A Jedi templomból kifelé menet Anakin már nem tekintette csapásnak az újdonsült feladatát. Ha jobban belegondolt, még örült is neki, hogy a lány felbukkant, mivel kiváló okot adott arra, hogy a Szenátusi épületbe vigye. Még nagyobb szerencséjének tekintette, hogy az új jövevény nabooi polgár, akit célszerű lenne a nabooi szenátor elé kísérni. Anakin elmosolyodott tervén, végre feltűnés nélkül keresheti fel Padmét. Ahsokat elküldi edzeni majd meditálni, Emmának, pedig majd a szenátornő ad valami feladatocskát, amely legalább egy standard órán át tart, így kitudja használni az időt és feleségével töltheti a perceket. Mindig van valami szerencse a szerencsétlenségekben, minden azon múlik, mennyire vesszük észre a lehetőséget, és Anakin Skywalker mindig ki tudta használni a szorult helyzetek előnyeit. Nemrég, mikor visszatért, a Tanács közölte vele, ne nagyon rendezkedjen be a coruscanti élet mindennapjaiba, még mindig szükség van rá a Peremvidéken, csak átmeneti a hazatérése, ám Emmával ez az átmeneti állapot meghosszabbítható.

Mikor kiértek az előcsarnokból, Artu gurult gazdája mellé, majd vidáman csipogott valamit. Anakin elengedett egy félszeg mosolyt kis barátja felé, Ahsoka bemutatta neki Emmát, míg az említett frászt kapott. Artu? Az meg hogy lehetséges? Mit keres itt a kis asztromech? Hiszen alderaani tulajdonban volt, mielőtt a Tatooine-ra került Luke-hoz.

    - Kié ez a kis droid? – tette fel bátortalanul a kérdést a nabooi.

    - A mesteré – válaszolt Ahsoka – nagyon hasznos egység, mindig számíthatunk rá, igaz Artu? – a droid beleegyezően füttyentett. A titokzatos gazda, aki felszerelte minden hasznos eszközzel Artut, Anakin Skywalker. Emma totálisan összezavarodott. Skywalkernek, vajon mi köze az alderaani kormányhoz? Miért adta nekik a droidot?

Az ifjú Jedi lovag érezte a lány félelmét és zavarodottságát, és azt is, hogy valamit titkol előlük. Túlságosan hirtelen és gyanúsan egyedül tűnt fel. Azon sem lepődött volna meg, ha nem is a Nabooról jött volna. Valamiért Obi Wan is, és Yoda is bízott benne, azt meg nem akarta megkérdőjelezni. Ismerte már annyira régi mesterét, hogy higgyen annak ítéleteiben. Ha szerinte ez a nő megbízható, akkor az is, hiába fogta el rossz érzés ezzel kapcsolatban. Voltak fenntartásai, amint nehezen vetkőzött le. A templom melletti hajókból kinézett egyet, mellésétált, aztán intett társainak, hogy szálljanak be. Ahsoka azonnal mestere mellé pattant, Emma és Artu pedig hátra.

    - Hova megyünk Skywalker mester? – tette fel a kérdést Ardan

    - A szenátorához, tudnia kell, hogy itt van, és a Jedi Rend tanácskozik az ügyében, bármilyen szándékkal is fordult hozzájuk.

    - Nem bízik bennem, igaz?

    - Ne sértődjön meg, de nálam a bizalmat ki kell érdemelni. Egyelőre nem tudom még hová tegyem, mindenesetre, helyzetéről Amidala szenátornak kell dönteni, én úgy gondolom – Obi Wan jól kitanította, mindig tudta mit mondjon egy diplomáciai helyzetben. Valamiért úgy érezte, hogy ezt a hangnemet kell megütni, mikor a lányhoz beszél, úgy tekintett rá, mint egy politikusra, valami azt súgta neki, az is.

