A tegnapi nap után, végre újra jó kedvem volt. Megnyertük a versenyt, ami plusz ötven pontot jelentett, és mivel egész jól teljesítettünk egész héten, esélyesek voltunk a nyerésre. Miután kihirdették a zene kategória nyerteseit mehettünk haza. Adam-mel együtt mentünk, volt mit megbeszélnünk hazáig...

A mai napot már izgatottan vártam, kezdtem kicsit belefáradni a versenyzésbe, de még előttünk álltak a mai feladatok.

Reggel az osztályban gyülekeztünk, és vártuk, hogy valaki végre elmondja mi lesz ma. Becsengetés után pár perccel jött be az ofő. Mindenki rögtön elhallgatott és kíváncsian néztünk rá.

-Jó reggelt! -mosolygott ránk, de csak szúrós szempárokkal találkozott, mert mindenki már sík ideg volt. -Szóval a verseny... -kezdett bele. -Jó esélyetek van rá, hogy megnyerjük ezt az osztálykirándulást, szóval ha a mai napon is úgy szerepeltek mint eddig, akkor minden rendben lesz. -lelkesített minket. -Ma az egész osztály együtt fog dolgozni. Meg kell fejtenetek egy rejtvényt, amit hamarosan hoz valaki a végzős osztályból. Minden osztály ugyanazt a feladatot kapja, szóval időre megy. Ha kész vagytok, be kell vinni a titkárságra. -ismertette a feladatot. -Értelemszerűen aki először kész lesz az az osztály nyeri a mai napot. -tette hozzá.

-Milyen témában lesznek feladatok? -kérdezte Sarah, az előttünk lévő padból.

-Fogalmam sincs, a végzős évfolyam szabad kezet kapott a feladatok elkészítéséhez, hogy még véletlen se tudjon egyik osztályfőnök se segíteni az osztályának. -mondta az ofő, majd kopogtak az ajtón.

Miután az ofő kinyitotta, a DÖK elnök, Linda lépett be rajta.

-Na 11/B, készen álltok? -mosolygott ránk, mi pedig hevesen bólogattunk. -Bízunk bennetek nagyon, egész héten remekül szerepeltetek, B-sek vagytok, jövőre átveszitek a helyünket, ne hozzatok ránk szégyent! -hadarta, majd átadta az ofőnek az A4-es borítékot. -Sok sikert srácok! -fordult újra felénk, kacsintott egyet, majd kiment a teremből.

Rögtön felpattantunk a helyünkről és az osztályfőnökhöz rohantunk. Kiszedte a borítékból a legfelső papírt és felolvasta nekünk.

-"Oldjátok meg az öt keresztrejtvényt! Ha az öt megfejtést helyes sorrendben összeolvassátok, megkaptok egy idézetet. Találjátok ki kitől származik ez az idézet, a helyes választ írjátok fel egy lapra, és adjátok le a titkárságon! Sok sikert!" -olvasta fel.

Öt csoportba rendeződtünk, mindegyik csoport kapott egy-egy keresztrejtvényt. A kérdések vegyesek voltak. Voltak amik a sulihoz köthetőek voltak, tanárok nevei, de voltak filmek, sorozatok, könyvek, zenecímek... A mi rejtvényünk megoldása egy 10 betűs szó volt, de jobban jártunk mint az egyik másik csoport, mert nekik egy 15 szavasat kellett megfejteniük. Lara, Sarah, Grace és én is a papír fölé görnyedve próbáltunk rájönni a megoldásokra. Nem mondom, hogy nem gyűlt meg vele a bajunk, de viszonylag egész hamar megoldottuk. A mi szavunk az "egészségnek" volt. Mind furán bámultunk a papírra, egészen addig még a többiek nem végeztek. Minden csapat felírta a megoldását a táblára, így próbáltunk rájönni mi lehet az idézet. A táblán szerepeltek, a miénken kívül, a "jót", "az iskolakerülés", az "az" és a "tesz" szavak. Összevont szemöldökkel bámultam a táblát, de aztán sikerült egy értelmes mondatot összehoznom.

-"Az iskolakerülés jót tesz az egészségnek." -mondtam, de inkább kérdésnek hangzott.

-Stephenie Meyer, Alkonyat! -vágták rá egyszerre többen is a könyv címét.

