Üdvözletem minden megmaradt olvasómnak!
Végre valahára megérkezett a 8. Fejezet is. Sajnálom, hogy egy ekkora kihagyás volt, nem számítottam arra, hogy nyárom egy betűt se fogok írni...
De legalább az eddig fejezetek javítva lettek. :)
Továbbá folyamatosan látom, hogy érkeztek új olvasok, és 1-2 állandó olvasóm is meg-megnézte, van-e új fejezet, ami külön örömmel tölt el.
Jó olvasást hozzá.

-------------------------

~Jake~

– És éppen ezen véres esemény miatt döntött úgy a Sárkánytanács, hogy korlátozzák a saját fajuk szabadságát is. Ezeknek az új intézkedéseknek hála, immáron kereken százötven éve nem történt ehhez hasonló mészárlás, és az emberek oktalan elragadásának a száma is redukálva lett, közel a nullára. Mindemellett... – A kicsöngő áldott zöreje megakasztotta a történelemtanárt mondandójában, mire páran megkönnyebbülve felsóhajtottak az osztályban. Mrs. Amber elmosolyodott, és letette a tankönyvet, amit eddig a kezében tartott.

– Jól van, gyerekek, mára elég volt ennyi. Holnapra olvassátok el, milyen fontosabb törvényeket hozott a Tanács annak érdekében, hogy mindkét faj között rend lehessen. Mehettek. – Az osztályban mindenki szinte azonnal szedelődzködni kezdett.

– Tanárnő, lehetne még egy gyors kérdésem? – fordult Jake a történelemtanár felé. Miután Mrs. Amber beleegyezőn bólintott, folytatta. – Egy ideje foglalkoztat már a dolog, de nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Az időszámításunk NTU... de mit jelent ez pontosan? – A kérdés hallatán Mrs. Amber sóhajtott, majd nekidőlt az asztalának. Jake a szeme sarkából látta, amint néhány osztálytársa megáll az ajtóban, és érdeklődve feléjük tekintenek. A tanárnő pár pillanatig a földet nézte, végül felnézett a diákjára.

– Az a helyzet, Jake, hogy nem tudom. Fogalmam sincs, mi volt az az esemény, amitől kezdve számon tartjuk az időszámításunkat. Minden bizonnyal ez is olyasmi, amit a sárkányok megtartanak maguknak, úgy, mint a legtöbb érdekes titkot.

Jake meglepetten és enyhén csalódottan fogadta a választ. Mi lehet olyan hű de nagy esemény, hogy a sárkányoknak el kell titkolniuk azt? Bólintott egyet köszönetképpen, mire a tanárnő egy mosollyal elbocsátotta.

Mivel ez volt az utolsó órájuk, Jake egyből a kijárat felé vette az irányt. Miután átlépte az iskola ajtaját, hamar kiszúrta az erdő közelében álló Eclipszet. A sárkánylány minden bizonnyal rá várt, tekintetét ugyanis a hazafelé tartó diákok között kapkodta. Mikor tekintetük találkozott, a kékség elmosolyodott, és enyhén intett neki a fejével, hogy menjen oda hozzá, amit mosolyogva meg is tett. Eclipsz az emlékbarlangok meglátogatása óta – azaz négy napja – mindennap odahívta magához pár pillanatra, hogy beszélgessen vele. Jake gondolt arra, hogy rákérdez az időszámításra, mégis jobbnak látta, ha nem firtatja a dolgot.

– Szia Jake. Na, milyen napod volt ma? Gondolom, nagyon élvezted a történelemórát hetedik órában. – Eclipsz halkan kuncogott, amit Jake egy mosollyal fogadott.

– Hát, igen. Tudod, hogy ilyenkor a legjobb aludni egy kicsit. – Jake a sárkánylány arckifejezését látva megengedett magának egy vigyort, aztán nevetve megingatta a fejét. – Nem, természetesen nem aludtam órán, ne aggódj. Mrs. Amber előbb harapná le a fejem, mint bármelyikőtök. – Felelt hamar a fel nem tett kérdésre.

Eclipsz csak a fejét ingatta erre, majd lehajolt hozzá.

