Emma és R2 már nem volt messze a Dagobah-rendszertől. Amióta elhagyta a Yavin-4-et, azóta a rejtélyes üzeneten gondolkodott. Mit akarhat mondani Yoda mester? Mit tartalmaz Obi Wan chipje? Miért nem beszélhet senkinek erről? Miért ismerik őt fel olyan emberek, akikkel még nem találkozott? Kérdései végig kísérték az útját, ám hiába gondolkodott, nem találta meg a válaszokat. Talán a mester segíthet neki, talán valami olyan információ birtokába jut, amely segítségével legyőzhetik a birodalmat, és ha annak az az ára, hogy titkolózik, és egyedül jár missziókra, hát vállalja. R2 vidám csipogása, félbeszakította elmélkedését. Hosszú útjuk során, nagyon megkedvelte a kis droidot, sőt azon kapta magát, hogy a véleményét kéri és beszélget vele. Az asztromech gépből, utazótárs vált, barát. Csatlakozva a fordítórendszerhez, a droid mesélt neki eddigi szolgálatairól, 3PO-ról, Leiáról és Luke-ról is. Halvány emlékei voltak még a Nabooról, ahol eredetileg gyártották, ám nem sok. Emma is elmesélte neki eddig életét, gondolatait és aggályait. Artu, (már nem tudott R2-ként rágondolni) adataira támaszkodva csipogott helyeslően, avagy cáfolva a lányt. Emma elcsodálkozott, mikor a droid megmutatta, mi mindenre képes, és milyen eszközök vannak beleépítve, nem tudta honnan kapta, csak azt, hogy már régóta rendelkezik velük. A lány sejtette, hogy törölték a memóriáját újdonsült barátjának, ugyanis gyárilag nem helyeznek beléjük ennyi hasznos eszközt. Kíváncsivá tette, vajon ki rendelkezett ilyen jó mechanikai érzékkel, mikor felturbózta Artut? Az a személy még él? Lázadó? Ha igen, akkor hajlandó lenne a többi droidot is felfejleszteni?

    - Bárcsak többet megtudhatnánk az eredeti gazdádról – sóhajtott fel hangosan– Biztos nem találsz semmi adatot róla, Artu?

    - Negatív, nincs adatom róla – olvasta a gép kijelzőjén Emma, a droid válaszát.

   - Talán a Naboon kell keresnünk, ha itt végeztünk, hazatérünk – osztotta meg terveit, amire a droid beleegyezve csipogott.

Az otthon gondolatáról a szülei és jó barátja Eliff jutottak eszébe. Vajon, mit szólt az apja mikor, megtudta, hogy csak úgy kisétált az egyetemről? Büszke lenne rá, ha megtudná, hogy lázadó lett? Nem veszélyezteti az életüket? Veszély, erről a szóról Vader jutott eszébe, és a kis kalandjuk a Halálcsillagon. A fekete lovag felismerte, az sem kizárt, hogy tudja honnan jött, kik a szülei, barátai. Lehet, már nem is élnek. Emmát a félelem kerítette hatalmába, nem tudta mik a következményei tetteinek. Először amióta eljött, felelőtlennek érezte döntéseit. Valahol azt kívánta, bárcsak maradt volna otthon, akkor talán végre esélye is lett volna szenátornak lenni. Mindenki tudta a bolygón, hogy Pooja nem sokáig vállalja már a tisztséget, és ha ő leköszön, Emma a legesélyesebb a posztra. Vagyis csak volt, mivel ezzel a kis kalanddal szenátori pályafutása azelőtt véget ért, mielőtt elkezdődhetett volna.

     - Inkább ültél volna békében, és vártad volna, hogy felrobbantsanak, mint Bail Organa szenátort? – szólalt meg egy hang a fejében, ami kalandvágyó énét reprezentálta.

Igen, ebben volt valami. Míg Organa csak szervezte otthoni környezetben a lázadók akcióit, a birodalom miután rájött, kiirtotta az egész bolygót. Jobb meghalni ütközetben, mint semmit téve, gondolta magában a lány. Azt tudta, hogyha otthon marad, nincs esélye csatlakozni. De megéri vállalni a kockázatot, ha a tét egy bolygó élete?

Artu csipogása ismét visszazökkentette a valóságba. Kiléptek a hiperűrből, és megkezdték a közelítést a bolygó felé.

     - Eléggé mocsaras – jegyezte meg Emma, még a légtérben, de már közel a leszálláshoz.

    - Nem tetszik – vált olvasható a kijelzőn, mely Artu csipogását fordította – Veszélyes a droidokra?

    - Nem hinném – kacagott fel Emma – Én sem szeretem a mocsarat, de nyugi nem veszélyes.

