A tűz pattogását figyelte a fáradt Jedi mester, miközben várta, hogy a vihar csillapodjon. Elképzelni sem tudta, hogy miért kerültek erre a furcsa planétára. A Fiúval való beszélgetés jár a fejében, vajon hogy értette, hogy nem Jedik és nem Sithek, hanem annál többek? Lehetséges volna? Ha igaz is, amit állít, akkor miért kell az ő segítségük? Sokkal hatalmasabbak, mint bármelyik Erőhasználó, ezt be is bizonyították, mikor a Fiú a puszta kezével ért bele a fénykard pengéjébe. Frusztrálta, hogy nem találja az összefüggést és az okokat. Vajon mi lehet Anaiknnal és Emmával? Jó ötlet volt kettőjüket együtt kiengedni? Sokszor gondolkodott el a párosukon. Kívülről oly más személyiségek, ám a belső harcaik rezgései az Erőben szinte megegyeznek. Nem egyszer érzékelte az egymásra hangolódást és rejtette el a meglepődöttségét. Hasonlóak mégis oly mások. Ám az utóbbi időben megváltozott valami, amire Satine is felhívta a figyelmét. Emma rezgései mélyebbek és sötétebbek lettek, ahogy egykori tanítványáé. Anakin okait sejtette, ám a nabooi lányét nem érthette. Semmit sem tud arról az időről, amiből érkezett, így motivációja és múltja nélkül néha nem tudta kiismerni őt. Mintha két külön lény lakott volna a testében. Az egyik megfontolt, türelmes és békés, míg a másik haraggal teli és kalandvágyó. Eddig az első verzió győzedelmeskedett, ám a csata kellős közepén nem egyszer ütött fel a fejét a második lélekdarab.

      - Obi Wan, jól kitanítottad őt? – A hang hallatán a férfi ijedtén majdnem ugrott egyet. Annyira elmerült gondolataiban, hogy érzékei egy pillanat erejéig eltompultak és nem voltak képesek érzékelni a környezetet. Ám mikor felismerte a beszélőt, előkapta kardját. Miféle rémes játék ez? Hisz a mestere halott. Szembe sebesen pásztázta az előtte lévő falakat, majd megállapodott egy halvány alakon, aki olyan volt, mint Qui Gonn. Hallucinálna?

     - Ki vagy te? Mi folyik itt? Mester, lehetséges volna, hogy te...?

    - Jól kitanítottad? – ismételte meg a szellemalak. Obi Wan egy régi jelenlétet is érzett abban a pillanatban, így felhagyott az ellenkezéssel.

   - Mester, hogy lehetsz te itt?

   - Itt vagyok, mert te is itt vagyok. Válaszolj, meg tetted, amire kértelek?

   - Tanítottam, ahogy tudtam, de még mindig akaratos és kiegyensúlyozatlan. Mi ez a hely, és miért vagyunk itt?

  - Egyfajta vezetőrendszer, melyen keresztül az egész Univerzum Ereje áramlik.

  - Veszélyben vagyunk?

   - Ez a bolygó erősítő és egyszerre mágnes. Hárman vannak itt, akik keresik Skywalkert. Hozzám hasonlóan hiszik, hogy ő a Kiválasztott.

   - Igazad volt. – sóhajtott fel fáradtan Kenobi – Hatalmasabb benne az Erő, mint bármelyik valaha létezett Jediben.

   - Ha ő a Kiválasztott, akkor itt bizonyítékot kap rá.

   - És ha nem?

   - Akkor ilyen hatalom birtokában veszélyes itt tartózkodnia.

Quin Gonn eltűnt, úgy ahogy megjelent, még több kétséget hagyva maga után. Obi Wan leült az alvó Ahsoka mellé, és meditálni próbált, vagy legalábbis választ keresni az Erőn keresztül erre az abszurd helyzetre.

Anakin nem tudott nyugodtan aludni. Félálomból érzékelte még a vihar tombolását. Forgolódott, míg álmai kergették. Hát még itt sem lehet nyugta? Amióta idejöttek, azóta egyre furcsább dolgok történnek vele.

