Elzsibbadt végtagokkal ébredtem. Alig bírtam mozdulni is, az éjjel jól összegabalyodtunk Adam-mel. A mellkasára hajtott fejjel feküdtem, ő pedig szorosan magához ölelt. Mosolyogva néztem ahogy alszik. Hihetetlenül édes volt. Nem tudtam kontrolálni magam, a kezemmel végig simítottam az arcvonalát.

-Tudod... -köszörülte meg a torkát, még mindig csukott szemekkel, én pedig lefagytam. -Nem igazán tudok úgy aludni, ha közben nem csak bámulnak, de piszkálnak is. -mosolyodott el, mire zavaromban teljesen elpirultam.

A szemembe nézett és mosolyogva magához húzott.

-Jó reggelt! -fúrtam az arcomat a vállába.

-Jó reggelt! -ölelte át a derekamat, majd hirtelen fordított a helyzetünkön és fölém kerekedve a matracra szorított. Na nem mintha annyira menekülni akartam volna.

-Nagyon aktív vagy ma reggel. -nevettem fel, ő pedig közelebb hajolt, csak pár centi választotta el az arcunkat.

-Igazán? -vigyorgott.

Egy apró puszit nyomott a nyakamra, amitől rögtön kirázott a hideg. Látva a reakciómat felbátorodott, és félre túrva a hajamat folytatta. Borzongás futott végig az egész testemen ahogy apró csókokkal hintette be az egész nyakamat. A kezemet a hajába futtattam és egy apró sóhaj hagyta el a számat miközben a hajába markoltam.

-A-dam. -mondtam szakadozottan, de erre csak a másik kezével végig simított az oldalamon, én pedig feladtam, ha akartam volna se tudtam volna ellenállni neki.

Folytatta, egy-két helyen megszívva a vékony bőrt. A szája az arcom felé vándorolt, már épp egy puszit lehelt volna a szám sarkára, amikor kopogtattak az ajtómon. A szemeim azonnal kipattantak és észhez tértem. Adam rögtön legördült rólam, és a hajába túrva próbálta helyrehozni azt, amíg én próbáltam magamat összeszedni. Lassan felültem az ágyon, és próbáltam csillapítani a zihálásom. Amikor már nem kapkodtam a levegőt, és a szívem sem akart kiugrani a helyéről, az ajtóhoz sétáltam.

-Igen? -kérdeztem miközben kinyitottam. Lara állt velem szemben. Teljesen lesokkolódva néztem rá.

-Maddy engedett be. Úgy sajnálom, hogy nem tudtam jönni tegnap. -kezdett fecsegni, és a nyakamba borult, én pedig mivel nem számítottam rá, hátráltam pár lépést, ezzel meglökve a szobám ajtaját ami teljesen kinyílt.

Lesütött szemekkel szorítottam magamhoz Lara-t, mintha azzal elérhettem volna, hogy ne lássa meg Adam-et. Persze ez lehetetlen volt, már csak onnan is tudtam, hogy Lara felnevetett.

-Óóó... -nézett rám vigyorogva. -Lehet még sem olyan nagy baj, hogy nem jöttem. -nevetett fel. -Szia Adam. -köszönt, a még mindig az ágyamban heverő fiúnak.

-Hali. -intett Adam vigyorogva. Annyira nem zavartatta magát.

Lara kérdőn felém fordult némi magyarázatra várva.

-Szóval... Maddy engedett be? -kérdeztem terelve a témát.

-Aha. -bólintott furán. -Utólag már nem bánom, hogy kopogtam és nem csak úgy berontottam. -mondta, mire Adam felnevetett, én meg csak a szememet forgattam, miközben ők ketten egész jót derültek a kialakult szituáción.

-Pedig semmi extra nem történt. -nézett a szemembe mélyen Adam, de nem tudta elrejteni a mosolyát, ahogy én sem. Lara csak zavartan nézett hol az ágyban fekvő Adam-re, hol rám, de nem értette Adam beszólását.

-Na jó, lehet nem is baj, hogy nem tudom miről beszéltek. -nézett kerek szemekkel.

