Emma lassan sétál a Jedi Templom kertjében, mialatt az ifjú tanítványokat nézte, akik épp a kardforgatás művészetét sajátították el. Leült a titokzatos fa mellé, ami az udvar egyik ékességének számított, majd gondolataiba meredt. Obi Wannal volt találkozója, ám a Jedi Mester valamilyen oknál fogva nem jelentkezett a kommlinkjén, így a várakozás mellett döntött. Háború van, és ilyenkor egy találkozás vagy egy holo-beszélgetés meghiúsulhat. Legutóbb akkor járt ezen a helyen, mikor visszajöttek a Mygeetoról, leleplezve Bane-t és Dookut. Azóta megjárta a Kaminót, amikor a szeparatisták megtámadták. Váratlan üzenetet kaptak, mikor egy rutinellenőrzés miatt tartózkodtak a Rotthana fölött. Ventress és Grievous tábornok naivan azt hitte, hogy eltudnak lopni egy DNS kapszulát, és a később megszülető klónokkal legyőzhetik majd a Köztársaságot. Nem volt túl bölcs gondolat a legjobban védett bolygót megtámadni, bár annyi elismerés érheti őket, hogy a taktikájuk eléggé cselesnek bizonyult ahhoz, hogy egyáltalán bejussanak. Mialatt fent zajlott a légi csata, és már-már a hazai pilóták elhitték a könnyű győzelmet, nem is sejthették, hogy a tengerbe hulló roncsdarabokban roham droidok állomásoztak, amik csak arra vártak, hogy aktiválják őket. Obi Wan vállalt Grievous feltartóztatását, Anakin Ventress után rohant a DNS tároló szobába, míg Emma Shaak Ti tábornokkal védte a kommunikációs központot. Az élettelen gépek töretlenül meneteltek előre, hiába lőtték társaikat, programuk csak akkor engedte a védekezést, ha a kijelölt területre értek. Emmának hirtelen eszébe jutott Fives mondata, mikor visszaemlékezett.

    - Látja szenátor, ezek az élettelen konzervek nem törődnek azzal, hogy a bajtársaik elesnek. Nem mások, mint szánalmas gyilkoló gépek. Ellenben nézzen ránk, mi sosem hagynánk, hogy a testvéreink céltáblának legyenek kitéve.

Miután Shaak Ti a körletekhez küldte, akkor találkozott vele, Echoval, Rex századossal, Cody parancsnokkal és pár kadéttal. Együtt mentek a fegyverraktárba Kilencke vezetésével, aki bátorságát megmutatva hallt meg társaiért. Nehéz pár óra volt, de a siker nyugalommal töltötte el. Ezután tért vissza két napra Coruscantra, majd Satine hercegnő kérésére Padméval, Mandalore-ra utaztak. Könnyű kirándulásnak indult, majd korrupciós botránnyá nőtt a helyzet. Gyerekek betegedtek meg, a kevert és kétes minőségű italok miatt. Kiábrándító, hogy pár kredittel mennyi lényt meg lehet venni a galaxisban. Satine sejtett, hogy a nyomok egészen fentre vezetnek, barátai segítségével betörtek a raktárba, ahol bonyolították ezeket a kétes üzleteket. A hercegnőt igen meglepte a szenátor helyettes harci tudása, nem is gondolta volna, hogy ilyen jól bánik a fegyverekkel. Könnyel leterítette a csempészt, és lőtte vállon az egyik arcátlan vámost, aki Satine-ra merte emelni pisztolyát.

     - Azt hiszem, túl sok időt töltesz Skywalker tábornokkal. – jegyezte meg jó kedélyűen Padmé.

     - Nos, ezt Rex századostól tanultam. – helyesbített Emma, majd mikor az egyik fogoly megpróbált a háta mögé kerülni és ezáltal elkapni, megfordult, majd egy jobb egyenessel leterítette a férfit. – Ezt már a tábornok mutatta.