     - Kell fej fiam. – egy női hangot hallott. Riadtan pattant fel, először azt hitte, hogy csak álmodta az egészet, ám egy ismerős alak tornyosul előtte. Nem, az nem lehet.

   - Ki vagy, felelj! – kiáltott fel félelmében. Igen félt, hogy olyan személlyel találkozik, aki már rég meghalt. Akármi is volt ez, emlék, rossz játék vagy valóság nem akart tovább részt venni benne.

   - Én vagyok az, az édesanyád. – válaszolta. Ez csak valami trükközés lehet. Ijedten rázta meg a fejét a Jedi, hogy felébredjen, vagy a varázslat megszűnjön.

   - Meghaltál – suttogta maga elé szomorúan.

   - A világon semmi sem hal meg fiam. El kell árulnom neked egy titkot. Minden, amit tanultál ide vezetett téged. A Jedi kiképzésed sokat segített neked, de te több, vagy mint egy Jedi. Tudom, hogy magadat hibáztatod, amiért nem tudtál megmenteni. Öntsd ki a szíved Ani.

   - Fáj, hogy nem tudtalak időben kihozni – suttogta elgyötörten. Ha hangosan kellett volna beszélni, akkor a könnyei kiszöktek volna, és nem akart sírni az anyja előtt. – Elkéstem cserbenhagytalak téged és a Jediket is. Megbuktam előtted anyám. Csak a bosszú vezetett, amikor lemészároltam azokat a lényeket. Azt akartam, hogy bűnhődjenek a halálodért.

   - A döntésed nem határoznak meg téged, hanem te határozod meg őket Ani.

   - A szerelmet, amit a szívemben érzek, nem hagyj nyugodni. Félek, hogy elveszítem őt is. Mindennap emiatt rettegek.

  - Akkor az börtön, nem szerelem.

  - Ő a feleségem – ellenkezett, itt valami nincs rendben. – Hiszen ismered.

  - Nem ő a végzeted! – kiáltotta a lény. Anakin megütközött a halltokon, mégis mit akar ez jelenteni? Az ő anyja sosem beszélne így, főleg Padméról nem. Ez valami trükk, egy percig sikerült bedőlnie, de most már tisztán lát.

   - Mégis mit jelentsen ez? Én szeretem őt! Válaszolj! – ám a lény eltűnt. Úgy döntött, megkeresi Emmát és kérdőre vonja az öreget. Elég ebből a színjátékból!

Minden szobába berohant, ami az útjába került, ám barátját nem találta sehol. Ha egy haja szála is meggörbül valamelyiküknek, kész lefejezni ezt a furcsa társaságot. Már épp indult volna vissza, mikor belefutott Emmába. Látta rajta, hogy ő is össze van zavarodva és nem kellemes élmények érték ez elmúlt időszakban. Vajon őt ki látogatta meg? Nem akarta kutakodni a múltjában, ahogy azt se, hogy a lány esetleg kérdezősködjön. Eddig úgy vette észre nem tud sok dolgot az életével kapcsolatban és ezt nem most fogja megváltoztatni. Rohanva közelítették meg a tróntermet, ahol az agg Erőhasználó békésen üldögélt. A tábornok intett Ardannak, hogy maradjon takarásba, amíg ő odalopózik, és ki vallatja az öreget. Próbált minél lassabban közlekedni nehogy meghallja, majd mikor rájött, hogy hülyeséget csinál, legszívesebben arcon csapta volna magát. Valószínűleg már rég megérezte őt az Erőben és tudja, hogy felé tart. Bekapcsolta fénykardját, majd egyenesen az arca mellé tartotta.

    - Ne tudsz aludni? – kérdezte iróniával teli hang a vendéglátó

    - Valaki odajött hozzám. Azt hittem az anyám, de mégsem ő volt.

     - Találkoztál a fiammal.

     - Áruld el mi ez az egész!

     - Rendben – adta meg magát – Én hívtalak ide, hogy megbizonyosodjak arról, hogy te vagy-e a Kiválasztott. Kiállnál egy próbát? Te is kíváncsi vagy, járjunk együtt utána.

