Talán még sosem vártam ennyire a hétfő reggelt. Most, hogy minden rendben volt körülöttem, sőt több mint rendben, egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni. Már jóval az ébresztőm előtt felébredtem, így időben sikerült elkészülődnöm. Egy fekete, térdnél szaggatott farmert, egy fehér felsőt és a farmerdzsekimet vettem fel. Az eddigi hideghez képest meglepően jó idő volt. Elkészítettem a mindennapi sminkemet, a hajamat pedig csak kifésültem és hagytam a vállamra omlani. Pár cseppet fújtam magamra a kedvenc parfümömből, a vállamra dobtam a fekete iskolatáskámat és lementem a konyhába.

-Jó reggelt! -dobtam le a táskámat az egyik székre és már indultam is a hűtő felé.

-Jézusom, te beteg vagy? -kérdezte a húgom furán nézve rám. -Sose vagy kész 3/4 nyolc előtt. -nézett az órára amin még fél nyolc sem volt.

-Csak szerelmes. -vigyorgott apa az asztalnál ülve.

-Haha. -forgattam a szemem, miközben öntöttem egy kis narancslét a poharamba.

-Péntekre ne tervezzetek semmit. Szabadnapot vettünk ki, ha hazaértetek az iskolából elmegyünk vacsorázni. -mondta anya.

-Csak szombaton lesz a szülinapom. -néztem rá furán.

Ez már kiskorunk óta hagyomány, hogy amikor szülinapja van valakinek, akkor elmegyünk vacsorázni.

-Most pénteken tudunk csak menni. -magyarázta anya. -Valamelyik nap el kell mennünk bevásárolni is az osztálykirándulásra. -tervezgetett.

-Párizs a szerelem városa, véletlen lenne ez? -szólt közbe apa.

-Az biztosan nem véletlen, hogy én most itt hagylak titeket. -nevettem fel, és felvettem a székről a táskámat.

Az előtérben gyorsan belebújtam a fekete vans cipőmbe, majd visszanéztem a konyhában ülőkre, akik még mindig jót szórakoztak apa beszólásán.

-Sziasztok. -köszöntem el, mielőtt kinyitottam az ajtót. 

-Au revoir! (Viszlát!) -kiáltott utánam apa franciául, mire felnevettem.

Ahogy kiértem az utcára, megpillantottam Adam-et. Lazán a kapujuknak dőlve nyomkodta a telefonját. Amikor meglátta, hogy jövök, elmosolyodott, a zsebébe tette a telefonját és megindult felém.

-Szia. -öleltem magamhoz szorosan.

-Szia Cica. -húzott magához és egy puszit nyomott a hajamra.

Mosolyogva a vállába fúrtam az arcomat és beszívtam az illatát. Tipikus Adam illat, nem is tudom mihez hasonlítani. 

Egy kicsit eltolt magától, de épp csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Ösztönösen a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet ő pedig a csípőmnél fogva tartott magával szemben. Vigyorogva néztem a szemébe, nem tudtam nem mosolyogni. Közelebb húztam magamhoz és egy puszit nyomtam a szájára. Mikor elhúzódtam csalódottan nézett rám.

-Na mi az? -kérdeztem felvont szemöldökkel, de nem tudtam elrejteni a mosolyomat.

Szó nélkül odahajolt hozzám és a számra nyomta az ajkait. Egy pillanatig sem ellenkeztem, rögtön visszacsókoltam. Azonnal borzongás futott végig a testemen.

-Így már mindjárt más. -mondta vigyorogva miután elhúzódott.

Mosolyogva végig simítottam az arca vonalát és  a szemébe néztem.

-Indulnunk kéne. -emlékeztettem.

-Menjünk. -bólintott, majd összekulcsolta az ujjainkat és így indultunk el a suli felé.

Ahogy beértünk a terembe mindketten szokásosan a helyünk felé indultunk. Lara a padonkun ült és vigyorgva várta, hogy oda érjek. Felváltva nézett rám és Adam-re mire felnevettem.

-Sziasztok. -köszöntem oda a társaságunknak miközben letettem a táskám.

-Mondjatok már valamit. -sürgetett minket Lara.

-Most mondtam, hogy sziasztok. -nevettem fel.

Adam felé pillantottam, aki szintén jól szórakozott Lara-n. Mosolyogva összenéztünk, de Brandon közbeszólt.