Az ofő jót nevetett a végzősök idézet választásán, de aztán észbe kapott, gyorsan kivette a borítékból az üresen maradt papírt és odaadta, hogy írjuk rá a megoldást. Mivel már csak az én kezemben volt toll gyorsan lefirkantottam a választ.

-Mire vársz? Vidd már! -sürgetett Jake, én pedig kérdőn néztem a többiekre.

-Gyere. -pattant fel Adam, és várakozóan rám nézett.

Gyorsan felkaptam a borítékot, a válasszal együtt és követtem az ajtó felé. Egész a titkárságig futottunk, kifulladva estünk be, természetesen kopogás nélkül.

-Miért nem vagyok meglepődve? -mosolygott ránk Linda, én pedig átnyújtottam neki a borítékot.

-Gratulálok srácok! -szólt Lisa az íróasztala mögül.

-Én is gratulálok, egész gyorsak voltatok. -nézett ránk Linda, miután elolvasta a választ. -Ki jött rá? -kérdezte.

-Igazából együtt jöttünk rá. Sasha összerakta a szavakból az idézetet, a többiek meg rájöttek, hogy melyik könyv az. -válaszolt Adam.

-Új vagy itt, ugye? -fordult hozzám Linda.

-Igen. Sasha vagyok. -mosolyogtam rá.

-Linda. -mutatkozott be. -Talpraesett lány vagy Sasha, a tegnapi produkciótok se volt semmi. Úgy érzem nem kell féltenünk titeket jövőre. -nevetett fel, majd egy pillanatra elkomolyodott. -A francba is! Hiányozni fog ez a suli. -csapott a combjára és körbenézett az irodában. -Használjátok ki a gimis éveitek minden percét, mert többször már nem fogjátok ezt átélni! -húzta el a száját.

-Ismersz minket, nem? -vigyorgott Adam.

-Igazad van. -nevetett fel Linda. -Nem kell titeket félteni egy percig sem. -lökte meg Adam vállát, mire Adam magához ölelte.

-Örülök, hogy megismertelek Sasha, át kéne gondolnod, hogy jelentkezz DÖK elnöknek, jövőre úgyis valaki más lesz helyettem.

-Hát, nem tudom. -nevettem fel. -Nem igazán az én világom, nem tudom, hogy menne-e.

-Hidd el, sokkal jobban a te világod, mint gondolnád. -mosolyodott el, majd befutott az irodába két srác, egy másik osztályból. -Szívesen beszélgetnék még veletek, de hív a kötelesség. -nevetett fel, majd magához ölelt minket. -Gratulálok Párizshoz! -suttogta vigyorogva, majd a két fiúval kezdett foglalkozni.

Ledöbbenve mentünk ki az irodából, de nem tudtam tovább csendben maradni, ahogy kiértünk a folyosóra felsikoltottam.

-Megcsináltuk! -fordultam Adam-hez vigyorogva, és a nyakába ugrottam, ő pedig szorosan körém fonta a kezeit, mintha számított volna erre.

-Megcsináltuk! -suttogta a hajamba, az én arcomról pedig le sem lehetett törölni a mosolyt.

Persze még nem volt hivatalos, hogy mi nyertünk, de azért meglepő lett volna ha nem. Ha nem nyertük volna meg ezt a feladatot is, lehet, hogy nem lett volna elég az eddigi teljesítményünk, de így már elképzelhetetlen volt, hogy ne mi nyerjünk.

Mikor visszamentünk a terembe mindenki kíváncsian nézett ránk.

-Mi értünk oda elsőnek! -vigyorgott Adam.

-Rettegj Párizs, jövüüüünk! -kiáltotta ugrálva Noel.

-Sashaaaa! Megyünk Párizsba! -futott oda hozzám Lara, és a nyakamba ugrott, én pedig kis híján elvesztettem az egyensúlyomat.

Hamar csoportölelés alakult ki az osztály közepén, Sarah, Grace, Adam, Brandon, Jake, és Ben is csatlakoztak hozzánk. A többiek is ölelkezve örültek körülöttünk, nem lehetett minket csitítani.

-Gratulálok gyerekek! Igazán kitettetek magatokért a héten, megérdemlitek ezt a kirándulást! -nézett végig rajtunk büszkén az ofő. -Találkozunk a tornateremben! -mondta, mikor kicsöngettek, majd mosolyogva távozott.

A szünetünk nagyjából azzal telt el, hogy folytattuk az ujjongást, és egymás ölelgetését. Le se lehetett volna vakarni a mosolyt az arcunkról.