    - Ha úgy gondolja, ez a szükséges lépés mester, akkor nem kérdőjelezem meg a döntését. – akár csak egy politikus, a válaszaiból is érezte Anakin, hogy jó nyomon jár.

Nem beszéltek egymással többet az út során. Emma azon gondolkodott, mit is mondhatna szenátorának. Az igazat nem ismertetheti, és hazudnia sem lenne bölcs dolog, mivel a mellette lévő két Jedi megérzi azt. Találni kell egy kiskaput, mondani is kell valamit és nem is. Skywalker kommlinkjéhez kapott, mikor az pityegni kezdett. Szervezni kell egy csapatot, amely pár nap múlva bevethető lesz. Bosszúsan mondott nemet a felkérésnek, jelenlegi feladata miatt, ám az alkalom jól jött neki, így padawanját, elküldhette. Miután kilépett a vonalból, azonnal a togruta lányhoz fordult, ellátta tanácsokkal és utasításokkal.

    - Ez nem ér, én is jelen akarok lenni, nem szervezhetné csak Rex a csapatokat?

    - Ahoska, ott kell lenned. Te vagy most a szemem és a fülem a légióban, míg nem végzek itt. Amint leszálltunk, elviszed a hajót és csatlakozol a századhoz. Vidd Artut is, most nincs szükség a szolgálataira. Miután végeztetek, jelentést kérek.

    - Rendben Sky srác, Rex bácsival és Artuval megoldunk mindent.

    - Szájas, kerüld a bajt – intett még oda Ahsokának, mikor kiszálltak a szenátusi épület leszállópályáján. Ahsoka biccentett, majd elindultak.

    - Szájas, Sky srác? – nevetett fel Emma, szórakoztatta a két becenév, amit egymásnak adott a két Jedi

    - Ahsoka néha kicsit túl buzgó, nem engedelmeskedik a felsőbb parancsnak és a saját feje után megy. – próbálta megmagyarázni a Szájas becenevet.

    - Úgy tűnik a mestere példáját követi.

Anakin grimaszolt egyet, a lifthez lépett, azután megnyomta a hívógombot. Emma még sosem járt ebben az épületben, így mikor a lift kinyílt, próbált mindent az emlékezetébe vésni. Szenátorok és tanácsosai sétáltak a folyosókon, olykor egy-egy protokoll droid is felbukkant, kisebb csoportok tanácskoztak, vagy éppen készültek a csarnokba a következő ülésre. Az ő élete is ilyen lehetne. Ugyanúgy rohanna tanácskozásról, tanácskozásra, döntene a belátásai szerint, szövetségeket kötne, tenne valamit, a galaxisért. Ehelyett azonban, a lázadók táborát erősíti, amit igaz nem bánt, de jobban örült volna, ha nem kellene magának a szövetségnek léteznie. A jedi lovag hirtelen megállt, becsengett egy ajtón és várt. Hamarosan egy női hang megadta a belépési engedélyt, az ajtó kinyílt, az asztalnál pedig ott ült Padmé Amidala szenátor, akit az egyik legbölcsebbnek tartanak Emma idejében. A lány meglepődve tapasztalta, mennyire hasonlít Pooja, nagynénjére. Anakin azonnal az asztal elé lépett, és várta, hogy a két nő felismeri-e egymást. Úgy gondolta, ha valóban valami politikus jelölt és a Naboon él, akkor Padménak ismernie kell. A szenátornő értetlenül meredt férjére, nem igazán tudta, hogy az elé hozott nő kicsoda, és miért segíthet ő az ügyében. A Jediben ismét felébredt a gyanakvás.

