21 évvel a yavini csata előtt

Emma, mikor magához tért, rádöbbent, hogy nem a földön fekszik, nincsenek körülötte a titokzatos papnők, még csak a bolygó felszínét sem látja sehol. Vajon hol lehet? Ez volt az első gondolat, mikor feje kitisztult a kábulatból. Lassan mérete fel a területet, feje lüktetett, mióta kinyitotta a szemét. Kellett neki pár perc, mire értelmezi helyzetét és realizálja hollétét. Egy mentő kabinban volt, az űr kellős közepén. A félelem érzése legyintette meg, nem tudta, hogyan és mikor került ide, és azt se meddig kell itt lennie. Megnézte az oxigén mennyiséget jelző szerkezetet az éltető gáz, csak egy standard órára volt elegendő. Nos, úgy tűnik, ennyi ideje van, hogy kitaláljon valamit. Alaposan körülnézett átmeneti szálláshelyén, valamiféle kommunikációs eszköz után kutatott, de mind hiába, egy árva adó sem volt átmeneti szállásán. Valami zavarta továbbá a kis kabin műszereit, így annak navigációja és kapcsolatfenntartó eszközei nem működtek. Mégis, hogy teljesítse azt, amit Yoda kért, ha megfullad itt? Ha egyáltalán a múltban van, tette hozzá magában. Mi a garancia rá, hogy egy másik időben hal meg, nem pedig a sajátjában? Lefuttatott egy ellenőrzést az műszerek állapotáról, hátha csak meghibásodott, és hátha meg tudja javítani valahogy, majd utána hív segítséget. Emma nem értett a műszaki dolgokhoz, csak remélni merte, ha talál is hibát a rendszer, akkor képes lesz vele elbánni. Egyre furcsább helyzet alakult ki. Minden egység a megfelelő tartományi adatokat sugározta, még sem működött semmi, hát ez meg hogy lehet? Ennek semmi értelme.

Kényelembe helyezte magát, és várt, mást, úgy sem tehetett. Az oxigén mennyisége csökkent, a vészjelző bekapcsolt, míg a mentőkabin utasa számolta a perceket, már csak 20 volt hátra. Már épp a feladás gondolata foglalkoztatta, mikor egy cirkáló ugrott ki a hiperűrből, vele szemben. Megmenekült volna? Emma fellelkesült, keresnie kell valamit, aminek segítségével jelezhet az előtte lebegő hajó legénységének. Egymás után nyomogatta a képernyőt és a gombokat, hátha valami felhívja a figyelmet. Egyik ilyen kapcsolgatás során, két jelző fényszerű rakéta ment egymásnak a cirkáló tatja előtt. Nem éppen erre gondolt, a két rakéta detonációja megremegtette a hajó testét, egy kisebb ijedelmet keltve annak emberei között. Kisvártatva, egy kisebb hajó csatolta Emma kabinját magához, majd bevontatta azt. Mikor a lány kikászálódott három rohamosztagos férfi lépett elé, vagyis csak úgy néztek ki, páncélzatuk nem volt hófehér, már-már viseltes kék festék borította egyes részeit. Mikor levették a sisakot, a lány egy kicsit meglepődött, mind a három katona teljesen egyforma volt. Lehetséges volna? Valóban a múltban van? Az előtte állók, bizonyára klónok, és ők csak a híres Klón háború idején viselték ezeket a páncélokat. Köztársaság van! A nabooi lány felsóhajtott, nem kell tartania a Birodalomtól, még az nem is létezik. Eleresztett egy félénk mosolyt a klónok felé, de azok értetlenül álltak a történtek előtt.

    - A nő szepi? – kérdezte a középen álló a társaitól

   - Micsoda? – értetlenkedett Emma

    - Ön szeparatista? – tette fel a kérdést a jobb oldali férfi

    - Oh – esett le Emmának a kérdés – Nem, nem vagyok szeparatista, én köztársasági vagyok- persze ez nem volt igaz, de ha az ő korában is e két erő harcolna, akkor az lenne

    - Akkor mégis miért lőtt ránk?

    - Én nem lőttem, csak próbáltam felhívni a figyelmüket arra, hogy ott vagyok. Elnézésüket kérem a kellemetlenségért.

    - Miért volt egy mentőkabinban? Megtámadták a gépét?

    - Igen – vágta rá Emma egy kicsit túl vehemensen – Az embereim nem élték túl, én menekültem csak meg.

    - És hol vannak a roncsok? Mi egyet sem láttunk.

    - Elsodródhattam, nem igazán tudom, hogy kerültem ide, mire felébredtem, már ott lebegtem. – Tudta, hogy magyarázta nem megfelelő, de azt mégsem mondhatja, hogy a jövőből jött és öt papnő valahogy kirakta az Erő bolygójáról.

