*Liv szemszöge*

-És nekem miért nem mondtad el? - vont kérdőre Zsófi miután reggeli közben elmeséltem neki a levelet.- Tudtam én, hogy valami nem okés veled a próbán..

-Jó, bocsi. Nem akartalak feleslegesen stresszelni, előttünk volt a duett párbaj - vontam vállat egy apró mosollyal.- Plusz el voltál foglalva Beauval...

-Jó kifogás- forgatta a szemét és beletúrt a zabkásájába.

-Apropó Beau, hol voltatok tegnap este? - könyököltem fel az asztalra vigyorogva.- Mi van a kis Beevel?

Zsófi azonnal fülig pirult ahogy meghallotta a nevét amiből arra következtettem, hogy nem virágot locsoltak és scrabbeleztek egész este.

-Hát...- habozott.

-Igen? Csupa fül vagyok!- hajoltam közelebb hozzá.

-Nincs jobb dolgotok?- vetette oda Amy mentében az asztal másik felére.-Pletykás vénasszonyok!

-Bagoly mondja verébnek - forgatta a szemét Zsófi. Az én szemem ellenben villámokat szórt, legszívesebben ott helyben Amy torkának vetettem volna magam, de Zsófi gyorsan kitusztkolt az étteremből.

-Andy azt mondta, hogy elintézi, nem?- fordult felém Zsófi amikor már a liftben voltunk.

-Igen,de...- kezdtem volna, de gyorsan belém fojtotta a szót.

-Semmi de! Ha ártasz neki, akkor tuti kiraknak a versenyből és búcsút inthetsz örökre a lovagodnak - nézett komolyan a szemembe.

-Oké, elengedtem - sóhajtottam fel.

-Amúgy mit csinálunk ma?- kérdezte Zsófi  miután a lift csilingelve nyílt ki előttünk.

-Nem tudom - rántottam meg a vállam.- Jack még nem jelentkezett, gondolom szabadnapunk van.

-Helló lányok!- jött velünk szembe Beau szélesen vigyorogva.

-Szia,Bee - ugrott a nyakába Zsófi rögtön.- Hiányoztál!

-Kezdődik...- bukkant fel Andy is somolyogva Beau háta mögött. -Nem is tud már csak rólad áradozni - bökött Zsófi felé, aki még mindig a fiúba csimpazkodott.

-Pont te mondod?- forgatta a szemét Beau, de közben rá se nézett Andyre, még mindig el volt veszve Zsófi tekintetében.

-Szia- szóltam halkan, mire nagy meglepetésemre a kezemnél fogva magához rántott és ajkát az enyémre tapasztotta.

-Szia bébi, - fésült ki egy tincset a szememből - átjössz?

-Öhmm...- néztem kérdően Zsófira.

-Menj csak, később találkozunk, majd írok - intett és már el is tűntek Zsófi szobájában. Hát ez könnyen ment, pedig a reggelinél még csajos napról volt szó.

-Gyere- fűzte össze ujjainkat Andy és elkezdett húzni a folyosó vége felé, ahol Andy lakosztálya volt.

-Hova ez a sietség?- kérdeztem miközben áthaladtunk a kihalt társalgón. Még csak pár órája váltunk el, mi lehet az amiért ilyen furán viselkedik?

-Tudod, hogy nem vagyok túl türelmes ember - vetett rám egy féloldalas mosolyt, amitől megremegett a térdem.

Még mindig alig hiszem el, hogy  az enyém.

-Azt tudom - sóhajtottam fel, amikor megéreztem az ajkait a nyakamon.

Andy gyorsan kinyitotta az szoba ajtaját, majd berúgta a lábával és türelmetlenül a falnak nyomott. Csókja mohó volt és követelőző, mint mindig, de most mégis valami más volt.

-Van számodra egy meglepetésem - döntötte a homlokát az enyémnek miután zihálva szétváltunk.

-Nekem?- Nem értettem az egészet.

-Csukd be a szemed, Liv - kérte Andy, mire a szemeim automatikusan lecsukódtak, testem magától engedelmeskedett a kérésének.