-Semmiről, Adam hülye. -rendeztem le ennyivel. -Mindegy is. Hogy-hogy ilyen korán jöttél? -tereltem a témát.

-Korán? -vonta össze a szemöldökét. -Fél három van. Mondtam tegnap, hogy délután átjövök, ha hazamentek az unkahúgaim.

-Hogy mennyi az idő? -fordultam a tévém felett lévő órához elképedve.

-Ja, már fél három. -nevetett fel Lara. -A franc gondolta, hogy ilyen sokáig alszol, alszotok, vagy ki tudja mi a francot csináltok.

-És ki tudja még meddig aludtunk volna, vagy csináltunk volna valamit, ha nem jössz. -vigyorgott Adam.

-Na jó. -túrtam kínosan a hajamba lesütött szemekkel. -Ha kiszórakoztátok magatokat, lent leszek a konyhában és csinálok valami reggelit, vagy ebédet vagy mit. -fordultam ki a szobámból ott hagyva őket.

A konyhába érve Maddy-be botlottam, aki épp az asztalnál evett és közben a telefonját nyomkodta.

-Jó reggelt! -nézett fel rám vigyorogva.

-Szia. -dörzsöltem meg a szemem álmosan.

-Remélem nem baj, hogy beengedtem Lara-t. -nézett rám.

-Nem dehogy, már úgyis fent voltunk. -mosolyogtam rá.

-Voltatok? -ráncolta a szemöldökét. -Jézusom! -kapott a szájához. -Nem tudtam, hogy Adam nem ment haza az éjjel, akkor nem küldtem volna fel Lara-t. -hadarta.

-Nem semmi baj. -nyugtattam. -Csak elaludtunk. Este sokáig sorozatoztunk. -magyaráztam. -A lányok hazamentek? -tereltem a témát.

-Aha, egyre jött értük Tris anyukája, de Emma ötkor jön vissza készülődni. -mesélte.

Pár perc múlva lábdobogást hallottunk a lépcsőn. Adam és Lara jöttek be a konyhába.

-Hali Mads. -borzolta meg a húgom haját.

-Szia. -nevetett a húgom, és ellökte Adam kezét.

-Egyél. -nyújtottam felé egy tányért rajta egy szendviccsel.

-Köszi. -vigyorgott majd leült ő is az asztalhoz.

-Parancsolj, ez itt a specialitásom. -nyújtottam egy tányért Lara felé is.

-Nekem csak úgy ide vágod, hogy "egyél", neki meg "parancsolj"? -nézett rám felháborodottan Adam elfojtott mosollyal.

-Tudod, én a legjobb barátnője vagyok. Te meg ki is vagy? Hát.. Senki? -húzta az agyát Lara.

-Én az extra vagyok. -vágta rá vigyorogva Adam, mire még a szendvicset is félrenyeltem.

-Hülye! -ütöttem meg köhögve a vállát, mire felnevetett.

-Milyen extra? -kérdezte a húgom összevont szemöldökkel.

-Extra nagy hülye. -vágtam rá gyorsan, és szúrós szemekkel néztem Adam-re, aki Lara-hoz hasonlóan alig tudta visszatartani a nevetését.

Hát ilyen hangulatban telt a "reggelink". Utána egy darabig még beszélgettünk, aztán Adam hazament. Lara-val hívtuk őket is estére. A többiekkel is beszéltünk, hogy jöjjenek. Sarah-n kívül mindenki írta, hogy jön, de ő már nem tudta lemondani az eredeti programját.

A délutánt az én szobámban töltöttük. Ötkor Emma is csatlakozott hozzánk, és akkor kezdtünk készülődni. Viszonylag gyorsan kész voltunk, nem idegeskedtük agyon magunkat azon, hogy mit vegyünk fel.

Lara-val színben hasonló ruhákat választottunk. Ő egy bordó nadrágot, fehér felsőt és egy telitalpú szandált vett fel, én pedig egy fehér szoknyát, bordó felsővel és egy fekete szandállal. A hajunkat mindketten hagytuk a vállunkra omlani.