Az incidens után Satine segítséget kért a Jedi Tanácstól, amit az elutazó Padmé tolmácsolt nekik. A Szenátus ügye sajnos nem várhattak, így a nabooi nőnek útra kellett kelnie, ám barátját és helyettesét a hercegnővel hagyta. Pár nappal később meg is érkezett Ahsoka azzal a feladattal, hogy tanítja az Akadémia növendékeit, meggátolva, hogy a fiatalok is fejet hajtsanak a megvesztegetésnek. Egyikük sem számolt azzal, hogy Korkie, Satine unokaöccse és barátai Soniee, Amis és Lagos belekeverednek egy veszélyes helyzetbe. A fiatalok szemtanúi lettek egy cselszövésnek, amit azonnal jelentettek is. Emma és a hercegnő titokban próbált nyomozni, ám végül Ahsoka és kadétok akadt rá az igazi bűnösre, aki maga a miniszterelnök volt. Börtönbe vetették az árulót és minden ismert társát, majd Ahsoka mestere oldalán elhagyta a bolygót. Emma még maradt pár napot, beszélgetett Satine-nal politikáról, a háborúról, a Jedikről és Obi Wanról. Meg is jegyezte, hogy amióta több időt tölt az ifjú tábornokkal, sokkal több sötét szín jellemzi öltözködését, valamint viselkedésében is fellelhető egyfajta változás. Igazat kellett adnia a mandalore-i nőnek. Valóban máshogy gondolkodik, mióta résztvevői a csatáknak, nem csak hall róluk, ám ezt nem Anakin jelenlétéhez kötötte. Látni azt a sok kegyetlenséget és halált a galaxisban, megváltoztatta gondolkodásmódját. Lenézett ruházatára, ami valóban sokkal több sötét elemet tartalmazott, mint azelőtt, ám ennek meg voltak a praktikus okai. Nehezebben koszolódott ruhája és a vér is könnyebben tűnt el rajta.

Az emlékezést befejezve a templomban található fa előtt megállapította, hogy sikerült teljesen sötét ruhát felvenni. Galléros sötét barna szerelésén egy aranyozott öv volt látható, melyre kényelmesen fel tudta csatolni a Rextől kapott fegyvereket. Kapucnia miatt, nem volt szükséges köpenyt használnia. A bal oldali vállánál a nabooi jelkép volt felvarrva, míg a jobbon a szenátusi szimbólum volt látható. Haját gyakran kontyba hordta, hogy ne zavarja a csatákba. Régen mennyire szerette a pasztellszínű ruhákat, most pedig minél sötétebb annál jobb. Tekintetét a fára emelte ma már sokadjára. Mindig mikor a közelében volt, egyfajta nyugalom árasztotta el, és érzékei azt súgták, hogy minden rendben lesz a jövőben. Még sosem kérdezte meg, ki ültette és mi célból. Az ifjú tanítványok harsogva köszöntötték a közeledő Jedi lovagot, melyre Ardan is felfigyelt. Mikor látta, hogy a férfi hozzá közeledik, felállt és pár lépést előre ment. Anakin mosolyogva üdvözölte barátját és kíváncsian várta látogatásának magyarázatát.

     - Obi Want keresem, úgy beszéltük meg, hogy ma találkozunk. Nem tudod, hol van?

     - De, épp a klónokat készíti elő. Kaptunk egy furcsa üzenetet, pontosabban egy olyan kódot, amit a Jedik több mint kétezer éve nem használtak. Cselszövést sejtenek, ezért küldtek minket. Nincs kedved velünk tartani?

    - Jó ötletnek tartom, igen, mennie kell neki is – szólalt meg váratlanul mögöttük Yoda mester. Emma és Anakin egy kicsit megugrott az idegen hang hallatán, nem számítottak arra, hogy valaki mögöttük áll.

     - Akkor a kérdés eldőlt. – nyugtázta a lovag, majd a mosolygó lényre nézett. – Segíthetünk valamiben, mester?

