A Fiú kétségbeesetten el akart szabadulni lakhelyéről. Régóta unta már a bezártságot, ám tudta, hogy Apjával nem tudja felvenni a versenyt és nem tud elszabadulni börtönéből. Szentimentális botorságnak tartotta az eszményeket, melyek szerint felnevelte, és dühvel telve hallgatta az intelmeket és elbeszéléseket, melyek arról szóltak, hogy életük végig ezen a helyen kell maradniuk. Oly sok látni való van, és tenni való, miért vesztegetné az életét itt? Megbújva és elfogadva hajtott fejet börtönőrének, ám mikor az elkövette a legnagyobb hibát, és idegeneket hívott, tudta eljött az ő ideje. Meg kell szerezni a hajójukat bármi áron. Vágyai és kétségbeesése olyan út felé sodorták, ami veszélyeztette ítélőképességét. Nem volt igaz többé az állítás, mi szerint ők nem jók és nem rosszak. A kapzsisága a Sithek oldalára vezérelte őt, ezért mikor a Kiválasztott és társai el akartak menni nem tehetett mást, mint elragadja az egyiküket és ezáltal itt tartja őket, míg el nem tud menekülni. De, melyiket vigye el? Sokáig morfondírozott ezen. Csendben figyelte őket, és kapcsolatrendszerüket. Az idősebbik férfi, testvérként tekintett fiatalabb társára, ám modorossága és szabálytisztelete megakadályozta, hogy kimutassa szeretetét. A Kiválasztottnak nevezett, túl heves és makacs, valamint meg van a magához való esze, és a kellő ereje, hogy legyőzze így őt és mesterét tőrbe csalni kockázatos. Megvizsgálta hát a két lány esetét. A fiatalabbikkal mind a két férfi szoros kapcsolatot ápolt, sőt mesterének hívta a Kiválasztottat. Az ő viszonyuk más volt, nem féltek kimutatni érzelmeiket, mint a szakállas egyed. Az utolsó individuummal meggyűlt a baja. Azt érezte, hogy az Erő képességivel nem tud bánni, csak egy egyszerű halandó, ám rezgésszámai nem egyeznek meg a másik három társsal. Nem egy korszakból jöttek. Nem ismerik úgy egymást. Szorosabb kapcsolat az idősebb férfival látható, ám nem elég erős ahhoz, hogy ne áldozza fel a jobb ügy érdekében. Ő, totálisan hasztalan, ám a togruta megfelel a céljainak. Ezért is ragadt el őt, mert borítékolható volt, hogy utánamennek.