Most, hogy nem láttam a többi érzékszervem felerősödött. Sokkal erősebben éreztem Andy különleges, bódító illatú parfümjét, és hallottam szapora lélegzet vételeit is. Tudtam, hogy nagyon közel áll hozzám.

-Ne nyisd ki- szólalt meg végre és a hátam mögé lépett. Hajamat a bal vállamra söpörte és végigsimított hosszú ujjaival, amitől kirázott a hideg és megremegett a szemhéjam.

-Csak egy pillanat - lehelte a fülemtől pár centire, majd megéreztem egy fém lánc hűvös érintését a bőrömön. Azonnal kipattant a szemem.

-Andy, én...- néztem le a melleim között csüngő kis keresztre és nem jutottam szóhoz.

-Remélem tetszik- szólalt meg reszelős hangján.- Ez a nyaklánc a karrierem elejétől megvan, arra emlékeztet, hogy sose adjam fel, mindig higgyek magamban.Olyan kabala féleség -nézett a szemembe és közben megfogta a kezemet.- Jól fog jönni a fináléhoz.

-Ó, Andy - gyűltek könnyek a szemembe. Még sosem kaptam senkitől semmi olyan holmit ami ennyire személyes lenne.

-Remélem tetszik - mosolygott halványan és hüvelykujjával gyengéden kitörölte a kicsordulni készülő könnycseppek.

-Tökéletes - zártam a tenyerembe az apró keresztet. Remélem tényleg segíteni fog.

-Azt szeretném, ha ránézel eszedbe jusson ez.

Magához húzott és az állam alá nyúlt óvatosan, mintha porcelánbaba volnék, ami bármelyik pillanatban széttörhet. Felemelte a fejem és tekintetét belefúrta az enyémbe. Abban a percben olyan volt mintha megállt volna az idő és nem számított senki és semmi csak ő. Ajkai kínzó lassúsággal közelítettek felém, végül gyengéden megcsókolt, majd eltartott magától annyi ideig, míg kimondta a számomra legszebb szavakat:

-Szeretlek Liv.

***

-Itt vagyok! - caplattam be Zsófiék nyitott ajtaján, nem éppen a legalkalmasabb pillanatban. -Ne már gyerekek!- emeltem égnek a tekintetemet. Beau nekem háttal állt és a komódon ülő Zsófit csókolta hevesen.

Kemény fél órája beszéltük meg, hogy lemegyünk a wellnesbe, de úgy látszik, hogy elvesztették az időérzéküket, de legalább ruha volt rajtuk.

-Upsz, bocsi Liv - ugrott le Zsófi és kibontakozott Beau öleléséből.-Majd este talizunk, jó?- búcsúzott el tőle.

-Alig várom - vigyorgott rá a fiú, majd kiment a szobából.

-Kész vagy? - kérdeztem a tükör felé fordulva, hogy megigazítsam a kontyomat.- Tényleg, hol van Natasha?

-Kész, egy pillanat- bújt bele a fehér szállodai köntösébe.- Egy londoni barátnőjével találkozik.

-Aha- nem is mondta, hogy ismer itt valakit.

-Mehetünk! - terelt ki Zsófi az ajtón.

-Hova-hova, édes? - ölelt meg hátulról valaki, akit a hangjáról egyből felismertem. Andy.

-Kicsit lazítani - bújtam hozzá.- Akkor majd este...

-Majd csak holnap találkozunk, ma még elég sok dolgom van, interjúk plusz a koncert...- gyorsan megcsókolt búcsúzólag, majd vigyorogva csípett bele a fenekembe.- Már most hiányzol!

Kipirult arccal követtem a liftbe a kuncogó Zsófit.

-És még te szóltál be nekünk, ti Andyvel sokkal rosszabbak vagytok- nevetett felszabadultan.

-Haha- morogtam, de belül én is nevettem. Andy teljesen megbolondított ha a közelemben volt, ha vele vagyok más embernek érzem magam, többnek, mint aki vagyok.