     - Nem, Skywalker, nem. Tetszik ez a fa, hm? – fordult Emma felé vidám Yoda

     - Igen, van egy különös kisugárzása.

     - Védelmet és reményt nyújt annak, aki kéri. Régi történet az övé, ha kíváncsi vagy egyik alkalommal, mikor idelátogatsz, elmesélem. Tanulságos történet az övé, igen. Most pedig menjetek, meg kell tudnunk, ki kér segítséget. Nem késlekedhettek!

A Vadűr felé haladva egyre erősödött a kíváncsiság mindenkiben. Vajon az út végén barátokat találnak, vagy ellenségeket? Egy újabb megvezetés, vagy valaki tényleg bajban van? A hosszú utazás során a legtöbbekben ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel. Obi Wan, mikor a taktikai térkép mellől ellépett, egy elgondolkodó nabooi lányt látott maga előtt, aki megbújva ült az egyik sarokban.

     - Ha ennek vége, beülhetnénk ketten Dexhez és beszélgethetnénk, úgy, mint régen. – Ajánlotta fel a Jedi Mester, miközben mosolyogva a lány mellé ült. Érezte, hogy szükség van a tanácsaira, és a mellette ülő, egy olyan ösvény szélén kezd el haladni, ami veszélyes lehet számára.

      - Satine mondott pár dolgot, igaz? Valóban megváltoztam Obi Wan. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kegyetlen ez a világ.

     - Természetes, ami veled történik. Minél több időt töltesz a csatatéren, annál jobban zavarodsz össze. Mindannyiunkat befolyásol ez az egész és átalakít. Én is más lettem, ahogy te is.

     - Fogalmuk sincs milyen kint a helyzet. Csak ülnek a szenátori lakosztályukba, és követelik a több klónt. A legtöbben nem veszik komolyan, hogy mennyien halnak meg. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire vakok.

Nem tudott és nem is akart vitatkozni vele Kenobi. Fiatal barátja az igazságot mondta, és ez megrémítette, viszont nem volt ideje gondolkodni. Ahsoka jelzésére beszálltak az ETA-osztályú űrsiklóba, majd a megadott koordinátákra repültek. Anakin végig tartotta a kapcsolatot a századossal, míg Obi Wan elemezte a hallottakat. A két lány a hátsó üléseken várakozott. Valami nem volt rendben ezzel az egész helyzettel.

     - Uram, még mindig nem látom önöket sehol sem. – hangsúlyozta Rex a problémát.

     - Ne szórakozzon velem, itt kellene lennie előttünk. Biztos jól adták meg a koordinátákat?

     - Igen, uram!

     - Ennek semmi értelme. – szólt közbe Obi Wan – Talán vissza kellene mennünk, itt ugyanis semmi sincs.

     - Mégis hogyan, ha eltűnt a Venator, amivel jöttünk? – bosszankodott Skywalker.

     - Uram, ott vannak még, nem látjuk önöket... kérem, válaszoljanak...

    - Nagyszerű, most már a kommunikációt is zavarják.

    - Anakin, mi baja a gépnek? – érdeklődött Kenobi Mester

    - Nem tudom, ez a helyzet egyre furcsább. A műszereke normál értéket mutatnak, mégsem működik semmi.

    - Azt hiszem meg van a magyarázat a kérdésekre – mutatott előre a padawan, ezzel megszakítva a két férfi eszmecseréjét. – Az a valami húz minket magához.

Elképedve nézték az oktaéder alakú bolygót, ami szippantotta be a siklót. Nem volt bizalomgerjesztő távolról, ugyanis fekete és vörös színben tűnt fel, amit a Jedik a sötét oldallal azonosítottak. A különös hely, egyszer csak szétnyílt, ezáltal még több erőt kifejtbe magból. Az utasok összenéztek, aztán mindenki becsatolta magát. Rázós útjuk lesz, míg leszállnak.