Anakin és Obi Wan, miután kiveszekedték magukat, tervet fabrikáltak Ahsoka megmentésére, vagyis jobban mondva Anakin fogta magát és a Fiú tornyába eredt, míg Obi Wan az Atya keresésére indult és csak reménykedett, hogy az előtt érnek oda, mielőtt egykori tanítványa valami ostobaságot művel. Emmát mindketten a hajó mellé parancsolták, hogy őrizze, de a fő szándék inkább az volt, hogy ne kerüljön ő is veszélybe. Nem nagyon ellenkezett. Lehet, hogy Kenobinak hála sok mindent megtanult a Rendről, ám a képességekkel nem rendelkezett, így jogosnak ítélte a tényt, hogy mellőzték. Ha segítségre lesz szükségük, akkor úgyis mondják, addig meg megnézi a hajót, vagyis inkább nem, a legutóbbi tanóra sem sikerült a legjobban, így ha túl akarják érni, jobb lesz, ha nem nyúl hozzá. Volt ideje elmélkedni, rég nem gondolt már hátra hagyott életére. Jobban érezte magát itt, mint saját korában, és ezt aggasztónak ítélte meg. Egyszer vissza kell mennie, akkor mi lesz vele? Az emberek, akiket megszeretett, már nem élnek az ő idejébe. Eltudná viselni ezt? Néha, nyugalmas coruscanti éjszakáin sokat morfondírozott ezen. Mennyire fog sérülni a lelke, mikor visszatér? Mi fog megváltozni az Univerzumban? Vajon a Birodalom még hatalmon lesz? Építenek még egy csodafegyvert? Kiderül, honnan ismeri őt Darth? Luke, Leia és Han túlélik? És a szülei meg a barátai? Annyi megválaszolatlan kérdés, ami aggasztja, és a számuk az idő előrehaladtával csak egyre nő. Tudja, mikor halnak meg barátai, tudja, mikor bukik el a Köztársaság, ám nem tehet semmit. Megígérte Yodának, megígérte az Erő Papnőinek, mert megértette miféle veszély rejlik abban, ha beszél. Néha kicsúsztak dolgok az ajkain, mint nagynénje esetében, vagy mikor Vaderről beszélt először a Tanácsnak, majd később a Mygeetora tartva Anakinnak. Hibázott, de több ilyet nem engedhetett meg magának. Gondolataiba merülve nem tudta mennyi idő telhetett el, ám mivel nem volt senki sem a láthatáron tovább morfondírozott. Az Atya szavai jártak most a fejében. Sosem hallott még az Utazóról. A Kiválasztottról már igen, Obi Wan mesélt erről a próféciáról, ám hozzá is tette rögtön, hogy még mindig nem sikerült megfejteniük mit is jelent a galaxisban való egyensúly eljövetele. Nos, mivel Anakin meghal, és a Sithek uralkodnak, úgy gondolta, hogy nem járt sikerrel ez az expedíció. Talán emiatt mehetett Ben a Tatooine-ra? Megrázta a fejét, vissza a főgondolat-szálhoz. Tehát, ő és Anakin valamit tenni fog, ami segíthet. Talán ezért lett visszaküldve, és a jövő alakulása szerint el fognak bukni, ezért mondhatta az Atya, hogy nem feltétlenül rajtuk múlik a dolog. Vagy egy teljesen másik forgatókönyv van megírva? Felsóhajtott, majd elsétált egy kicsit a hajótól, hogy jobban körül tudjon nézni, vajon mikor jönnek vissza a többiek?

Ahsoka egy falon lógva bilinccsel a kezén ébredt fel. Kellett neki pár perc, amire eszébe jutott, hogy is került ebbe a helyzetbe. A hajón volt, majd egy madárszerű lény elragadta és iderángatta. A Fiú vitte el, és volt egy olyan megérzése, hogy nem jó szándéka miatt került ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Mestere biztosan úton van már, legalábbis titkon remélte, holott a menekülés lett volna az ésszerűbb megoldás. De, ő nem hagyná itt! Nem, akár mennyire is könyörögnének, neki eljönne érte, Anakin nem hagy senkit cserben. Oldalra tekintett, hogy jobban szemügyre vehesse a béklyót amire felfüggesztették. Valahogy ki kell nyitnia és el kell menekülnie. Rángatni kezdte, próbálta az Erővel, segítségével felfeszíteni, de semmi sem működött, jobban körül nézett, de egy olyan tárgyat sem látott, ami a segítéségre lenne. Már épp kezdte volna feladni, mikor neszezést hallott. Az egyik sarkot kezdte el vizslatni, mikor egy furcsa lény megszeppenve keveredett a szeme elé. Kicsi volt, és tömzsi két füle szarvként emelkedett ki a fejéből, kezei vastag körömben végződtek, mi fekete szemei csak úgy ontották a bizonytalanságot. Ahsoka még sosem látott hasonló lényt ezelőtt.

    - Hát téged jól itt hagytak. – szólalt meg a lény óvatosan közelítve a fogoly felé.

    - Nem vagyok egyedül, ha erre gondolsz, és mindjárt ki is szabadulok, ha találok valamit, amivel fel tudom feszíteni ezt a bilincset. – kontározott a padawan.

     - Innen nincs kiút – sóhajtott a lény lemondóan – én már az idejét sem tudom mikor kerültem ide, és még mindig itt vagyok. Nem tudsz megszökni, még senki sem tudott.

     - De én Jedi lovag vagyok, és mi sosem adjuk fel – kiáltotta togruta dühösen.

    - Jedik. – nevetett fel a lény, majd még közelebb merészkedett. Lassan karmai segítségével a falon kúszott, Ahsoka pedig végig rajta tartotta a szemét. – Fiatal vagy még, hol van a mestered?

    - El fog jönni!

    - Biztos vagy benne? Értem sem jött senki az évek alatt. Az lenne a logikus, ha elmenne és mentené az életét.

