Reggel arra keltem hogy valaki veri az ajtómat. Mikor nehezen kinyitottam a báttyámat találtam ott.
-Mit akarsz?-morogtam rá mire csak kinevetett. Nem tudom hogy juthatott be a Griffendélbe. Szerintem egy vérbeli Mardekáros. Anya ezért is szeret engem jobban. Mert én még bekerülhetek a Mardekárba.
-Indulunk az Abszol Útra. Igyekezz-kacsintott egyet mire rácsaptam az ajtót. Miután végeztem felvettem egy ruhaszettet ami hirtelen megtetszett. Ami tekintettel arra hogy elég meleg van egy fekete rövid nadrág ami alá vettem fel egy fekete nejlon harisnyát, egy vörös póló és egy fehér torna cipő volt. Kiegészítőnek egy fekete karóra, egy arany és egy fekete nyaklánc, a fejemre pedig egy vörös virágos hajpánt szerűség került.

Amint végeztem reggeli rutinommal lerohantam a lépcsőn. Szüleim és báttyám már a kandallónál vártak rám. Amint megláttak kezükbe vettek egy-egy maroknyi hop-port és anya már ittsem volt. Másodikként apa tűnt el. Már Bred a báttyám is ment volna de megállítottam.
-Bred-szóltam hozzá halkan. Rám nézett mire csak félve szemébe néztem.
-Mi lesz ha én sem a Mardekárba kerülök?-kérdeztem mire vett egy mély levegőt.
-Akkor mindenki tudni fogja hogy nem vagy olyan rossz mint ahogy a szüleink gondolják. És nagy valószínűséggel mehetünk majd a nagybáttyánkhoz. Mert tudod. Őt is kirugták még anno a szülei. Legalább nem lesz egyedül. De, ne folyásoldd be a Teszlek Süveg döntését. Ha a Griffendélbe akar tenni akkor oda menny. Ha nem akkor meg oda ahova tesz. De én úgy is tudom hogy egy házban leszünk-mosolygott rám mire könnyes szemmel megöleltem.
-Köszönöm-súgtam neki mire csak kacsintott egyet és ment is az Abszol Útra. Megforgattam a szememet és megtöröltem az arcomat.

Vettem egy marék hop-port a kezembe és beszálltam a kandallóba. Leszórtam a hop-port majd hangosan érthetően kimondtam úti célomat.
-Az Abszol Út-majd becsuktam szemem és már ott is voltam. Anyuék már vártak rám. Persze hogy vártak. Az első állomásunk Madam Malkin felé vezetett. Ott elkészült a talárunk Breddel és már mentünk is megvenni a könyveinket. Én a harmad évesek könyveit vettem míg Bred az Ötöd évesekét.
-Mennyetek el valahová. Addig mi veszünk neked egy ajándékot-mosolygott rám anya mire bólintottam egyet és Breddel együtt a Weasleyék boltjába mentünk. Valami Varázsvicc vagy mi.
-Gyere. Kövess-mondta de mikor látta hogy inkább mennék egy másik irányba megfogta a kezem és maga után kezdett húzni.
-Bred. Most szólok elsőnek és utljára. Engedj el. Most-szóltam rá mire hátra felé nézve felnevetett.
-Lux, ne csináldd már. Csak Rayhez nézünk be. És őt ismered-húzott tovább mire csak sóhalytva hagytam.
-Ja. De ha szóltál volna magamtól is mentem volna-szólaltam meg már a lépcsőnél.
-Tényleg?-nézett hátra mire csak az arcába röhögtem.
-Nem-mondtam ki az igazat mire csak tovább húzott. Ekkor már megláttam Ray vörös fejecskéjét ahogy egy barna fejecskével beszélget. Oké ez picit fura volt.
-Ray-ugrottam hátulról a hátára mire csak megtartott a combomnál.
-Ez már kezd kicsit sem meglepetésként érni. Ugye tudod?-nézett fel mire felhúztam az egyik szemöldökömet. (Azért szoktam azt csinálni mert se ő sem pedig Bred nem tudja utánam csinálni.) Durcásan ledobott szinte a hátáról mire óriási mosoly terült el az arcomon.
-Tudtam. Úgy tudtam hogy ez be fog vállni-mosolyodtam el gonoszkásan és Bredre néztem.
-Te Lux. Hogy hogy itt vagy? Mármint nem Francia országban kéne lenned?-kérdezte meg Ray mire csak vállat vontam. Bred eközben olyan haverosan kezet fogtak vagy megölelték egymást a barna fejecskével.
-A Roxfortba megyek. Az igazgató szinte kirúgott az iskolából. És mivel addig nem rughat ki ameddig nincs egy másik iskola ahova mehetnék ezért szólt McGalagonynak hogy vegyenek fel oda. Utál enegem az a ribanc. Habár ha elgondolkozok kicsit akkor rá kell jöjjek az érzés kölcsönös-az utolsó mondatot inkább már magamnak szántam de ekkor mintha Raynek az eszébe jutott volna valami.
-Lux amúgy ő itt James. Az unoka tesóm. James ez itt Cathrin. Csak én és Bred hívhatjuk Luxnak úgyhogy azt ne mondd rá. Ő Bred húga-rá mosolyogtam Jamesre mire csak egy oldal mosolyt kaptam vissza. Meg egy kacsintást. Megforgattam a szemem és mivel éhes voltam Ray-re néztem.
-Nem. Már így is engem hibáztat George bácsi-fogta fel egyből a nagy kutya szemeimet.
-Ne már Ray. Breddel éhesek vagyunk. Vagyis ha jobban bele gondolok akkor inkább csak édességre vagyok éhes. Bred. Vesd be-néztem rá mire bólintott, majd kiskutya szemekkel nézett Rayre. Ekkor csak úgy az ajtóra siklott a tekintetem. A volt barátom volt az.

Igaz csak 13 vagyok de ezen a nyáron sikerült bele botlanom abba az eszméletlenül jó képű gyermekbe. Aki egy héttel ezelőtt mondta el hogy 16 éves. Azóta minden nap keres. Mert el szöktem tőle erre ő megpofozott én meg bevertem neki.

Mikor megláttam a szeme alatt lévő lilafoltot büszkén elmosolyodtam de ekkor felém kapta a szemét. Mintha érezte volna hogy figyelem. Gyors Bred mögé léptem de már késő volt. Gúnyos mosollyal elindult felénk. Vagy inkább felém.