A klónok egymásra néztek, természetesen nem hitték el a mesét. Öltözéke alapján csak annyit tudtak megállapítani, hogy befolyásos ember lehet, vagy nemes, de azt nem, hogy melyik oldalon van. Lehet köztársasági, ahogy említette, de akkor miért hazudott? A középső klón a fejét vakarva fordult a bal oldalán lévő társához:

    - Szólj a századosnak, Fives – próbált halkan beszélni – nem tetszik nekem ez a történet.

    - Ahogy nekem se Tup – reagált az említett – Miért mindig mi kapjuk a „szórakoztató" eseteket?

Tup nem válaszolt, helyette hetykén megrántotta a vállát. Míg Fives elvolt, Emma próbált a legtermészetesebben viselkedni. Látta, hogy a klónok nem igazán tudják, mit kezdjenek vele, félig eresztették le, csak fegyvereiket, mint akik csak arra várnak, hogy a lány bármikor támadásba kezd.

Két páncélos alak tartott feléjük, az előbbi klón és annak felettese. A százados is levette sisakját, majd a talált személy felé fordította figyelmét.

    - Kérem, kövessen asszonyom, az admirális és a parancsnok beszélni akarnak önnel. – a lány szó nélkül lépett a katona mellé. Úgy érezte, minta egy kicsit túlzásba vinnék a személye körüli aggályokat. Mintha, ellenség lenne, aki nem vállalja valóját titkos akciója miatt.

    - Úgy érzem százados, minta már el is ítéltek volna – próbált csevegni az út során.

    - Még nem tudjuk biztosan, melyik táborba tartozik, addig ebben a „barátságos" elbánásban lesz része. Háború van asszonyom, remélem, megérti, hogy senkiben sem bízhatunk. – Emma nagyon is megértette.

A tat és annak legénysége szorgosan dolgozott, egy egyenruhás férfi irányítása alatt. Emma gyorsan kitalálta, hogy az admirálist látja, már csak annak kitüntetéseiből és rangját jelző vállvédőjéről.

    - Yularen admirális vagyok, üdvözöm. Ön jelenleg a Resolute fedélzetén tartózkodik. – Az admirális courscant-i nemes volt, így nem esett nehezére felismernie a vele szemben álló helyzetét és vagyoni státuszát. Sokkal több információt tudott megállapítani valakiről, mint a klónok. Neves iskolái kiképezték mind arra, mire a legtöbb katonának nem volt lehetősége, vagy csak nem állt érdekében. Már a megjelenésében is volt valami fennkölt, nemesi, ahogy értékrendjében is. Nem ítélt oly drasztikusan, mint a többiek a fedélzeten, esélyt akart adni a lánynak, hogy tisztázza helyzetét.

    - Emma Ardan vagyok, és minden gyanú ellenére, a köztársaság oldalán állók – szúrt oda, elsősorban a századosnak. – Örülök, hogy megismerhetem admirális.

    - Ön nabooi nemes, ugye? – a lány egy kissé megilletődött, nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan kiderül származása és lakhelye.

    - Igen.

    - Nabooi? Annyira szép az a bolygó, egyszer jártam ott, amikor megfékeztük a kék halál vírust, remélem még lesz alkalmam felkeresnie. Biztos ismeri Amidala szenátort, ő hozzá tart?

    - Ő pedig itt Tano parancsnok – sóhajtott fel Yularen, és mutatott a melléjük érkezőre. A togruta lány cserfesség mindig is kicsit feszélyezte az admirálist. Emma, halott már Amidala szenátorról és a munkásságáról, nagyra is becsülte a nő intézkedéseit, csakhogy sosem ismerhette, annak korai halála miatt. Gyorsan ki kellett találnia valamit, hogy elfedje eme hiányosságát.

    - Nem, én egy Jedi mestert keresek, tudnak nekem segíteni? – inkább a kérdés mellőzését választotta, és feltette a sajátját.

    - Én padawan vagyok – húzta ki magát a lány – ismerem a mestereket. Melyiket keresi?

    - Obi Wan Kenobit.

    - Ismerem őt, sok küldetésen vettem részt a társaságában, ha jól tudom a Coruscant-on van az én mesteremmel. Mi is oda tartunk, szívesen elkísérem a templomba. – A százados és az admirális annyira nem tartotta jó ötletnek a parancsnok nyíltságát és bizalmának ajándékát. Ahsoka azonban az erő segítségét hívta, mikor a lány elé lépett, és az megsúgta neki, hogy feltételek nélkül bízhat a potyautasban. – Ne legyen már ilyenek – mordult a két férfire – Bízzanak bennem.