-Úgy tudtam, hogy összejöttetek a szombati disco után! -nézett ránk mindent tudóan.

-De még mennyire, hogy össze! -kontrázott Lara.

-Te tudod miről beszélnek? -jött oda hozzám Adam és mögöttem állva átölelte a derekamat.

-Ötletem sincs. -néztem rájuk felvont szemöldökkel, de nem tudtam elrejteni a mosolyomat.

-Nekem sincs. -nyomott egy puszit a hajamra.

-Elég már! Kiütitek a cukiság faktort! -szólt ránk nevetve Lara.

-Egyetértek, gyomorforgatóan édesek együtt. -ült oda a barátnője mellé Ben.

-Mondod ezt te Mr. "Még soha senkit nem szerettem ennyire." -idézte Adam Ben monológját a gólyabál előttről, amikor összejöttek Lara-val.

A beszólására mindenki felnevetett, Ben pedig egy puszit nyomott Lara arcára. Ha valakik, akkor ők igazán összeillenek.

-Akkor ti most együtt? -kérdezte Brandon.

-Aha. -bólintottam mosolyogva.

-Na végre. -nézett Adam-re, és ezzel a pillantással ők azt hiszem meg is beszéltek mindent. Valahogy így működik a fiúk baràtsága.

Egész gyorsan elteltek az órák, egészen az utolsó óráig ami tesi volt. Már alapból a tesi gondolatától is hányingerem van nem, hogy a hetedik órai tesitől. Bármennyire is fittnek vagy sportosnak is tűnhetek, ha verseny lenne a világ leglustább emberei között, erölködés nélkül megnyerném. A futás még csak-csak megy, de a labdajátékok kifognak rajtam.

Az öltözőben szidtam Lara-nak a tantárgyat miközben dühöngve magamra rángattam a ruhámat. Egy fekete melegítő alsót és egy sima szürke lógós felsőt vettem fel a sportcipőmmel. A hajamat gyorsan copfba fogtam majd be is mentünk a tornaterembe. A lelátó alján ülve vártuk, hogy jöjjön a tanár. Lara, Grace és Sarah is próbáltak belém lelket önteni, hogy nem vészesek ebbe a suliba a tesik és a tanár is jó fej, de nem tudtak meggyőzni.

-11/B elfelejtettétek a nyáron, hogy hogy néz ki egy tornasor? -jött be a tanár úr a terembe mosolyogva.

Az osztályunk szanaszét volt a teremben. Mi a lelátón ültünk, volt aki még az öltözőbe volt, pár fiú meg össze-vissza rohangált.

Mindenki megindult az edző felé, így én is így tettem. Még nem találkoztam vele, mert a versenyhét miatt eddig végig elmaradtak a tesik, múlt héten meg a tanár úr nem volt. A többiek beálltak a tornasorba a megszokott helyükre, én is megpróbáltam kitalálni hova álljak, így beálltam Lara és Cassie közé.

-Na ki lesz idén a jelentő? -nézett végig rajtunk. Persze senki nem jelentkezett. -Ennyire azért ne lelkesedjetek. -nevetett fel. -Nicole, jelentenél idén is? -kérdezte a lányt valahol a tornasor elején.

-Persze. -lépett ki a sorból Nicole. -A tanár úrnak tisztelettel jelentem, mindenki itt van. -hadarta.

-Köszönöm. -bólintott a tanár. -Nálatok van egy új diák, ugye? -kérdezte a lánytól.

-Igen, Sasha. -mutatott rám, mire zavartan a tanár felé néztem.

-Elliot Campbell vagyok, a testnevelés tanár, valamint a foci- és a kosárlabdacsapat edzője. Köszöntelek az iskolánk rettegett testnevelés óráin. -mondta nevetve.

-Sasha Black vagyok. -mosolyogtam.

-Nem igérem, hogy rögtön megjegyzem a neved, de igyekezni fogok! -biztosított. -Bár már ez a harmadik éve, hogy tanítom ezt az osztályt, még mindig néha összekavarodok, ugye Blake? -veregette meg Ben vállát, mire mindenki felnevetett. -Csak viccelek. -mosolyodott el.

-Én vagyok a tanár úr kedvence, hogy keverhetne össze bárkivel is. -vigyorgott Ben.