    - Ő itt Emma Ardan a Naboo bolygóról – kezdte barátságtalanul Skywalker – Ahsoka talált rá a Coruscant körül egy mentőkabinban. Azt állítja, hogy a hajója és a legénysége odaveszett, valamint azért jött ide, hogy Kenobi mesterrel beszéljen. Gondoltam tudnod kell erről. – Padmé aggódva figyelt, valóban nem tudott semmit arról, hogy valaki a bolygójáról ide jön Obi Wan-hoz, ám ez nem zárta ki, azt, hogy ne történhetne így. A lány ruházata nabooi volt, mégpedig a gazdag polgárok viseltek hasonlókat. A nyakában felfedezni vélte a politikai tanoncoknak kijelölt nyakláncot, amelyet egykoron ő is viselt. Úgy gondolta, hogy társa talán bajban van, azért ment egy Jedihez. Biztos tanult a bolygó egykori megszállásáról, azért Obi Wan-hoz fordult. Ha kiküldené Anakint, akkor tudna nyugodtan beszélni vele, hátha neki elmondana olyasmit is, amint a Jediknek nem akar. Egy próbát megér.

    - Üdvözöllek Emma, kérlek, foglalj helyet – mutatott az egyik székre Padmé, majd a férfihez fordult. – Skywalker tábornok, kérem, hagyjon magunkra minket.

    - De őt rám bízták – makacskodott Anakin – különben sem rajongok az ötletért – tette hozzá bizalmasan.

    - Ani, kérlek, ez most politikai ügy, nem szükséges jelen lenned, várj az ajtónál – fújtatva ugyan, de távozott. Padmé azonnal a lányhoz fordult – Látom a leendő politikusok láncát viseled, ezek szerint még az egyetemen tanulsz igaz? – kérdezte mosolyogva, Emma bólintott, a nő folytatta – Valami baj van otthon? Miért van szükség Kenobi mester segítségére?

    - A legnagyobb tisztelettel Amidala szenátor, ezt sajnos nem mondhatom el – sóhajtott fel Ardan – vannak dolgok, melyeket még nem szabad felfedni – Padmé is tudott volna ilyen titkokról mesélni, megértette a lányt.

    - Kérlek, hívj Padménak – tette hozzá mosolyogva – megértelek Emma, de valami támpontot adhatnál.

    - Sajnálom Padmé, nem igazán mondhatok semmit, előbb beszélnem kell Kenobi mesterrel és Yoda mesterrel, csak utána tudom meg mennyit és mit mondhatok. Addig bíznod kell bennem, tudom, hogy nehéz, amit kérek, de el kell hinned, hogy jó szándékkal jöttem.

    - Köze van a háborúhoz, igaz?

    - Igen is és nem is. Ennek a háborúnak a kimenetele sok mindent megváltoztat, és attól tartok nem a megfelelő irányba – tetette a tudatlant Emma – Nem hiszem, hogy jó ötlet tovább harcolni... - mondandóját, nem tudta befejezni, mert hirtelen egy nagyon ismerős protokoll droid rontott az irodába jajveszékelve.

    - Padmé úrnőm, Organa szenátor találkozott kér öntől, sajnálom, hogy eddig nem szóltam, de feltartott egy ostoba droid, akinek meg kellett magyaráznom, hova tegye a csatlakozóját és hova ne, jaj, nekem – ez a helyzet egyre furcsább, mit keres itt 3PO, Emma ezt sem értette, ahogy Artu helyzetét se. Úgy gondolta, viszont, hogy követhetné a „régi" ismerősét és kiszedhetne belőle pár dolgot.

    - Mikor lesz a találkozó 3PO? – kérdezett rá Padmé

    - Fél óra múlva – adott választ az aranyozott borítású protokoll egység.