   - Nem, ő nem hagyna cserben. Tudom, hogy el fog jönni. – suttogta a togruta. Vagy legalábbis nagyon remélte. Az elméje mélyén kételkedett és enne a fura lénynek kezdett igazat adni. Meg is rázta a fejét, hogy kisöpörje a gondolatát is annak, hogy cserben hagyták, ám az nem tántorított, sőt egyre csak nőt. Saját démonjaival küzdve a szemét nem tartotta már a szerzeten, és mikor ismét rájött, hogy figyelnie kell, a lény már a bilincset kaparta, hogy a fogoly kiszabaduljon. – Köszönöm – hálálkodott Ahsoka mikor a béklyók elengedték csuklóját.

   - A láncok lerázása egyszerű, ám idebent – mutatott a fejére az idegen – rendet rakni, na, az ám a feladat. Gyere velem, sietnünk kell!

   - Nem, én nem megyek. A mester már biztos úton van és...

   - El kell felejtened a mestered csak így élhetsz túl ezen a világon.

   - El kell felejtenem – suttogta Ahsoka. Még mindig küzdött a fejében megfogalmazódott gondolattal, ám az egyre erősebbnek és erősebbnek bizonyult. Mégis mi folyik itt? Egyre tompábban érezte magát és akaratereje gyengülni látszott. Gondolataiból egy éles fájdalom ébresztette fel, eddigi segítője se szó se beszéd megharapta a csuklóját. – Ezt miért tetted? – kérte számon a lány.

    - Most már az enyém vagy – nevetett fel a lény – nem menekülsz és immár az én oldalamon állsz. – Ahsoka ereje egyre gyengült, utolsó dolog, amit látott annyi volt, hogy a szerzet átváltozott, még pedig a Fiúvá.

Obi Wan olyan sebesen rohant, ahogy csak tudott. Hiába fáradt el, hiába kezdett fájni a levegővétel, nem állhatott meg. Nem akarta, hogy egykori tanítványa elveszítse a padawanját. Nem hitte volna, hogy ki tudná rángatni abból a gödörből, amibe kerülne, már a múltkori alkalommal is épphogy sikerrel járt. Az első geonosisi csata után, amikor kis híján meghaltak Anakin csaknem megsemmisült anyja elvesztése miatt. Kenobi emlékezett még rá, hogy az ifjú lovag őt okolta, amiért nem tudta megmenteni a nőt, aki felnevelte, és ez részben igaz volt. Ha hallgatott volna rá, ha elhitte volna, az álmait, akkor talán más lett volna a végkifejlet, ám azt már korai padawan éveiben megtanulta, hogy az Erő akarta ellen botorság bármit is tenni. Ő ugyan nem ismerte az édesanyját, és nem tudhatta min ment keresztül Anakin, viszont az ifjú sem tudhatta milyen nehéz volt mesterének erőt venni magán és nem kimutatni érzelmeit. Emlékezett a Yodával való beszélgetésre a gyengélkedőn. Túlságosan kötődik tanítványához, és ez hiba, még akkor is, ha tudta, hogy a szeretetére és a barátságára van szüksége a sérültnek nem pedig a szabványokra és az érzelemmentes tanításokra. Olyan sokat meditált azon, hogy jól tanította-e ki őt, és mikor az előző este Qui Gonn megkérdezte legszívesebben azt mondta volna neki, hogy elbukott. Anakin minden hibáját magára vezette vissza és arra, hogy sokszor nem tudta mit tegyen. Ő nem olyan volt, mint a többi tanítvány, mivel ismerte az anyját és vele is élt, és egy ilyen köteléket elvágni nehéz. Máshogy látta a világot, amit a többi mester nem nézett jó szemmel. Néha, mikor megszidnia kellett, legszívesebben megölelte vagy bátorította volna, ehelyett inkább megszidta. Érezte, hogy ahogy nőtt ifjú tanítványa úgy távolodott el tőle, ami fájdalmas érzést keltet szívében. Minden ő miatta van, és ha valami baj történne, akkor magát hibáztatná.