-Hogyne Blake. -hagyta rá nevetve a tanár. -Na, mit szeretnétek játszani az első órán? -kérdezte.

A fiúk többsége a focit javasolta, páran a kosarat, de végül a kidobónál maradtunk. Óriási ötlet mondhatom.

Két csapatot alkottunk, az egyik csapatkapitány Ben, a másik pedig Jason lett. Én Ben-hez kerültem ahogy Lara, Adam, Jake, Grace, Brandon, Logan, Sarah és Noel is.

Egy darabig működött a tervem, hogy Adam mögött bújkáltam, és ő elkapta a felém érkező labdákat, de ahogy fogytak körülöttünk az emberek, nekem is csinálnom kellett valamit.

Amikor már vagy az ötödik labda vitte le majdnem a fejemet, amik Becky-től jöttek, kezdtem magam felidegesíteni. Ha ő így játszik akkor én is. Egyre több labdát sikerült szereznem, és az összeset tiszta erőből dobtam felé. Csak egy pillanatra nem néztem oda mert Adam mondani akart valamit, de akkor egy labda repült felénk. Adam megpróbálta elkapni, de nem ért el addig a keze, így a labda telibe találta az arcomat. A terem másik felében nevetés hangzott fel miközben a földre estem. Természetesen csak Becky és Cassie nevettek, a többiek ijedten néztek felém.

-Ésszel Becky! -kiáltott rá Campbell edző. -Sasha, jól vagy? -sietett oda hozzám, de addigra már Adam felkapart a földről.

-Persze, csak kicsit szédülök. -motyogtam a halántékomat dörzsölve.

A következő pillanatban elsötétült minden, csak két erős kart éreztem meg a derekamon ahogy próbál megtartani.

-Vidd az orvosi szobába! -hallottam még utoljára az edző hangját.

Adam szemszöge

Azonnal Sasha után kaptam. Kishíján újra megcsókolta a padlót, de még sikerült időben megtartanom.

-Vidd az orvosi szobába! -mondta az edző.

Szó nélkül felkaptam a kezeim közé és indultam is. Megijedtem, hogy valami baja lesz, de nem tudtam ezen idegeskedni, mert az volt a lényeg, hogy minél előbb odaérjünk a suli orvoshoz.

Megállás nélkül rohantam végig a folyosókon az edzővel a nyomomban. Kopogás nélkül rontottam be.

-Mi történt? -ugrott fel rögtön Dr. Raven.

-Fejbe dobták egy labdával és elájult. -magyarázta az edző.

-Tedd le az ágyra, mindjárt magához fog térni. -nézett rám a nő.

Óvatosan az ágyra engedtem, de nem mozdultam mellőle. A kézfejét simogatva álltam mellette.

-Vissza kell mennem órára, minden rendben lesz? -kérdezte az edző.

-Persze, menj csak! -mondta az orvos.

-Adam? -nézett ezúttal rám.

-Maradnék ha nem gond. -pillantottam újra Sasha-ra.

-Persze maradj csak, szólok az osztályfőnökötöknek, hogy értesítse a szüleit. -hadarta majd ki is ment a teremből.

Idegesen doboltam az ágy szélén amikor Sasha mocorogni kezdett. Először csak a szemeit nyitotta ki, majd hirtelen felült.

-Hol a fenében vagyok? -kérdezte ijedten, a sajátos stílusában.

-Nyugi Cica. -toltam vissza a vállánál fogva. -Az orvosi szobában vagy. Elájultál. -próbáltam neki megmagyarázni.

-Tudom. Az a riba... -kezdett bele de aztán realizálódott benne, hogy nem csak ketten vagyunk itt. -Szóval Becky fejbe dobott. -fejezte be.

-Tessék, idd ezt meg. -nyújtott át neki egy poharat Dr. Raven. -Cukros víz, arra az esetre, ha leesett volnaa vércukrod.

Ahogy belekortyolt láttam az arcán, hogy legszívesebben kiköpné egy jó kis káromkodás közepette, de ehelyett inkább fintorogva iszogatta mire elmosolyodtam.

-Hogy érzed magad? -kérdezte a doktornő.

-Mint akit fejbe dobtak egy labdával, és elájult. -vágta rá én pedig akaratlanul is felnevettem.

Nem is ő lenne, ha egy percre is abbahagyná az ironizálást.

