Theed, a Naboo fővárosa épphogy kitekintett az éjszaka függönye mögül, lakói már is mozgásba lendültek. Takarító droidok ellenőrizték az utcák és terek tisztaságát a nagy rohanás előtt, öntözték meg a virágokat, melyek ékkövei voltak a planétának. Az élelmiszert áruló üzletek korán nyitottak, hogy a munkába menők friss étellel megpakolva vethessék bele magukat a körforgásba. Mindennek és mindenkinek meg volt a helye és az ideje. A lakosok nem kapkodtak vagy idegeskedtek, békében élték életüket. Hallani lehetett a galaxisban egy olyan mondást, miszerint ha egy nabooi fejvesztve menekül valami elől, akkor vége a világnak, ugyanis a probléma komoly. Természetesen nem mindenki osztotta ezt a nézetet, voltak olyan lakosok, akik nem voltak ennyire jámbor lelkűek. Ha a gyerekek engedetlenül és harciasan viselkedtek mentségükre gyakran hozták fel Palpatine főkancellár vagy Amidala szenátor vakmerőségét és harciasságát. E két politikus az tette naggyá, hogy megmertek lépni oly lépéseket, melyeket elődjeik soha. Még, hogy szembeszálljanak az elnyomókkal? Amidala hercegnő ideje előtte erről szó sem eshetett. Utána pedig már el is várták egy uralkodótól. Szembe menni a tömeggel nagyon nehéz, de egy-egy megmozdulás az addigi begyakorolt válaszokat teljesen felülírhatja. Az emberiség fejlődött, úgy ahogy a nabooiak is. A Klón Háború őket is megtanította harcolni és katonákat képezni önmaguk megvédése érdekében. A főhangsúly viszont még mindig a békén tetőzött.

Panna torta illata áramlott a levegőbe, mikor Nelia kinyitotta boltját. Egy hónapja költözött a fővárosba, hogy megvalósítsa álmát. Kislánykorában még az édesanyja tanította meg gondozni ezeket a gyönyörű növényeket, amik azonnal a szívébe lopták magukat. Boltot akart nyitni a fővárosba, ez volt az elhatározása, ezért mikor elegendő kreditet szedett össze, otthagyta a Tóvidéket, hogy vágyait beteljesítse. Már egy hónapja működött és boldogabb volt, mint azt valaha elképzelte. Az első vendége, egy fiatal férfi rohanva tért be és hálát adott az égnek, hogy pont most nyitott meg. Az édesanyja születésnapjára kért egy csokrot hozzátéve, hogy nagyon sietős neki, ugyanis kis híján elfelejtette, a jeles eseményt. A nő azonnal a segítségére sietett és elkészítette az eddigi legjobb munkáját megmentve ezzel vevőjét. Az ifjú hálája jeléül elhívta a közeli kávézóba, ahol megtörtént a bemutatkozás is. Nelia mikor megtudta, hogy a vele szemben ülő Normo Ardan, a királynő bátya, majdnem leesett a székről. Egy ilyen fontos vendég és mindjárt az első nap. A férfi kedvessége és humora lenyűgözte, mint a kitartása. Mindennap betért azért, hogy láthassa a nőt, sok kreditet otthagyva. Most is várta, a kirakatot bámulva, hogy barátja megérkezzen. Nem jellemző módon késett, ami megrémítette Neliát. A legutóbb mikor az ablaknál állt, észrevett egy fiatal togruta Jedit sétálni egy nő társaságába. Csak egy pillanatra látta őket, de a tény, hogy a béke őre a városban van, nem ígért sok jót. Valami történhetett? Veszélyben van a Naboo?

    - Bocsáss meg a késésért. – rohant be zihálva Normo Ardan – Ma szinte lehetetlen bejutni a húgomhoz. Valami fontos vendéget vár Coruscant-ról.

      - Ez megmagyarázza, miért láttam egy Jedit az utcán.

       - Jedi? Akkor biztos Amidala szenátor érkezik Skywalker mesterrel. Nem hiszem, hogy okunk lenne az aggodalomra.