Emma megragadta az alkalmat, és javasolta a szenátornőnek, hogy készüljön nyugodtan, ő addig beszélget 3PO- val odakint. Padmé belegyezett, viszont mikor a lány kilépett, Anakin kíváncsiskodva lépett be, nagyon is érdekelte mire jutott szerelme. Megbeszélték észrevételeiket és érzéseiket az ifjú hölggyel kapcsolatban. A szenátornő felvilágosította a tábornokot, hogy attól, mert ő nem ismeri újdonsült védencét, attól még igen is lehet a bolygó polgára, tanulhat az egyetemen és lehet szenátornövendék. Ebben volt realitás, így a Jedi úgy gondolta ideje témát váltani. Próbálta meggyőzni kedvesét, hogy vegyenek ki szünetet és repüljenek el, hogy egy kis időt önmagukra szenteljenek, kapóra jött neki, hogy ezekben az időkben kellene meditációs útra mennie, tehát még az ürügy is meg volt. Padménak nem volt ideje, rengeteg törvényjavaslat és érvelés rejtőzött a gépében, amit át kellett nézni, nem is beszélve arról, hogy egy fontos beiktatás miatt kell beszélnie szövetségeseivel. Nemet kellett mondania, bármennyire is menni szeretne. Anakin játékosan próbálta rávenni őt, felajánlotta és odaadta neki fénykardját, mint szerelme zálogát. A fénykard ugyanis egyet jelentett egy Jedi életével. Ezzel csak pár bensőséges pillanatot tudott varázsolni, mert a kötelesség felütötte a fejét Organa szenátor személyében. A férfi a találkozóra hivatkozva kérte meg a szenátornőt, hogy tartson vele, aki habozás nélkül követte, Anakin fénykardját a ruhája ujja alá rejtve. Ezalatt az említett az asztal alatt rejtőzködve morgott a nem megfelelő időzítésre.

Emma sem járt sikerrel, nem tudott semmit kiszedni a protokoll droidból, valószínűleg az ő idejében törölték a memóriáját, ezért fogalma sincs, miről beszél, továbbá még meg sem történtek azok az események, amelyek előidézhették a tisztítás szükségét. Mikor visszafele sétáltak, az egyik fogadóteremből, a folyosó kihaltsága rossz érzéseket keltett Emmában. Hova tűnt mindenki? Minden sötétségbe borult, az ajtók nem működtek, a legtöbb nyitva volt, ám az irodákba senki sem tartózkodott. Mikor meglátta, hogy Skywalker két alakkal küzd, már tudta, hogy valami nincs rendben, közelebb lopózott, és helyesbítenie kellett magának, ez egyik harcoló fél egy robot volt. A gépet sikerült legyőznie, ám amíg vele küzdött a lovag, nem vette észre, hogy a másik a háta mögé lopózva próbálta lelőni. Emma ekkor, ráugrott a betolakodó hátára, és próbálta elvenni a fegyverét, mikor ez nem sikerült eltakarta annak szemét, aki így vaktában lövöldözve próbálta megölni a Jedit és lerántani magáról a kéretlen csomagot. Anakin így már egyszerűen le tudta gyűrni ellenfelét, és elismeréssel nézett a lányra. Nem gondolta volna, hogy erre is képes.

    - Ez szép volt – formálta szavakba érzéseit.

    - Mi történt itt?

    - Pár fejvadász megszállta az épületet, és elfogott egy maroknyi szenátort. Nem rég beszéltem a főkancellárral, neki semmi baja, ám az épület biztonsági okokból lezárta magát, amit a bűnözők idéztek elő. Le kell állítanom, ön addig bújjon el.

    - Ha nem vette volna észre Jedi mester, nem igazán tartozom azok közé, akik szívesen bújócskáznak. – vette fel a fejvadász fegyverét – Apropó, miért nem használta a fénykardját?

    - Amint láthatja, nem igazán van most nálam,

    - Úgy érti elhagyta?

    - Valakinél hagytam, ez a megfelelő kifejezés, de most nincs időnk ilyen vitákra. Nekem a vezérlőbe kell mennem, maga addig ne keverjen bajt.

    - Oh, Ani gazdám, vigyázzon magára – aggodalmaskodott 3PO. Ani gazdám? 3PO is Skywalkeré? Még egy rejtély, de most nem volt idő ezzel foglalkozni.