Miután leszálltak, a lány még megnézte a műszereket. Az adatbank szerint, a bolygó lakatlannak minősül a mocsarak és az elburjánzó növényzet miatt. Artunak szerencsére sikerült szilárd talajra tennie a gépet, nem lett volna jó, ha elsüllyed ezen a vidéken.

    - Már csak meg kell találniuk Yoda mestert – osztotta meg kis barátjával ötletét Emma – Artu, kérlek, kutass életjelek után.

Az R2-s egység munkához is látott, és elindult egy szilárdnak bizonyuló ösvényen. Nem kellett sokáig keresniük, a mester már várta őket. Régen volt társasága ezen a bolygón, még a lány személyében. De a két ember még nem egy és ugyanaz, régebbi látogatója már tudja, amit tudnia kell, és azért jön, hogy mindent megosszon az agg mesterrel, megkérje, hogy készüljön fel és készítsen elő mindent. Ám az itt álló lány, még nem tud semmit, sok minden vár rá, jó és rossz egyaránt. Meg kell tapasztalni a legsötétebb igazságot, ami a galaxist körbeveszi. El kell veszítenie barátait, bizalmasait. Össze kell törnie a szívének, és utána új erőre kell kapnia. Yoda még mindig emlékezett arra a fájdalomra, mit akkor érzett a lány szívében, mikor az meglátogatta. Nem könnyű egy olyan erős kivetülést elfelejtenie. De ő, aki most itt áll, még tiszta, még nem vált azzá, akivé válnia kell.

    - Régóta vártalak – lépett elő a fák árnyékából – gyere, menjünk a házamba, ott mindent elmondok.

Emma szó nélkül követte a zöld mestert. R2 törte az utat a lány előtt, míg elértek a kis házhoz. A lánynak eléggé össze kellett húznia magát, hogy beférjen, szerencsére a belső térben már ki tudott egyenesedni. Leült egy asztalkához, mialatt Yoda ételt tett elé.

    - Rég találkoztunk kicsi droid barátom, hm? – nézett Artura a mester. R2 csipogott valamit, ám azt a lány nem értette.

Miután elfogyasztották az ételt, Emma türelmesen várt, hogy az agg mester elmondja neki, azt, amit tudnia kell. Meglepődött, mikor meglátta, azt hitte, hogy egy humanoidot kell keresnie. Egy kicsit meg is ijedt, mikor vendéglátója kilépett az árnyékból, bár ezt nem szívesen ismerte volna be.

    - Történt veled valami furcsaság mostanában? – kérdezte mosolyogva Yoda. A lány nem hitt a fülének, a mester szórakozik vele, ő válaszokat vár, nem játszadozni jött. – Érzem a türelmetlenségedet, oh, igen, nagyon türelmetlen vagy már, és még nem is találkoztál vele. – kacagott a mester - még nem vagy bölcs, bár igaz, ami igaz a bölcsességet Obi Wan-tól tanulod majd.

    - Mester, - hajtotta le a fejét Emma – Obi Wan meghalt. Darth Vader megölte.

    - Jól tudom Emma – váltott komoly hangnemre Yoda – én nem az öreg Obi Wan-ra gondoltam, hanem a fiatalra.

    - De hát az lehetetlen!

    - Semmi sem lehetetlen fiatal barátom, a lehetetlent mi képezzük, mert elménk korlátokat állít fel. Minden lehetséges, amit csak el tudsz képzelni. Viszont, nem válaszoltál a kérdésemre, történt veled valami furcsaság?

    - Ami azt illeti igen, olyan emberek ismernek, akiket korábban sosem láttam. Obi Wan is ismert, pedig a Tatooine-on találkoztunk először, aztán meg ott van Vader...

    - Vader – szakította félbe Yoda a lányt – nos, igen, azt nem kerülhetted el, annak a találkozásnak itt volt az ideje.

    - Obi Wan az üzenetben azt mondta...

    - Igen, igen, - szólt közbe a mester – el kell mondanom mi is ez az egész, válaszokat akarsz. Bocsásd meg nekem, hogy rögtön nem ezzel kezdtem, tudod régóta nem beszéltem már senkivel. Obi Wan azért küldött hozzám, hogy meg tudd az igazat magadról és a sorsodról. Nem véletlenül ismertek fel, és még vannak ebben a galaxisban, akik ismernek, de te még sosem láttad őket. Vissza kell menned a múltba, igen azt kell tenned. A klónháború második évébe van a helyed. Ott találkozol majd Obi Wan-nal és velem is. Múltbéli énünknek kell adnod azokat a chipeket, amik nálad lesznek, üzenet van bennük. Viszont utazásodnak, vannak szabályai, nem változtathatsz semmin, ez nagyon fontos. Minden jó és rossz eseménynek meg kell történnie, mert így marad egyensúly a világban. Mielőtt megkérdeznéd, a te utazásod nem borítja fel, az már előre el volt rendeltetve. Egy kedves barátom Qui-Gon Jinn, tanítása alatt beszélt erről, valamint a hogyanokról és a miértekről. Nem beszélhetsz továbbá senkinek sem a jövőről, a tudás áldás, ám különleges esetekben átok is.