Készítettünk egy képet amit fel is dobtam az instámra, mert már elég rég nem posztoltam, de nem gondoltam, hogy ez a kép fogja elrontani a hangulatom.

Alig fél óra telt el a feltöltés óta, a barátaink persze rögtön kommenteltek, de ez csak a szokásos volt. Ben-től kaptunk két szivecskés szemű emoji-t (nyilván Lara miatt), másodikként Grace dicsért minket, aztán Sarah is írt, hogy mennyire bánja, hogy nem tud velünk jönni, majd Adam zárta a sort a kommentjével, amiben annyit írt, hogy "Elég extra💯". Akaratlanul is felnevettem a kommentjét olvasva, de a következő pillanatban egy újabb jött, amitől lefagyott a mosoly az arcomról. Chase írt. Már el is felejtettem, hogy követ instán, meg úgy nagyjából arról is, hogy létezik. Szerencsére nem hallottam róla Brandon bulija óta. Egészen eddig...

Félve néztem a kommentjére. "Nem semmi😏 Este tali Underground-ba.😉" Egy pillanat alatt sikerült elérnie, hogy kedvem támadt volna egyesével kitépkedni az összes hajszálamat.

-Honnan ismered Chase-t? -fordult felém Lara, aki az ágyamon feküdt a telefonját nyomkodva. Ő lemaradt Brandon buliján a kiborulásomról, és nem is igazán meséltem neki róla.

-Chase? -rontott be a szobámba a húgom, felém mutatva a telefonját.

Hirtelen nem tudtam mit mondani, én is pont annyit tudtam mint ők. Mire mondtam volna valamit megcsörrent a kezemben a telefonom. Adam nevét írta ki, valószínűleg ő is meglátta a kommentet.

-Mindjárt jövök. -néztem a lányokra, és a kezemben a telefonommal kimentem a szobámból, le a nappaliba.

-Szia. -vettem fel a telefont remegő hangon.

-Egy tizes skálán mennyire vagy kiborulva? -kérdezte Adam köszönés nélkül.

-11? -sütöttem le a szememet. -Honnan tudja az a féreg, hogy hova megyünk ma este? -kérdeztem hatalmas gombóccal a torkomban.

-Fogalmam sincs. -sóhajtott. -Gondolom Brandon báttyjáék is mennek ma bulizni, aztán szóba került, hogy mi is, Chase meg a képből kitalálta, hogy te is. -magyarázta.

-Remek. -dünnyögtem a könnyeimmel küszködve.

-Hé! -szólt rám. -Ne legyen ez miatt szar kedved. Kit érdekel az a majom? -próbált vigasztalni.

-Nem ismered őt Adam. -csuklott el a hangom. -Fogalmam sincs mit tervez, de mindig eléri amit akar. -mondtam szinte suttogva.

-Nem lesz semmi baj. -nyugtatott, de nem tudtam erre mit mondani. -Ne hogy miatta borulj ki! Ugye tudod, hogy itt vagyok neked, történjen bármi is? Komolyan mondom Cica, nem lesz semmi gáz!

-Tudom. -motyogtam. -És köszönöm. -tettem hozzá. -Nem fogja elrontani az a barom az esténket. Ma akkor is jól fogom érezni magam, ha már a tegnap estém szörnyű volt. -szedtem össze magam.

-Na ez az a lány akit én ismerek. -nevetett fel. -Bár az estével vagy inkább a reggellel kapcsolatban nem igazán értek egyet. Volt benne extra bőven. -mondta, és tudtam, hogy most vigyorog.

-Csak mint a képem instán. -utaltam a kommentjére.

-Ja igen, az is elég extra lett. -mondta, engem pedig kirázott a hideg a szavai hallatán. Sokkal másabb volt a szájából hallani, mint olvasni. -Gyönyörű vagy Cica. -tette hozzá, én pedig nem tudtam abbahagyni a vigyorgást.

-Köszönöm. -mondtam zavartan. -Ajánlom, hogy szedd össze magad, különben nem mutatkozok veled. -húztam az agyát.