Ha már fegyvere volt a fiatal nő úgy gondolta, megnézi magának a fejvadászokat, és próbál kapcsolatba lépni a szenátorokkal, ha nem jár sikerrel, addig is elvonja a figyelmet a Jediről. Eltelt néhány perc, mire megtalálta őket. Ott voltak egy terem közepén mindannyian, körbevéve fegyveres erőkkel. Egy kalapos kék lény osztotta a parancsokat, tehát ő vezér. Emmát egy kis ablakon keresztül Organa szenátor vette észre, aki beszélgetőtársának, Padménak is felhívta figyelmét lehetséges megmentőjükről. A nő megkönnyebbülten mosolygott bolygóbelijére. Ám az ő figyelmük, Cad Bane-ét is a lányra vonzotta. Azonnal két társát küldte ki, hogy kapják el. Emma lövöldözni kezdett, de nem sokra ment vele, igaz, az egyiket megsebesítette, de mikor a töltény kifogyott nem volt esélye. Őt is odavetették a többi közé, ahogy a mellette jajveszékelő protokoll droidot is.

    - Tudsz valamit mondani Anakinról? – mellőzte az udvariasságot Padmé, és bizalmas hangnemet ütött meg a lánnyal

    - Igen, a vezérlő felé tart, hogy kikapcsolja a biztonsági mechanizmust. Csak, fegyvertelen, elhagyta a kardját.

    - Itt van nálam – suttogta a szenátornő – én találtam meg.

    - Reméljük, nélküle is sikerrel jár – bizakodott Emma.

    - Elég lesz a magánbeszélgetésből – lépett melléjük Bane – még be se mutatkoztunk újdonsült vendégünknek. A nevem Cad Bane, önben kit tisztelhetek szépségem?

    - Ő velem van, ne bántsák – vette védelmébe Padmé

    - Ez magára nézve nem kedvező szenátornő, ugyanis bájos társa megsebesítette az enyémet. Miért van olyan érzésem, hogy maga tudja, hol van Skywalker? – fogta meg Emma arcát, miközben hozzá beszélt – Jedi létére, lövöldözik és bosszút áll az elfogásért, csalódtam magukban.

    - Én nem vagyok Jedi – vágott vissza Emma, kicsit sem rettegve a fejvadásztól

   - Ez esetben, a megtorlás élvezetesebb lesz, de először is kapjátok el Skywalkert – intett társainak, akik sietve futottak arra, amerre pont Anakin tartózkodott.

Emma felismert pár szenátort maga körül, akikről tanult és egy kis büszkeség töltött el, hogy láthatja őket. Vajmi keveset tudott a Jedikről, de úgy érezte, hogy hála az épületben tartózkodó lovagnak, meg fognak menekülni. Ha csak arra gondolt, hogy Luke, miképp robbantotta fel a Halálcsillagot, vagy, hogy Ben hogy mentette meg őket, érzése erősödött. Nyugodtan tekintett Amidalára, akinek szemében viszont a kétségbeesés nőtt. Ő már nem volt ilyen biztos a fegyvertelen Jedi dolgában. Az ajtó ismét kinyílt, és egy eszméletlen Anakin Skywalkert hoztak az elküldött fejvadászok. Padmé azonnal szárnyai alá vette az ájult társukat, míg Bane egyezkedett a kancellárral. Emma annyit tudott kivenni az egészből, hogy valakit ki kell hozniuk a börtönből, és ha ez megtörtént, akkor mindenkit szabadon engednek, ám ez túl szép ahhoz, hogy igaz is legyen. A Birodalom kapcsán már megtanulta, hogy mindig van valami csavar, amin keresztül elteszik láb alól az ilyen tárgyalások túszait, hiába ígérnek mást, nem akarnak szemtanúkat. A feltevés beigazolódott, Bane akciója hiába járt sikerrel, ő azért a szobát tele rakta bombákkal, amiket azonnal aktivált is, és felhívta erre mindenki figyelmét. Sietve távoztak a fogva tartók, Skywalkert ébresztgették, míg Emma próbált közelebb jutni a bombákhoz.