– Egyvalamit azonban nem értek – szólalt meg hirtelen Jake. – Az utóbbi napokban rengeteget futunk tesin. Lesz valami verseny, amiről nem hallottam? – A fiú látta, amint a sárkánylány szája csücske felfelé kunkorodik, és pár pillanatra más irányba néz. – Te tudsz valamit! Mond el kérlek, mi lesz? – lépett hozzá közelebb, reménykedve, hogy választ kap erre a kérdésre.

– Óh, ne aggódj, Jake. Pár nap talán, és megtudod. – Eclipsz most már vigyorgott, a hangjában pedig volt valami, amit Jake nem tudott hova tenni. Kicsit olyan érzése támadt, mint mikor a történelemdolgozat napján Eclipsz elmondta neki, hogy innentől segíteni fog neki a tanításban, azonban ezúttal a fenyegetésnek nyoma sem volt a hangjában.

– Oh, ne már! Kérlek, Eclipsz, mond el! – könyörgött tovább, azonban nagyon úgy tűnt, hogy Eclipsz hajthatatlan. A sárkánylány felemelte a fejét, és mosolyogva nézett le rá.

– Menj haza, Jake. És olvasgasd át azt, amit Mrs. Amber feladott. Fél füllel mintha azt hallottam volna, hogy dolgozatot fogtok belőle írni. – Jake ennek hallatán felnyögött, és leeresztette a vállát. Remek, szóval egy újabb dolgozat. – Holnap még találkozunk. Addig is tanulj szépen. – Eclipsz egy kacsintással elköszönt, majd otthagyta.

Jake újfent sóhajtott, és hamar hazafele vette az irányt. Nem elég, hogy megvan a lehetősége annak, hogy egy újabb dolgozatot írnak, de még valami esemény is lesz, amit Eclipsz nagyon nem akar elmondani neki.

A hazautat hamar megtette, mikor azonban belépett a házba, azt üresen találta. Úgy tűnt, senki nincs otthon, ezért hamar a konyha felé vette az irányt, hátha talál valami üzenetet. Sejtése beigazolódott, mikor meglátta a kis sárga cetlit, amelyen egy rövid üzenet állt:

Elmentem Alexért, és elmegyek vele bevásárolni. Kaja a hűtőben, estefelé érkezünk. Takarítsd ki Alex szobáját, és tegyél rendet a tiedben is!

Narcissa elfoglalt, ezért ma te mosogatsz!

Puszi, Anya

– Remek, a sötétség hercegnője újfent megússza a házimunkát... – mormolta az orra alatt kedvtelenül, majd kinyitotta a hűtőt. Hamar mosoly terült szét az arcán, mikor meglátta, mit is hagyott neki édesanyja: brassóit. A kedvence.

Miután megebédelt, orra alatt morogva elmosta az edényeket, melyek száma több volt, mint amit egy átlagos négy fős család produkálhatna. Ebben csak egy embernek lehetett benne a keze.

– Narcissa, én esküszöm, egyszer egy pókot dugok a párnád alá... – fogadkozott, majd hamar el is vetette a bosszú ötletét. Nővére betegesen irtózott a pókoktól, és legutóbb, mikor meglátott egyet, a fél szobát feltúrta, mire rávette Jake-et, hogy megszabadítsa a pókot nővérétől. Természetesen nővére a saját szobája után Jake-ét túrta fel, amit aztán neki is kellett rendbe tennie.

Miután kitakarította Alex szobáját – mely nem másból, mint a szanaszét szórt játékok és mesekönyvek elpakolásából állt –, egy megkönnyebbült sóhajjal lépett be a sajátjába. Az otthonos, megnyugtató káosz fogadta: egymásra dobott ruhák feküdtek az ágyon, néhány könyv az ágy mellett, a földön pihent. Egy fáradt nyögéssel vette tudomásul, hogy a reggeli tányérja ottmaradt az asztalán, amely tele volt szanaszét elhelyezett papírlapokkal, füzetekkel, továbbá egy befőttesüveggel, amibe az aprót gyűjtögette, és ami valamikor kiborult, tovább növelve a káoszt. Ezt most biztos nem takarítja fel, különben az életben nem fogja tudni átolvasni az anyagot a holnapi dolgozatra.