Pedig ha tudta volna, miről van szó... Dooku gróf megtartotta mesterének tett ígéretét és felbérelt egy fejvadászt a feladatra, nem is akárkit, hanem a legjobbat Cad Bane-t. A durosi férfi a nagy összegnek köszönhetően megígérte, hogy nem kelt feltűnést, nem lő le senkit csak megszerzi az információkat és le is lép. Egyszerű munkának tűnt, azt a tényt leszámítva, hogy az alanyról egy árva feljegyzés sem készült. Mintha nem is létezne. Pár hét után Bane dühösen hívta a grófot és megfenyegette, ha a küldetése átverés, akkor most szóljon, mert nem hajlandó feleslegesen dolgozna, főleg így. Ugyanis ha nincs eredmény, nincs kredit, márpedig a fejvadász anélkül még levegőt sem volt hajlandó venni. A veszély fenn állt, ha sokáig kell maradnia, akkor, lelepleződik, de a gróf utasítása szerint a munka elvégezhető, nem valami vicc. Maradt hát nem is sejtve, hogy a királyi őrszolgálat két személye már fel is fedezte. Értesítették Panaka kapitányt és a királynőt, akik nem akartak közbelépni addig, míg ki nem derül a durosi célja. Pár őrt beépítve megtudták, hogy Bane-t Emma Ardan érdekli. Apailana a hír hallatán azonnal értesítette unokahúgát, hogy látogasson haza lehetőleg egy Jedi kíséretében. Nem szólt neki a fenyegetésről, csak annyit mondott, hogy rég látta és szeretné jobban megismerni. Emma egy kicsit fellélegzett, elege volt már a folytonos harcból. A christophsisi ütközet után részt vett még a sullusti, a saleucami, és dantooine-i csatában Kenobi, Skywalker és Tano oldalán. Néha az az érzése támadt, mintha valaki szándékosan küldené őt a csatákba. Örült, hogy egy kis időt a Coruscant-on tölthet, ám annak még inkább, hogy szülőbolygójára invitálták. Megígérte magának, hogy nem bukkan fel sokat otthonában, nehogy gyanús legyen, vagy esetleg valaki megjegyezze magának az arcát. Egy ilyen ártatlan kis látogatásnak nem lehet következménye, vagyis azt hitte. Panaka kapitány hívása, akinek engedélyt Padmé adott, miután megtudta a meghívás igazi okát, már kétségbe ejtette a szenátor helyettest. Hirtelen nem is tudta kihez forduljon. Obi Wan Plo mesterrel a Feluciara ment, míg Anakin Windu mesterrel a Malastaron tartózkodott. A Jedi Templomba találkozott a gyakorlatozó Ahsokával, és miután elmondta neki mekkora veszélyben van a togruta lány azonnal felajánlotta segítségét. A Tanácstól engedélyt kérve utaztak a Naboora. Mikor kiértek a városbolygó légköréből azonnal magukra zárták az ajtót és értesítették Skywalkert a történtekről, aki szokásos stílusában mérgelődött, amiért nem vehet részt ebben a kalandban. Figyelmeztette őket, hogy ne csináljanak semmi meggondolatlant és ne elfogni próbálják Bane-t hanem megadni neki, amit akar. Kreáljanak hamis adatokat és jutassák el a fejvadásznak, így később le lehet nyomozni ki bízta meg.

Ezzel a tervvel utaztak hát a bolygóra, s mikor a legnagyobb felügyelet mellett megérkeztek Apailana magán termébe kezdték fejtegetni az okokat. Emma az ablaknál járkált fel-alá, míg Ahsoka és a királynő egymással szemben ülve gondolkodott. Mikor megelégelte unokahúga zaklatottságát, őfelsége rászólt:

    - Ne járkálj annyit, még elszédülünk Ahsokával. Nyugodj le, és ülj le közénk – az említett sóhajtva foglalt helyet. Még mindig zavarta, hogy nem tudnak semmit sem.

      - Mégis ki bízhatta meg Bane-t? Az illető vajon tudja az igazságot?

        - Én a szeparatistákra tippelek – szólalt fel Ahsoka – csak ők bérelnék fel azt a veszélyes alakot. Bár a Szenátus tagjait sem zárhatjuk ki.

         - Beszéltem Padméval erről, nem hinné, hogy ez a megfelelő ösvény, amin el kell indulnunk, de azért utána érdeklődik. – tolmácsolta barátnője gondolatait Emma.

       - A fénykardomat tenném arra, hogy Dooku keze van az egészben. A Mester tervével be is tudjuk bizonyítani.

        - Már dolgoznak az adatokon, amint készen lesznek, már csak el kell juttatnunk a fejvadászhoz. – erősítette meg az uralkodónő a tervet.