-Fej fájás? Hányinger? -érdeklődött tovább Dr. Raven.

-Ha azt mondom, hogy rosszul érzem magam, kapok felmentést egész évre tesiből? -kérdezte, mire az orvos is elmosolyodott.

-Hát azt nem hiszem. -nevetett fel. -De erre a hétre mindenképp. -nyugtatta meg, majd az asztalhoz ült és írni kezdte a papírokat.

Sasha lassan felkelt az ágyról és sétálni kezdett. Ahogy tett pár lépést meginogott és a fejéhez kapva elvesztette az egyensúlyát.

-Sasha! -kaptam el ma már nem először.

-Csak megszédültem. -dörzsölte meg halántékát, majd a következő pillanatban eltorzult az arca. -Azt hiszem hányni fogok. -motyogta.

Dr. Raven rögtön felugrott és kinyitotta a teremből nyíló ajtót ami mögött a mosdó volt. Sasha berohanva maga mögött becsapta az ajtót. Csak a hangokból tudtam megállapítani, hogy valószínűleg kiadta az egész napi kaja bevitelét. Idegesen vártam, hogy kijöjjön. Mikor kinyitotta az ajtót fal fehér arccal nézett ránk.

-Látod, ezért utálom a tesi órákat. -nézett rám a szemét forgatva. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képes viccelődni.

-Ez előfordul ájulás után. -nyugtatta meg Dr. Raven.

-Az, hogy utálom a tesi órákat? -kérdezte furán Sasha. -Csak mert nálam ez mindennapos. -tette hozzá.

-A hányinger és a szédülés. -nevetett fel a doktornő. -Kiírlak holnapra, de ha nem leszel jobban, akkor gyere vissza és meghosszabbítom az igazolásod. -adta a kezébe a papírokat.

-Köszönöm. -mosolyodott el halványan Sasha.

-Ugyan. -legyintett Dr. Raven. -Feldobtad a délutánomat a humoroddal. -nevetett.

-Biztos nincs lehetőség az egész éves tesi felmentésre? -vigyorgott Sasha.

-Ahhoz egy kicsit több kéne egy ájulásnál. -mosolygott az orvos.

-Mondjuk két ájulás? -próbálkozott Sasha.

-Sziasztok! -tessékelt ki minket nevetve a rendelőből. -Ha jövőhéten ájultan hoznak be megint, azt fogom hinni, hogy direkt dobattad magad fejbe! -szólt Sasha után nevetve.

-Kár, pedig épp azon gondolkoztam, hogy otthon rákeresek a neten, hogy hogy lehet spontán elájulni tesi óra közben. -ironizált Sasha, mire mind felnevettünk.

-Viszlát! -köszöntünk el, majd kinyitottam Sasha előtt a folyosóra nyíló ajtót.

Egyszerre több dolog is történt. Sasha anyja, Maddy, Lara, Ben, Grace és Sarah is egyszerre kezdtek hozzánk beszélni ahogy kiléptünk az ajtón.

-Ha ennyien beszéltek hozzám egyszerre, elképzelhető, hogy megint elájulok. -vigyorgott Sasha.

-Ez nem vicces! -szólt rá ijedten az anyja.

-Csak fejbe dobtak tesin, de már jól vagyok. Holnapra kiírt az orvos. -magyarázta Sasha.

Még váltott pár szót a lányokkal, aztán az anyukája felajánlotta, hogy engem is hazavisznek, így el is indultunk.

Miután kiszálltunk a kocsiból a kapujuk előtt megvártuk még a többiek bementek a házba.

-Most már értem miért nem szereted a tesit. -néztem Sasha-ra vigyorogva.

-Se Becky-t. -tette hozzá, mire felnevettem.

-Jól vagy? -fordítottam komolyra a szót.

-Mindjárt jól leszek. -mosolyodott el, majd közelebb lépett hozzán és a kezeit a nyakam köré kulcsolta.

-Igen? -húztam fel a szemöldököm kihívóan miközben megragadva a csípőjét közelebb húztam magamhoz.

A hajamba túrva közelebb húzott magához, hogy meg tudjon csókolni. Rögtön visszacsókoltam.

Hihetetlen amit ez a lány kivált belőlem. Úgy vonz mint a drogok, lehetetlen neki ellenállni. Mielőtt elhúzódott, elmosolyodott és egy puszit nyomott a számra.