     - Mi van akkor, ha mégsem én vagyok.

      - Akkor elmehettek a barátaiddal.

Ahsoka rémülten nyitotta ki a szemét, mikor felébredt álmából. Egy érzés azonnal fojtogatni kezdte, mestere veszélyben van. Obi Wan furcsa tekintetével találkozott és kiolvasta belőle, hogy a Jedi Mesternek sem lehettek kellemes percei. Elmondta neki érzéseit, majd úgy döntöttek, hogy ideje megkeresni elhagyott társaikat. Kilépve a barlangból tapasztalták, hogy reggel van, a földet ismét zöld fű borítja, a virágok kinyíltak és a lágy szellő fújdogálva csiklandozta arcukat. Az Erő vezette őket, a kolostor sziklája felé, ám két lény egyszer csak megragadta testüket, és a levegőben repülve érkeztek meg egy kijelölt helyre. Anakin és Emma ott álltak egy agg férfival a körön kívül. Sötét és világos, jó és rossz, és középben az egyensúly. Az egyik lény Ahsokát a sötét körben tartotta fogva, míg Obi Wan a világos oldalon kapott helyet. Az öreg választás elé állította Anakint, egy embert megmenthet, de csak egyet. Nem tudott választani, nem is akart. Ez abszurdom, nem fogja megöletni egyiket sem. Éktelen haragra gerjedt, amit minden Erőhasználó érzékelt. Obi Wan kiáltott, neki, hogy használja az energiát, ami körbeveszi a bolygót és mentse meg Ahsokát. Hagyja meghalni mesterét, és testvérét? Nem, azt már nem. Mindenkit meg fog menteni, ígéretet tett rá, amikor eltemette az anyját. Soha senkit nem enged meghalni, aki fontost neki. Az öreg suttogta neki, hogy ha ő a Kiválasztott, akkor tud parancsolni mindkét teremtménynek. Ezt kell tennie, mindenkit meg kell mentenie. A Középső körbe sétált, kitárta érzékeit és olyan hangon üvöltötte el magát, ami szinte nem evilági. Érezte, hogy a két lény energiája széthull a kezei alatt. Nem tudták tartani tovább foglyaikat, ám ez nem volt elég Skywalkernek. A hatalom megszédítette arra vágyott, hogy térdre ereszkedjenek előtte, tudják meg ki az úr, és soha se merészeljenek ilyet tenni újra. Hatalmas ereje láttán az idő is forogni kezdett, hol sötét, hol világos színben tűnt fel az égbolt, majd a két lény visszaváltozott. A Leány és a Fiú tehetetlenül bámulta a Földet miközben térdeltek a férfi előtt. Megszületett hát a válasz, tényleg ő az egyetlen, aki egyensúlyt tud hozni.

Emma döbbenten sétált Obi Wan mellé. Hitetlenkedve néztek egymásra. A lány nem is sejtette, hogy létezhet ekkora erő és most már végképp nem értette, hogy halhatott meg az az ember oly könnyen azon az éjszakán. Mi történhetett vele? Az Atya félre vonta a Lovagot, míg a három barát azon tanakodott, hogy tudnának innen gyorsan eltűnni. Nem akartak beszélni az előbb látottakról, nem igazán értették mi is történt. Mikor Anakin visszatért, az Atya a nabooit is félrehívta.

      - A rezgéseidből érzem, hogy te nem ennek az időnek a gyermeke vagy. Te lennél az Utazó?

     - Valóban más idő az otthonom, de sosem hallotta még semmilyen Utazóról.

     - Nem csak egy legenda létezik. A Kiválasztott, az Utazó, Az Erő Urai mind mind jóslatok. Hogy hívnak gyermekem?

      - A nevem Emma.

     - Most már nincs kétségem. A neved jelentése, az Egész, ami az Univerzumra utal. Összefogod az időket. A Kiválasztottal az oldaladon örökre egyensúlyt hozhatok.

     - Ez lenne hát a feladatom?