Ahsoka bólintott majd beszélgetésbe elegyedett Apailanaval a Köztársaságról, a Jedikről és a háborúról. A két fiatal könnyen szót értett egymással, míg a távoli időből jött nő gondolataiba temetkezett. A Dagobah bolygón azt a tanácsot kapta az ottani Yodától, hogy bátran higgyen megérzéseiben, mert az Erő, ami átjárja a Jediket mindenkiben ott van kis mértékben. Nos, ezek az érzések nem pozitív képet festettek. Sokszor, mikor a szenátori folyosó sétált úgy érezte, hogy egy nagyobb és hatalmasabb játék formálódik körülötte, melynek ő egy olyan váratlan veszélyforrása, amit az összeesküvők megakarnak majd semmisíteni, ha rájönnek ittlétére. Lehet ez paranoia, vagy csak félelem, de minél jobban hitt ebben. Nem értett sok mindent még akkor sem, hogy tudja mivé fog válni a galaxis. A Jedik a sötétben tapogatóztak és ugyanúgy sodródtak az eseményekkel, mint a többi lény a galaxisban, holott mindenki tőlük várta a bölcseletet.

A várakozás nem volt erőssége, de hallgatva nagynénjére próbált nyugton maradni a nabooi lány. Ha lelepleződik, akkor mindennek vége. A Konföderáció és a Köztársaság is kényszerítené a jövő felfedésére, aminek olyan következményei lehetnek, ami az egész galaxist romba döntheti. Várni talán az egyik legnehezebb feladat az életben. Többféle fajtája létezik, ami megkeserítheti az itt tartózkodást. Tudni, hogy valami be fog következni, és várni a pillanatra, idegtépő. Nem ismerni mit hoz a holnap, ezért félni tőle romba döntő. Tartani attól, hogy valaki felfedezi igaz énünket és ezáltal sebezhetővé válunk, maga a pokol. Már csak eme tények egyikének felbukkanása is embert próbáló feladat, de mi van akkor, ha egyszerre jelenik meg mind a három aspektus? Ardan ismét felsóhajtott. Bárcsak olyan nyugodt és türelmes lenne akárcsak Obi Wan és olyan bölcs, mint Yoda. Felnézett e két Jedire amiért azok mindig képesek voltak úgy kezelni a meleg helyzeteket, ahogy senki. Elgondolkodott eddigi ittlétén és el kellett ismernie magában, hogy legtöbbször felelőtlenül viselkedett. Érzelmeire hallgatva ugrott bele egy-egy konfliktusba vagy helyzetbe nem törődve azzal, hogy lelepleződhet, most ennek az árát fizetné meg? Ismét előjönnek azok a problémák, melyekkel gyerekkorában küzdött.

     - A kért információk elkészültek – lépett be Panaka a helyiségbe, megszakítva ezzel az addig beszélgetést, és Emma elmélkedését. – A beépített embereink ezekben a pillanatokban juttatják el a fejvadásznak.

       - Köszönöm kapitány – bólintott a királynő, mire az említett meghajolt és távozott – Már csak meg kell várnunk, hogy bekapja a horgot.

Várni, ismét várni. Nyilvánvaló, hogy Dooku keze benne van, más olyan vezetőt nem ismernek, aki ilyen eszközökkel élne. Emma fejébe egy gondolat a villámsebességével cikázott át. Mi van, ha egy számára régi ismerős felfedezte ittlét? Tudja, hogy az illető nagyon hirtelen tűnt fel a Birodalom megalakulása után, és addig nem tudott senki róla semmit, de mi van akkor, ha végig ez volt a célja? Ha a maszk mögötti embert figyelmét felkeltette. Az megmagyarázná azt, miért kiáltotta a nevét. Most mit tegyen? A Tanácsnak nem szólhat, hisz a múltkor is jól összeszidták, mikor felemlegette, mondván a jövőt fedte fel nekik. Lehet, igazuk volt, de ha a megbízó az az alak, akkor szüksége lesz egy olyan Jedi segítségére, aki képes teljesen megbízni benne. Tekintete Ahsokára tévedt, és akármennyire is bízott a lányban és annak képességeiben nem akarta veszélyeztetni az életét. Még egy tini, hiába látott már olyan dolgokat, amiktől a kortársai fejvesztve menekülnének, ő még akkor is fiatal. Obi Wan hiába a legfőbb bizalmasa, túlságosan szabálykövető, és nem támogatná az akcióját. Jelenleg csak egy ember volt, akire számíthat minden következmény nélkül.