-Jó sulizást holnap. -vigyorgott.

-Lógós. -nevettem fel. -Suli után benézek hozzád jó? -ajánlottam fel.

-Csak benézel? -kérdezte kihívóan.

-Egye-fene, majd lemondom a programom a másik barátnőmmel és akkor lehet ráérek egész délutan. -vigyorogtam.

-Okés, akkor én is szólok a másik pasimnak, hogy holnap ne jöjjön. -nevetett fel.

Mosolyogva magamhoz öleltem, majd a két kezem közé fogtam az arcát.

-Pihenned kéne. -mondtam aggódva. -Később írok. -kezdtem búcsúzkodni.

Még váltottunk pár szót, majd nehézkes búcsúzkodás után mindketten hazamentünk.

A délutánt nagyjából végig semmit tevéssel töltöttem. Már hat óra volt, amikor a telefonom csörögni kezdett. Lara hívott. Csak annyit mondott, hogy beszélnünk kell, és, hogy találkozzunk a parkban a szokott helyünkön.

Szó nélkül indultam is, alig öt perc alatt odaértem. Nem csak Lara, hanem a többiek, Ben, Brandon, Jake, Grace és Sarah is mind ott voltak Sasha kivételével. Amikor odaértem hozzájuk Lara rögtön bele is kezdett.

-Szóval. -csapta össze a tenyerét. -Szombaton Sasha-nak szülinapja lesz. Kellene szervezni neki valami bulit. -közölte a tervét.

-Pénteken családi vacsira mennek. -mondtam, mert Sasha említette ma.

-Tudom. Én beszéltem az anyukájával, hogy szabad legyen a szombati napja. -magyarázta Lara.

-Mire gondoltatok? -kérdezte Sarah.

-Brandon, szabad a garázsotok szombat este? -nézett Brandon felé Lara vigyorogva.

-Persze. -bólintott a fiú.

-Szuper. Akkor garázsbuli. -mondta egyszerűen.

-Majd én elviszem oda valahogy. -ajánlottam fel.

-Én meg megkérdezem Maddy-t, hogy milyen tortát szeret meg ilyesmi. -mondta Lara.

-Intézem a zenét. -vállalta be Ben.

-Ha mindenki hoz egy üveg piát akkor egész jók leszünk. -számolgatott Jake.

-Maradt még egy csomó pia otthon az előző buliból is, szóval azzal nem lesz gond. -legyintett Brandon.

-Kik lesznek még meghívva? -kérdezte Grace.

-Rajtunk kívűl pár ember a suliból akikkel Sasha jóba van. -vonta meg a vállát Lara.

-Akkor szombaton buli? Ez fix, ugye? -kérdezte Jake.

-Igen. -bólintott Lara. -És ha valamelyikőtök elszólja magát Sasha előtt, azt kinyírom! -mondta szájbarágósan. -Te is tartsd a szád, hős szerelmes! -nézett rám vigyorogva.

-Nyugi a számmal mást szoktam csinálni. -vigyorogtam vissza rá.

-Fúj! -ütött vállba. -Nem vagyunk kíváncsiak a részletekre. -fintorgott, de alig tudta elrejteni a mosolyát.

Még egy kis ideig beszélgettünk, majd mindenki indult haza, mert holnap suli.

Jó fej dolog volt Lara-tól, hogy kitalálta ezt a bulit. Bármennyire is próbálja Sasha azt mutatni, hogy kibékült a helyzettel, hogy ide költöztek, tudom, hogy néha még elbizonytalanodik, hogy biztos sikerül-e neki valaha is teljesen beilleszkednie közénk. Pedig ha tudná, hogy mennyire a csapat része már most is...

Miután hazaértem, vacsoráztam a többiekkel. Elmeséltem anyáéknak, hogy mit tervez Lara. Örültek, hogy ilyen jó fejek vagyunk Sasha-val. Hihetetlenül megkedvelték azt a lányt, de meg is értem miért. Hát akkor szombaton ismét bulizunk...

Meg is hoztam az új részt, remélem szeretni fogjátok. Ha tetszett jelezzétek egy vote-tal, vagy akár egy hozzászólással!❤️❤️

Ui: Hihetetlen, de 20. a történet, ifjúsági kategóriában. Nagyon szépen köszönöm!😍 Hamarosan jelentkezek az új résszel.😊