    - Tano parancsnok, köszönöm...

    - Hívjon Ahsokának – vidult fel a lány – ő itt Rex, a mesterem szakaszából.

    - Köszönöm a segítséget Ahsoka.

Emma és a togruta beszélgetésétől volt hangos a tat. A padawan mesélt neki Kenobiról és a háborúról, na meg a mesteréről. A nabooi is próbált megosztani vele olyan információkat, amik nem ütköztek Yoda intelmeibe. Tup és Fives is csatlakozott, jóval barátságosabb módon beszélgettek a lánnyal, mint korábban, sőt még Rex is elejtette pár vicces megjegyzést.

Látni a régi Coruscant-ot, melyről az apja mesélt, a nabooi lánynak egy álom volt. Mikor leszálltak, csak úgy itta magába a városbolygó látványát. Ő maga sosem járt itt, csak történeteket hallott arról, mennyire megváltozott. Egy percre becsukta a szemét és elképzelte mind azt, amit kislánykorában hallott. Szinte tudta, mit hol talál a felső szinten, hova kell mennie, ha apja kedvenc csemegéjét akarja felelni, amit mindig akkor evett, mikor idelátogatott, tudta hol laknak a szenátus tagja, hol van a templom, mikor nyit az opera. Szomorúság és öröm egyszerre árasztotta el. Bárcsak az apja mutathatná meg neki a várost, bárcsak itt lennének a barátai, és bárcsak béke lenne. Egy letűnt kor utolsó mozzanatait látja, olyan embereket, akik mit sem tudnak arról, hogy még mi vár rájuk és a jövő, melyet fényesen képzelnek, mily sötét is valójában. Ahsokára nézett, aki mosolyogva kezdett el mesélni egy történetet arról a napról, mikor először jött a bolygóra, csak azért, hogy oldja a feszültséget, amit a lányban érzett. Mit sem sejt ő sem, nem tud arról, hogy talán sosem lehet Jedi lovag, hogy ahonnan ő jött, már rég nem találkoztak az erő felhasználóival, sőt sokan csak legendának tartják őket. A klónokat is száműzték a birodalmiak, és még csak meg sem köszönték szolgálataikat. Mit szólna Rex százados, ha tudná, hogy hiába harcol ő is és társai is.

    - A mester bizonyára a templomban van – jegyezte meg a padawan

    - Akkor, kérlek, vigyél oda.

Nem messze szálltak le, így nem kellett sokat menniük. Emma elámult egy kicsit, mikor meglátta az épületet. Hasonlót képzelt el, apja leírása alapján. Ahsoka egészen a mester szobájáig kísérte a látogatót. Megnyomta a hívó gombot, megvárta a választ, majd belépett a helységbe.

    - Oh, üdvözöllek Ahsoka, miben segíthetek – mosolyodott el Obi Wan – kérlek, ne mondd azt, hogy Anakin valami örültségbe keveredett.

    - Nem, mester, vagyis nem tudom, hogy mit csinált a mester, most nem miatta kereslek. Látogatód jött, őt kísértem hozzád.

    - Kérlek, küld be – Emma belépett a férfi szobájába. Sosem látott még Jedi lakot, így meglepődve tapasztalta, hogy csak egy ágyat, pár meditációs puffot és egy kis asztalkát lát. A jedi mester szakállát vakargatta, mialatt próbálta kitalálni, hogy miért keresheti őt. Látszott rajta, hogy nem ismeri az előtte állót. – Miben segíthetek hölgyem? – tette fel a kérdést kíváncsiskodva

    - Kenobi mester, négyszemközt kell beszélnünk – utalt Ahsokára – kérem, segítenie kell, ön az egyetlen reményem.

Ahsoka szó nélkül magára hagyta a mestert és furcsa látogatóját. A lány leült, megkérte Obi Wan-t hogy csatlakozzon hozzá, mert amit mondani fog, nem lesz könnyű hallani. Azzal kezdte, hogy a jövőből jött, ahol Kenobi és ő barátok. A férfi vezeti őt Yoda mesterhez, akinek segítségével visszajutott ide, és két üzenetchipet hozott mindkettőjüknek. Megkérte, hogy egyedül nézzék meg a tartalmát, utána tájékoztassák a következő lépésről őt is. Obi Wan hosszú percekig csak pislogott, valaki megkereste a jövőből, aki a barátja? Mégis melyik korból? Hány éves ő akkor? A lány 20-as évei elején járhat, azt nem volt nehéz megállapítania. Ő is az erőt hívta segítségül, ahogy korábban Ahsoka. A jedi mester, érezte, hogy átjárja a jól ismert energiahullám, behunyta a szemét, amíg az szólt hozzá. Nehéz volt elhinni, amit a lány állít, de minden érzéke azt súgta, hogy bízzon meg benne. Elvette a neki szánt lemezt, majd kommlinkjén keresztül szólt Yoda mesternek, hogy fáradjon lakosztályába. Emma egy kicsit meglepődött, mikor realizálta, hogy az öreg mester szinte semmit sem változott, vagyis fog változni, mikor ő találkozik vele. Vajon hány éves lehet? Elmélkedését megszakítva adta elő ugyanazt a történetet neki is a chippel együtt. A jedi nagymester reagálni akart a hallottakra, mikor hangokat hallottak az ajtó másik oldaláról:

    - Szájas, tényleg egy nő van Obi Wan szobájában?

   - Igen mester, én magam kísértem oda.

    - Mit akar Obi Wan-tól? Miért pont hozzá ment és mit tudunk róla?

    - Csak annyit tudok, hogy Emmának hívják és a Nabooról jött, hogy beszéljen a mesterrel. Kedves lány, csak egy kicsit zárkózott. Az Erő azt sugallta, hogy bízzak bene.

    - A Nabooról? – szökött fel a férfi hangja, az egész elbeszélésből az a szó ragadta meg a figyelmét. –Miért nem Padméhoz ment?

    - Nem tudom, mester.

    - Úgy látszik a volt padawanod érdeklődését is felkeltette bájos barátunk érkezése - intézte szavait mosolyogva Yoda Obi Wan-hoz, az előbbi jelent után.

    - Igen, az ő figyelmét minden felkelti. – Az ajtóhoz lépve Kenobi megnyomta a gombot, így Ahsoka és Anakin Skywalker meglepődve konstatálta, hogy nem sikerült előbbi kis beszélgetésüket halkan elintézni. Obi Wan mosolyát előkapva intett Anakinnak és padawanjának. Ahsoka lesütött fejjel ment beljebb, míg Anakin kíváncsian méregette Emmát. – Bocsáss meg Emma, de úgy néz ki Skywalker mester is szeretne bemutatkozni, nem igaz Anakin?

Anakin egy kicsit jobban körül nézett, bosszankodva vette észre, hogy még Yoda is a szobában ül. Egyszerűen, nem értette, miért nem neki szólt azonnal Obi Wan. Minden együtt szoktak elintézni, és megbeszélni, most mégis Ahsokától kell megtudnia, hogy valaki van nála. Szemtelen humorával válaszolt Obi Wan kérdésre, majd bemutatkozott ő is Emmának. Anakin Skywalker? Hallotta már ezt a nevet, sőt még tanulmányaiban is előfordult. Annyit tudott róla, hogy Jedi lovag, aki a klón háborúk idején a legjobb tábornokká nőtte ki magát. Alig vesztett csatát, és legtöbbször a Peremvidéken harcolt, majd a Jedi templom elleni akcióban meghalt. Ahogy jobban nézte az ifjú lovagot, egy gondolat nem hagyta nyugodni. Nagyon hasonlít Luke-ra. A haja, a szeme, a vonásai, mintha Luke-ot nézte volna. Skywalker érezte a nő zavarodottságát és a benne zajló kételyeket. Talán felismerte őt? Biztos csak erről lehet szó, manapság a HoloNet adásai folyton a csatákról szóltak, lehet, hogy ebben a kérdésben kereste meg a fiatal nő Obi Wan-t. De miért nem őt? Miért Obi Want? Yoda mester is figyelemmel kísérte a jelenetet, aztán felpattant és mindenkit a dolgára küldött. Ahsoka azonnal Emma mellé szökkent és próbálta a helyzetet egy kicsit kellemesebbé tenni,, mikor Yoda megtorpant és utánuk kiáltott.

    - Skywalker, várjatok! – Emma, Ahsoka és Anakin visszafordult. A felszólított felhúzta szemöldökét, és úgy várta a mester utasítását. – Emma Ardan-t rád bízom és padawanodra, ti fogjátok gondját viselni, míg nem hívatlak titeket.

    - Mi? – a férfi meglepődve kiáltott fel, nem jó érzése volt, már megint valakit a nyakába akarnak varrni. Elég volt neki, hogy Ahsoka miatt aggódjon, és tanítani, nem kell neki még egy lány, aki ránézésre, még háborút sem látott.

    - Ez parancs, nem tűrök ellentmondást – a mester intett, míg a csapat tovább folytatta útját

    - Biztos jó ötlet ez mester? – tette fel a kérdést Obi Wan, zöld barátjának, mikor a hármas hangosan távozott.

    - Azt nem tudom, de az erő akarta így.