-Reggel még nem ezt mondtad. -vágott vissza.

-Nem tudom te, hogy vagy vele de én reggel aludtam. Ami meg akkor történt amikor felébredtünk, arra már szinte alig emlékszek. -vigyorogtam.

-Majd este adok emlékzetetőt. -vágta rá.

-Leraklak. -mondtam, mire felnevetett. -Szia. -köszöntem el.

-Később találkozunk Cica. -mondta, majd bontottam a vonalat.

Mosollyal az arcomon mentem vissza a szobámba, teljesen más hangulatban, mint ahogy kijöttem. Hát igen, erre képes egy beszélgetés Adam Parker-rel.

Maddy és Lara még mindig a magyarázatomra vártak.

-Ne aggódj, nem lesz semmi gáz. Chase csak hülye. -mondtam a húgomnak, aki ismerte az egész sztorit. Volt, hogy mellette sírtam magam álomba éjszakánként, ha az lehetséges még nálam is jobban utálja.

-Mit akar? -kérdezte kimért hangon.

-Nem tudom. -sóhajtottam.

-Megölöm. -motyogta dühösen, már majdnem összeroppantva a kezében lévő telefont.

-Nem lesz semmi baj! -néztem komolyan a szemébe, és magamhoz ölelve egy puszit nyomtam az arcára.

Miután sikerült megnyugtatnom visszament a szobájába és tovább készülődtek Emma-val. Persze ezután még mindent el kellett mesélnem Lara-nak is, hogy értse. Ezzel nagyjából el is telt az egész idő. Negyed 11-kor indultunk el otthonról, még egy jó húsz perces séta várt ránk.

Szeptemberhez képest egész jó idő volt, így nem fagytunk meg még odaértünk. Az Underground előtt Adam, Ben, Brandon, Jake és Grace vártak ránk. Nagyjából ismerték már a húgomékat, így nem voltak idegenek a társaságunkban. Grace megölelt mindkettőnket, majd amíg Lara-val beszélt Adam-hez léptem.

-Szia. -mosolyogtam rá, és kivettem a szájából kilógó cigit, bármennyire is jól állt neki. Egy fekete nadrágot viselt amibe egy sötétkék inget tűrt, és a vans cipőjét.

-Szia. -nézett furán a kezemben lévő cigire, és felvonta a szemöldökét amikor beleszívtam. -Hát te? Nem láttalak még cigizni. -nézett rám meglepődve.

-Én se téged. -vontam meg a vállam, és visszaadtam a kezébe a cigit.

Ennyiben is hagyta a témát, másról kezdtünk beszélgetni a többiekkel. Mikor Ben és Jake is elszívták a cigijüket bementünk. Megkaptuk a karszalagokat és már mehettünk is tovább.

-Iszunk valamit? -kérdezte Jake, aki a legközelebb állt a pulthoz. Mindenki bólintott, mire felém fordult. -A törpék? -kérdezte.

-Kérj nekik két Somersby-t. -próbáltam túl kiabálni a zenét.

Nem sokkal azután, hogy megittuk a Jake által kikért feleseket, megérkeztek az évfolyamtársaink, Rachel, Lottie, Noah és Josh.  Azonnal csatlakoztak is hozzánk, ami azt jelentette, hogy rögtön ittuk is a következő kört velük.

-De imádom a ruhád! -ölelt magához Rachel amikor meglátott.

-A tiéd se semmi, Rach! -mosolyogtam rá.

-Heló Szépség! -köszönt vigyorogva Noah és a derekamnál fogva magához húzott.

-Szia Noah. -öleltem át nevetve.

A válla felett megpillantottam Adam-et aki a szemeivel meg tudta volna ölni Noah-t. Amikor összetalálkozott a pillantásunk, elkapta a tekintetét és belekortyolt a kezében lévő üvegbe.