A tornaterembe érve, nyugtalanul ültem a lelátón Lara és Sarah között. Egymás kezét szorongatva vártuk a végeredményt. Először a harmadik helyezettet mondták, aki a 9/B volt, a húgomék osztálya, a második a 11/C lett, az évfolyamtársaink, akik csak pár ponttal maradtak le az első helyről... Aztán következett az idegtépő várakozás. Persze Linda végig elég feltűnően vigyorgott ránk a színpadról, de azért nem lehettünk biztosak benne, hogy mi nyertünk.

-És az első helyezett... -kezdett bele mosolyogva. -Nem máás mint. -húzta tovább az idegeinket. -A 11./B! Gratulálok srácok! -kiáltotta.

Az osztályunk mind a 20 tagja egyszerre pattant fel és sikoltozva ölelgettük egymást. A tornatermet hamar betöltötte a hangunk, és a többiek tapsolása. Zora és Grace, akik a színpadhoz a legközelebb ültek, szaladtak fel átvenni az oklevelünket. Ezzel nagyjából vége is lett az egész eredményhirdetésnek, mindenki a lelátón zúgolódott. Az ofő még mondott pár szót a mikrofonba, gratulált a versenyhéthez mindenkinek, majd miután befejezte, egyenesen hozzánk sietett.

-Hát akkor, szeptember 22-27 Párizs! -ismertette mosolyogva az időpontot. -Ügyesek voltatok, megérdemlitek a kirándulást. És Sasha. -keresett engem a szemével. -Üdv az osztályban! -mosolygott rám, mikor észrevett.

Nem tudtam mit mondani, csak mosolyogva a többiekre néztem, akik mind engem figyeltek. Hirtelen két erős kezet éreztem a derekamon. Adam mögém állva ölelte át a derekamat.

-Mrs. Despacito! -kiáltotta nevetve, mire a többiek is felnevettek, majd még jó páran csatlakoztak az ölelésünkhöz.

-Akkor, aki jön vissza a gólyabálba, azzal este találkozunk, aki pedig nem tud jönni, annak szép hétvégét kívánok! Ne felejtsétek el, jövőhéten már normális tanítás lesz! -búcsúzkodott az ofő.

-Ne is mondja. -fogta a fejét Noel kétségbeesetten, mire mind felnevettünk, még az ofő is elmosolyodott.

-Sziasztok. -köszönt el végül, és kiment a tornateremből.

A többi osztály már kiment, csak mi beszélgettünk egy kupacba gyűlve, de tőlünk is már volt aki visszament a terembe. Sarah-val egész jóba lettünk a tegnapi éneklés után, így ő és a padtársa, Grace is hozzánk csapódtak. Lara-val épp azt beszéltük, hogy együtt készülődjünk a gólyabálra.

-Akkor mi lenne, ha átjönnétek hozzánk, és nálunk készülődnénk? -ajánlottam fel.

-Én benne vagyok. -lelkesedett Grace.

-Oké. -bólogatott hevesen Sarah is.

-Akkor fél ötre gyertek át, úgy lesz időnk hatig elkészülni. -gondolkoztam.

-Oké, még beszélünk előtte, de most rohannom kell, mert anya már itt van értem. -hadarta Sarah. -Sziasztok. -ölelt át minket gyorsan.

-Szia. -köszöntünk szinte mind egyszerre, majd mi is felmentünk a terembe a cuccainkért.

Felvettem a bőrdzsekim és a táskámat, majd vártam, hogy Lara is kész legyen.

-Megyünk együtt haza? -kérdezte Adam, miközben a kabátját húzta.

-Aha, mehetünk. -bólintottam.

-Akkor fél ötkor tali nálam. -öleltem át Lara-t.

-Ott leszek. -nevetett fel. -De még írj előtte, ha hazaértél. -csak bólintottam, majd újra Adam-hez fordultam.

-Mehetünk? -kérdezte.

-Aha. -bólintottam, majd megindultam ki a teremből.

-Szia. -mosolyogtam Grace-re mikor elmentünk mellette.

-Sziasztok. -nézett fel ránk, miközben a táskájába pakolt.

Mikor kiértünk a folyosóra,  Adam kérdőn nézett rám.

-Mi az? -kérdeztem.

-Grace? -nézett rám furán.

-Mi van vele? -nem értettem mire akar kilyukadni.