    - Nem ajánlatos oda mennie – állította meg kedvesen Organa

    - Mintha azt mondtam volna, hogy ne keveredjen bele – lépett Anakin a lány elé, miután magához tért. – Nekem kell magára vigyázni, nem igazán lenne szerencsés, ha közben megöletné magát.

    - Jelenleg azzal teljesítené a feladatát Skywalker mester, ha kijuttatna minket, mivel a bombákat bekapcsolták – mutatott a visszaszámlálóra Emma. Anakin bólintott, elvette a fénykardját, amit Padmé nyújtott neki, majd egy lyukat kezdett vágni a padlóba. Pont időben, a padló akkor szakadt le, mikor a robbanás bekövetkezett. Köhécselve keltek fel a szenátorok a padlóról, Anakin felsegítette Padmét, majd Emmát.

    - Köszönjük, hogy meg mentett minket tábornok – mosolygott a nabooi szenátor a férfira

    - Csak a dolgomat tettem – válaszolt jókedvűen Skywalker, majd Ardan felé lépett – ugyanolyan engedetlen, mint a padawanom. Nem hallgatott rám, kis híján megölette magát, és közben a folyosón megmentett egy merész akcióval. Köszönettel tartozom – hajtott fejet Anakin

    - Nem, én köszönöm Skywalker mester.

    - Tudja, én nem igazán vagyok még mester – túrt idegesen a hajába a lovag – még nem vagyok a tanács tagja, és van egy olyan érzésem, hogy egy darabig nem is leszek.

    - Akkor hogy szólíthatom? – mosolyodott el a lány

    - Anakin – nyújtotta a kezét a Jedi lovag

    - Emma – fogadta el, ezzel új fejezetre építve kapcsolatukat.

Egy közösen átélt kaland megváltoztatta a két ember viszonyát egymáshoz. Anakin látta, hogy Emma az ő oldalukon harcolt, és az által, hogy meggondolatlanul ugrott rá a fejvadászra, mert segíteni akart neki, lekötelezte a férfit. Rokonszenves lett neki a nabooi, és nem bánta már, hogy rásózták, sőt ha jobban belegondol, akkor taníthatna neki pár fogást, és akkor Padmé mellett lehetne, biztonságba tartva feleségét. Emma is bizalmába fogadta a férfit, és már korántsem találta olyan ellenszenvesnek.

    - Anakin – szólalt meg Obi Wan azon az új kommlinken, amelyet nemrég kapott az ifjú Jedi az egyik klón katonától – meghoztuk a döntést, hozd vissza Emmát a templomba.

    - Rendben, mester – nyugtázta Skywalker - döntöttek, mennünk kell. – fordult a fiatal nőhöz.

Ardan elbúcsúzott Padmétól, majd egy klón katona az egyik siklóhoz kísérte. Anakin is búcsúzkodott, sokkal távolságtartóan, mint ahogy szerette volna. Megígérte feleségének, hogy este még meglátogatja, addig is várjon rá. A nő mosolyogva bólintott. Az ifjú tábornok, bepattant a nabooi lány mellé, egy laza mozdulattal megfordította a járművet, és a templom felé vette az irányt.

    - Tudod, jó csapat lennénk – ismerte be hangosan a férfi – nem tudom, hogy mik a szándékai veled a tanácsnak, de ha mellém tesznek – amiről meg volt győződve. Ugyan az az érzés fogta el, mint gyerekkorában, amikor az anyjával élet és előre megmondott dolgokat. Egy kicsit elmosolyodott az emlékre, majd tovább beszélt – akkor sok mindent tudok neked tanítani.

    - Miért gondold, hogy melléd tesznek?

    - Egyszerűen tudom – sóhajtott a férfi

És amikor Anakin Skywalker megérezte, a dolgok menetét, azok pontosan úgy is történtek.