    - Használhatom a titkos frekvenciádat egy magánbeszélgetéshez? – fordult el az ablaktól egyenesen nagynénjére nézve

    - Természetesen, de kivel akarod felvenni a kapcsolatot?

    - Egyelőre még nem mondhatom el, amint beszéltem vele megosztom a tervem.

     - A szobámban zavartalanul beszélhetsz – ajánlotta fel menedékét Apailana.

Ahsoka követni akarta a szenátor helyettest, ám az türelemre intette, és megkérte, hogy most ne tartson vele, hanem várja meg a fogadóterembe. Az egyik udvarhölgy készségesen az említett helységbe vezette, majd miután távozott a vendég gondosan bezárta maga után az ajtót és az egyik Jedi személyi hívóját kezdte bepötyögni. Kisvártatva viszont nem az a személy jelent meg a holoképen akit várt, hanem barátja Padmé:

    - Padmé, hogy kerül hozzád Skywalker tábornok hívója? – kérdezte meglepődve Ardan.

    - Nos, van egy kis problémánk itt a Coruscant-on és rám lett bízva Artu, akinél van a hívó.

    - Kis probléma?

     - Windu mester és Skywalker tábornok, mikor visszajöttek a Malastarról egy Zillo sárkányt is magukkal hoztak, akit a Gyártelepen helyeztek el. Próbáltam meggyőzni a főkancellárt, hogy engedjék egy lakatlan bolygón szabadon, de nem hallgatott rám. Kenobi mester és én ezért megkértük a tábornokot, hogy használja a befolyását és barátságát, hogy elszállíttassuk az állatot. Na de, mi a helyzet otthon? Sikerült már megtudni valamit?

     - Nem, még nem. Azt hittem, hogy talán rábukkantam valamire, de egyedül is boldogulunk. Csak jelenteni akartam az eddig eseményeket – füllentett a lány, amitől rosszul is érezte magát, de Padmé saját védelmében nem mondhatott többet. - Sok sikert kívánok a tárgyaláshoz.

      - Köszönöm, ha bár mire szükséged lenne vagy megtudsz valamit, kérlek, értesíts!

       - Feltétlenül Padmé – mosolyodott el Ardan, majd bontotta a vonalat.

Mintha Amidala szenátor egy kissé zavart lett volna, legalábbis hangja ezt árulta el Emmának. Viszont nem volt ideje ezen gondolkodni, Panaka kapitány szinte berontott és felvidulva közölte, hogy Cad Bane bekapta a csalit és már készül is elhagyni a bolygót. Emma fejében a terv egyre jobban világosodott. Visszament hát Ahsokáért, megköszönte nagynénjének a figyelmeztetést, valamint elmondta, hogy egyenesen a fejvadász után ered, hogy megtudja ki a felbízó. A királynő nem volt elragadtatva, de meg tudta érteni unokahúga motivációját és azt el kellett ismernie, hogy ellenkező esetben ő is így határozott volna. Ahsoka a kaland gondolatára nagyon felélénkült, a Twilight-ot olyan gyorsan indította be, ahogy csak tudta, miközben a kapitány egyik embere követőt helyezett az üldözött siklójára, majd a gépet, amin követni tudják, átadta a két nőnek. Míg Ahsoka felszállt, addig Emma az adatokat nézte és miután minden lehetséges útvonalat számba vettek a legvalószínűbb mellett döntöttek.

    - Úgy néz ki a Mygeetora megyünk. A feljegyzések alapján a levegő belélegezhető, csak szörnyen hideg van és a hóvihar esélye elég magas.

     - Remek, – forgatta szemét a padawan – a banditáknak mindig a legrosszabb bolygókat kell kifogniuk. Miért nem mehetnek valami kellemes környezetbe? Szólnunk kellene a Tanácsnak.

      - Azt hiszem ők, most eléggé elfoglaltak.

      - Miből gondolod?

     - Mikor elmentem arra a beszélgetésre Padmé mesélt egy sárkányról amit Anakin és Windu mester vitt a Coruscantra, szerintem lesz vele problémájuk.

     - Szóval a szenátort hívtad?

       - Nem, Anakint, csak elfoglalt volt, ezért Artu Padménak kapcsolt, aki a közelben tartózkodott.

      - Az nem meglepő, hogy a mester benne van a bantha szószban. Akkor irány az a havas bolygó. A hiperűr-útvonalaknak hála több időt megtakaríthatunk. Gondolom Bane nem használhatja őket, ha nem akar lelepleződni.