-Nem tudtam, hogy jóba vagytok.

-Sarah-val jóba lettünk az éneklés után, Grace meg az ő padtársa szóval... -meséltem. -Jó fejek voltak velem mindketten.

-És még attól féltél, hogy nem fognak bírni a többiek. -mosolyodott el. -Három éve vagyunk osztálytársak, de Lara szerintem két szónál többet nem beszélt egyikükkel se. -nevetett.

-Pedig mindketten aranyosak, nem tudom miért nem voltak jóba. -vontam meg a vállam.

-Mert Cassie után Lara nem nagyon barátkozott senki mással rajtunk kívül. -mondta.

-Cassie? -néztem rá ledöbbenve. -Én úgy tudtam Lara utálja Cassie-t.

-Utálja is. Most már...  -bólintott. -De mikor ide jöttünk, Lara tök jóba lett Cassie-vel. Az elején még ő is olyan jó arc volt, mint Lara. Kb kilencedik félévéig ő is velünk lógott, nagyon jóba voltak. Aztán Cassie elkezdett jóba lenni Becky-vel, és Beth-szel is, és egyre jobban megváltozott. Eltávolodott tőlünk, de Lara próbált jóba maradni vele, aztán már neki is elege lett a hülyeségeiből. Csúnyán összevesztek, utána meg már nem is próbált Lara másokkal barátkozni, leginkább velünk lógott mindig, szinte már olyan mintha a húgunk lenne. -mesélte.

-Hát ez Ben-re nézve elég undorító, ha a húgának tekinti. -grimaszoltam.

-Jó ő talán nem a húgaként tekint rá. -nevetett fel. -Na de, nem erről akartam veled beszélni. -jutott eszébe, én pedig kíváncsian néztem rá. -Este együtt megyünk a bálba? -kérdezte.

-Hát igazából, a lányok átjönnek hozzám, együtt készülődünk. Nem lenne baj, ha ott találkoznánk? -húztam el a számat.

-Nem baj, akkor a suli előtt hatkor? -kérdezte.

-Oké. -bólintottam mosolyogva, miközben odaértünk a kapunkhoz. -Akkor hatkor a sulinál. -mosolyogtam rá, és gyorsan megöleltem.

-Csini legyél, Cica! -vigyorgott.

-Amikor legutóbb ezt mondtad, annak az estének csúnya vége lett. -nevettem fel.

-Még ha emlékeznél rá. -nevetett ő is.

-Na szia. -forgattam a szemem nevetve, és tettetett sértettséggel beléptem a kapun.

-Szia Cica. -kiáltott utánam, én pedig mosolyogva csuktam be a kaput, majd bementem a házba.

Még senki nem volt otthon, így ledobtam a szobámba a táskámat, és a laptopomon jó hangosan elindítottam a kedvenc zenéimet. Élveztem, hogy egyedül vagyok itthon, és senkit nem zavar a zene. Lemostam a simnkemet, majd gyorsan letusoltam és megmostam a hajam, és felvettem az otthoni ruhámat, egy fekete cicanadrágot, és egy sima bebújós pulcsit. Miután megszárítottam a hajam, hazaért Maddy is, így lementem hozzá a konyhába beszélgetni még ebédelt. Aztán a szobájában boldogítottam. Kiválasztottuk a ruháját estére, aztán nekem is választottunk volna, de nem tudtunk eldönteni a kettő közül melyik legyen. Éppen az ágyamon ültünk és a két ruhát bámultuk, mikor megcsörrent a zsebemben a telefonom. Adam írt.

Adam: Filmezünk?😏
Sasha: Vicces vagy...
Sasha: Fél ötkor jönnek a lányok, még csak egy sorozat se férne bele.
Adam: Mégis, mi a fenére kell nektek másfél óra, hogy elkészüljetek?
Sasha: Leginkább, hogy titeket kibeszéljünk.
Adam: Szóval akkor nem filmezünk?
Sasha: Hát most nem. 😐

A szememet forgatva zártam le a telefonom. Adam meg ez a filmezési mániája...

-Adam? -nézett rám kíváncsian a húgom.

-Aha. -bólintottam.

-Kibékültetek? -csillant fel a szeme.

-Ki. -mosolyodtam el. -Na gyere, menjünk le, lassan jönnek a lányok. -tereltem a témát, felpattantam az ágyról, a húgom pedig vigyorogva követett.

