7 Standard hónappal a hoth-i csata előtt

Hűvös szél fújta a havat az elhagyatott holdon, melyet csak úgy neveztek, a Hoth-rendszer hatodik fia. Rideg, dermesztő, mégis oly tiszta és ártatlan, ezek a szavak jutnak eszükbe azoknak a meggondolatlanoknak, akik ide merészkednek. A hideg és a fagy oly mértékben uralja a felszínt, hogy, nem sok minden marad életben, ezért is fordult elő, hogy a Régi Köztársaság nem szentelt nagy figyelmet a planétának, de ha valaki egy lázadás közepén van, nyakában a Birodalommal, nem sok választási lehetősége akad. 5 standard hónappal ezelőtt egy véletlen folyamán Luke Skywalker és droidja 3PO talált rá, erre a zord golyóbisra, és mivel eléggé messze van mindentől, a Szövetség megfelelőnek találta, hogy itt építsék ki új bázisukat, mivel a régit a yavini-csata miatt el kell hagyniuk. Mikor megérkeztek az első munkások, még ők sem gondolták, hogy tudják lakhatóvá varázsolni a hófödte tájakat, ám mára már egész kellemes a benti levegő, ha rétegesen öltözködik valaki. Az építészek még mindig alakítgatnak az Echo-bázisnak nevezett helyen, hisz a sok hó és jég okozta probléma nem fog megszűnni. Mostanra sikerült megfelelően kalibrálni a kommunikációs eszközöket, sőt, a mai napon még a pajzsgenerátor megfelelő hőmérsékleten tartását is megoldották a technikusok. Leia Organa elégedetten olvasta a jelentés, mialatt összehúzta fehér kabátját, azért a fűtésen még lehetne javítani, amit azonnal szóvá is tett a szintén alderaani Carlist Rieekannak. A bázis vezetője bólintott a hercegnőnek, jelezvén, hogy a kérése meghallgattatott, és jelez az illetékeseknek, de mielőtt elment volna, még emlékeztette a fiatal nőt, hogy a mai napon Solo tábornok megérkezik a friss szállítmánnyal.

Solo tábornok, na persze, Leia el sem tudta képzelni, honnan csempészheti Han azt sok felszerelést és élelmet, amivel ellátja őket, de amíg a Birodalomnak tesz kárt, addig nem is zavarja. Még magának is nehezen vallotta be, de részben örült, hogy ismét láthatja a koréliai férfit, még akkor is, ha kibírhatatlanul arrogáns és egoista. Egyszerre rémítette meg és vonzotta a csempész személye. Senki, sem mert soha olyan nyíltan beszélni vele, mint Han. Megszokta már, a tisztelettudó avagy, képmutató beszédeket, a tényt, hogy az emberek hercegnő mivolta miatt megtartják a távolságot, de mióta megismerte ezt a különös férfit és megtapasztalta annak viselkedését, már értette, hogy miért volt annyira elege az addigi életéből. Valaki, aki nem játszotta meg magát előtte, valaki, aki volt elég merész, hogy ellent mondjon neki, ez tetszett a hercegnőnek. Elmélkedése közben sétált ki a hangárba, ahol már Normo Ardan is várakozott. A nabooi építészmérnök és oktató azután csatlakozott a Lázadáshoz, miután lánya, Emma eltűnt. A hírt Luke vitte neki, mikor a nő szülőbolygójára utazott, hogy ellenőrizze Pooja Naberrie állítását, miszerint Emma sosem érkezett meg, miután elindult a Yavin 4-ről. Normo úgy érezte, tennie kell valamit, és segítenie kell azoknak, akik mellett lánya kiállt. Neliával, a feleségével, és Eliffel, Emma barátnőjével együtt csatlakoztak. Az idős férfi segített megfelelően kiépíteni a bázisokat, Nelia ápolónak állt, mivel egy-egy súlyosabb ütközet után az orvos droidoknak rengeteg feladatuk volt, a segítség pedig kellett, míg Eliff a Vörös osztagba kapott helyet, Vörös 8-as kódnévvel. Az Ardan szülők sosem adták fel teljesen a reményt, de tisztában voltak vele, hogy lányuk lassan három éves eltűnése óta semmi hír sem jött arról, hogy hol van. Olykor egy-egy gyenge pillanatban Nelia elsírta magát, arra gondolva, hogy szeretett gyermeke talán már nem is él, avagy ki tudja, milyen világon kell szenvednie. Normo is a munkába temette gondolatait, Rieekan tábornokkal együtt felügyelték az Echo bázis építését, és mikor Luke Skywalker vissza-vissza jött egy-egy útról, azonnal otthagyott mindent, hogy kikérdezhesse. Eleinte ő is vele akart menni, de az ifjú meggyőzte, hogy itt van szükség a nabooi férfi szakértelmére, és különben is X-szárnyújával ő könnyebben meg tud lógni, ha a helyzet úgy, kívánja, mint egy nagyobb hajóval.