Hosszan fújta ki a levegőt, mikor megérkezett, a templom ajtaja elé. Épp, mikor belépni kényszerült, az Atya Erővillámoktól roskadt össze előtte, a Fiú megtámadta, majd fenevaddá változott és elrepült. A Leány apja segítségére sietett, majd Obi Wannal együtt lefektették őt nyughelyére. A Jedi sürgette az eseményeket és minél előbb az Atya felébresztését sürgette ám, lánya nemet mondott. Mikor Kenobi elmesélte miért is kell a segítség, egy pillanat erejéig őket hibáztatta fivére tetteiért, ám hallgatva az Erőre megvilágosodott és segítségét felajánlva vezette az idegent egy barlanghoz.

      - Ott van, ami neked kell, én nem mehetek tovább – szólalt meg a Leány a barlang mélyén egy oltár előtt.

      - De, mit kell megszereznem?

       - A kardot, az segít legyőzni a bátyám. – Obi Wan nem késlekedett azonnal a fegyver után eredt.

Anakinnak már a Fiú tornyát tartó sziklán mászott fel. Minden egyes mozdulatát az Erő és a kétségbeesése irányította, nem akarta elveszíteni tanítványát. Mikor felért, úgy rohant, ahogy csak tudott. Az udvar közepén találta meg, háttal állva egy fát nézve.

       - Ahsoka, végre meg vagy, gyere, és menjünk innen. – kiáltott a lány felé. A togruta lassan fordult meg, láthatóan megváltozva. Szemei sárgán világítottak, rezgései sötétebb tónusokat vettek fel. Valami nincs rendben.

      - Büszke vagy rám mester? – hangzott a váratlan kérdés.

      - Mi? – lepődött meg Skywalker – Hát, persze hogy az vagyok, de most el kel tűnnünk innen.

     - Igaza volt – suttogta Tano – mindenben. Nem bízol bennem, sosem bíztál. Nem vagyok elég jó a tanítványodként, sosem voltál rám büszke.

     - Nem tudom mi ütött beléd, de rázd le magadról! – kiáltott Ahsokára, akit szintén elkapott a düh.

     - Össze kell fognod vele, ez az egyetlen járható út. Még üzenetet is küldött neked, ha nem teszed meg, megöl engem – nevetett fel.

     - Arra sosem kerül sor.

     - Akkor én ölek meg téged.

Ahsoka kardot rántott és mester felé rohant. Anakin nem akart vele megküzdeni, még így sem, hogy tudta a sötétség szállta meg a lányt. Szavai eszébe juttatták saját érzéseit Obi Wannal és a Jedi Renddel kapcsolatban. Hányszor érezte már ezeket ő is? Sosem bíztak meg benne és féltek tőle. Amikor először kilencévesen előttük állt, már akkor az elutasításukat kapta. Az évek alatt mindent megtett, amit mondtak, igaz a saját maga módján, de azon fáradozott, hogy végre befogadják és büszkék legyenek rá. Mindig is úgy hitte, hogy egykori mestere Qui Gonn hitt csak benne. Meg volt róla győződve, hogy Obi Wan csak azért vállalta el tanítását, mert egykori tanítója arra kérte. Folyton mellőzve érezte magát, és amikor mellé rendelték Ahsokát, csak azért változtatott viselkedésén, mert felrémlettek benne az emlékek. Nem akarta, hogy az ifjú togruta is átélje azt, mikor senkinek sem kell. Ez idő alatt megszerette őt, már-már húga ként tekintett rá, most pedig fegyvert kell fognia ellene?

Ahsoka elszántságának köszönhetően jobban forgatta fegyverét mesterénél, amit szóvá is tett neki.

     - És most a tanítvány legyőzi mesterét – közölte kacagva miután Anakin fénykardját kiütötte a kezéből. A férfi az Erő segítségével magához rántotta fegyverét, majd hárított a közelgő csapást.

    - Nem vagy te egy kicsit beképzelt Szájas?

    - Ne hívj így! – dörrent fel Tano – Utálom, amikor így hívsz.

