Miller felült, és a bal lábával a jobb lábfejébe akaszkodó bestia felé rúgott. A talpa hangos csattanással ütközött a teremtmény homlokának. Az elengedte a zsákmányát és morogva hátrált ki. A hold ezüstös fénye hegyes orrban végződő hosszú fejet és a két oldalán ülő, félkör alakú fülkagylókat rajzolt ki.

Adam feltérdepelt és álmosan pislogva a pisztolyát a sátor eleje felé szegezve várta a következő támadást. Csak fél óra igencsak felületes alvást engedélyezett magának. Úgy festett, hogy az időutazás, és az utána következő több órás gyalogság nagyon sok energiát kivett belőle. Eleget, hogy valami kíváncsi ragadozó odajöjjön körülnézni. A következő támadás oldalról jött. Tőle jobbra apró hullámok vonultak végig halk karistolással a sátor anyagán. Hacsak a támadóknak nem voltak fémből a karmai, akkor az erős vásznon nem tudtak átjutni... Csak el kell torlaszolnia a bejáratot, és várni míg azok megunva ezt könnyebb zsákmány után néznek.

Aztán taktikát váltottak. Tőle balra hangos puffanás hallatszott és a vászon egy nagyobb helyen betüremkedett. Miller egy ugrással jutott ki az összeomlóban lévő sátorból az éjszakába. Arra, hogy menekülés közben elengedte a fegyverét, már csak abban a pillanatban jött rá, hogy egy fekete árnyék ráugrott. Az állat hosszú, erőteljes lábai a mellkasára nehezedtek, a férfi torka felé csapó hosszú állkapcsában fehér szemfogak villantak meg. Adam szabadon lévő karjával hirtelen felnyúlt és két oldalról megragadta a bestia hosszú nyakát és egy erős rántással balra törte. A lénynek holtan zuhant rá. Lerúgta magáról a döglött bestiát. A szeme sarkából látta, ahogy még két ragadozó támad rá. Az első az összeomlott sátor maradványai mögül, a második a férfi jobb oldala felől, a tisztás széléről. Adam meglátta a még parázsló tábortűzet, egy ugrással ott termett és egy még vörösen izzó fadarabot kapott a kezébe. A jobb ragadozó ekkor rugaszkodott el a földtől, gerince C alakban hajlott. Ő ekkor felépördült és az izzó fadarabot a szörnyeteg harapásra nyíló pofájába dobta. Az fájdalmas vonyítással zuhant a földre, mellső mancsával égő pofáját kaparva, a hajlékony, izmos teste mint szőrös kígyó tekergőzött.

Egy még maradt... Hangos puffanás jött. Aztán halk léptek az avaron. Miller harcra készen megállt, mikor az a valaki felfüttyentett.

– Háromból kettő – mondta egy férfi. Adam leküzdötte a késztetést, hogy megölelje a tisztásra kilépő emberi alakot.