Hamar átpakolta hát a ruhakupacot az ágyáról a székére, majd mielőtt leült volna, pár csepp narancsillóolajat csöpögtetett a vízre, amit aztán egy gyertya és egy sárkányt ábrázoló párologtató segítségével felmelegített. A szobát hamar megtöltötte a narancs illata, mire Jake elégedetten sóhajtva dőlt el az ágyon.

A jegyzetei felé nyúlt, keze azonban megakadt a földön heverő könyvekben, mire magához emelte a legfelsőt. Az ajándékba kapott könyv volt az. Jake feltörő kíváncsisággal nézte meg a mintát, és csak most jött rá, hogy a belső kör közepén lévő sárkány nem akármilyen sárkány volt: az alaknak nem volt szárnya, és szarvai helyén nyúlványok nőttek. Izgatottan ült fel, hogy kinyissa a könyvet.

Az azonban nem nyílt ki.

Homlokát ráncolva nézett a régi bőrkötésű kötetre. A lapok nem lehettek összeragasztva, és titkos zárra utaló nyomokat sem látott se a könyv gerincén, sem pedig a borítón. Újfent megvizsgálta a mintát, mikor szeme megakadt valamin a minta alatt. Jobban ráncolta a homlokát, és megzavarodva nézte a szöveget, ami eddig biztos nem volt ott.

– Világszirom: Pridorand... – motyogta az orra alatt. Aztán egy döbbent kiáltással el is dobta a kötetet, amaz ugyanis hirtelen felforrósodott, a lenyomat pedig megvillant. Rögtön a kiáltása után lépteket hallott, mire sebtében lelökte a könyvet az ágy ajtóval átellenes oldalára. Jobb ötlet híján a lábát kezdte fogni, úgy tett, mint aki azt fájlalja.

– Mi történt?! – Narcissa szinte berobbant az ajtón, és riadt szemekkel nézett rá.

Jake-et meglepte nővére gyorsasága és aggodalma, ami aztán hamar jó érzéssel töltötte el. Bármi van, mindenféleképpen számíthatnak egymásra.

– Semmi. Csak nem figyeltem, és bevertem a kislábujjam az ágy sarkába. – Ártatlanul, szinte bocsánatkérően mosolygott Narcissára, aki erre egy sóhajjal és szemforgatással magára hagyta.

Jake, miután megbizonyosodott arról, hogy nővére nem fog újfent váratlanul berobbanni a szobájába, érdeklődve nézett le a régi könyvre. Nem volt biztos benne, hogy a minta valóban felvillant-e, vagy csak a szeme káprázott, de abban biztos volt, hogy ez a könyv nem átlagos. Lassan lenyúlt, és megérintette a bőrkötést. Meleg volt, de már nem égetett, így könnyedén kézbe tudta venni.

Megint megpróbálta kinyitni. A könyv továbbra sem engedett, egészen addig, míg fogást nem váltott rajta. Eddig az elején próbálta meg kinyitni, ezúttal azonban a közepén próbálta, és sikerrel járt. Érdeklődve nézte meg a fejezet címét, mire elakadt a szava. Sárkányok násza. A címet fekete tintával írták, és minden betűnek megvolt a saját kacskaringós mintázata.

– Sárkányok násza... – olvasta fel halkan Jake. Szíve hevesebben dobogott, míg a címet nézte. Ez olyasmi volt, amiről a sárkányok nagyon kevés dolgot árultak el. Nem, szinte semmit nem árultak el róla. Talán nem lett volna szabad, mégis menten olvasni kezdett.

A sárkányok szerelme közel sem olyan egyszerű, mint nálunk, embereknél. Míg mi szabadon megválaszthatjuk, kivel is akarjuk leélni hátralevő életünket, addig a sárkányoknál ez egészen más módon alakul. Mivel a nőstények a hímek alárendeltjei, így általában a nőstény apja dönti el, melyik sárkányhoz adja lányát, a döntés pedig rang, erő és tekintély alapján történik.

A választást követően az összeadatás a harmadik holdtölte estéjén történik, mely csak két módon szakítható meg: amennyiben a nőstényre egy másik hím is szemet vetett, a hímnek lehetősége van kihívni a kiválasztott sárkányt a nőstény kegyeiért. A küzdelem akár halálig is tarthat.