Bár még csak négy óra volt, alig értünk le, már csöngettek is. Lara várt a kapuban. A szeme sírástól csillogott. Ahogy kiértem rögtön a nyakamba borult és zokogni kezdett. Egy darabig nem szóltam semmit, csak magamhoz szorítottam és próbáltam megnyugtatni. Nagy nehezen bementünk a házba, és a nappaliban leültünk az ágyra.

-Akkora egy barom. -mondta ki végül. Rögtön tudtam, hogy Ben-re gondol.

-Mi történt? -néztem rá szomorúan.

-Együtt mentünk haza, aztán ugye bejött hozzánk. Minden oké volt, elhülyültünk meg minden, mondtam, hogy akkor majd este a suli előtt találkozunk. Erre közölte, hogy nem lenne-e gáz ha mégis valaki mással menne, mert, hogy valami fullos csajt sikerült végre befűznie, mi meg úgyis csak barátok vagyunk. Már régóta koslat az a ribanc Hailey után, és most azt mondta, hogy hajlandó Ben-nel menni a bálba. -hadarta. -De érted, ő hívott el engem a bálba. Nem én találtam ki, hogy együtt menjünk. Ahogy megtudta, hogy bál lesz, rögtön jött és elhívott. -tört ki belőle újra a sírás.

-Mit mondtál neki? -sütöttem le a szemem.

-Azt, hogy csináljon amit akar, de tűnjön a szemem elől. Rá se bírtam nézni. Tartottam magam, nem sírtam egész addig amíg ki nem lökdöstem az ajtónkon, de aztán kitört belőlem.  -szorította ökölbe a kezét. -Ha úgyis csak barátok vagyunk, csináljon amit akar, de akkor csókolgasson mást, és ne velem szórakozzon. Azt hittem végre alakulnak a dolgaink. -törölte le a könnyiet. Már épp válaszolni akartam, de újra belekezdett. -Tegnap még lefeküdtünk, ma is még megcsókolt mikor hazaértünk, erre mást fűz, és mással megy a bálba is. -zokogott fel újra.

-Nyugi. -öleltem magamhoz. -Jobbat érdemelsz nála, sokkal jobbat! Ne is foglalkozz vele, menjen csak azzal a lánnyal, előbb-utóbb rájön, hogy mit veszített. -próbáltam vigasztalni, majd hirtelen csomó értesítést jelzett a telefonom.

Adam: Ott van már Lara?
Adam: FONTOS!!!
Adam: Ben keresi, aggódik érte.
Adam: Írj vissza, Cica!

Lara felé mutattam a telefonom, aki csak a fejét rázta, hogy ne mondjam el, hogy már itt van.

Nem akartam hazudni Adam-nek, hogy nincs itt Lara, szóval inkább vissza se írtam neki.

-Szólok a többieknek, hogy nem megyünk ma bálba. Itthon maradunk, itt alhatsz ha szeretnél, és tartunk egy csajos bulit. Sorozatozunk, és csokit eszünk egész éjjel. Mit szólsz? -néztem Lara-ra mosolyogva.

-Annyira imádlak, hogy megtennéd ezt értem, de megyünk a bálba! -jelentette ki. -Nem cseszem el a te estédet is, meg különben is. Megmutatom Bennek, hogy nem függök tőle. Csessze meg! Bulizunk ma egy jót! -lelkesedett. -Főleg ha már eddig elsétáltam ebben a magassarkúban, biztos nem fogunk itthon ülni! -törölte le a könnyeit.

-Ez a beszéd! -lelkesedtem én is. -Gyere mosdd meg az arcod, mielőtt jönnek a többiek. -vezettem a fürdőbe.

Lara nagyjából összeszedte magát, és nem nézett ki úgy, mint akinek épp most szakadt apró darabokra a szíve.

Fél ötkor csöngettek újra. Sarah és Grace egyszerre érkeztek. Beengedtem őket, majd felmentünk a szobámba ahol Lara várt minket. Gyorsan elszaladt az idő. Sminkeltünk, meg besütöttük egymás haját. Közben szólt a zene, és mindenféléről beszélgettünk. Tipikus csajos program. Amikor néha szóba kerültek a pasik láttam Lara-n, hogy nem sok választja el attól, hogy újra sírjon, így mindig biztatóan mosolyogva ránéztem és próbáltam elterelni a témát.

