba a húgom.

-Adam írt. -rántottam meg a vállamat, majd újra a telefonomra néztem.

Amikor megláttam, hogy becenevet állított be nekem, méghozzá azt, hogy "Kiscica😘" , azt hittem átmegyek a szomszédba és kitépem a nyelvét, hogy soha többé ne tudja ezt mondani. De még csak ezek után jött a tetőpont amikor átírta magát nálam "Szívem💞"-re.

Kiscica😘 üzenete: Na elmész te a...
Szívem💞 üzenete: Imádsz.
Kiscica😘 üzenete: Hogyne.

-Lányok gyertek, kész az ebéd! -kiabált anya lentről.

-Meglepően jó kedvében van ma. -jegyezte meg Maddy miközben feltápászkodtam az ágyáról.

-Nem csoda, holnap megszabadulunk tőled. -vigyorogtam, majd gyorsan megírtam Adamnek, hogy majd háromkor találkozunk, de amikor épp eltettem volna a zsebembe a telefont, Maddy a hátamra ugrott. Nem számítottam rá, így mind ketten a földre borultunk, és nevetve néztünk egymásra.

-Ha belilul a lábam, én kinyírlak! -néztem a térdemre, mert eléggé bevertem az esés közben.

-Látod? Nem szabadulsz olyan könnyen tőlem, majd erről a lila foltról mindig eszedbe jutok. -vigyorgott.

-Gyertek már, meddig várjak még rátok? -kiabált újra anya.

-Ennyit a jó kedvéről. -forgattam a szememet, majd miután feltápászkodtunk a földről lementünk ebédelni.

Ha elolvastad, és tetszett nyomj egy vote-ot!😊 Hamarosan új rész!