A lift ajtaja csilingelve nyílt ki a földszinten és mi egyből a medencék felé vettük az irányt. Még mindig nem értem miért nem szorítottunk erre máskor is időt, olyan gyönyörű ez a hely.

-Hiányozni fog a hotel- jelentette ki Zsófi sóhajtva, miután letettük a cuccunkat és belemásztunk a hatalmas medencébe.

-Nekem is, már olyan mint a második otthonunk - dőltem hátra a meleg vízbe. Alig volt lent valaki a wellness részen, lehet, hogy nem mindenkinek van olyan jó dolga, hogy dél fele itt ücsörögjön.

-Szerinted lesz még olyan 'meglepetés' próba? Vagy négyen megyünk a fináléba? -töprengett Zsófi.

-Nem tudom -vontam vállat.- Még azt se tudjuk mi lesz a finálé, de a top3 ésszerűbbnek tűnik.

-Lehet...- révedt a távolba.- Neked nem hiányzik az otthoni életünk?

-De- egyenesedtem fel.- Legalábbis a család, meg a barátaink.

-És a suli?- kérdezte nevetve mire a szememet forgattam.-Emlékszel arra, hogy ismertük meg Andy és a BVB-t?

-Persze, rajtam keresztül - emlékeztem vissza, és éreztem, hogy agyamat eltölti az emlékkép.

- Figyi, van új zeném- kerestem elő a fülhallgatómat, ahogy kicsengettek matek óráról.
-Na, mutasd - fordult felém Zsófi és Hanna is.
-Tessék- nyomtam a kezükbe egy-egy füldugót és elindítottam a zenét.
- Ez marha jó! - csillant fel Zsófi szeme, mire vigyorogni kezdtem.
-Tudtam én, hogy tetszeni fog!
- Ki énekli?- kérdezte Hanna.- A mély hangjából ítélve tuti, hogy valami nagydarab, kigyúrt, széttetovált alak!
-A tetovált stimmel- nevettem.- Andy Black énekli, mutatok képet.
-Azta - ámultak el.- Hát nem ilyet vártam! Tiszta jóképű...
-Hé, már lestoppoltam! - szóltam rá viccesen Zsófira. -De, van egy bandája is, a Black Veil Brides, belőlük válogathatsz!
-Rendben- nevetett ő is.

-Liv! Hahó, azt kérdeztem, szerinted mi lesz az érettségivel? - rázta meg a kezét előttem Zsófi.

-Bocsi, elbambultam - ráztam meg a fejem.- Az majd májusban lesz, addig még van időnk.

-De nem sok - fújta ki a levegőt szaggatottan.

- Én már nem akarok vissza menni a suliba - jelentettem ki hirtelen.-  Nem rossz ez a magántanulósdi...Plusz, nem tudom mi lesz Andyvel és velem, ha nem én nyerek...

-Erre nem is akarok gondolni!- rázta meg gyorsan a fejét Zsófi.- Nem tudok élni Beau nélkül..

- Na, ezaz. Pedig tuti vissza kellesz mennünk Magyarországra.

-Szerintem hagyjuk most ezt és éljünk a mának! Pincér!- szólt oda a mellettünk elhaladó pincérfiúnak.

-Parancsolnak valamit a hölgyek?- kérdezte kedvesen.

-Egy üveg édes pezsgőt és valami gyümölcsöt hozzá- kérte Zsófi mosolyogva.

-Máris hozom!- távozott gyorsan.

-Mit ünneplünk?- kérdeztem összezavarodva. Pezsgő a nap elején?

-Magunkat - ölelt meg vigyorogva.

___________

Sziasztok! Hát igen, lassan közeledünk a verseny vége felé, de addig még sok izgi dolog fog történni. Mint például a kövi fejezetben, ami egy meglepetés rész, de annyit elárulok, hogy nem Zsófi vagy Liv szemszögéből lesz😉😄
Csillagozni és kommentelni továbbra is ér!
xx FannBlack