Gyorsan megöleltem Josh-t is, majd visszamentem Lara-ékhoz beszélgetni. Jól éreztük magunkat, mindenki beszélgetett, táncolt, egyedül Adam arcán nem volt jó kedv. "Beszélgetett" a srácokkal, de láttam rajta, hogy valami nem oké, ezért odamentem hozzá.

-Mi a baj? -álltam meg szorosan előtte.

-Mi lenne? -kérdezte közömbösen, de közben a csípőmre tette a kezeit és közelebb húzott magához.

-Ne csináld már. -kérleltem, miközben a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam.

-Mit? -kérdezte, de itt már alig tudta elfolytani a mosolyát.

-Ezt. -mutattam rá. -Hogy itt állsz és úgy nézel rám, mintha valami világi bűnt követtem volna el, de nem mondod el mi bajod. -forgattam a szemem. -Csak megölelt, Adam. -sóhajtottam végül.

-Szerinted érdekel? Azt ölelgetsz akit akarsz. -vigyorgott.

-Nem akar semmit tőlem. Noah csak egy barátom. -bizonygattam, mert tudtam, hogy annak ellenére, hogy azt mondta nem érdekli, nagyon is érdekelte.

-Nem tudhatod, hogy mit akar. -kapta el a tekintetét.

-Akkor máshogy fogalmazok. -sóhajtottam. -Én nem akarok tőle semmit. Ha ő akar valamit tőlem, akkor rossz embernél kopogtat. -vontam meg a vállam, mire elmosolyodott.

-Csak nincs köze ehhez valakinek, aki már elfoglalta a szívedet, és éjjelente róla álmodozol? -kérdezte vigyorogva.

-Ugyan. -nevettem fel. -Csak nélküle is van elég extra az életemben. -vágtam vissza.

-Gyerünk táncolni! -kiáltotta Rachel, én pedig kibontakoztam Adam öleléséből, és a kezénél fogva húztam magam után.

A társaságunk elég nagy kört alkotott. Adam mögöttem állapodott meg. A kezeit a csípőmre tette és szorosan magához vont, mint aki fél attól, hogy valami bajom esik.

A szememmel a húgomat kerestem, mert közben megjöttek az ő osztálytársai is, és Emma-val hozzájuk csapódtak. Amikor találkozott a tekintetünk összemosolyogtunk. Ő Adam miatt, én pedig mert megláttam mellette azt a fiút akivel a gólyatábor első napján, a buszon jóba lettek.

Ezután kissé felpörögtek a dolgok, először még szélesebb lett a mosoly az arcomon amikor Adam belepuszilt a nyakamba, de aztán hirtelen el is tűnt az a mosoly, amikor szemben találtam magam Chase-szel.

-Ó, a kedvenc párosom! -nézett ránk vigyorogva.

-Chase. -szűrtem a fogaim között, köszönésképp.

-És mi a helyzet veletek? -csevegett.

-Mit akarsz? -kérdeztem unottan.

-Au. -kapott a szívéhez. -Fáj, hogy azt feltételezed rólam, hogy akarok valamit.

-Sajnos már ismerlek. -forgattam a szemem.

-Csak beszélgetni jöttem. -vigyorgott. -Négyszemközt. -tette hozzá a szemembe nézve.

-Kizárt. -vágta rá Adam.

-Bár nem szerepelt a bakancslistámon az, hogy veled beszélgessek. Egye fene, legyen egy jó napod. -sóhajtottam. -Két percet kapsz, nem többet. -néztem a szemébe határozottan.

-Mindig is imádtam, hogy ilyen heves vagy. -vigyorgott még mindig.

-Féreg. -motyogtam, majd megfordultam Adam kezei között. -Ne aggódj, két perc és itt vagyok. -néztem a szemébe. -Ha mégse, akkor hozz utánam egy ásót, mert megöltem. -tettem hozzá.

-Ha egy újjal is hozzád ér... -kezdett bele.

-Nem fog! -szakítottam félbe és egy puszit nyomtam az arcára. -Mindjárt jövök. -suttogtam, és visszafordultam Chase-hez.