    - Luke-ot várja, igaz? – szólalt meg Leia, mikor az építészhez ért. A férfi melegen rámosolygott, mikor észrevette ki szólította meg.

    - Igen, hátha ma valami jó hírrel is szolgál.

   - Ne adja fel Ardan tábornok, néha az is jó hír, ha nincs hír. – vigasztalta Leia, holott tudta állítása nem feltétlenül igaz.

   - Tudom hercegnő, néha én is ezzel nyugtatom magam. Örülök, hogy itt van, úgyis beszélni akartam magával. A feleségem üzent, hogy menjen majd be hozzá egy forró italra, ha ideje engedi. – Az alderaani hercegnő, elmosolyodott, miközben bólintott egyet. Nelia sok segítséget nyújtott neki az elmúlt időszakban, szinte olyan volt számára a nő, mint az édesanyja. Ketten egyszerűbben dolgozták fel szeretteik elvesztését, sőt mikor az idősebb nő elmesélte, hogy a férje húga, az egykori nabooi királynő történetét, Leia sokkal közelebb érezte magát a családhoz. A Birodalom miatt ő is elvesztette a családját, és a bolygóját, ezért minden nappal jobban akart harcolni az ellen, hogy más ne élhesse át ugyanezt.

Han és Luke szinte egyszerre érkeztek meg. Az Ezeréves Sólyom kecsesen ereszkedett le, majd foglalta el a neki fent tartott platformot, míg Luke gépe a gyorsaságra törekedett, és arra, hogy minél előbb letegye gazdáját a földre. A csempész szállt ki először, nyomában vuki barátjával, Chewbaccával, aki bőszen magyarázott neki nyelvén, az előző akció hibáiról. Solo próbálta csitítani, mikor közelebb értek a hercegnőhöz és Ardanhoz, nehogy meghallják, milyen kalandokon át szerezték meg az értékes rakományt. Han mit sem változott három év alatt, talán csak pár ránccal lett több az arcán, amit persze azonnal tagadott, na meg az sem elhanyagolható, hogy fele annyira gondolt már magára, mint annak idején, és ha nem is vallotta be, de részben a felkeléshez tartozott. Természetesen ezeket az állításokat bőszen tagadta, mivel pontosan tudta, hogy igazak. Magabiztosan menetelt Leia elé, hogy bosszanthassa a nőt. A koréliai tisztában volt azzal, hogy ugyanúgy élvezi az alderaani ezeket a szócsatákat akárcsak ő, sőt ezek által még ki is csikarhatja belőle a tényt, hogy igenis vonzódik egy magafajta csavargóhoz.

   - Micsoda meglepetés fenség. – kapta elő híres mosolyát Han, miközben Leiához intézte szavait. – Ennyire hiányoztam, hogy ki is jön elém.

   - Ne ragadtassa el magát, kapitány, engem küldtek, hogy ellenőrizzem a szemetét. – morgott Organa, miközben közelebb lépett az említetthez.

   - Szemét? Na de kérem! Sosem sóztam magára olyat, ami ne lenne hasznos!

  - Az lehet, de magát ismerve Han, nem lepődnék meg, ha egyszer nem azt kapnánk, amit várunk. Most pedig mutassa, mije van.

   - Áhá – nevetett fel a csempész. – Szóval így állunk, már arra kíváncsi mim van, nekem!