Öt után anya jött be a szobámba. Kicsit meglepődött mikor egy ember helyett négyet talált a szobámban.

-Szia. -nevettem el magam az arca láttán. -Elfelejtettem szólni, hogy átjönnek a lányok készülődni a bálra. -húztam el a számat.

-Jaj, nem gond, örülök, hogy ilyen jóba lettél az osztálytársaiddal. -mosolyodott el. -Jó újra látni téged Szívem! -lépett oda a székemen ülő Lara-hoz és átölelte.

-Magát is Mrs. Black! -mosolygott Lara.

-Mondtam már, hogy nyugodtan tegezz. -csóválta a fejét anya.

-Anya, ők itt, Sarah és Grace. Lányok, ő itt az anyukám. -mutattam be a többieknek.

-Jó estét! -köszöntek félénken a lányok, mire Lara-val mindketten felnevettünk.

-Tegezzetek nyugodtan, Katheryn vagyok. -mosolygott rájuk anya. -Na és, hogy álltok? Kell valami segítség? -kérdezte.

-Tudooood. -léptem oda hozzá, és átöleltem. -Te lennél a legjobb anya a világon, ha csinálnál nekünk olyan isteni forrócsokit amit szoktál. -néztem rá vigyorogva.

-Szólok ha kész van. -nézett rám nevetve, majd kiment a szobámból.

-Szóvaaal. -fordultam a lányok felé két ruhával a kezemben. -Melyik le... -kezdtem bele.

-A bordó. -vágták rá azonnal mind hárman, anélkül, hogy megvárták volna, hogy befejezzem a kérdést.

-Hát jó. -nevettem fel.

Az ágyra dobtam a másik ruhát, és a fürdőbe indultam a bordó ruhámmal. Miután belebújtam a tükörképemet kezdtem bámulni. A hajam hullámosan omlott a vállamra, mert Grace begöndörítette. A sminkem visszafogott volt, de azért nem olyan amit hétköznap használok. Belebújtam a fekete magassarkúmba is, és így már teljes volt az öltözékem.

-Adam el fogja dobni az agyát! -ujjongott Grace, amikor beléptem a szobába.

-Az nincs neki, de el lesz ájulva tőled az biztos! -vigyorgott Lara is.

-Azt hiszem egyértelmű, hogy ki fog ma legelőször bepasizni. -mondta Sarah.

-Te csak hallgass! Noel oda meg vissza lesz érted! -vágtam vissza.

-Aha, ezért nem hívott el a bálba. -húzta el a száját.

-Nem tőlem tudjátok, de Noel egyszer megkérdezte Ben-t, hogy van-e pasid. -szállt be a beszélgetésbe Lara is.

-Mikor? -csillant fel Sarah szeme.

-Kedden talán, vagy lehet szerdán. -vonta meg a vállát Lara. -Lehet csak nem mert elhívni, vagy lehet nem is jön a bálba.

-Lányok! Kész a forrócsoki! -hallottuk meg anya hangját lentről.

Még gyorsan fújtam magamra pár csepp parfümöt, meg összeszedtük a cuccainkat aztán mentünk is le.

Megittuk a forrócsokikat és már indultunk volna, de anya felajánlotta, hogy elvisz minket, mert így, hogy Maddy majd csak később megy, pont beférünk.

Gyorsan eltelt az út a suliig. Amikor kiszálltunk, hirtelen nem is tudtuk merre induljunk. Egy csomó diák volt a suli előtt, és mivel már sötétedni kezdett, nem láttunk semmi ismerőst. Végül észrevettem Adam-et, de Ben is ott állt mellette, Lara pedig értelemszerűen nem akart odamenni hozzá. Megbeszéltük, hogy ők hárman bemennek, és csak én megyek oda hozzájuk. Fájt a szívem Laraért, de Adam elhívott a bálba, nem szívesen hagytam volna faképnél.

-Sziasztok. -köszöntem amikor odaértem, de direkt próbáltam kerülni Ben tekintetét.

-Lara? -kérdezte rögtön.

-Nem tudom, a lányokkal van valahol. -vontam meg a vállam.

-Haragszik? -sütötte le a szemét.

-Szerinted? -csattantam fel. -Szemét voltál vele Ben! Ha valaki igazán megtudja bántani, akkor az te vagy! -szidtam a kelleténél kicsit hangosabban.

