Andreas a földre került. Vérének fémes szaga betöltötte a sikátorban megszoruló párás levegőt. A móló elejében álló férfit, ahogy ezúttal őt célozta be. Egy pillanatra azt hitte, hogy a kék sapkás fosztogatót látja. Vagy talán valamelyik távoli leszármazottját. Tar feje csillogott a napfényben. A hajának egyetlen megmaradt tincse döglött hernyóként lógott a füle mögött.

Akkor ez tényleg a pokol – gondolta keserűen.

A férfi mozdult.

Carter várt, lejjebb mozdította a célkeresztet és meghúzta a ravaszt. A titokzatos lövész jobb lába szinte rongydarabként roskadt össze. A földre vetette magát, végiggurult a móló deszkázatán és hangos csobbanással a vízbe zuhant.

A nő  a fájdalmasan ziháló Andreas mellé lépett, nem eresztette le a puskáját. A nagydarab férfi felköhögött, vér tört ki a száján. Az utca végéből halk dobogás jött, aztán puskák ropogása. A két csempész elengedte Tobiast és tűzet nyitottak a hátasaikon belovagló békeőröket. Carter letérdepelt Andreas mellé.

– Fáj... – mondta rekedten.

– Ne beszélj – csitítgatta a nő. Ingének mellrészét fekete volt a kiömlő vérétől. – Pihenj. Jön a segítség. Nyugi. Minden erődre szükséged lesz, hiszen utazol.

A hangja elcsuklott, mintha bent akarta volna rekeszteni a száján kiömlő hazugságot. Andreas szeme fennakadt.

– Nem akarok menni – suttogta. – Annyira... annyira fáj...

Hangosan felköhögött, a száján kiömlő vér végigáradt az arcán. A szemei fennakadtak. A gerince ívben meghajlott, aztán elhallgatott. Jenna felállt és a falnak roskadt. Ha nem engedi, hogy beszálljon a nyomozásba, ha nem engedi meg, hogy szaglásszon, ha nem...

Lelke és teste az önvádtól zsibbadt, mikor erőt vett magán és ránézett az előtte heverő testre. Egyszer, még Boston ősi, elsüllyedt és már csak az öregek meséiben létező városában ismert egy korboncnokot. Vele egy tömbházban lakott, és amúgy is gyakran összefutott vele a munkájából kifolyólag. Egy este elfogadta a meghívását egy sörre. Jóképű volt, látszott rajta, hogy lejár edzeni. Egy szóval nem volt a „mamám pincéjében nők feldarabolásáról álmodozom” típus. Jenna a harmadik sör után megkérdezte, hogy hogyan tud gyerekeket és fiatalokat boncolni. A férfi – talán Jeffrey-nek vagy Monaghannek hívták – vállat vont, és ennyit válaszolt.

Csak azt kell mondogatni magadnak, hogy ezek már csak csontokkal tömött bőrzsákok.

Carter próbált így tenni. Azonban az ernyedt polipként heverő kéz pár perce még a Jenna életére törő csempész koponyáját passzírozta szét. A  maszkmerev arcon előző este még boldogság honolt. A vérfoltoktól övezett, petyhüdt ajkak még mosolyra húzódtak. Ő előhúzta azt a kendőt, amivel általában a fegyverét tisztogatta és hozzálátott letörölni az alvadt vért onnan.

– Mit csinálsz? – hallotta. Mikor felnézett, Jared Pearson magasodott felé. Sportos, szikár férfi volt. Átlagos arcán borosta sötétlett, ugyanilyen színű haját egyenletesen nyírta, kiemelve koponyájának gömbölyödött ívét. A béke őrség sárga nadrágját és vékony kabátját viselte, minek bal hajtókáján a békeőr helyettesi ezüstcsillag verte vissza az olajlámpák fényét.

– Csak  a vért tisztítom le róla. A húga nem láthatja így – felelte Carter. – A... – A hangja elcsuklott, szeme sarkában nedvesség gyűlt.

Csontokkal teli zsák. Csak egy csontokkal teli bőrzsák – győzködte magát. A szája lebiggyedt.

– Carter... – szólalt meg. A sajnálat a hangjában a nő lelkébe hatolt. – Tönkreteszed a helyszínt...

– Nem, nem teszem tönkre – csattant fel a nő. – Láttam, hogy halt meg. Mellkason lőtték, belefulladt a saját vérébe, mikor engem mentett. Ha gondolod vigyél be, és jelentést teszek. Csak előbb még hadd csináljam meg ezt.

Jared idegesen bólogatott, és értetlenül nézett a holttest száját törölgető Carterre. Aztán leguggolt mellé. Carternek eszébe jutott, hogy a férfi talán így guggol le a kislánya, Dana mellé.

– Carter. Te fújtad meg a sípot? – kérdezte. Jenna tekintete az Andreas mellkasán tépett sebre tévedt. A sötétszürke ing szakadásán jól látszott a golyó tépte seb. Alatta egy zseb, miből egy fehér háromszög látszott.

– Igen, én – vallotta be. Nem volt értelme hazudni Pearsonnak. Élő hazugságvizsgáló volt.

Pearson fáradtan felsóhajtott. 

– Nem jó helyen áll az iramkecskéd, Carter – mondta a férfi