   - Erre nincs idő! Látni akarom, mit tudott ellopni.

  - Csak ön után fenségesség. – intett maga elé Solo, majd hárman felmentek a Sólyom fedélzetére, hogy Leia szemügyre vehesse a portékát. Eközben Luke is odaért a rá váró Normohoz, aki megveregette az ifjú parancsnok vállát, miközben üdvözölte.

Luke kisfiús vonásai valamelyest enyhültek, ám fiatal kora még mindig élesen szembetűnt. Testalkata erősödött, mely a sok edzésnek volt köszönhető, tudása fejlődött, már egyedül szerelte X-szárnyú gépét, amihez eleinte Han adott tanácsokat, és fénykardjával is jobban bánt, mint azóta, mióta először gyakorolt Ben előtt. Sokat gondolt még első tanítómesterére, akit a Halálcsillagon veszített el, Owen bácsira és Beru nénire, akit szörnyű kegyetlenséggel gyilkoltak meg, valamint Emmára, a lányra, akivel megismerkedett a Tatooine-on és, aki megígérte neki, hogy körbevezeti azon a szép bolygón, melyet úgy hívnak: Naboo. Azóta nem látta a lányt, és azóta utazta be a galaxist, hogy a nyomára bukkanjon, de mindhiába, a nőt, mintha az univerzum nyelte volna el.

    - Van valami hír, fiam? – kérdezte az idős nabooi, miközben kezét az ifjú vállán tartotta.

    - Semmi, Normo. – rázta meg a fejét Luke. – De nem adom fel, megtalálom Emmát, tudom.

  - Legyen igazad. – sóhajtott a férfi, majd feleségére kapta tekintetét, aki szintén kijött hangárba, miután meghallotta, hogy Skywalker leszállt. Megölelte a fiút, majd férjéhez sietett. Nem kellett neki mondani semmit, látta az arcukon, hogy nincs eredmény.

    - Szép munka Han. – dicsérte meg Leia Solot, miközben lejött a rámpán. Üdvözölte az ifjú Skywalkert, majd megvárta, míg a koréliai és a vuki is odaérnek.

  - Örülök, hogy tetszik fenség, apropó, üdv kölyök, neked még nincs eleged a folytonos repkedésből? – kérdezte a férfi közben, megveregette barátja lapockáját.

    - Ezt én is kérdezhetném tőled, ez már a harmadik ilyen akciód a héten, ha jól tudom.

   - Nekünk ez az életünk Chewie-val, de te más tészta vagy. Abban semmi normális sincs, hogy évekig futsz egy nő után, hisz annyi van a galaxisban. – Solo mindig humorral próbálta oldani a feszültséget, amit a jelenlévők nem rótta fel neki, sőt olykor-olykor egy mosoly is kiült a szomorú arcokra.

   - Ez nem erről szól Han, te is tudod. Emma eltűnt, lehet, hogy bajban van, vagy valami rossz dolog történt vele. Segítenem kell neki.

  - Az is lehet, hogy nem kér belőlünk, arra gondoltál? – tette fel a kérdést már sokadjára a koréliai, de mint mindig most is csak mérges pillantásokat kapott cserébe. – Jól van, jól van. A szivi, talán tényleg bajban van, de akkor lebegtethetne egy zászlót, hogy mi is megértsük. És most kérem, ne fárasszanak azzal, hogy csak ő találhatja meg – mutatott Luke-ra – mert ő tudja használni az Erőt. Ezt is megbeszéltük, ez mind csak humbug, és hókusz-pókusz.

    - Mondja csak, nehezére esne, ha hinne valamiben? – szólalt fel dühösen Leia.

  - Hinni? Én abban hiszek, amit a két szememmel látok, aranyom, nem pedig a gyerekmeséknek.

Már megszokott szópárbaj vette kezdetét, aminek résztvevői szokás szerint Han és Leia voltak, míg Luke a békítő szerepet vállalta magára. A mai nap nem csak amiatt volt különleges, hogy fontos szállítmány érkezett, de a Lázadók vezére, Mon Monthma is tiszteletét tette. Feltűnés nélkül szállhatott le, hála a koréliai csempésznek, és észrevétlenül került Luke mellé. Mikor megelégelte a szóváltások hadát, köhécselt egyet, mire minden tekintet rászegeződött, és ennek hála csend lett, vagyis az lett volna, ha 3PO meg nem látja, régi barátját Artut, aki mostanra ért csak a csapathoz közel.