-Ha elmondta volna, hogy zavarja a dolog és ne menjek mással, akkor lemondtam volna Hailey-t. -kezdett bele.

-Te tényleg nem érted, ugye? -nevettem fel kínosan. -Nem kellett volna elhívnod, ha nem akarsz vele menni.

-Vele akartam, de aztán Hailey végre összejött, mi meg úgyis csak barátok vagyunk. -ennél a pontnál durrant el az agyam, és láttam, hogy Adam is mondani akar valamit, de megelőztem.

-Hát persze. -forgattam a szemem. -Már rég nem vagytok "csak barátok" , kár, hogy ennyire nem veszed észre azt ami nyilvánvaló. De tudod, lehet jobb is. Mert ha csak ennyit ér neked a barátságotok, hogy simán dobod egy másik lány miatt, akkor Lara ezerszer jobbat érdemel nálad! -fontam össze a kezeimet magam előtt.

-Szerinted én nem tudom? Minden egyes nap amikor látom, emlékeztetnem kell magam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen lányt a barátomnak mondhatok. Ő számomra a legfontosabb, mégis mindig elcseszem. Ezért nem akarok vele összejönni, mert csak megbántanám, pedig soha senkit nem szerettem még így. De hát teljesen mindegy, ígyis megbántottam, pedig ő mindig jó volt hozzám. Hailey-nek is megmondtam, hogy nem ér annyit, hogy elveszítsem Lara-t, de hát sikerült elveszítenem. -hadarta idegesen.

-Egy igazi idióta vagy Ben! -mosolyodtam el. -Mondd el neki, hogy szereted!

-Én nem mondtam, hogy... -kezdett bele, de aztán mintha értelmet nyert volna a fejében valami. -Ó, a francba. Dehogy is nem mondtam. Szeretem őt! -túrt a hajába idegesen.

-Bent vannak a tornaterembe, elvileg ott ülnek ahol ma ültünk az eredményhirdetéskor. -mutattam az ajtó felé.

-Köszönöm. -nézett rám hálásan. -Te vagy az igazi legjobb barátja, nem én. -forgatta a szemét, mire felnevettem.

-Hajrá! -mosolyogtam rá, ő pedig eltűnt az emberek között.

Adam-re pillantottam, aki eddig végig csendben állt, nem mintha esélye lett volna közbeszólni. Tetőtől talpig végig nézett rajtam, és én sem tudtam levenni a szemeimet róla.

-Szia. -mosolyodtam el.

-Szia. -vigyorgott. -Elképesztően nézel ki! -ölelt meg, mire elpirultam. -Ijesztően kezdd hasonlítani az arcod színe, a ruhádéhoz. -suttogta a fülembe.

-Menj a francba! -nevettem fel, és próbáltam elhúzódni, de csak még szorosabban tartott.

-Nem jöttél filmezni, szóval ez a bosszú. Egész este hallgathatod a hülyeségeimet. -vigyorgott.

-Alig várom. -forgattam a szemem, de nem tudtam nem mosolyogni.

Jól telt az esténk, rengeteget nevettünk. Lara és Ben kibékültek, egész este össze voltak nőve. Adam pedig végig velem volt. A legtöbb időt a többiekkel együtt a lelátón töltöttük. Kétség kívűl a mi társaságunk volt a leghangosabb. Amikor ide költöztünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi ember fontossá válik majd számomra. Aztán jött ez a csapat hülye akiken végig nézek, és a szívem szakad meg a tudattól, hogy még csak most ismertem meg őket.

Tíz körül bemondták a mikrofonba, hogy ez lesz az utolsó öt szám, ezért mi is lementünk táncolni. Amikor a Despacito-t elindították az egész társaságunk összevigyorgott. Mosolyogva néztem Adam-re, hivatalosan is ez lett a mi közös zenénk. Először Brandon buliján, aztán pedig a fellépésen. Mosolyogva megindult felém és a csípőmre helyezte a kezeit, és közelebb húzott magához.

-"You are, my sunrise on the darkest day. Got me feelin' some kind of way. Make me wanna savor every moment slowly, slowly." -énekelte egyszerre szinte mindenki, de én úgy éreztem csak mi ketten létezünk.

A nyaka köré kulcsoltam a kezemet, ő pedig közelebb hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Despacitooo. -kiáltottuk egyszerre.

Ha elolvastad és tetszett, jelezd egy vote-tal, hogy tudjam érdemes folytatni!😊❤️❤️