Követtem ki a tömegből, közben össze találkozott a tekintetem a húgom aggódó pillantásával. Csak óvatosan megráztam a fejem, hogy ne aggódjon semmi baj. Chase az előtérben elhelyezett bútoroknál állt meg, és leült az egyik bőr kanapéra, én pedig a kanapé lehető legmesszebbi pontját választottam.

-Komolyan Chase, mit akarsz? -kérdeztem unottan.

-Beszélgetni, már mondtam. -mosolygott hamisan. -Milyen csinos lett a húgod is, már egészen hasonlít rád. -nézett a táncparketten Maddy-ék társasága felé.

-Hagyd ki ebből Maddy-t, te barom! -rivalltam rá dühösen.

-Nyugi, csak megjegyeztem, hogy milyen szép lett. -tette a kezét a combomra, nyugtatásként, de azonnal el is löktem onnan, amit egy elfojtott mosollyal nyugtázott.

-Szeretnél mondani valami értelmeset is, vagy mehetek vissza a barátaimhoz? -támasztottam az állam a kezembe, mert már igazán untam ezt a beszélgetést.

-Emlékszel amikor először mentünk együtt bulizni? -kérdezte, mire csak értetlenül néztem rá, hogy ebből ugyan mit akar kihozni. -Még csak kilencedikes voltál, alig vártad, és végig idegeskedted a napot, hogy mibe gyere. Egy fekete ruhát viseltél. -milyen meglepő, szinte csak sötét ruháim vannak. -Te voltál a legszebb. Emlékszem milyen jól éreztük magunkat, egész este táncoltunk, aztán meg. -nevetett fel. -Aztán meg nálam aludtál. -fejezte be a mondatot, én pedig kerültem a tekintetét. -Emlékszel arra az estére? -kérdezte.

-Persze, hogy emlékszek. Akkor még abban a hitben éltem, hogy szeretsz, és én vagyok az egyetlen. Szerettelek, te barom! De nagyon elcseszted. Sőt jobbat mondok, visszafordíthatatlanul elcseszted! Fogalmam sincs mit akarsz, de nekünk soha többé nem lesz közünk egymáshoz! -hadartam szinte kiabálva. -Tudod, azt mondják a szeretetet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el. Hát, az az este óta sok minden változott, például eltűnt az a hajszál. Nincs ember a világon, akit jobban utálok, mint téged Chase! -mondtam kifulladva.

-Hű. -nevetett fel. -És ha ez visszaalakulna szeretetté?

-Nincs az az Isten! -vágtam rá.

-Milyen biztos vagy ebben. -vigyorgott.

-Hogy ne lennék biztos? A fél gimivel lefeküdtél miközben velem voltál együtt. Most komolyan, ha neked ez a szerelem, abból nem csak én nem kérek, hanem senki más sem fog! -olvastam a fejére. -Most pedig letelt a két perced. -álltam fel a kanapéról. -Soha többé nem akarok veled beszélni. Viszlát Chase! -hagytam ott meg sem várva, hogy reagálhasson bármit is. Nem voltam kíváncsi a hülyeségeire.

Meglepődtem, hogy mennyire nem kavart fel ez a beszélgetés. Örültem, hogy végre pontot tudtam tenni a dolgok végére. Mosollyal az arcomon léptem oda a húgomhoz és szorosan magamhoz öleltem.

-Már épp oda akartam menni. -szorított magához.

-Megoldottam. -mosolyodtam el. -Ne idegeskedj ezen, minden oké. Érezd jól magad a fiúddal. -néztem rá vigyorogva.

-A kimmel? -pirult el azonnal. -Inkább nem is kérdezősködök, már vár rád a pasid. -biccentett a hátam mögé ahol Adam már várakozva nézett minket.

Nevetve ott hagytam Maddy-t és felé indultam. Nem szóltam semmit, csak mosolyogva a nyakába borultam.

-Ne kérdezz semmit, minden oké. -mondtam, mielőtt bármit is mondhatott volna.

-Nem vagy kiborulva. -firtatta az arcomat.

-Nem. -értettem egyet mosolyogva, mire ő is elmosolyodott, és újra magához húzott, én pedig a vállába temettem az arcomat.