Kettőjük párbajához időközben Obi Wan is csatlakozott, miközben a torony belsejében a Leány és a Fiú is megvívta a harcot egymással. Csattogtak a fénykardok és repültek az Erő villámok, mikor az Atya megelégelte a küzdelmet és egy lökéssel kihajította gyermekeit a küzdő Jedik mellé. Mindannyian abbahagyták addigi tevékenységeiket, az idős Erőhasználó eléjük lépett, majd nyomatékosan felszólított mindenkit, hogy szüntesse be a harcot. A Fiúnak viszont más tervei voltak, nyíltan rá támadt apjára, és kora valamint elszántsága miatt már-már felül is kerekedett rajta, ám Obi Wan ezt kihasználva úgy gondolta, hogy ideje átadnia a szerzett kardot Anakinnak, aki így végezhet a sötét oldalra áttért férfival. Számításai nem jöttek be, ugyanis a dulakodók észrevették az átadás pillanatát, majd Ahsoka mesterén felszökkenve elkapta a fegyvert és a Fiú kezébe nyomta.

    - Nincs már szükségem rád, de köszönöm a szolgálataidat. – szólalt meg a gonosz Erőhasználó, majd elvette a fiatal togruta életét.

Anakin felkiáltott, miközben a Fiú apjára támadt. Kész volt őt megölni, ám húga elé ugrott, így a kard belé fúródott. Nem ezt akarta, nem a húgát, őt szerette, csak apjára volt dühös a börtöne miatt, amit ez a bolygó jelentett. A Leány haldoklásával az egyensúly felborult, a növények és minden jó pusztulásának indult körülöttük. A sötét Erőhasználó Lény mérgében átváltozott és fájdalmasan felkiáltva távozott. Anakin, Ashoka testét vizsgálta annak reményébe, hogy a lány ez után felébred, és mosolyogva annyit mond, az egész csak egy rossz tréfa. Nem veszítheti el őt, nem hagyhatja cserben, hiszen megígérte az anyjának, hogy több hibát nem követ el.

     - Segíts Ahsokán – kérlelte az Atyát, aki mellette a lánya testét szorongatta, aki még mindig küzdött az életéért.

    - Az egyensúly felborult, elhatalmasodott a sötétség, nincs segítség és nincs már remény.

    - Mindig van remény, mindig! – kiáltotta a lovag, akinek fájdalmát érezve a Leány megkérte apját, hogy utolsó erejével segítsen a tanítványon.

    - Legyen hát – szólalt fel az Atya – lányom utolsó kívánsága, hogy segítsen a barátodon.

Anakin segítségével a midichlorianok elszívták az életerőt, majd Ahsokába áramoltatták, aki így újra az élők sorában találhatta magát. Mikor felült mestere azonnal megölelte. Egy kicsit meg is lepődött, hisz hirtelen nem igazán tudta hol van.

     - Mennetek kell, itt nem vagytok biztonságban. – vetette oda feléjük, majd lánya testét megfogva távozott.

Az idős férfi felszólítására visszaindultak a hajó felé.

Emma már türelmetlenül járkált fel-alá, mikor a kis csapat visszaérkezett. Épp időben, gondolta, mert ha tovább elmaradnak, útnak indult volna, hogy megkeresse őket. Ahsoka vállalta a hajó javítási munkálatait, ami a sérülésekből ítélve elég hosszadalmas munkának látszott, míg Emma leült mellé, és amiben tudott segített neki, közben hallgatva a kalandot, amit átéltek, amíg távol voltak. Anakin viszont nem tudott sokáig egy helyben maradni, viaskodva magával végül úgy látta jónak, hogy segít az Atyának megküzdeni a fiával. Nem fogja tudni egyedül megvívni ezt a háborút, ezért az érzései azt diktálják, hogy segítsenek. Elő is keresett egy BARC járművet, és mikor elindult volna vele, egykori mestere állta útját.

    - Most meg hová készülsz?

    - Segítenem kell az öregnek, egyedül nem bír a fiával.

    - Anakin, mintha azt mondták volna, hogy menjünk, amíg tudom.

   - Igen mester, de nem lenne helyes cserben hagynom őket. Ti javítsátok meg a hajót és álljatok készen az indulásra. – Azzal felpattant a járgányra és már el is száguldott

   - Nem igaz, hogy egy percig sincs nyugta – mormolta idegesen Obi Wan, majd visszatért inkább a szerelő togrutához és az őt hallgató lányhoz.