    - Oh, R2-D2, hát épségben visszatértél? – kezdte a fecsegő droid mit sem törődve azzal, hogy épp megzavar valamit. – Hála a tervezőnek, hogy ismét itt vagy. – A kis asztromech gorombán csipogott egyet, mire aranyburkolatú barátja megsértődve reagált. – Hogy érted azt, hogy fogjam be a számat! Én, itt aggódom érted, te pedig, ilyen hálátlanul viselkedsz? – Ismét csipogás hallatszott, de jóval hosszabb és összetettebb az eddigieknél. – Ezt nem értem Artu, hogy érted azt, hogy küldetésed van? – A kék-fehér droid sikított egyet, mire C-3PO hajlandó volt elindulni, Luke gazda felé, és tolmácsolni neki barátja szavait. – Elnézést kérek, Luke gazda, de Artu mutatni akar önöknek valamit.

    - Mégis mit 3PO? – értetlenkedett Luke, hisz a legutóbbi utazásokon kívül nem történt semmi lényeges.

    - Azt nem tudom, de ragaszkodik hozzá, hogy az itt jelenlévők mind lássák.

    - Ajánlom, hogy gyors légy, kupolás barátom, nem szeretném, az egész napomat itt tölteni!

   - Csakugyan? Esetleg várják valami lepukkant ivóba, ahol költheti a pénzét? – morgott oda Leia, Hannak. Solo dühösen felfújta magát, mire Chewbacca nevetése volt a válasz.

    - Ha már itt tartunk, semmi köze nincs ahhoz, hogy...

   - Elég – szólt rájuk Luke, attól félt, hogy ha belemelegednek, abba sem hagyják, még akkor sem, ha a kis droid ,,beszélni" kezd. – Mutasd Artu!

Az asztromech a társaság közepére gurult, hogy a jelenlévők körbe tudják állni, és mindenki jól láthassa őt. Csipogott még párat, halkan, majd elindított egy felvételt. Egy barna csuklyás alak tűnt fel, amint épp beáll a droid felvevő központja közepére. Az arcát még nem lehetett látni, csak teste körvonala adott némi támpontot. Azt már tudták, hogy egy nő üzenete fog következni, de hogy kié, sejtelmük sem volt. Az alak bólintott egyet, Artu csipogott, majd az eddig ismeretlen leleplezte magát. Emma volt az, ám idősebb kiadásban. Barna köpenye jól takarta teljesen fekete ruháját. Arcán pár ránc láthatóvá vált, mikor megeresztett egy szomorú mosolyt.

     - Luke, figyelj rám! – kezdte az érettebb Emma a felvételen. Mindenki az említett felé kapta a fejét, aki szintén értetlenül állt a történtek előtt. A felvétel nem készülhetett most, és régebben sem, de akkor mégis mikor? – Tudom, hogy mindenhol keresel, és azt hiszed, bajban vagyok. Magadat okolod az eltűnésem és Ben halála miatt, de ezt abba kell hagynod. Nem te vagy a felelős egyik eseményért sem. Meg van annak az oka, hogy miért nem találsz, ez egy fontos küldetés része, amiről még nem tudhatsz, de ha jókor kapod meg a felvételt, akkor már nem kell sokat várnod ahhoz, hogy megértsd ezt az egészet. Köze van az Erőhöz és a Jedi léthez, ezek kapcsán fogsz eljutni a válaszaidhoz, és még sok minden máshoz is. Higgy a felkelésben és annak sikerében. Ne engedd el Hant és Chewie-t, valamint támogasd Leiát ebben az időszakban. Kérlek, mondd meg a szüleimnek, hogy ne aggódjanak, hisz még találkozni fogunk, nekik is elmondok mindent, ahogy neked is, de ez még sokára fog bekövetkezni. Mindannyiunknak meg van a maga feladata, majd évek múlva megérted, mit miért tettem. Te vagy az egyetlen reményünk! – kiáltott fel a kétségbeesett hologram, ami pontosan olyan volt, mint a rég elveszített barát. Robbanás rázta meg a képet, Emma egy pillanatra odafordult, majd könnyes szemmel nézett az asztromech felvevőegységébe. Kiáltások hangoztak fel, és egy ismerős légzés, melyet a felvételnézők, mind be tudtak azonosítani. – Bíznod kell bennem, és azt kell tenned, amit mondtam! – Ardan letörölte a könnyeit, majd a felvételnek vége szakadt.