    - Mester, ön már látott időutazót? – Emma, nem mert megint nyíltan kételkedni. Nem hitte el, hogy ez lehetséges, sőt úgy érezte, valami színjáték kellős közepén van, az agg lény mindjárt felnevet és közli, hogy az egész csak egy vicc volt. Hiába fürkészte a vele szemben ülő arcát, az nem nevetett, még csak el sem mosolyodott. Tényleg lehetséges lenne?

    - Igen – válaszolt végül hosszú idő után a kérdezett – Veled már találkoztam. Te mondtad el nekem akkor a jövőt, ez szükséges volt, mivel most én adom neked azt tovább. Ne kételkedj Emma Ardan, tudom, hogy sikerrel jársz, egyszer már megtetted azt az utat, most már csak a kört kell bezárnod.

    - Mit kell tennem a múltban? Mikor jöhetek vissza a saját időben és egyáltalán, hogy jutok oda?

    - Jogos kérdések, igen – nyerte vissza mosolyát Yoda – A múltban annyit kell tenned, hogy közel maradsz valakihez, és utána az Erő eldönti mi lesz annak az útnak a sorsa, így is fogsz visszajutni, ha teljesíted, amit az Erő rád bíz, akkor visszajössz, addig nem.

    - De én nem vagyok erő-érzékeny, honnan fogom tudni, mit akar az Erő?

    - Valamilyen szinten mindannyian érezzük az Erőt, van, akiben jobban megmutatkozik, van, akiben kevésbé, de mindent és mindenkit átjár. Míg mi halljuk és elfogadjuk az erőakaratát, addig a többi ember semmibe veszi azt, pedig mindenkihez szól. Ezt hívják nálatok megérzésnek, az vezéreljen téged. A múltba jutáshoz régi ismerőseim segítsége fog kelleni, el kell menned hozzájuk, a többit ők intézik.

Ismét egy utazás? Azokból Emmának már elege volt. Még mindig nem hitt az egész küldetésben, de a furcsaságok, amiket Yoda is kiemelt, igazolni vélték az agg mester elméletét. Még hogy utazni a múltba? Hirtelen eszébe jutottak Obi Wan első szavai, mikor megkérdezte, hogy találkoztak-e már, a férfi azt válaszolta, nem, de fognak. Mivel Obi Wan már nem él, Yoda magyarázta igazabbnak hatott. Mikor találkozhatna ebben az időben a régi Jedi mesterrel, mikor az már halott? El kellett ismernie, hogy csak a múltban válik ez lehetővé. De mit is kell tennie? Még mindig nem értette, maradjon közel valakihez? Miért? És kihez? Nem bánná, ha a nagymester kicsit konkrétabban fogalmazna. Yoda viszont már nem törődött vele, egy kis ládát vett le egyik polcáról, kinyitotta, majd a chipet, ami benne volt, átadta a lánynak.

    - Itt az én üzenetem, ha jól sejtem Obi Wan-é a kis barátodban van. Megadom neki a koordinátákat, ő majd elnavigál. Fontos küldetés ez Emma Ardan, ne feledd. A jövő a tét, nem a közeli, hanem a távoli, mikor én már legenda leszek csupán. Tudom, hogy sikerrel jársz, az erő legyen veled gyermek, most menj. Sok feladat vár még rád. – Yoda a géphez kísérte őket. Artu már fel is sietett, hogy az úti célt megtervezze, mikor Emmának eszébe jutott még valami.

    - A többiek nem fognak keresni?

    - Oh, de fognak – kuncogott fel Yoda – ám, ne aggódj. Van neked egy barátod, aki el fog látogatni hozzám, hogy Jedivé képezzem, ő majd megtudja az igazat.

Emma egy kicsit megnyugodott, Luke tehát ide fog jönni, ő tudni fogja, hol jár. Talán felkeresi a szüleit, és nekik is elmondja, hogy ne aggódjanak érte, él, csak máshol van. Artu türelmetlenül csipogott, ideje volt indulni. Yoda és Emma még egyszer elbúcsúztak egymástól, majd a hajó felszállt, hogy folytassa útját a következő állomásra.

    - Rendben Artu, kérlek, vetíts ki a térképen hova megyünk.