Továbbá, amennyiben az összeadatás még nem történt meg, a nőstény apja pedig meggondolta magát, a Sárkánytanács elé vitetheti az ügyet, és semmissé teheti a választását.

Az egybekeléskor mind a nőstény, mind a hím homlokán megtalálható saját családjuk jelképe, mely fölé felfestik a másik homlokára saját családjuk jelképét, ezzel szimbolizálva az új kapcsolatot. Innentől kezdve a hím és a nőstény egy család lesznek, melynek jelévé a hím családjának jele válik.

A nász csúcspontja az első párosodás. A sárkányok hite szerint, ha a friss pár nem párosodik, és így nem fogan meg az első fióka, a későbbiekben elvesztik a Holdanya, azaz Lutilier áldását. Ebben az esetben a jövőbeli fiókák nem élhetnek teljes, boldog életet. Az első párzás után a hím bármikor igényt tarthat a nőstényre, mikor épp megkívánja.

Jake leeresztette a könyvet, miközben érezte, hogy felforrósodik az arca. Ez már talán egy kicsivel több információ, mint amire kíváncsi volt. Ezek szerint azonban a sárkányok élete sem olyan egyszerű, mint az embereké. Legalábbis a nőstények szempontjából. Látott már példát arra, hogy egy nagyobb nőstény sárkány meghunyászkodott egy kisebb hím előtt, de soha nem gondolta volna, hogy ezért.

Mielőtt folytathatta volna az olvasást, újfent hangos lépteket hallott. Halkan morogva tette le a könyvet, pont, mikor Narcissa másodjára is berontott hozzá, ezúttal meg sem állva Jake ágyáig.

– Ezt olvasd el! – Narcissa egy papírlapot szorongatott, amit most szinte Jake arcába nyomott. Jake összehúzott szemöldökkel, kissé irritáltan ült fel, majd vette át a lapot.

A papírdarab egy plakát kicsinyített mása volt, melyen a következő állt:

Érdekel a természet? Szeretnéd igazán kiélvezni a nyarat, esetleg felfedezni az erdőt?

Hát itt a lehetőség! Osztályod minden tanulója rajzoljon valamit a természetből, amelyeket aztán gyűjtsetek össze és adjátok le iskolátok igazgatójánál, hogy esélyetek legyen megnyerni egy exkluzív utazást az új nyári táborunkba!

Hogy mit kínálunk?

Tíz darab, két emeletes faház, emeletenként két-két ággyal, saját zuhanyzóval és nappalival. Napi háromszori étkezés a közös konyhán, a legkülönfélébb csoportos programok szerte a táborban és annak környékén. Negyed órás sétára a tábortól található a világ egyik legszebb helye: az Éden-tó, mely egy vízesésen keresztül kapja a vizet, ami aztán egyenesen Longtown felé folyik!

Felkeltette az érdeklődésed? Hát akkor ne habozz!

Leadási határidő: 173. Május 15.

M. Partum

– Gondolom, azt akarod, segítsek – nézett fel nővérére egy mosollyal. Narcissa bólintott, mire Jake lassan elvigyorodott.

– Oké, mond, mit kérsz cserébe – szólalt meg nővére még azelőtt, hogy megszólalhatott volna. Jake felnevetett.

– Mondjuuuk... te mosogatsz a következő egy hónapban! – Győzedelmes vigyor terült szét az arcán testvére reakcióját látva.

– Ugye most csak szórakozol velem? – Nővére hangja sokkalta inkább hangzott egy állat morgásának, mint egy emberének, Jake azonban csak várakozón nézett rá.

– Akár másfél...

– Rendben! – Narcissa nem hagyta, hogy befejezze a mondatát. Kikapta a kezéből a papírt, majd megadón sóhajtva leeresztette a vállát. Aztán szaglászni kezdett, és észrevette apolcon a párologtatót. Fejét ingatva lépett az ajtóhoz, majd visszanézett Jake-re.

– Semmit sem változol. – Aztán egy mosollyal az arcán elhagyta a szobát. Jake sóhajtva, de szintén mosolyogva ingatta a fejét. Édes a bosszú.