Hangzavar rázta meg a hangár közepét. A felvételt látók közül, csak két csendes alak nézett maga elé. Mon Montha és Luke más-más okok miatt hallgattak, míg a többiek Artuból próbálták kiszedni, mikor is készült a felvétel. Kimondatlan szavak és ígéretek lebegtek a levegőben, amik nem hagyták az ifjú Skywalkert nyugodni. Mély levegőt vett, az Erőbe kapaszkodott, majd miután kiengedte tüdejéből a fölösleget, sikerült megtalálni a nyugalmat, mely megsúgta neki a választ, hogy mit is kell tennie.

    - Az a bádogdoboz Vader, nála van Emma, menjünk és szabadítsuk ki! – kiáltott fel Han és már indult is volna Chewie-val, de Luke megfogta barátja vállát, hogy visszatartsa.

    - Nem megyünk sehova, követjük a tervet. Nem keressük, nem szólunk róla, csak várni fogunk.

   - Valószínűleg azért mondta ezeket, mert kényszerítették kölyök, ne legyél ostoba!

  - Azt kérte, bízzak benne, és én megteszem. – szólt vissza olyan erélyesen Skywalker, mint ezelőtt még soha. Solo döbbenten nézte barátját, ám az elszántságot látva a szemében úgy döntött, inkább pihenteti a témát.

A vitát ezzel lezártnak tekintette, és inkább hajójához sétált, hogy kitisztítsa az alrendszereket. Mialatt Artuval szereltek, a Lázadók vezetője, az egykori szenátor Mon kiadta a parancsot, hogy senki sem keresheti az eltűnt Emma Ardant...

A yavini csata előtt 20 standard évvel ezelőtt

Az Alderaan bolygó kristálytiszta helyei lenyűgözték Emmát, akárhányszor kémlelte őket az ablakon keresztül. Már egy hete tartózkodott ezen a festői vidéken, de még mindig nem unta meg a bolygó ezen a felén sorakozó látványosságot. Míg az első napján figyelmeztette Breha, hogy így fog érezni, és végül annyira meg fogja szeretni ezt a helyet, hogy már nem is fog tudni más otthont elképzelni a galaxisban. Ha a normális életét élhetné, akkor igazat adott volna a királynőnek, ha az az Emma Ardan lenne, aki a nabooi egyetem növendéke, akkor valóban úgy történnének a dolgot, ám neki feladata van. Meg kell mentenie annyi életet, amennyit csak tud. Elég volt már a tanácstalan utazásokból és gyötrelmes értetlenségekből. Meg kell állítania ezt a háborút, és meg kell akadályoznia valahogy a Birodalom létrejöttét, még akkor is, ha ellentmond cselekedete az összes szabálynak, még akkor is, ha ezáltal egy rosszabb világ jön létre, de tennie kell valamit. Nem sopánkodhat, és nem várhatja a Jediktől a megoldást, hisz az ő jövőjében ők már nem is léteznek. Okosan kell bánnia az Erőtől kapott lehetőséggel, és innen kell segítenie a Lázadást, aminek a tagja. Ha minden jól megy, akkor a Szövetség sosem jön létre, ha elbukna, az élete lesz úgyis a tét. Méltónak kell lennie a címre amit, birtokol. Meg kell mindent tennie, hogy megmentse Obi Want, Padmét és Anakint, és miután sikerrel jár, akkor foglalkozik a problémával, ami idehozta, de addig elzárja egy szegletbe, eldobja a kulcsot és elő sem veszi addig, míg az árnyék el nem tűnik a galaxisból.