A droid megmutatta a koordináták pontos helyét. Emma megrémült, az adatok a Belső Magba mutattak. Nem látott bolygót, holdat, de még egy csillagot sem a közelben. Biztos jó helyre küldték? Mivel a galaxis közepére készült, Emma ijedelme nem volt alaptalan. A birodalmi erők, nagy számban voltak jelen azokon a területeken, míg ő csak egy kis hajóval rendelkezett és Artuval. Ha megtámadják, akkor hogyan védekezzen? Azonnal el tudják fogni, és onnantól vége a küldetésnek. Artu is erre gondolhatott, csipogásai vészjóslóak voltak. A lányban azért még élt a remény, ha Yoda szerint sikerül, akkor sikerül.

₰

Napokon keresztül utaztak, míg elérték a helyet, ahova a nagymester küldte őket. Artu a rendszerben keresett valamiféle bolygó után, de ismét nem járt sikerrel, csak egy fényes gáz felhő kígyózott előttük. Talán egy halott csillag maradványai? Az is lehet. Emma leült a pilótaülésbe és várt, hogy mire, azt maga se tudta. Hátha felbukkan valami bolygó, vagy legalább egy hold. Droid társa tanácstalanul csipogott, mire a lány elhatározta, hogy belemennek abba a titokzatos anyagba. Artu tiltakozott, de hiába, Emma a végére akart járni ennek az egésznek. Nem tévedt, a sűrű gázfelhő mögött egy sivatagos bolygó rejtőzött. Még egy Tatooine? Leszálláskor egy mély üreg fogadta őket, amiből a bolygót takaró füstszerű anyag áradt. Oda is le kell menniük? Emma Artura nézett, a droid pedig a bio szkennerét húzta elő. Semmit sem mutattak, Yoda tanácsát követve, ami arra kéri, hogy hallgasson a megérzésire a fiatal nő az ereszkedés mellett döntött. Lélegzetelállító élővilág bukkant fel a lány szemei előtt, miközben ereszkedtek. R2 letette a hajót, majd utastársa kérésére a szállítóeszközön maradt. A nabooi kilépett a siklóból, és a világot kezdte tanulmányozni. Épp egy szerves levélfélét fogott kezébe, mikor öt maszkos jelenés lebegett elé.

    - Itt vagy hát, már vártunk rád Emma – szólalt meg a középen lévő.

    - Kik vagytok ti? Yoda mesélt nektek rólam? Miért vártatok rám?

    - Mi vagyunk az erő papnői, nekünk nem kell senkinek sem mesélnie senkiről, mindenkiről tudunk, akiben nagy erő lakozik.

    - De benne nem...

    - Igen, te nem vagy erő-érzékeny, ám ugyanolyan fontos vagy, mint a többi, aki rendelkezik e képességgel. Oka van annak, hogy vissza kell menned, egy olyan korba, melybe te nem tartozol. Csak így jöhet létre az, aki megvédi majd galaxisotokat. Mi segítünk, téged visszajuttatni oda ahova kell, a többi rajtad áll.

    - Ne hibázd el! – kiáltott fel az egyik papnő.

    - Nem fogja, hisz olyan tisztán látható az útja – szólt közbe a másik.

    - Talán nem kellene visszaküldeni – aggodalmaskodott a harmadik

   - Elég! Sorsát mi nem változtathatjuk meg.

   - Remélem, nem arra gondoltok, amire én – ijedt meg Emma, azt nem kérhetik tőle. Az veszélyes.

    - De, pontosan arra kérünk – erősítette meg a Béke papnője.

    - Ti nem tudtok létrehozni?

   - Tudunk, ám, nem áll szándékukban újra megtenni. Készen állsz hát?

    - Még lenne pár kérdésem – lépett elő határozottan a nabooi

   - Hallgatunk – válaszolt az Öröm

   - Miért pont én? Miért pont a múltba kell visszamenni? Miért nem erő-érzékeny lényt kértek erre?

   - Neked van megírva ez, azért te. A múltba azért szükséges menned, mert a te idődben nem létezik olyan formában az, akire szükséged van feladatod teljesítésére. – világosította fel az új jövevényt a Harag papnője

    - Nem lehet a másik erő-érzékeny, az túl nagyhatalom, azt nem kockáztathatjuk meg, még mi sem. De elég legyen a beszédből, cselekedni kell. A droidot és a hajót visszaküldjük sértetlenül, nem fog rá emlékezni, mi történt. Utána visszamész. – lépett elő az utolsó választ megadva a Zavarodottság képviselője.

    - Még egy kérdés: Hogy fogok utána innen kijutni, ha R2 és a hajó nem lesz itt?

    - Ne aggódj, megoldunk mindent.

Emma elkérte R2-tól Obi Wan üzenetét és zsebébe csúsztatta a másik mellé. A kis asztromech kénytelen volt visszaszállni a hajóra és elhagyni az Erő bolygóját. Az öt papnő forogni kezdett, maszkjuk váltakozása elszédítette Emmát, próbált leülni, vagy legalább erőt venni magán, de az érzés erősebb lett, végül összeesve heverte a földön segítői körében.