     - Okos meglátás Ahsoka.

Az adatok betáplálása után azonnal hiperűrsebességre ugrottak, majd a terven kezdték el törni a fejüket. Ha meg is érkeznek a bolygóra, úgy el kell követniük a fejvadászt, hogy ne vegye észre őket se ő se a megbízója. Ha Emma sejtése helyes, akkor nagyobb bajban vannak, mint azt képzelte az elején. Javasolta a padawannak, hogy menjenek és pihenjék ki magukat. Ardan felajánlotta, hogy kezdi ő az őrszolgálatot, mivel az ifjú padawan sokkal több órája van talpon. Ahsoka elfogadta a kedvességet, és az egyik hálókabint elfoglalva hajtotta álomra a fejét. A szenátor helyettes se bírta már sokáig órákkal később is nagyokat ásítva felügyelte a hajó működését, mikor egy bejövő hívásra lett figyelmes. Megnyomta a gombot, és kíváncsian várta ki keresheti ezen a frekvencián. Nem lepődött meg, mikor Skywalker tábornok hologramja tűnt fel. Szokásos laza stílusában állt, valószínűleg asztro droidja előtt és érdeklődő arca azt sugározta, hogy nagyon is kíváncsi a fejleményekre.

     - Padmé szólt, hogy kerestél. – tért rögtön a lényegre a Jedi Lovag – Sajnálom, hogy nem tudtam előbb felvenni veletek a kapcsolatot, akadt egy kis problémánk itt a Coruscant-on.

    - Egy Zillo sárkány neked kis probléma?

    - A méretét tekintve nem volt igazán kicsit, de a veszély elhárult.

     - Csak nem egy improvizált tervednek köszönhetően? – mosolyodott el a szenátor helyettes. Jól ismerte már a tábornok tervezési készségeit és mérget vett volna rá, hogy most is ez mentette meg őt.

     - Túl jól ismersz – tette fel a kezét védekezésképen Anakin. – Mi van Bane-el? Bekapta a horgot?

     - Igen, egyenesen elrepült a Mygeetora. Épp utána tartunk.

     - Mi? – szökött fel a férfi szemöldöke – Mit, ha azt mondtam volna, ti maradjatok ki ebből. Túl veszélyes, nem tudhatjuk ki a megbízó.

     - Ahsoka szerint Dooku áll a háttérben, de...

      - Neked van egy másik gyanúsított jelölted is – fejezte be a nőt, mondatát. – Ki lenne az?

      - Emlékszel, mikor a Tanács előtt emlegettem valakit, akit nem kellett volna?

     - Igen, valami Vader. Gondolod, ő van az egész mögött?

     - Nem tudom, – sóhajtott fel Emma – de előfordulhat. Nem szabadna erről beszélnem, de amikor találkoztam vele az én időben, akkor ő már ismert, holott akkor láttam először.

     - Ez bonyolult ügy Emm. Általában két Sith van, egyik Dooku a másik meg az Sidous. Valószínűleg valamelyikkel történni fog valami, és akkor lép előre az általad ismert egyed. Lehet, hogy még nem gonosz, vagy még gyerek az az illető. Mindenesetre, ha nem ismerőst találunk azon a helyen, akkor igazad lehet, és tényleg Vader áll az egész mögött.

     - Találunk?

    - Csak nem gondolod, hogy kihagyom ezt a kalandot? Szerencsére a Coruscant közel a Mygeetohoz. Artuval elviszünk egy hajtó és ott várunk rátok. Na meg, ha jól tudom, eléggé hideg van arra felé, és nálatok semmi felszerelés nincs. Amint odaértetek jelentkezzetek! Még egy kérdés, miért engem hívtál?

     - Te vagy az egyetlen, aki elhiszi nekem, ha mást gyanúsítók és nem szedi le a fejem, hogy talán felfedek valamit a jövőből – adta meg a választ jó kedvűen Emma.

      - Úgy látszik kifizetődő az engedetlenségem és a hírem – nevetett fel a Jedi – Megértem, hogy nem Obi Wan-t hívod, hanem engem.

Ardan a fejét rázva, ám derűsen bontotta a vonalat. Anakin még mindig túl sokat képzel magáról. Ám ha jobban belegondolt, és volt rá ideje, el kellett ismernie, hogy a tábornok viselkedése imponáló számára.