Anakin, mikor magához tért úgy érezte, mintha egy rossz álomból ébredt volna. Gondolatai nem voltak tiszták, és nem is igazán tudta hol van. Mellette Obi Wan hasonló problémákkal küzdött, ahogy Ahsoka és Emma is. Kellett nekik pár perc mire visszaemlékeztek, hol is vannak, majd mikor megszületett a megoldás rémülten néztek egymásra. Egyikük sem emlékezett, hogy szálltak le, mégis egyben volt a hajó. A térkép műszerei nem tudták megmondani hol vannak, egyszerűen mintha megbolondult volna az összes szenzor.

Mikor a felszínre léptek és körülnéztek, mindannyian furcsán érezték magukat. Az ég egyik bolygón sem volt olyan tiszta, és élénk, a növények nem pompáztak máshol ilyen zölden és ritkán lebegtek sziklák a levegőben.

    - Nem hallottátok? – szólalt fel Skywalker hirtelen. Társai egymásra néztek, nem tudták, hogy a Lovag miről beszél, majd hirtelen minden értelmet nyert, mikor az ő fülük számára is hallhatóvá vált a hang.

    - Te vagy az? – kérdezte az idegen. Anakin megfordult és arrébb lépett, így megtekinthették a titokzatos lakót. Magas hölgy állt előttük, haja zöldben pompázott, míg ruhája a világos sárga színt követte. Egész lényét ragyogás járta át, különleges kisugárzást kölcsönözve számára.

     - Hát te meg kivagy, és kiről beszélsz?– kérdezte Skywalker tábornok

     - A Leány vagyok. – adta meg a választ a titokzatos lény – Elviszlek hozzá.

    - Kihez viszed? – lépett elé Ahsoka

    - Te hoztál ide minket? – szólalt fel Obi Wan is.

    - Csak ő segíthet nektek, szorít az idő, kövessetek. Ne érjen a szabadban az este. – Ezzel a Leánynak nevezett személy elindult, mutatva az utat.

    - Mi még azt hittük, hogy a bolygó furcsa, – fordult hátra Anakin barátaihoz – mit szóltok a lakójához?

   - Ha válaszokat akarunk kapni, akkor vele kell mennünk. – indult a titokzatos lány után Emma.

   - És ha baj lesz? – fogta meg a karját Anakin

   - Nem lesz. – helyeselt Obi Wan – Csak együtt kell maradnunk.

A Leány alakja távolodott, így sietniük kellett, ha utol akarták érni. Anakin és Emma elől haladtak, mögöttük pedig Ahsoka és Obi Wan lépkedett. Az út során nem sokat beszéltek egymással, inkább a helyet tanulmányozták. Egyre beljebb mentek, furcsább és furcsább érzések kerítették őket a hatalmukba. Hosszas menés után, egy hegyoldal szűkös útján haladtak felfele, mikor Obi Wan közelebb lépett Anakinhoz, hogy súgjon neki valamit:

    - Észrevetted, hogy a napszakokkal együtt változnak? – Az ifjú Jedi bólintott, majd kissé lemaradt, hogy tovább hallgassa egykori mesterét. – És, te is érzed?

    - Igen, már a leszállás óta. Az Erő átjár mindent.

    - Ilyen felerősödést én még nem láttam sehol, jobb lesz, ha vigyázunk – figyelmeztette a mester, mire a Lovag és a Padawan bólintott.

    - Elnézést, kihez vezetsz minket? – lépett kicsit közelebb a vezetőjükhöz Skywalker

    - Az Atyához – közölte, úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

    - Ki máshoz – jegyezte meg cinikusan Ahsoka

   - Kik vagytok? – szállt be a játékba Emma is.

   - Azok, akik őrzik az Erőt. A közép vagyunk, a kezdet és a vég.

   - Nos, örülök, hogy ezt is tisztáztuk – suttogta Anakin, mire Emma elmosolyodott.