     - Igen is és nem is. A jövő mozgásban van, nincs fix pontja. Azzal hogy itt vagy könnyen változtathatsz rajta és a te időt átalakulhat. Légy óvatos, és vigyázz kiben bízol. Segíts neki, és ha elég erős a kapocs, akkor megmenekül a galaxis. Most menj, már várnak rád.

Összezavarodva sétált vissza a hajóra. Anakin fáradságra hivatkozva ledőlt, míg Obi Wan felemelte a gépet. Ahsoka a másodpilóta szerepében emlékezett vissza arra a különös álomra. A felnőtt önmaga látogatta meg és figyelmeztette, hogyha a mestere mellett marad, könnyen a sötét oldal felé fordulhat. Gyorsan megrázta a fejét, nem csak egy trükk volt, amivel össze akarták zavarni. Anakin jó, sosem táplálta belé tanításával a sötét oldal magvait, mint azt látomás említette. Nem szokványos Jedi az igaz, de csak a legjobbat akarja neki.

Ardan sem festett jó bőrben, őt is az álma kísértette. A Jedi Templom kertjében állt a fa alatt. Olyan sötét és sivár volt minden, mintha évek óta nem lakná senki a helyet. A ruházatán meglepődött, a birodalmi vadászok sötét egyenruháját viselte. Nem, az nem lehet, ő sosem állna át az ő oldalukra. Még hallotta, hogy üvöltött Typho kapitánynak, meneküljön, majd Vader és a rohamosztagos serege vette körbe.

     - Nincs kint a látogatható tábla, így ön nem léphet be ide szenátornő. – mintha a fekete alak viccelni próbált volna? Szarkasztikus megjegyzése minden esetre nem törte meg őt.

    - Ezt a stílust hagyd meg a tiszteidnek és a császárnak.

   - Elfogni! – adta ki a parancsot Vader, majd két katona azonnal megindult és fegyverrel fogták körbe a lányt.

   - Ha még egyet mozdul, esküszöm, lelövöm.

   - Ugyan, nem ölnéd meg őket, túl gyenge vagy. – Emma tudta, nincs választása, ha most börtönbe vetik vagy megölik mindennek lőttek. A katona közelebb lépett és már bilincset tett volna, rá mikor meghúzta a ravaszt. Mind a kettőt lelőtte. A többiek készenlétben álltak, ám a sith intett, hogy ne tegyenek semmit.

    - Látom újra a régi vagy. Nem kedvelted a parancsnokot, én viszont igen, kár érte. Most pedig velem jössz és szépen minden titkot felfedsz. A császár hálás lesz, és ha szerencséd van, akkor gyorsan meghalhatsz.

    - Nem fogsz megtörni – olyan nyugodtan mondta, hogy még magát is megrémítette. Vader az Erőn keresztül érezte, hogy igaz, amit mond. Valami olyan hidegség áradt az előtte álló lányból, amit még nem tapasztalt eddig nála.

    - Mivé váltál Emma? Ugyanolyan, vagy mint én, mégis dacolsz velem.

   - Minden a te hibád, ez az egész a te műved. Eddig gyűlöltelek, de most már csak szánalmat érzek.

Nem is vette észre, mikor hunyta le a szemét, de amikor kinyitotta Anakint látta maga előtt. Majdnem felsikoltott, a képzelete ugyanis azt a szörnyű maszkot helyezte rá, amit az előbb látott, mikor felidézte az éjszaka látottakat. Ahsoka eltűnt, a Fiú elvitte. Skywalker azonnal átvette a gépet és megszállottként üldözte a teremtményt. Kis híján még a toronynak is neki ment hiába figyelmeztette mester. Mikor a földbe csapódtak és kikászálódtak a két férfi azonnal veszekedni kezdett.

    - Azt hittem nem látod! – üvöltötte Obi Wan

   - Már hogyne láttam volna! Egy nagy tornyot az ember a szeme előtt nem tud nem észrevenni!

   - Elég – szólt rájuk a lány – ne veszekedjetek. Meg kell keresnünk Ahsokát, még mielőtt a Fiú csinál vele valamit.

    - A sötét oldal rabja lett, nem engedhetjük, hogy Szájassal túl sokáig maradjon kettesben. Gyerünk, nincs vesztegetni való időnk!