Az idő csak telt, a padawan majdnem végzett a javítással, míg Emma valami táplálót keresett, hogy megkínálhassa őt. Obi Wan is megelégelte a várakozást, így mikor meglátta a két lányt közölte velük, hogy az ifjú lovag után ered és meg nézi mit is csinál. Ahsoka és Emma összenéztek, majd megrázták a fejüket, már várták, mikor szólal fel. Pár standard órával később a hajó bevethető állapotba került. A togruta elégedetten dőlt hátra, mikor kommlinkjén Obi Wan szólalt fel, hogy ha lehet, rontsa el a hajót, mert Anakin a Fiú mellé állt. Kivett egy fontos indítóeszközt, majd a megmaradt járművel a szakállas mester megmentésére igyekezett. Emma eközben a rádión keresztül próbált segítséget kérni, ám minden próbálkozása kudarcba fulladt, nem ment ki egyik üzenete sem. Egy percre megdermedt, majd hallgatózni kezdett, túl nagy a csend. Kommlinkje már korábban elromlott, így esélye sem volt kapcsolatba lépni a többiekkel. A sötét és zord idő ellenére kimerészkedett és próbált tájékozódni, mikor Skywalker bukkant fel, egyedül. Itt valami nem stimmelt, hol van Obi Wan és Ahsoka? Óvatosnak kell lennie. Ki tudja mit művelt vele a Fiú?

   - Emma! – futott fel megrendülten a Jedi, majd mikor elé érkezett szó nélkül megölelte. Az említett teljesen meglepődött, ugyanis ilyet még nem tapasztalt a férfitől. Abban az egy szóban, amit a nevét jelentette, oly sok érzelem vegyült. Bánat, szeretet, bocsánatkérés és megbánás. –Úgy sajnálom – suttogta a fülébe. Sajnálni? Mit? Ardan eltolta egy kicsit magától a tábornokot, hogy jobban szemügyre vegye. Szeme sárgán izzót, míg érzékeit átjárta a sötétség.

   - Anakin, mi történt veled, és mit sajnálsz?

   - Láttam a jövőt, megmutatta nekem. Oly sok szenvedés vár a galaxisra. Mindent tudok, és nem engedhetem, hogy megtörténjen, nem uralkodhat az a Sith!

    - Tudsz hát a Birodalomról, a Császárról és Vaderről. Láttad mivé válik a galaxis, de miért érzem azt, hogy átálltál?

    - Nem csak azt láttam – rázta meg a fejét a Jedi – Hanem a végzetünket, mindenkiét.

    - És ez elég ok arra, hogy mellé állj? – lépett elő az Atya az eddig megbúvó árnyékból. Kíváncsi volt, mennyit mond el a Kiválasztott az Utazónak.

   - Nem engedhetem, hogy mind ez megtörténjen!

   - A fiam megszegte az időtörvényt és olyat mutatott neked, amit nem lett volna szabad. Gyere ide, ki kell törölnöm ezt a fejedből. – Rátette ujját Skywalker homlokára, akiből a látomás emléke is elszállt. Zavarodottan nézett körbe, majd meglátta mesterét és padawanját.

Ideje volt cselekedni. Csak egy esélyük lesz. A Fiú nem is késlekedett, a karddal a kezében érkezett a társaság elé, hogy megkezdje az utolsó csatát. Az Atya fejében a terv elő állt, elvette a fegyvert fiától, és magát szúrta meg vele, így az Erő mindkettőjükből elszállt és halandóvá váltak. Anakin így fénykardjával meg tudta ölni a Fiút és még egy tanácsot is meghallgathatott az Atyától. A háború ki fog terjedni a galaxisban, és az egyensúlyt vissza kell állítani. A Kiválasztott képes rá, de csak akkor, ha túl tud lépni érzésein. A két utolsó lakó miatt a bolygó kezdett szét hullani, így a négy idegennek sietni kellett. Utolsó emlékük a rájuk hulló sziklák voltak, majd elsötétül minden és mikor magukhoz tértek ismét az űrben talált magukat Rex százados zavaros holoképe előtt.

   - Egy percre elvesztettük a kapcsolatot, rendben vannak? – érdeklődött a katona.

   - Nekünk, többnek tűnt, mint egy perc – morogta Anakin még mindig kábultan – Nem találtunk semmit, bedokkolunk.