-Aggódtam érted. -suttogta a fülembe.

-Nem kellett volna, minden oké volt. -vezettem bele a kezem a hajába.

-Ezt ne. -mondta szakadozottan, mire elmosolyodtam és még egyszer belemarkoltam a hajába, mire felsóhajtott. -Te akartad. -mondta vigyorogva, és minden figyelmeztetés nélkül húzni kezdett maga után át a tömegen.

Az előtérből nyíló kis folyosó felé mentünk, amerre a mosdók voltak. Teljesen üres volt épp nem járt arra senki, a lámpa is csak pislákolt. A folyosó végén egy asztal volt a falnak támasztva, szinte nem is lehetett látni. Amikor odaértünk hirtelen felém fordult és a csípőmnél fogva addig tolt még a hátam a falnak nem ütközött. Akaratlanul is elmosolyodtam, de aztán komolyra fordult a helyzet amikor a tekintete a szám és a szemem között cikázott. A válaszomra várt. Én voltam az aki kijelentette, hogy nem lesz köztünk semmi a múltkori után, ő pedig ezt megértette, és elfogadta. Most mégis itt álltunk egymással szemben, az ajkainkat alig pár centi választotta el egymástól. Döntöttem. Válaszként a hajába túrtam és a szemébe nézve elmosolyodtam.

-Biztos? -suttogta. Éreztem a leheletét az ajkaimon.

-Biztos. -bólintottam óvatosan.

Még utoljára a szemembe nézett, aztán újra a számra. Alig láthatóan megnyalta az alsó ajkát és közelebb hajolt.

-Hát itt vagytok! -csapta fel a villanyt a folyosó végén Jake. Mögötte ott állt Ben és Lara is.

Adam még mormogott egy jól összeválogatott káromkodást, majd teljesen elhúzódott tőlem. Mikor a többiek a folyosó végéről odaértek hozzánk én még mindig a falnak dőlve álltam lesütött szemekkel, Adam pedig a mellettem lévő asztal szélére ült kedvtelenül.

-Mi a helyzet? -kérdezte Ben.

-Semmi. Kijöttünk egy kicsit, mert bent nagy volt a nyüzsgés. -válaszoltam szűk szavúan.

-Miért érzem úgy, hogy rosszkor jöttünk ide? -kérdezte Jake elhúzva a száját.

-Mert mégsem olyan szar az időérzéked mint gondoltam. -vágta rá Adam.

-Nem semmi baj. -szépítettem a helyzetet. -Miért kerestetek? -tértem vissza az eredeti tárgyhoz.

-Ja, csak akartunk kimenni cigizni, de Adam zsebében van az összes. -magyarázta Jake.

-Menjünk jövök én is. -lökte el magát az asztaltól Adam a kelleténél kicsit idegesebben és a kijárat felé indult.

Ben és Jake követték, de én még mindig ott álltam a falnak dőlve, lesütött szemekkel.

-Basszus bocsi, nem tudtam tovább visszatartani őket, már próbálkoztam mindennel. Nem gondoltam, hogy elrontjuk a pillanatot. -nézett rám szomorúan.

-Nem baj, menjünk táncolni. -húztam magam után mosolyogva.

A francokat nem volt baj. A srácoknak sikerült megölniük a pillanatunkat két másodperc alatt. Mégsem haragudtam rájuk, honnan kellett volna tudniuk.

Amikor Lara-val visszamentünk Rachel, Grace, Lottie, Maddy és Emma is csatlakoztak hozzánk. Így heten lányok töltöttük el az éjjel hátralevő részét.

Valamikor fél négy körül indultunk haza. Mindenki más érzelmekkel. Lara boldogan sétált mellettünk, neki most teljesen rendben voltak a dolgai Ben-nel. A húgom és Emma teli voltak új élményekkel, és ott voltam én... Elszalasztott lehetőségekkel.

Ha elolvastad és tetszett, nyomj egy vote-ot, ezzel jelezve, hogy van értelme folytatnom a történetet!❤️❤️