Hirtelen egy hatalmas kőszikla gurult az útra. Skywalker az Erővel közelebb rántotta Emmát magához, majd a Leányt a földre lökve védte a becsapódástól. Obi Wan és Ahsoka ezalatt a kő másik oldalán küzdött, ugyanis a mester megcsúszott és csak a togruta lélekjelenlétén múlt, hogy nem esett le. Sikeresen szétválasztották a csapatot. A vendéglátó meg is jegyezte, hogy ez csak a bátya műve lehet, és megkér mindenkit, hogy maradjon a helyén. Oh, balga lélek, nem tudta kivel is van dolga. Obi Wan is ezt kérte, barátjától, de az megtagadta mind a két parancsot. Megmakacsolva magát a lény után indult. Végül Emma és a két erőhasználó abban egyeztek meg, hogy szét vállnak. A nabooi megy a tatooine-i férfival, míg Ahsoka és Obi Wan a hajóhoz igyekezve kér segítséget.

Mire elérték azt a helyet, ahol a hajót hagyták, az teljesen eltűnt az éjszaka miatt. Kenobi idegesen vakarta fejét, majd megállapította, hogy reggelik várniuk kell. Ekkor érkezett meg a Fiú, hogy figyelmeztesse az eltévedteket. Az idejövetelük okkal történt, és olyan titkokat is megtudhatnak, amik megváltoztathatják az jövőt. Obi Wan nem ujjongott tőle, de mivel nem tudott elmenni innen, ezért belátta, hogy a türelem most a segítője lehet. Eső és villám csapott le, mire feleszméltek. Az egyik ilyen kisülés épp Ahsoka mellett történt, így gyorsan belátták, hogy fedezéket kell találniuk. A velük szemben álló barlang pont kapóra jött. Gyorsan bemenekültek, kerestek száraz fát és tüzet csiholtak, aztán csak vártak.

Eközben Anakin és Emma is hasonló helyzetet élt meg. Hegyvidéken nehezebben haladtak, főként a lány miatt, mivel ő nem volt képes az Erőt használni és magasra ugrani. Abba a barlangba, amibe bevonultak, a Jedi Lovag úgy röptette fel. A nabooi épp már táborozni készült, mire a tábornok nemlegesen rázta meg a fejét.

   - Oda kell mennünk, ott válaszokat kapunk – mutatott egy távoli magaslaton lévő kolostorra, majd fogta magát és elindult.

   - Neked könnyű, de én hogy jutok oda fel? – morogta maga elé Ardan.

A Lovag belátta, hogy ha magára hagyja társát, nem jutnak messzire, így inkább azzal volt elfoglalva, hogy őt segítse. Sok időbe telt, de nagy nehezen sikerült belépniük az ajtón. Egy hosszú hídon keresztül futottak a trónig, ahol egy idős csuklyás férfi ült becsukott szemekkel.

     - Már vártalak titeket – hangja akkorát dörrent, hogy Emma egy kicsit összerezzent. Ám, mosolyogva nyitotta ki a szemét és jó kedvűen vendégeire nézett. – Mindkettőtöknek meg kell tudnotok az igazat magatokról. Eljött az idő, hogy kiderüljön számotokra a sorsotok

    - Elég a rébuszokból öreg, beszélj világosan! – gurult be Skywalker

    - Éjszaka van, és a vihar ismét tombol, nektek nincs hova mennetek. Legyetek ma a vendégeim. – Mosolyogva vezette őket szobáinkba mindvégig figyelmen kívül hagyva kérdéseiket. Mikor látták, hogy nem jutnak ma semmire, inkább úgy döntöttek annyiban hagyják a dolgot és holnap reggel megkeresik társaikat.

Ez alatt Obi Wannak furcsa látomása támadt. Mintha egykori mesterét, Qui Gon-t látná maga előtt szellem formában. Ahsoka, jövőbeli énjével diskurált álmában, nem is sejtve, hogy Emma és Anakin is hasonló gondokkal küzd. Fontos este elé néznek mindannyian.