   - Mi történt önökkel? – utalt a zavart tekintetekre a klón

    - Ha elmesélném, úgysem hinne nekem.

₰

Az este sötétsége árasztotta el a Coruscantot, vagyis csak próbálta ugyanis a neonfénytől csillogó város nem tűrte, az éjszakának ezt a tulajdonságát. Padmé és Emma már az erkélyen beszélgettek kedélyesen a legutóbbi kalandról. Mind a ketten már hálóruhájukat viselték, még fésülködés közben bolondoztak.

    - Amíg távol voltál, nekem is meg volt a magam kalandja – sóhajtott fel Padmé, majd kitört belőle a nevetés – Tisztázhattam a neved az új udvarlóddal kapcsolatban.

    - Miféle udvarló? – rémült meg Emma, neki nincs is udvarlója.

    - Mondtam, hogy óvatosnak kell lenni a leszállópályánál, mikor a nappaliban ülsz, mert a HoloNet munkatársai előszeretettel figyelnek, ám az eszközeik nem lehetnek olyan modernek, ugyanis 3PO-val hoztak össze. – mesélte még mindig nevetve a szenátor. - Alig tudtam nekik elmagyarázni, hogy csak a protokoll droid állt melletted, amikor lekaptak.

Erre az abszurd helyzetre már Emma is nevetve reagált, még mindig nem hitte el, hogy ennyire unatkoznak páran. Csak szegény 3PO volt megszeppenve, mikor Ardan mellé lépett és táncolni invitálta, sőt megígérte neki, hogy mindig is szeretni fogja, ha már így összejöttek. Padmé szeméből már a könny is folyni kezdett, rég nem érezte magát ilyen gondtalanul és önfeledten. Hálás volt, amiért megismerhette lakótársát és már-már úgy érezte lett egy kishúga is. Emma sem érzett másképp, Amidala inkább volt számára nővér, mint a felettese. A nagy jókedvben észre se vették, hogy Skywalker tábornok sétál be és furcsán méregetve őket próbálta értelmezte mi is történik. Mikor észrevették egy percre mind a ketten megszeppentek, sőt Padmét még a víz is leverte, ugyanis megfordult a fejében, hogy Anakin a titkos találkozójukra érkezett, amit általában este intéztek akkor, amikor már mindenki aludt.

    - Segíthetünk valamiben tábornok? – ütötte meg a hivatalos hangnemet Amidala. Nem akarta, hogy Emma egy percig is gyanút fogjon.

   - Ami azt illeti igen. A főkancellártól jövök, aki azt kérte, hogy Ardan kisasszony kísérjen el egy bolygóra, mint a Szenátus tagja.

    - Még ma el kell indulni?

   - Még most – sóhajtott fel a lovag is, nem éppen ezt tervezte estére – Felsőbb utasítás, sajnálom Emma. Nemrég érkeztünk vissza és tudom, hogy fáradt vagy, de mennünk kell.

   - Pontosan hova is mentek? – érdeklődött Padmé, erről még ugyanis nem esett szó.

- Hát azt nem tudom, a koordinátákat Artu ellenőrzi.

- Akkor felöltözök és összecsomagolok – vonult vissza Ardan.

Mikor Emma kilépett az ajtón Anakin felesége elé sétált, megcsókolta, majd bűnbánóan bocsánatot kért, amiért így alakult az estélyük. Ő sem számított rá, hogy ilyen hamar útra kell kelni, és nem tudta sehogy sem meggyőzni Palpatine-t, hogy őt vihesse magával, ne Ardant. Valamiért ragaszkodott a fiatal nőhöz. A szenátor igaz csalódott volt, de megértette, hogy háborúban fontos mindenkinek a feladatát végezni. Úgy valószínűsítette, hogy egy bolygó népét kell meggyőzni a Köztársaság mellett, és fegyveres ellenállásra is számítani lehet. Egy kicsit örült is, hogy Emmát küldték és nem mást, ha már ő nem mehetett.

Emma elkészültével ismét útra keltek nem is sejtve, hogy ez a kalandjuk mennyire meghatározó lesz a jövő számára. Olyan bolygóra tévednek, mely eddig ismeretlen számukra és az adatbázis számára, ám eljövendő idők csak úgy emlegetik: Jakku.